Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

1978. július 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A nevetés; a humor a leg­kényesebb, s talán a legtöré­kenyebb valami a képernyőn; és oly ritka, hogy már el is szokunk tőle. Ha mégis je­lentkezik, valahogy eleve gyanúsnak tűnik. Bizony mondom, egy televíziós ko­médiának sokkal nehezebb dolga van. ha azt akarjuk, hogy elismerjék, mint a ko­moly témájú társműveknek. Meg kell küzdeniük a hu­morral szemben kialakult kü­lönleges elvárásainkkal, s a műfajt körülvevő bizalmat­lansággal. Hát még egy film- burleszknek, ha magyar, hisz a humor ezen fajtájának jó­formán hagyományai sincse­nek nálunk. Illetlenek Mamcserov Frigyes vállal­kozása ezért is figyelemre méltó, hisz egy hazai ha­gyományok nélküli műfajnak is egyengette filmjével az utat a képernyőn. Az Illetle­nekben olyasmire merészke­dett, ami még nem teljes si­ker esetében is tiszteletet ér­demel: mai témát házasított össze egy régi műfaj, a bur- leszk eszközeivel. S nem tu­dom a tűzrendészeti vizsgá­laton részt vevő újságíró mi­lyen „színessel” nyugtázta lapjában az ellenőrzési ma­nőver váratlanul kalan- dós eseményeit —, mi nézők azonban azzal bú­csúzhattunk el vasárnap az Illetlenek-től, hogy ha halál­ra nem is nevethettük ma­gunkat, mulatságra bőségesen nyílt alkalom. Persze ha elfogadtuk, hogy a bonyodalmakat szülő alap­ötlet „eldurranását” követően a továbbiakban már min­dent a képtelenségek dra­maturgiája igazgat, s realiz­mushoz szokott elménkkel nem azon töprengünk, hogy vajon ez vagy az, amit és ahogyan a képernyőn láttuk, lehetséges volna-e, megtör­ténhetne-e a valóságban. Mamcserov Frigyes jó érzék­kel vette észre, hogy Mocsár Gábor jellegét tekintve in­kább szatirikus regényében ott rejtezkedik egy harsány ko­média lehetősége, s olyan fil­met írt és rendezett belőle, amelynek mértéke a képte­lenség lett, a képtelen hely­zetek megteremtésében meg­nyilvánuló eredetiség. Érti a burleszk nyelvét, s ragaszkodott a szabályaihoz abban is, hogy a hajsza — menekülés a fel nem robbant kézigránátot szájában hűsé­gesen cipelő Néró elől, más­részt kijutni a hiányos öltö­zékből származó nehéz hely­zetekből — igazán központi helyre került a tévéfilmben. A pánikszerű menekülés pe­dig képtelennél képtelenebb helyzeteket szült, kár — s ez a film gyengéje —, hogy az egyes szituációk nem mindig eredetien szellemesek és mulattatóak, s hogy a befeje­zésre is nem tellett több a művészi erőből. Mindabból azonban ami a tűzoltópa­rancsnokkal és társaival megesett, az így született ne­vetség mögül előbújt a gon­dolat is, az a társadalmilag is konkretizálható emberi bölcsesség, amit tömören ta­lán így fogalmazhatnánk meg: lám milyen nevetséges, ha valaki saját sznobságának áldozatává válik, ha valaki nem képes különbséget ten­ni látszat és lényeg között. Azt is mondhatnánk, tipikus esete ez annak, amikor ab­ból ítéltetik meg az ember, amilyen ruhát hord, pedig hát jól tudjuk: sohasem az a lényeg, hogy mi takarja a testet, jóllehet ha hiányzik, lám — a film is tanúsítja — tmennyi: galiba származhat belőle. A film képtelenségei­ben tehát nagyon is elkép­zelhető emberi negatívumok húzódnak meg, s a több mint egyórás hajszában éppen azok leplezik le magukat, akik megfelelő öltözetben bukkannak fel a különböző helyzetekben: a fehérköpe­nyes becsavarodott orvos­pszichológus, a vasúti egyen­ruhát viselő rövidlátó alkal­mazottak, a hivatalos szervek szemellenzős képviselői — egy-egy tipikus jelenség meg­testesítői. A film jó ritmus­ban tálalja mindezt, és a színészek is — élükön a ko­mikai vénával megáldott Harsányi Gáborral — szinte lubickoltak a játékban. Mamcserov filmjében egy mostohán kezelt műfaj kért helyet „illedelmesen" a képernyőn. S hogy ezt a fajta humort is eredmény­nyel lehet művelni a televí­zióban, azt filmjével be is bizonyította, méghozzá to­vábbi igényeket is ébresztve. „Új” Fórum Nem tudni, hogy a Fórum­ra általában vonatkozik-e az az újítás, amelyet legutóbb a külpolitikai adásában vezet­tek be; hogy tudniillik a te­matikus eszmecserén belül is csak bizonyos kérdések közé csoportosítva hangzanak el vélemények, hogy a Fórumot ne önthesse el a témájukat tekintve egymástól távol eső kérdések parttalan áradása. Ésszerű újítás ez és idősze­rű is már, hisz régi tartal­mában kissé megkopott a Fórum. így valóban alkalom nyílik a mélyebb és elem­zőbb munkára, el lehet ke­rülni a már tapasztalt felszí­nességet, amikor is a kérdé­sekre adott válaszok nem mentek túl a napi zsurnalisz­tikái tájékozottság határain. Jó dolog bizonyos riportok műsorba iktatása is, sőt vitás kérdésekben annak az elvnek a gyakorlati megvalósítása, hogy hallgattassák meg a másik fél is. így élő, közvet­len eszmecserében lehet tisztázni az esetleges véle­ménykülönbségeket. Akár legutóbb is az enyhülés, le­szerelés tárgyában. Tudato- sabbáv ált tehát a Fórum tevékenysége, s ennek ará­nyában bizonyára közvéle­ményformáló ereje is növe­kedni fog. Röviden Vannak sikeres művek, melyek az idők múltával megfakulnak; ahogy kimen­nek a divatból, úgy el is vesztik értékeiket, azaz tűnő jelenségek csupán. A remek­művek abban különböznek tőlük, hogy rajtuk nem fog az idő. Ezt tapasztalhattuk a West Side Story esetében szombaton. Születése után ti­zenhét évvel a film éppoly felkavaró, nyugtalanító elemi erővel hatott, mint annak idején. A televíziós bemuta­tó nem felmelegítette a régi élményeket, hanem új, kel­lemes borzongásokkal aján­dékozta meg a nézőt. Üjra bebizonyosodott: a TV Zenei Klubja — Sztra­vinszkij Tűzmadár című kompozícióját elemezték, boncolgatták legutóbb — a legjobb művészi ismeretter­jesztő sorozat a képernyőn. Ebben a műfajban ma Mi­hály András: verhetetlen. Nem zeneismerete, nem is módszere, a szenvedélye bi­lincsel le. Az a rajongás, amellyel mások zenéjéhez közelít, a titokkeresésnek gyermeki ártatlansága és tisztasága. A Tűzmadár bizo­nyára sokak számára sokáig úgy repül, ahogyan ő felrep- pentette. Ellentmondást takar Gyár­fás Miklós könyvének a címe — A képmutatás szépségei —, amelybe belelapozott a televízió. Szépséget feltéte­lezni abban, amit el szoktunk ítélni, a képmutatásban, íme az ellentmondás gyökere. Gyárfás azonban ezt a hi­bánkat az élet játékai közé sorolja, Shakespeare-rel is előhozakodva, vele mondván, hisz „színház az egész világ”. Néhány történet, amelyet fel­villantott a Nyitott könyv, csak részben győzött meg a szerző igazáról. V. M. Jászapáti Épül az ú(tanácsháza Elkészültek a jászapáti Vágó Pá] Múzeum felújítá­sával. A befejező munkára a tanács 120 ezer forintot költött. Több mint negyed- milliót fordítottak az álla­mi tulajdonú lakóházak fel­újítására. karbantartására. Az első félévben kezdték el az új tanácsháza terüle­tének előkészítését és elő- közművesítését. A kétszintes épület 11 millió forint költ­séggel épül. ebből az idén 2 millió forint értékű beruhá­zást valósítanak meg. Az épület földszintjén kapnak helyet a korszerű ügyfélfo­gadás, ügyintézés feltételeit biztosító, tágas helyiségek. Az új tanácsháza szépen berendezett házasságkötő ter­met, központi fűtést kap. Az 1980 végére tervezett átadása után a jelenlegi tanácsháza épületét műemlék-jellegének megőrzésével átalakítják. Ott kap majd helyet a köz­ségi könyvtár, az épület má­sik részét pedig múzeummá alakítják át. Kísérletek a Teletexttel A dán televízió az úgyne­vezett Teletexttel folytat kí­sérleteket. A készülék írásos információkat fog közvetíte­ni, melyeket a néző tetszés szerint láthatóvá tehet a képernyőn. Először 200 kü­lönböző változatot, köztük műsorösszefoglalókat és idő­járásjelentéseket. rendezvé­nyekről szóló híreket, kül­földi filmek fordításait, va­lamint rövid híreket fognak közvetíteni. A kísérleti adá­sokat azonban csak néhány speciális tévékészüléken le­het majd fogni. Mark Twain vendégségben Amikor egy alkalommal Mark Twain Londonba ér­kezett, az Egyesült Államok nagykövete meghívta őt ebédre. A milliomos nagy­követ a legkülönlegesebb éte­lekkel és italokkal kínálta az írót. Nem feledkezett meg azonban arról, hogy meg­említse azok árát. Amikor a gyümölcsre került a sor, felhívta a vendég figyelmét a valóban gyönyörű szőlőre, amelynek bogyói csaknem akkorák voltak, mint a szil­vaszemek: „Akár hiszi bará­tom, akár nem, ennek a sző­lőnek minden szeme egy egész dollárba került.” Mark Twain ekkor felemelte tá­nyérját, és így szólt házi­gazdájához: „Valóban remek szőlő! Kérem, legyen olyan kedves, adjon nekem még belőle hat dollárért!” A Petőfi rádióban Mezőtúr 600 éves fl szolnoki stúdió műsora A Rádió és Televízió új­ságban közöltektő] eltérően ma 12.33-kor a szolnoki stú­dió a 600 éves Mezőtúrról készített műsorával jelent­kezik a Petőfi rádió prog­ramjában. A 22 perces zenés riport­ban dr. Kolozsvári János és dr. Gombás István, a Dózsa György Szakközépiskola ta­nárai — a közeljövőben megjelenő várostörténeti ju­bileumi kiadvány szerzői — foglalják össze Mezőtúr tör­ténetét az első írásos emlé­kektől a felszabadulásig. Molnár Ernő, a városi ta­nács elnökhelyettese ismer­teti a jubileumi rendezvény­sorozat még hátralevő ese­ményeit, beszél arról a 31 évről. amelyet a tanácsnál eltöltött, szól a mezőtúriak jubileumi társadalmi mun­kaakciójáról és annak eddi­gi eredményeiről. A műsort Dalocsa István és Gulyás Ferenc készítette, a zenei szerkesztő Kutas János, a szerkesztő Palatínus István. Tizenéves óvó nénik Az elmúlt évtizedekben óvodák százai épültek or­szágszerte. Egyre több kis­gyereket készítettek fel az iskolára világszerte elismert óvodai oktató-nevelő prog­ramunk keretében. A tár­gyi feltételek gyors fejlődé­Megyénkben az elmúlt év­ben kétszáz óvodát tartot­tak nyilván, Szolnok az egyetlen olyan megye az or­szágban. amelyben minden településen van óvoda. Az utóbbi évtizedben csaknem negyven új gyermekintéz­ményt hoztak létre városa­inkban. falvainkban, több­nyire állami beruházásból. Az üzemek, gyárak nagy mértékben segítik ugyan az óvodák építését, de saját erőből mindössze tíz intéz­mény épült. Elsősorban dol­gozóik gyermekei számára hozott létre óvodát Szolno­kon a Tiszamenti Vegyimű­vek, a cukorgyár, a MÁV Járműjavító Üzeme, s a néphadsereg alakulata. Mart­fűn a Tisza Cipőgyár, Jász- kiséren a MÁV Építőgép­javító Üzeme, Bánhalmán és Palotáson az állami gazda­ság. Jászberényben pedig a Hűtőgépgyár két gyermekin­A zsúfoltság ellenére is előnyösebb, ha az első osz­tályba lépő hatéves az óvo­dában készül fel az iskolára. Az elmúlt tanév első osztá­lyosainak 86 százaléka járt óvodába. Ezzel az aránnyal megyénk a hatodik helyet foglalja el az országos rang­listán. A kisdiákok 9,5 szá­zaléka iskolaelőkészítő fog­lalkozásokon vett részt. A most már másodikos tanu­lóknak mindössze 4,5 szá­zaléka kezdte meg iskolai ta­nulmányait szervezett előké­szítés nélkül. A tapasztala­tok szerint azoknak a kis­diákoknak az életében, akik sél azonban nem követte ak­kora ütemben a személyi fel­tételek változása, a szakkép­zett óvónők mellett képesí­tés nélküliek százai foglal­koztak. s foglalkoznak ma is a három-hatéves korú gye­rekekkel. tézménnyel enyhített a város gondjain. Óvodai hálózatunk gyors fejlődése ellenére sok kis­gyermek kívülreked még legalsóbb fokú oktatási in­tézményeink kapuin: a me­gye óvodáskorú lakosságának 21.7 százaléka. 1970-ben ez az arány még meghaladta a negyven százalékot. Nyolc évvel ezelőtt 10 ezer 788 óvodás volt, tavaly több mint 17 ezer. Amíg a gye­rekek száma hétezerrel nö­vekedett. az óvodai helyek száma csak négyezerrel. Az intézmények kihasználtsága 1970-ben 106,4, tavaly 123,4 százalékos volt. Az óvodai rendtartás maximumként a 120 százalékot jelöli meg. A városokban még a megyei átlagnál is magasabb az in­tézmények kihasználtsága; Szolnokon akad olyan óvo­da. ahol eléri a 150—190 szá­zalékot is. sem óvodába, sem iskola- előkészítőre nem jártak, tö­rést okozott az iskolába já­rás megkezdése, a beillesz­kedés az osztályközösségbe, az indulási hátrányok meg­szüntetése vagy legalábbis csökkentése. Az óvodáztatás nagy sze­repet játszik a tankötelezett­ségi törvény teljesítésében. Az utóbbi években az öt­évesek óvodáztatását tekin­tik a legfontosabb feladat­nak. Az óvodában eltöltött egy év is sokat számít a gye­rekek személyiségfejlődésé­ben. az alapvető közösségi normák elsajátításában. Megyénk óvodái az okta­tó-nevelő munkában évről évre jobb eredményeket érnek el. egyre javult az iskolára való felkészítés színvonala. A kétszáz gyermekintéz­ményben tavaly ezerhatvan- két — ez a szám az 1970. évinek csaknem duplája — óvónő foglalkozott a 3—6 éves korú közel húszezer aprósággal. Iz országos átlag felett A több mint ezer óvónő közül hatszázötvenegyen fel­sőfokú, kétszáznegyvenegyen középfokú végzettséggel ren­delkeznek, hetvennégyen óvónői szakközépiskolában szereztek bizonyítványt, a képesítés nélküliek száma tavaly kilencvenhat volt. Megyénkben mindössze ki­lenc százalékot jelent a ki­lencvenhat, képesítés nélküli óvónő, akik közül hetvenné­gyen levelező tagozaton fő­iskolára jártak. Ezzel az aránnyal megyénk az előke­lő második helyet foglalja el. A képesítés nélküli óvónők száma 1975-ben emelkedett a legmagasabbra. 23,7 száza­lékra, s három év alatt csök­kent vissza kilenc százalék­ra. Az eredmény elérésében vitathatatlan szerepe van a tiszaföldvári Hajnóczy Jó­zsef Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolának. A kö­zépfokú óvónőképzés indulá­sát — amely az 1972-es ok­tatáspolitikai párthatározat egyik célkitűzésének meg­valósulása — nagy vita előz­te meg. Sokan vélekedtek úgy, hogy visszalépést jelent az addigi színvonaltól, hi­szen 1959-től csak felsőfokú oktatási intézményekben sa­játíthatták el a hallgatók az óvónői hivatás, pálya forté­lyait, s már a kezdet kezde­tén vitatták a középfokú képzés akkor még nem is látható eredményeit. Hat év telt el azóta, Tiszaföldvá- ron idén érettségizett a ne­gyedik évfolyam. Tál Gizella (Folytatjuk) Óvoda minden településen Javult az iskolára felkészítés színvonala Mi legyen a jászladányi filmszínházzal? — Megnézhetik kívülről meg belülről is, minden- hogy szégyenfoltja ez a fa­lunak. Kívülről a kidőlni készülő falat támasztó „man­kósor”, belülről a vakolatot hullajtó, repedt mennyezet, a kosz, a bűz és 80 vagy 100 kibicsaklott lábú. nyi­korgó szék fogadja a látoga­tót. Ez a mi mozink, 2800 család, hétezer-hatszáz lakos filmszínháza. Jászladányiak panaszkod­nak így és jogosan. Aki a piactér végében meghúzó­dó, omladozó épületet, a te­lepülés egyetlen moziját „kö­rüljárja”, egyetért a helybe­liek véleményével. Ez így valóban szégyenfoltja a nagyközségnek. Az MSZMP KB a közmű­velődés helyzetéről, fejlesz­tésének feladatairól szóló ha­tározatában a falu gazdasá­gi. társadalmi struktúrájá­nak átalakulása következté­ben a lakosság körében vég­zendő közművelődési munka elé új feladatokat állít. Ki­mondja, hogy a település- fejlesztéssel összhangban a falusi mozihálózatnak is elő kell segítenie a műveltségi színvonalban és a művelő­dési lehetőségekben megle­vő viszonylagos hátrány le­küzdését. A moziüzemi vállalat tu­lajdonában levő régebbi mo­ziépületről már 1970-ben ki­derült, hogy további üze­meltetésre nem alkalmas. A nagyközségi tanács kérte a vállalatot, hogy hozza rend­be az épületet. A válasz: a mozi felújítása nem lenne gazdaságos, ezért a negye­dik ötéves terv során új filmszínházat építenek. Az épület tovább kopott. 1972 júniusban kimondták a sorsát megpecsételő végszót: életveszélyessé vált. A vál­Tehetetlenség több tételben lalat lebontatta, majd a kö­vetkező évben használatba vette a HNF volt székházát, azt alakította át mozivá. Az épület — a mostani mozi — sem tartotta magát sokáig, bár a helybeliek azt mond­ják, sokat nem kophatott, mivel közvetlenül az átala­kítás után is olyan volt, mint most. A vállalat elkészítette az új filmszínház építésének költségvetését, és kérte a ta­nácsot, hogy a 4 millió fo­rintos beruházáshoz erejé­hez mérten járuljon hozzá. A következő tanácsülésen határozatot hoztak, hogy a tanács 1 millió forinttal se­gít. A moziüzemi vállalat köz­ben megrendelte a kiviteli terveket a SZOVTERV.nél, ahol 1974 október helyett csak 1976 év végére készí­tették el a tervdokumentá­ciókat. Két év alatt az épí­tési költség 4 millióró] 8 és fél millió forintra emelke­dett. Üj helyzet, újabb tanács­kozás. A vállalat és a tanács egyetértett abban, hogy pénz­ügyi fedezet hiányában az új filmszínházat nem tudják az eredeti elgondolások sze­rint felépíteni. Kölcsönösen megállapodtak abban, hogy más lehetőséget kell keres­ni. A tanács javasolta: közös fejlesztéssel tegyék alkál- massá a művelődési házat filmek vetítésére. A vállalat a javaslatot elfogadta, és kö­telezte magát, hogy elkészí­ti a bővítés kiviteli tervét. Azután meggondolta magat, és 1978. február 8-án kije­lentette, hogy nem készíti el a tervet, ellenben felszó­lítja a tanácsot, hogy 1978. április 30-ig bocsájtsa ren­delkezésére a tervdokumen­tációkat, ellenkező esetben tárgytalannak tekinti a bő­vítési tervet. A tanács megpróbálta a „lehetetlent”. Megállapodott a szolnoki AGROBER-rel, ahol egyik szocialista bri­gád vállalta, hogy soron kí­vül, augusztus végére elké­szíti a tervet. A moziüzemi vállalat először meglepődött, majd április 12-én újabb nyilatkozatot tett. Bejelen­tette: az időpont nem felel meg elképzeléseinek, ezért végleg leveszi a napirend­ről a filmszínház építését. Intézkedett az időközben át­utalt közel félmillió forint visszaküldéséről. Jegyzetek a jászladányi filmszínház tervezett építé­sének „kálváriájáról”, a több megértést érdemlő pró­bálkozásokról, a bosszantó gáncsoskodásról. Kivonatok aktákból, kölcsönös'megálla­podásokról, hiteles jegyző­könyvekből. Ezek között la­pozgatva erősödik a gyanú, hogy a moziüzemi vállalat magatartását nem a tényle­ges anyagi lehetőségek, in­kább a rosszul értelmezett, művelődéspolitikánkkal el­lentétes „mi a kifizetődő” szemlélet határozza meg. Ezt tette szóvá interpellá­ciójában a települést képvi­selő megyei tanácstag. A me­gyei tanácsülés akkor egy bizottságot jelölt ki. hogy vizsgálja meg a jászladányi­ak panaszát. A nagyközség lakói most reménykednek: a vizsgálat után az illetéke­sek jobb belátásra bírják-e majd a moziüzemi vállala­tot. — illés —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents