Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
1978. július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 FOGYASZTÁS! SZÖVETKEZETEK FALUN Már nincs falusi viselet HIVATÁSKERESŐ és városi divat Beszélgetés Szentesi Lászlóval, a MÉSZÖV elnökével Egy az újak közül - a zagyvarékasi áfész ABC Manapság falun és városon egyaránt át- meg átfogja életűnket a szövetkezeti mozgalom. A szövetkezetek, munkáltatók, ellátók, szolgáltatók. A fogyasztási szövetkezetek például négyezerötszáz dolgozót foglalkoztatnak Szolnok megye hatvan kis településén a szövetkezeti boltokban, áruházakban. Az alsó fokú központokban és szerepkör nélküli településeken a kiskereskedelmi szövetkezeti hálózat bonyolítja a forgalom több, mint kilencven százalékát. Kétszázezer ember ellátását jelenti ez. Erről kértünk interjút Szentesi Lászlótól, a MÉSZÖV elnökétől. O Milyen a falu élelmiszerellátása, s hogyan fejlődött a szövetkezeti bolthálózat g falvakban? — Tizenöt fogyasztási szövetkezetünk gondoskodik az ellátásról. Szövetkezeti boltjaink a megye mind a hetvenhat önálló településén megtalálhatók, valamint hetvennégy tanyai, külterületi központban, amely mintegy huszonkétezer latost számlái Sok helyen nincs is más, csak a szövetkezeti bolt. A felelősség kötelez valameny- nyi szövetkezeti dolgozót, hogy a lehető legjobban szolgálja a lakosság érdekeit és igényeit. A fejlesztésekkel is ezt a célt valósítják meg a szövetkezetek. Az áfészek boltjainak száma 896, a vendéglátó üzleteké pedig há- romszáznyolcvanhét. A korszerűsítés jellemző már falun is a szövetkezeti bolthálózatra. Amíg 1975-ben a vegyesboltok száma 107 volt, addig tavaly már csak hatvanöt. A valamikori szatócsboltok helyett ugyanis nagyobb területű, a korszerű kereskedelmi követelményeknek megfelelő kisáruházakat, boltokat létesítettünk. Sajnos még mindig nem eleget, hiszen falvakban szinte a semmiből indultunk. Kis lakóházakban működő, raktár- és eladótér hiányával küszködő boltoktól jutottunk el odáig hogy csak az ötödik ötéves tervben eddig kilenc ABC-áruházat nyitottunk, s további tizenegy létesül. Amíg például 1975-ben, egy boltunk átlagterülete 115 négyzetméter volt, addig ma már ez százharmincra nőtt. Éttermünk Hatvanhat volt, most nyolcvanegy van, mert közben a 170 italboltból 143 maradt, a többit átszerveztük kisvendéglőkké, büfékké. 0 Mivel lehetne javítani az ellátást? — Ez is a korszerűsítéshez tartozik. Ha egy kis boltban eddig csak 200—220 literes hűtőszekrényt tudtunk elhelyezni, a fejlesztés után már korszerű hűtőteret kapcsolhatunk be. Ott természetesen, ahol villany van, mert a legkisebb, tanyai boltok egynémelyikében még az is hiányzik. Az áfészeknek ugyanakkor tudniuk kell, milyen alapvető változások történtek falun a fogyasztási igényekben. Míg korábban hús- és húskészítményekből, tejből és tejtermékből, valamint zöldség és gyümölcsből a falusi lakosság jelentős részben önellátó volt, az utóbbi években lényeges változások következtek be. Már községekben is keresik a kész- és félkész ételeket, az élvezeti cikkeket, s megnőtt az igény a falusi vendéglátásra, az ételszolgáltatásra is. 0 Gondolom, hasonlóan változott a ruhaneműk iránti kereslet is. — A korszerű, divatos áruk iránt megnőtt az érdeklődés. Már nincs falusi viselet és városi divat, jól tudjuk. Az igény szinte egyforma falun és városon. Szövetkezeti áruházaink igyekeznek ennek megfelelni. Ugyanez a helyzet a tartós fogyasztási cikkekkel is. Ahol lehetett, több község tartós iparcikk ellátására szövetkezeti nagyáruházakat létesítettünk. Most nyolc ilyen van a megyében. O Ez ésszerű, de talán a vásárlónak nehézséget is okoz. — Úgy gondolom nem mert rendszeresítették a tartós iparcikkek házhoz szállítását, valamint ezek az áruházak rendelést is felvesznek, s eljuttatják a kívánt címre. Azon túl az áruházaink kitelepüléses vásárokat rendeznek, ahol részben felmérik a keresletet, részben be is mutatják a korszerű termékeket. Szeretik ezeket a vásárokat fal- vainkban. O A sok javulás mellett nyilvánvaló gondok is vannak a szövetkezeti kereskedelemben. — Mint korábban említettem sok a külterületi boltunk, összesen hetvennégy ilyen működik. Többségük földúton közelíthető meg, három még nincs bekapcsolva az elektromos hálózatba, ötvennyolc pedig a vezetékes vízellátásba. A közlekedési és üzemeltetési gondok mellett egyre nehezebb ezekbe az eladók biztosítása. Ezért most a szolnoki és a jászberényi járás területén a mozgóbolthálózat megszervezésén dolgozunk. Ha minden jól megy, a két járás tanyai részein már 1—2 év núlva szolgálják vásárlóikat a korszerű mozgó áfész- boltok. S. J. A fodrászoknál Új bórezési modell Az ipari szövetkezetekben dolgozó mintegy 10 ezer fodrász és kozmetikus ösztönzőbb bérrendszerének kialakításával foglalkoztak a Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézet szakemberei. Az új bérezési modellel azt kívánják elérni, hogy egy-egy üzletben arányosabban osztódjék el a munka a dolgozók között, anélkül, hogy az új bérrendszer „visszafogná” a teljesítményt. A cél az, hogy ne álljon érdekében senkinek vendégkörét kollégái rovására és olyan mértékben növelni, hogy az már fékezze a kulturált és gyors kiszolgálást. Sok üzletben vannak például olyan fiatalok, akik időnként csak 700—800 forintot keresnek havonta, mert az idősebbek nem segítették őket a beilleszkedésben, a vendégkörük kialakításában, s még az újonnan érkező vendéget sem irányították hozzájuk. A Könnyűipari Minisztérium megbízásából kidolgozott új bérezési modell bevezetését nem teszik kötelezővé. Azt mint alapkoncepciót ajánlják az érdekelteknek ösztönzőbb bérrendszer kialakításához. Kiváló Lett a Hallto Szeged város Tanácsának nagytermében ünnepélyesen adták át pénteken a Kiváló Áruk Fóruma minősítő jelének viselését engedélyező és igazoló okleveleket azon vállalatok és szövetkezetek vezetőinek, amelyeknél a termékek színvonalukkal ezt kiérdemelték. Megyénk gyártmányai közül most a törökszentmiklósi Gépgyártó- és Javító Ipari Szövetkezet svéd licenc alapján gyártott Hallto—V52/15C típusú hidraulikus betonacélvágója is elnyerte a megkülönböztető minősítési jelet, van az, hogy manapság már csak idős mesterek szájából hallja az ember a szakma dicséretét? — kérdezi a termelési tanácskozáson az igazgatótól az egyik esztergályos. Hogyan van az, hogy a fiatalabbak mesélni sem tudnak mesterségükről? Az értekezleten ez volt az egyetlen nem anyagi természetű hozzászólás, így az igazgató kapott az alkalmon — válaszában erre hivatkozott: mostanában jobbára a pénz köti le az emberek fantáziáját, nem a szakma szeretete. Szomorú felelet. A tanácskozás végén újra szót kért az esztergályos. Csak annyit mondott —, ha minden úgy van, ahogy azt az igazgató véli, akkor ebben az országban nincs boldog ember. Előhívom gyerekkorom emlékképeit. Ülök a kissám- lin, mellettem, támlás székben a szomszéd, Váradi bácsi az üvegfúvásról beszél. Kezét a szája elé teszi, mutatja, hogyan kell, s szeméta képzeletbeli üvegre szegezi, mintha tüdejének erejéből valóban domborodna, formálódna az anyag. Akkor azt hittem: nekem mesél. Ma már tudom: magának: Nyugdíjas éveiben is élt-halt az üvegért, ha tányér vagy pohár tört, mintha lelkében csörömpölt volna. Az angyalföldi házban magam előtt látom Gast Istvánt is, aki a csavargyártásról tudott úgy szólni, mint szobrász a művéről. Ahogy így visszagondolok, már-már hajlamos vagyok osztozni az igazgató véleményével — elvesztették az emberek mesélőkedvüket, s talán elvesztették vele a szenvedélyt, a hivatásérzetet is. Az anyaggal — közhellyel élve — ma már valóban csak a szobrász birkózik. Nem lenne hát boldog ember Magyar országon? Mert igazat kell adnom az esztergályosnak is: nem boldog az, aki gépe mellett csak forintosokat lát, s közönyös a formálódó munkadarab iránt. Újra csak az emlékezetből szemezgetek, s kipuskázom a jegyzetfüzetből, hogyan vallanak a munkáról a mai fiatalok: kényelmes, nem piszkos, jól fizető — ezek a jellemzők fordulnak elő a legsűrűbben. Szerencsére ezután egy szakmai versenyt nyert marós vallomásához érek, aki a gépről és az anyagról beszél: fiatal állattenyésztőhöz, aki naplót vezet a hozzá tartozó jószágok állapotáról, viselkedéséről. Viszont jól emlékszem osztálytársamra is — ő volt a legjobb tanuló, — aki mindent pénzzel mért. Érettségi előtt elhatározta, hogy orvos lesz, az egyetemen úgy mondta — kutató. Mi mindnyájan arra szavaztunk, hogy meggondolja magát és nőgyógyász válik belőle, hiszen az jövedelmezőbb. Nem csalódtunk. Dehogy lett ő kutató... Amivel nem akarok természetesen általánosítani, mert még kutatóként is lehet valaki pénzhaj- hász — elvileg nem kizárt — és nőgyógyászként is hivatásának élő! Mennyi mindent mérlegre tesz az ember, amikor pályát választ! A serpenyők telis-tele vannak praktikus, romantikus, anyagias, és szenvedélyes várakozásokkal, s jó ideig ide-oda billen a mutató, anélkül, hogy döntés születne. A szülői házban feléledt vágyakat egyeztetni kell a realitásokkal, a fiatalnak a terveivel, a képességeivel és a lehetőségekkel. Szívesen emlegetjük a szélsőségeket. Tabellák készülnek arról, hogy melyik híres, maradandót alkotó ember tanult rosszul, szívesen olvasunk fogorvosból lett drámaíróról, építészmérnökből lett színészről — azaz olyanokról, akik idejekorán korrigáltak a pályájukon, hogy valóban szenvedélyük, hivatásérzetük hajtsa őket munkájukban. Nemcsak szívesen olvassuk — szívesen is emlegetjük ezeket az eseteket, valami általánosat keresve bennük. A szülő így hárítja el magától a felelősséget, a fiatal így odázza el a döntést, vagy pedig egy kifogyhatatlan zsákból ömleni kezdenek a közhelyek: „több legyen a gyerekem, mint én”, „tanulj, aztán majd meglátod”, „az leszek, ami a nagybátyám, mert ő sokat utazik külföldre”, „az apu bedug a vállalathoz”. .. Mi leszek, ha nagy leszek? A mondókaízű kérdés ott feszül valamennyi nemrég végzett nyolcadikos és érettségiző szívében. Hányán is vannak? Az előzetes felmérések szerint több mint százezer diák végzett az idén az általános iskolákban; a gimnáziumokban, valamint a szakközépiskolákban pedig mintegy 50 ezren fejezik be tanulmányaikat. fejeződik be a pályaválasztási munka első szakasza: a tanácsadás, a pályaválasztási filmek leve- títése, az üzemlátogatás. Né- hányan bizonyos, hogy eljutottak a pszichológusokhoz, akik írásbeli feladatokat oldattak meg velük, majd irkalap négyzeteinek közepébe kellett lyukakat ütniük, hegyes kalapáccsal, volt személyiségvizsgálat is, hogy aztán elkészüljön a javaslat: melyik szakmát válassza X vagy Y? Azt már kevesebben vizsgálják, hogy mi történik X-szel vagy Y-nal, ha hallgat a javaslatra. Az egyik Sza- bolcs-Szatmár megyei mezőgazdasági szakmunkásképző iskola tanulóinak csaknem a fele év közben lemorzsolódik. Nem jobb a helyzet némelyik ipari szakmában sem, s az egyetemek, főiskolák is „rostálnak” az első esztendőben. Hányszor választ az ember pályát? A pszichológusok szerint általában kétszer- háromszor. Ebbe beleértik a serdülőkor álmait is. Viszonylag kevesen vannak olyanok, akik a tizenév elején pontosan tudják, mik akarnak lenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy néhány év múltán ne találnának rá a hivatásukra. Mert valahol mindenki hivatásra vágyik. Csak azután jönnek a praktikus meggondolások. •a „ , ezek az ottKezdfidnek honi injekciókkal, mert a szülök „már sokat tanultak az élettől”, majd belülről bukkannak elő a másfajta igények, még mindig inkább a közhelyek terepén: divatos, rangos szakma legyen, és lehetőség nyíljék az „önmegvalósításra”... De sorjáznak az eldurvult esetek is, amelyek hallatán keserű lesz az ember szája íze: diplomás benzinkutasról, mérnök lángossütőről. A világot megváltó tervek nagy hirtelen benzin- és étolaj- szagúak lesznek — mert a pénznek nincs szaga... Akadnak állás nélkül tengődő egyetemet végzettek, akik nem hajlandók vidéken, kis helyen dolgozni; telefonra várók, akik sorsuk jobbra fordulását a protektoruktól várják. Senkinek sem mindegy, hogy pályát választ, vagy pályára kényszerül. Többet kellene törődni a tanácsadással, komolyabban venni a pályairányítást, a népgazdaság érdekeit. Az egyik általános iskolában az igazgatónő furcsa kérdést tett fel nyolcadikosainak: melyik szakmát becsülik a legtöbbre? A gyerekek sorolták: a bányászét, a kohászét... Érdekes — gondolkozott el az igazgatónő. — Ezek mind hiányszakmák... Föltette hát a következő héten a második kérdést: mi szeretnél lenni? Egy gyerek sem választotta az általa legtöbbre becsült szakmát! Pedig de jó volna, ha minél több fiatal tudna hosz- szan, szépen, átszellemülten beszélni mesterségéről! Mert aki erre nem képes, annak a szakma valóban csupán nyolc óra munka, s hó elején a bérrel telt boríték. Tamás Ervin Hogyan Hycnfcor Vetőmagnak valót arat SZK-4-es gépével Teleki József, a kunmadarasi Kossuth Tsz 150 hektáros borsóföldjén. A vetőmagot Franciaországba szállítják majd. (K. I.) Bauxitbányászok sikere Kimagasló termelési eredményeket ért el a mült félévben a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat első komplex brigádja, amelyet a deáki II. bányában szerveztek. A komplex brigádban az egy főre jutó műszakonkénti termelés a vállalati 18 tonnás átlaggal szemben meghaladta a 26 tonnát. A karbantartókból, műszakiakból és bányászokból álló brigádot a nagy teljesítményű Joy típusú Diesel rakodógépek megfelelő kihasználásra alakították. Ahhoz ugyanis, hogy ezek a gépek folyamatosan dolgozzanak, minél kevesebbet álljanak, jól szervezett karbantartó- és munkaelőkészítő tevékenységre is szükség van. A komplex brigád tagjainak nagy része két szakmával rendelkezik. Az eredmények összegezése után a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál most kidolgozzák a távlati programot: e szerint 1985-ig az egész termelésről hét komplex brigád gondoskodik majd.
