Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-18 / 167. szám

1978. július 18.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

„Tücskök és hangyák”

példálózunk a jó öreg La Fontaine állatmeséivel, ha emberi gyengeségekről vagy közösségi életünk hibáiról esik szó. Az egyik legismertebb fabula „A tücsök és a hangya története”, melyben a szorgalom elnyeri jutalmát, a léhaságért pedig büntetés jár. A három évszázados szellemes elbeszélés mondhatnánk örök érvényéi: mindenki a végzett munkájának arányában részesüljön a megtermelt javakból.

A szorgalmas „hangyák” anyagi és erkölcsi elismerésével nem is volna baj. de ez a tücsök-história valahogy sántít. Valóban mese, mert nálunk a „tücskök” egy része nagyon ügyesen ciripel: vidáman él télen-nyáron, megtalálja a kibúvókat a nehéz munka alól. Teszik ezt olyan tehetAzért, hogy valaki mindig a dolgok könnyebbik oldalát választja, nemcsak egyedül maga hibáztatható, hanem a környezete is. Az a közösség, amelyik eltűri a felelőtlenséget. A munkahelyi légkört rontja az effajta „lezser” magatartás, tehát nem ártalmatlan, egy idő után a többiekre is átragad, akárhogy is vesszük: társadalmi kára van.

Meditációmat egy újsághír indította el: Az idén 48 ezren fejezték be tanulmányaikat a gimnáziumokban és különböző szakközépiskolákban. Sokan nem tanulnak tovább, hanem munkába állnak. Mintegy 14 ezer végzős egyetemista veszi át oklevelét az idén. A jelentős számú friss munkaerőhöz hozzászámíthatjuk a nyáron dolgozó diákokat is, akik először ismerkednek a munkával.

Sok múlik azon, hogyan fogadják a vállalatok, intézmények a pályakezdőket.

Szívesen

séggel, hogy észre sem vesszük. Vagy ha mégis, akkor szemet hunyunk felette, s amikor az anyagi javak szétosztásakor beállnak a sorba, éppúgy megkapják részüket, mint szorgalmas társaik. Elnézőek vagyunk velük szemben, hiszen „ártalmatlanok”.

Mindenütt ott vannak: az üzletekben a pult mögött ráérősen beszélgetnek az ismerős vevővel, miközben a másik eladó majd összetöri magát — egyszerre ötfelé szolgál ki... Az építkezésen lapátnyélre támaszkodva nézik, hogy a többiek hogyan dolgoznak. Általában vállalkozó szelleműek, ha valamiért el keli menni — anyagot vételezni a raktárból, tízórait vásárolni a többieknek —, csak éppen türelem kell annak kivárásához, míg visszaérkeznek.

Az üzemekben járva régóta figyelem, hogy a „majd a szocialista brigádok” mindent megoldó varázsigét nagy előszeretettel alkalmazzák ott is, ahol a vállalat egész közösségére vonatkozik egy feladat. Persze így kényelmesebb: a szocialista brigád univerzális, ha kell takarít, fát ültet, mások termelési lemaradását segíti behozni, ha kell, játékokat fabrikál vagy éppen az iskolatetőn új cserepeket rak a régiek helyébe. Mindebből a „tücskök” kimaradnak, „halaszthatatlan elfoglaltságuk” miatt, de ha volna is idejük, általános vélemény: inkább ne nyúljanak semmihez, mert abban úgysem lesz köszönet.

Az első napok döntőek lehetnek abban, hogy valakiből szorgalmas, a közösség feladatait, terheit magának érző és vállaló dolgozó válik vagy épp az ellenkezője. Bárki mondhatná: az már jóval korábban eldől, hogy egy 18—23 éves ember a „tücsök vagy a hangya” kategóriába tartozik. A munkahelyi közösséget megelőzően a családi közösség a legjobb jellemformáló. Ahol már kiskorban megszokja a gyermek a családon belüli életszínvonal különbségét, azt, hogy kiváltságokat élvez minden ellenszolgáltatás nélkül, ahol a gyermeket „kíméletből” kikapcsolják a családi munkamegosztásból — ott később, felnőtté váláskor már nehéz változtatni magatartásán.

a társadalom legkisebb sejtje, s meghatározó emberformáló hatása van. Hazánk lakosságának 96 százaléka családban vagy családtöredékben él. Aki ebben a közösségben megtanulja, hogy felelősséggel tartozik munkájáért, s nem várja, hogy mások végezzék el helyette a rá háruló feladatokat, az kikerülve az életbe, a munkahelyén is kötelességtudó ember lesz.

I család

H. A.

A szolnoki Tabán rendezési tervét beszéli meg a két fiatal tervező, de — képletesen — sok minden van még az asztalon.

Nagy István a martfűi lakásépítkezések „gazdája”. Kunhegyes legrégibb népi barokk épülete, a könyvtár rekonstrukciós tervével is most foglalkozik és a Tabánnal. Építésztechnikus. Miután Debrecenben elvégezte tanulmányait, Szolnokon, a városi tanács építési osztályán dolgozott, onnan került át a Szolnok megyei Tanács Tervező Vállalatához. Azóta már a törzsgárdához tartozik, hiszen több mint tíz év telt el.

Pár Nándor építészmérnök friss diplomájával egyenesen idejött a műszaki egyetemről, alig három esztendeje. Ö készíti a Kisújszálláson épülő lakások és a mezőtúri városközpont rendezési tervét.

Ki-ki meghatározott terület felelőse, de ismerik egymás munkáját, hiszen együtt dolgoznak, igénylik egymás véleményét — több szem többet lát. A jövő tendenciája — mint mondják — úgyis az alkotóközösségekben végzett munka.

A nők teljes életet akarnak élni

Beszélgetés dr. Polényi Erzsébettel

Három napon át a központi téma a kisgyerek volt. Róluk folyt az eszmecsere —i a bölcsődés korú apróságokról — a gondozónők, gyermekorvosok, pszichiáterek, a tanácsi és" a gazdasági vezetők, az élelmezési szakemberek, egyszóval a Szolnokon megrendezett országos bölcsődei ankét résztvevői között. Dr. Polónyi Erzsébet, a bölcsődék országos módszertani intézet igazgató-főorvosának véleménye szerint mi a haszna egy ilyen nagyszabású tapasztalatcserének?

— A hét évvel ezelőtt megtartott országos ankét adott először alkalmat és fórumot a bölcsődei szakemberek találkozására. Akkor a találkozáson volt a hangsúly, azon, hogy halljanak, tudjanak egymásról, elmondják gondjaikat, továbbadják tapasztalataikat. S tulajdonképpen az a fórum teremtette meg annak is a lehetőségét, hogy megismerjék az országos módszertani intézet munkáját.

— Akkor még újdonságnak számított az intézet.

— Igen, 1970-ben jött létre. Az útkeresés stádiumában volt még. amikor a szakmai ellenőrzés és irányítás legoptimálisabb módszerét és formáit kereste. Akkor, azon az ankéton elhangzott vélemények sokban befolyásolták az intézet munkájának alakulását. Résztvevői elmondták, miben és hogyan várnak tőlünk segítséget.

— Ma 1200 bölcsőde központi, szakmai, ellenőrző és irányító szerve az intézet.

— Pedagógusok, pszichológusok, orvosok, gondozók, zenetanárok, nyelvészek, végeznek kutatómunkát, dolgozzák ki a három éven aluli gyermekek harmonikus fejlődésének intézeti feltételeit. Az intézet bölcsődéjében mi magunk is meggyőződhetünk arról, hogy az elméletet a gyakorlatban hogyan lehet átültetni. A tapasztalatok továbbadása pedig a sok helyütt működő módszertani bölcsődék közvetítésével történik.

— A módszertani bölcső. dék hálózata még meglehetősen foghíjas.

— Így van. A tizenkilenc megye közül kilencben nincs. Tudjuk, hogy ezeknek a mintamodelleknek a létrehozása még a típusbölcsődéknél is költségesebb. Egyrészt ez az oka, hogy nem épült még ki a hálózat, másrészt pedig a szakember- hiány. Ezeknek az intézeteknek a gondozók továbbképzését is vállalniok kell. Itt van például a szolnoki városi módszertani bölcsőde a vezetővel együtt tizenkilenc gondozónővel. Ami egyébként luxus lenne kilencven gyerekre, de a gyermeknevelés és gondozás mellett a város valamennyi bölcsődei szakemberének (147) továbbképzése is az ő feladatuk.

— Az ankéton is többször elhangzott, hogy a gyermek testi, szellemi és érzelmi életének fejlődése azt kívánná, hogy hároméves koráig szülői házban az édesanyja nevelje.

— Ez vitathatatlan. De ennek ellentmond nagyon sok minden. Csak egyet említek: a nők is teljes életet szeretnének élni, és joguk van hozzá. Tanulni akarnak, hivatást választani, gyermeket szülni és nevelni. Jó anyának, feleségnek és szakembernek lenni egyszemély- ben megannyi konfliktust jelent az életükben. Rajtuk is s a munkaerő-problémákon is segítünk azzal, ha a gyermeknevelés, -gondozás gondjait a nap 8 óráján át levesszük a vállukról.

— A szűkös intézmény - hálózat miatt társadalmi igazságtalanságok teremtődnek, mert nem tudják mindenkinek, ki igényt tartana rá, ezt a lehetőséget biztosítani és ezt a segítséget megadni.

— Egyelőre. Annak a hatvanezer bölcsődés gyereknek az egészséges fejlődéséért azonban még többet szeretnénk tenni. Hogyan? Három napon át nagyon sok szó esett erről. Akik részt vettek az eszmecserén, és elgondolkodnak azon, amit hallottak, megszívlelik a tanácsokat, megpróbálják követni a jó példákat (és hiszem, hogy így van), felbecsülhetetlen haszna volt 'á találkozónak, amit jó lenne három, de legalább ötévenként megismételni.

K. K.

— j.r ív uvjvb U/,c cu.U'tjyt tey

kedvesebb feladatuk?

— Meglep, hogy nem a közös pályamunkát említik, amellyel a közelmúltban a vállalat nívódíj-pályázatán első díjat nyertek.

— Mindig az a legkedvesebb, amin éppen dolgozom, mégha nem is igényel mindegyik nagy fantáziát — jegyzi meg — Pár Nándor. — A vállalat fő profilja a lakások és a kommunális épületek tervezése. Érdekes feladat, de nem könnyű. Nehezebb meghatározott ösz- szegből, kötött szerkezettel időre elkészíteni egy nyolctantermes iskola tervét, mint a Hortobágyi Nemzeti Park fogadóházának tervdokumentációját, amelynél jobban szabadjára engedhette az ember a fantáziáját.

— A téma az, amivel helyzeti előnyben voltunk a pályázaton — veszi át a szót Nagy István. — Persze. ezt is el lehetett volna rontani, ennek is megvannak a buktatói. Az ember borotvaélen táncol...

Részlet a tanulmánytervből és a fogadóház makettje

Közvetlen a megyehatárnál, Tiszafüred felől a Hor- tobágyra vezető út mellett épül majd a Nemzeti Park nyugati fogadóháza, amelynek . tervdokumentációjával ez a fiatal építész-tervező kettős nyerte el az év (1977) legjobb tervét megillető nívódíjat — Simon Ferenc szobrászművész plakettjét és az ötezer forint jutalmat. Ugyanakkor jegyzőkönyvi dicséretben és kétezer forint kiilönjutalomban részesítette őket a zsűri egy másik közös munkájukért: a déva- ványai túzokrezervátum belsőépítészeti terveiért.

— Hogyan született ez a terv?

— Szerencsére a vállalat lehetővé tette, hogy munkánkban kapcsolatot keressünk a múlttal, kutassuk a népi építőművészet hagyományait és éljünk is velük. Egy országos pályázáton együtt indultunk, a hollókői élő skanzen elpusztult műemlékházainak rekonstrukciójára készítettünk tervet. Eredményesen szerepeltünk vele, annak alapján keresett meg bennünket megbízásaival az Országos Természet- védelmi Hivatal. Ez csemege, külön műfaj az építőtervező témában. Két tanulmánytervet készítettünk, az egyiket el is fogadták.

— Egy pusztában ma olyat építeni modern szerkezetekkel, amely magán hordja a tájjelleget, a jellemző népi építő-díszítő elemeket, azzal a veszéllyel járhat, hogy a tervező archaizálásba esik.

— Ez is az a bizonyos borotvaél többek között — mondják és látom, a téma lázba hozza őket. Egyikük arról beszél, hogy ez az épület a Hortobágy küszöbére érkezők fogadó, információs központja, ahol tájékoztatják, útba igazítják a turistákat, ugyanakkor helyet adnak a kutatómunkát végző ornitológusoknak. A másikuk elmondja, hogyan kutatták a Debrecen környéki építészeti hagyományokat, hogyan kísérték végig a pásztorépítkezés fejlődését, hogyan vették át a szárazmalom jellegzetes alaprajzát és ötvözték a mai funkciónak megfelelő elemekkel, így született meg a háromnegyed-kúpszerű kiállítási tér és a negyedes, kifli alakú épület, amelyben az információs, több szociális helyiség, egy vetítésre alkalmas előadóterem kap helyet, fölöttük pedig szálláshelyek lesznek.

— Naturális, helyi anyagok. felhasználását képzeltük el. A padlóburkolat tégla, a magas tető nádfödeles, a vakolt, fehéren viliódzó, meszelt falak mellett a megnyitott terület üvegborítása a mai kornak megfelelő és harmonikus... Különleges a recepciós rész ölelő formája. A téglaburkolat a körbefutó, falazott padkákkal a régi, alföldi építészet jellemzője. Középen a búboskemence formáját követő cserépkályhát is padka íveli körül.

Sorolják, milyen nehézségekbe ütközik az építkezés tájvédelmi (területen. Az ivóvizet, a villanyt odavinni, csatornát építeni; nagyon költséges. A nádtetős épülettől alig százötven méternyire furcsán festene a transzformátor, el kell rejteni bokrok, fák közé, miként valahogyan a villámhárítót is álcázzák, hiszen előírás, hogy annak is lenni kell.

— Sok mindenben meg kellett találnunk a józan megoldást, amit a hatóságok is elfogadnak, s mindezt úgy, hogy a pusztát megvédjek a „civilizációtól” ... Mikor az előzetes adathalmazból elkészülnek a rajzok, már az is minőségi változás. Kézről kézre kerül tovább a feladat az elképzeléstől a kulcsátadásig: tervezés, előkészítés, kivitelezés. Sok emberen múlik, mivé lesz a terv.

— Mi szerencsések vagyunk, Dévaványán a túzokrezervátum megvalósításának felén már túljutottak. Azt tapasztaljuk, hogy a kivitelezőkben is fokozódik a munkaszeretet, ha különleges, szép feladatot kapnak. Reméljük, így lesz ez Tiszafüred határában is, ahol rövidesen megkezdik az építkezést.

A két fiatal tervező munkáját nemcsak a vállalatnál, hanem az Országos Természetvédelmi Hivatalnál is dicsérik, feltehetően nem késik soká egy újabb, szép megbízatás.

Rónai Erzsébet

Nagy István rojiai a nívódíjas tervhez készültek

Fotó: Pusztai László