Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-20 / 169. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 20. Eredménytelenül ért véget a Kamel—Dajan találkozé AESZ-gsúcs Afrikának kell megoldania saját belső viszályait Az angliai Leeds-kastély- ban eredménytelenül vég-| ződtek Ibrahim Kamel egyiptomi és Mose Dajan izraeli külügyminiszter megbeszélései. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a kétnapos tanácskozás kudarca után szinte a semmiből igyekezett derűlátást meríteni, amikor így nyilatkozott a sajtónak: „A két fél között megmaradtak a komoly nézeteltérések. Még sok kemény munka van hátra. Mindkét ország továbbra is igazi békét akar.” Hozzátette, hogy két hét múlva a Közel-Keletre látogat és folytatja a közvetítést. Khartoumban az Afrikai Egységszervezet 15. állam- és kormányfői közgyűlését a vendéglátó ország elnöke, Gaafar Nimeri nyitotta meg. Az AESZ leendő soros elnöki minőségében Nimeri egyfajta „semlegesj” álláspont kifejtésére törekedett a kontinens problémáinak áttekintésekor. Beszédében felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amelyet a külföldi hatalmak afrikai katonai jelenléte képvisel. Nimeri nemcsak a kontinens, hanem az egész világ legsúlyosabb problémájának nevezte a dél-afrikai fajüldöző rezsimet, amely — mint mondotta — állandó kihívás az emberiség ellen. Nimeri után a következő csúcsértekezlet házigazdája, Kommentárunk Lisszabon vendége A belépő tökéletes sikert aratott. Ügy látszik, Giscard d’Estaing francia elnöknek kitűnő érzéke van az időzítéshez és a témaválasztáshoz. Alig néhány nappal, tegnap megkezdett lisszaboni látogatása előtt az egyik vezető portugál lapnak ad,ott nyilatkozatában síkraszállt Portugália közöspiaci felvétele mellett. Szemérmesen hallgatott viszont arról, vajon a francia mezőgazdák a „Kilencek” ádáz ár- és áruharcának ismeretében miként vélekednek, ha majd szembetalálják magukat az ugyancsak jobbára mezőgazda- sági termékkel jelentkező Portugáliával az integráció keretében. Persze, a Lisszabon által hőn várt döntés még úgy is meglehetősen távoli, s most más, időszerűbb témák is kitöltik Giscard és vendéglátói háromnapos eszmecseiéit. Mindenekelőtt például az afrikai kontinens problémái. A két egykori gyarmattartó sok tekintetben ellentétes optikájú szemüvegen át nézi a fekete kontinens sorsának alakulását. Lisszabon már fölocsudott az angolai sokkból, a hazatért telepesek javarésze el- helyezekedett, netán visszatért Angolába vagy továbbáll Brazíliába. Párizs viszont mintha újabban ismét feltűnő nagy érdeklődést mutatna Afrika iránt: csádi jelenléte, shabai szereplése, a Polisario Front gerilláival szembeni föllépése, több egykori gyarmatának hangsúlyos támogatása mindenesetre erre utal. Lisszabonban persze Mario Soares másfajta gondokról ad majd számot az elnöknek, aki végtére is kormányának sorsa felől nyugodt lehet. Annál kevésbé a portugál szocialista politikus: éppen a közelmúltban pattanásig feszült a légkör koalíciójában, miután partnere, a jobboldali Demokrata Szociális Centrum (CDS) ultimátumot terjesztett elő. Ebben a többi között a mezőgazdasági és halászati tárca szocialista párti miniszterének szemére veti, hogy a kisajátított földeket nem hajlandó visszajuttatni egykori tulajdonosainak, de háborog a fasiszta szervezetekkel szemben foganatosított törvényes intézkedésekkel szemben is. Meglehet. Giscard anyagi támogatást is hajlandó nyújtani a még mindig súlyos gondokkal küszködő portugál gazdasági élet talpraállítására. Ez pedig egyik legfontosabb feltétele annak, hogy Lisszabon eséllyel pályázzon a Közös Piac tagságának elnyerésére, amihez a francia elnök már utazása előtt jóindulatú egyetértését fölajánlotta. Gyapay Dénes Libéria elnöke: William Tolbert szólalt fel. Kijelentette: Afrikának meg kell mutatnia a világ előtt, hogy az afrikai szolidaritás jegyében maga képes megoldani belső viszályait. Seyni Kountche nigeri elnök után a felszabadító mozgalmak nevében Robert Mugabe, az Zimbabwe Hazafias Front társelnöke mondott bestédet. Felszólította a tagállamokat arra, hogy növeljék a felszabadító mozgalmak anyagi és különösen katonai támogatását. Mugabe után szólalt fel Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Megítélése szerint Namíbia kérdésében „döntő áttörés” következett be: sikerült valamennyi érdekelt felet egyezségre bírni, vagyis arra késztetni, hogy tárgyalások útjánl rendezzék az ország helyzetét. Ezzel — jelentette ki Waldheim — a hosszú évek már hiábavalónak látszó erőfeszítései után az ENSZ-nek sikerült kimozdítania a holtpontról a namíbiai rendezés ügyét. Waldheim méltatta azt a szerepet, amelyet az Afrikai Carteri döntés a James Carter amerikai elnök kedden arra való hivatkozással, hogy a Szovjetunióban kémkedésért, hazaárulásért és más bűncselekményekért perbefogtak és elítéltek egyes személyeket, hatálytalanított egy szerződést, amelynek értelmében az Egyesült Államok többmillió dollár értékben komEgységszervezet és különösen az öt frontállam játszott a hosszú és kemény tárgyalások során. Ezután Ahmed Sékou To- uré guineai és Anvar Szadat egyiptomi elnök szólt az AESZ legfelsőbb fórumának résztvevőihez. A tanácskozás zárt ajtók mögött, a nemzetközi sajtó kizárásával zajlott le. A sajtóhoz eljuttatott tájékoztatás szerint a guineai elnök felszólalásában többek között kijelentette: „azAESZ folytonos küzdelmekkel teli fennállásának 15 éve után most kifejezhetjük elégedettségünket afelett, hogy a szervezet képes volt ellenállni minden támadásnak, legyűrte azokat az akadályokat, cselszövéseket, amelyek az AESZ alapjait, elveit és egyenjogúságra törekvését próbálták kétségbevonni. A guineai elnök leszögezte: „távol vagyunk még az afrikai felszabadító mozgalom befejeződésétől. Addig amíg kontinensünk akar egy talpalatnyi földje is idegen kézben van, folytatnunk kell a küzdelmet”. Szovjetunió ellen putereket adott volna el a TASZSZ szovjet hírügynökség számára — közölte az amerikai kereskedelmi minisztérium egy tisztségviselője, aki szerint az amerikai elnök ezután kormányengedélyhez köti mindennemű olajkutató berendezés eladását is a Szovjetunió számára. GENF Genfben tegnap újabb ülést tartott a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. BECS Tegnap Bécsben a 178. plenáris üléssel befejeződött a közép-európai haderők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalás- sorozat 15. ülésszaka. A záróülés elnöke és egyik felszólalója Jonathan Dean amerikai megbízott küldöttségvezető volt. A szerdai ülésen felszólalt Nyikolaj Taraszöv nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője is. TOKIÓ A Tokióban aláírt megállapodás értelmében 23 japán kereskedelmi bankból álló konzorcium 39,4 millió dollár összegű áruhitelt nyújt a Vietnami Szocialista Köztársaságnak Japánból importált acél vásárlásának lehetővé tételére. Hat japán acélgyártó vállalat ebben a hónapban megkezdi 100 000 tonna acélipari termék hat hónapon át - Vietnamba történő szállítását. LIMA A perui katonai kormányzat amnesztiában részesítette az olyan személyeket, akiket „politikai bűncselekméKatonai tiszteletadással temették el F. Kulakovot A moszkvaiak tízezrei vettek végső búcsút tegnap a július 17-én életének 61. évében váratlanul elhunyt Fjodor Kulakovtól. az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjától, a Központi Bizottság titkárától. A katonai tiszteletadással rendezett gyászszertartás résztvevői a Szovjet Hadsereg Központi Házától haladtak hosszú sorokban a Vörös térre, a gyászünnepség helyszínére. — A gyászmenet élén az elhunyt portréját vitték, s mögötte harckocsi vontatta ágyútalpon helyezték el azt az urnát, amely a vezető politikus hamvait tartalmazta. A gyászmenetben vitték az elhunyt magas kitüntetéseit, az SZKP KB, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a párt-, a társadalmi és tömegszervezetek koszorúit. A gyászmenet egy óra előtt néhány perccel ért a Vörös térre. Pontosan 13 órakor foglalták el helyüket a Lenin- mauzóleum mellvédjén az SZKP és a szovjet állam vezetői. A gyászünnepséget Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB titkára, a gyászszertartásra alakult kormánybizottság elnöke nyitotta meg. íírtankolás a Az egyik legkényesebb, a földi irányító központ és az űrhajósok teljes összhangját igénylő feladatot, az üzemanyag átszivattyúzását hajtották végre a Progressz—2 nyékért ítéltek el vagy ilyen cselekedetek elkövetésével vádoltak”. Mint a kormány az amnesztia-rendeletről szóló nyilatkozatában hangsúlyozta, döntésének célja az, hogy „az ország egész népe összefoghasson a gazdasági válság leküzdésére” és az „állampolgárok beleszólhassanak a politikai ügyek intézésébe” RÓMA Az OKP vezetősége tegnap délelőtt Rómában ösz- szeült. A tanácskozás napirendjén a politikai helyzet és a Központi Bizottság júliusra tervezett összehívása szerepelt. SAN JÓSÉ Managuából érkezett jelentések szerint „ismeretlen személyek” újabb támadást hajtottak végre az ellenzéki erők szócsöve, a Prensa című lap székháza ellen. — Pártunk, a szovjet nép mély megrendüléssel kíséri ma utolsó útjára Fjodor Kulakovot. Élete húszéves korától a mezőgazdasággal, a népgazdaság egyik legfontosabb ágával fonódott össze. Fjodor Kulakov mindazokon a helyeken, ahová a párt állította, állhatatosan, nagy energiával, odaadóan dolgozott. Kimagasló érdemeiért Fjodor Kulakovot a Szocialista Munka Hőse kitüntető címmel, három alkalommal Lenin-díjjal, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki — mondotta Andrej Kirilenko. Nija Nirijev, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese, majd a szovjet főváros dolgozói nevében Valentyin Makejev, a moszkvai városi pártbizottság titkára, s végül Mihail Gorbacsov, az SZKP sztav- ropoli határterületi bizottságának első titkára búcsúzott az elhunyttól. A gyászünnepséget követően a Kreml vörös téglafalánál Andrej Kirilenko a munkásgyászinduló hangjai mellett örök nyugalomra helyezte az elhunyt hamvait. A gyászszertartás a Szovjetunió Állami Himnuszával, díszlövésékkel és a szovjet fegyveres erők alakulatainak díszmenetével ért véget. Szaljut—6-on teherűrhajó tartályaiból az űrállomáséiba tegnap a Szaljut—6-on dolgozó szovjet űrhajósok. Az űrtankolás bonyolult műveletét Kovaljonok és Ivancsenkov irányította, miközben a földi központ ate- lemetrikus berendezések segítségévei ellenőrizte a folyamatot. A feltöltést napokig tartó előkészületek előzték meg. A tulajdonképpeni tankolással azért kellett napokig várni, mert a Szaljut—6 tartályaiban felgyülemlett nitrogéngáz eltávolf- tása egy villanymotorral meghajtott szivattyúval végzett lassú művelet. A villanymotor ugyanis az űrállomás napelemeitől kapja az elektromos energiát. A februárihoz hasonlóan sikerrel végrehajtott űrtankolás egyenlő az űrállomás élettartamának megnövelésével. Hajtóanyag nélkül ugyanis a Szaljut lassan fékeződne, pályája módosulna, végül a sűrűbb légrétegbe hatolva megsemmisülne. Az üzemanyag-utánpótlás viszont lehetővé teszi, hogy lényegében változatlan pályán tartsák az űrállomást Merre tart a bolgár mezőgazdaság? Vissza a termelésbe Hogyan élnek a bolgár parasztok? Aki ezt a kérdést felteszi, azt meglepetés éri, ugyanis a válaszadóiknak első dolguk kifejteni, hogy Bulgáriában tulajdonképpen nincsenek! is parasztok. Vannak viszont falusi munkások, akik ugyanolyan jogokat élveznek, mintha a városban, valamelyik ipari üzemben dolgoznának. Ez együtt jár például a nyolcórás munkaidővel és még sok minden egyébbel, amelynek felsorolása nagyon hosszú lenne. Rz átlag és az elit Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy mielőtt létrejöttek volna az agráripari komplexumok, az APK-k, addig a tsz-tag nyugdíja 25 leva volt havonta (1 leva csaknem 17 forint), az állami gazdaság öregjei viszont 100—120 levát kaptak. Az 1970-es egyesülések óta ilyen különbség nincs, megtörtént a kiegyenlítődés, méghozzá az állami gazdasági szinten. A ' dolgozók átlagkeresete természetesen változó, s a szaktudással arányosan nő. Így a növénytermesztők évi átlaga országosan 1500, az állattenyésztőké 2200 leva. A vezetőket bele nem értve legjobban fizetik a gépekkel dolgozó embereket, az ő átlaguk évi 2500 leva. Az APK elnöke 340 levát visz haza havonta, a főagronó- mus fizetése 250 leva, az ag- ronómusok 200 levát keresnek. Az APK-tagoknak ugyanúgy jár a háztáji, mint Magyarországon a tsz- ben, a terület nagysága viszont eltérő. Ahol öntözési lehetőség van. ott 0,3—0.4 hektárt kapnak az emberek, ahová nem jutott el a mesterséges csapadék, ott 0,5 hektár a tag része. Ez alól a hegyes vidék a kivétel, ott egy hektár a háztáji. Ezen a földön egyébként legtöbben birkát tartanak, kevesebb a csirke és a sertés, legkevesebb a tehén. A háztáji körülbelül 20—25 százalékkal emeli meg az egy főre jutó átlagkeresetet, persze csak átlagos viszonyok között. Ezt azért kellett megjegyezni, mert például Pazardzsik és Plovdiv környékén, ahol rengeteg a primőr zöldséget termelő, ezer négyzetméterről 5—6 ezer levát is zsebre tesznek a gazdák. Ez egyébként 6—8 tonna korai paradicsom ára. de termelnek itt paprikát, uborkát is. valamint az előszezonban salátát, retket, hagymát, az utószezonban pedig káposztát. Visszatérve a 2—3. ember keresetét összegyűjtőktől az átlagra elmondható, hogy Bulgáriában is a gépesítésben helyezkedik el a legtöbb fiatal. A letelepedést kölcsönnel és hitellel segítik. Az építkezést általában az APK saját brigádja végzi, és a 6 ezer leva, 25 éves törlesztésre kapott kölcsönnel már minden további nélkül hozzá lehet kezdeni a munkához. Minden APK-ban van üzemi konyha, az étkezési költség 30 százalékát vállalja át az üzem. Sokhelyütt a gyerekeknek is adnak reggelit, ez ugyanúgy a régi szokások átvétele, mint az, hogy a nyugdíjasok ma is kapnak kenyeret. (Korábban ezt a tsz-ekben honosították meg. R régi jogok megmaradtak A kombájnosoknak se kellett lemondani arról a jogukról, hogy aratáskor a jó munka jutalmául a fizetésen felül 300 kiló búzát is haza vihetnek, ugyanezért a gépkocsivezetőknek 2 mázsa jár. Az úgynevezett munkacsúcsokban, mint amilyen például a zöldség-, gyümölcsszüret, ugyanúgy megmozdul az ország, mint nálunk: dolgoznak a diákok, katonák, öregek. Abban viszont lényeges az eltérés, hogy náluk még van szabad munkaerő. Pontosabban szólva: a mező- gazdaságból az iparba tervszerűen átirányítható munkaerő. Rossz nyelvek szerint nem kell azt irányítani, megy magától is, az viszont bizonyos, hogy 1970-től 1980- ig 400 ezer embernek kell átmenni az iparba, s így két év múlva 1 millió ember dolgozik a mezőgazdaságban. További koncentráciá S mit tesznek közben az APK-k? Gépesítenek, és további koncentrációra törekednek. Szilisztra mellett van egy kísérleti gazdaság, amely most 150 ezer hektáron dolgozik. Az eredeti 12 tsz-ből és 2 állami gazdaságból 6 APK keletkezett, majd ezek egyesülésével jött létre az óriási komplexum. A régi APK-k most üzemegységként működnek: önálló elszámolásuk és saját igazgatójuk van, viszont mindent Szilisztrából irányítanak. Az együttműködés most már nemcsak horizontális, hanem vertikális is: tehát egy kézben van a termelés, a feldolgozás és az értékesítés. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a zöldség-, gyümölcs- termesztésre, konzervgyár épül, a borjú, sertés, juhtenyésztést a húsfeldolgozó követi, a tehén és a juhtej a tejüzembe megy, és az egésznek van egy kereskedelmi központja, valamint egy takarmánygyára. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban elmondták; nem elképzelhetetlen, hogy néhány éven belül a mai 170 helyett 35—40 APK lesz az országban. Egy kicsit rosszmájú megjtegyzés szerint ha ennek a koncentrációnak csak azt az előnyét nézzük, hogy fölöslegessé válnak a megyei mezőgazda- sági osztályok és a minisztériumban is felére, harmadára csökkenthető a létszám, azaz egy csomó papírmunkát végző embernek ki kell menni a termelésbe, tehát már ekkor megéri. Braun Ágoston (Következik: Ez a jövő)
