Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-18 / 167. szám
1978. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Égő hűtőszekrények Ellenőrzési térkép minden egyes termékhez Füstfelhő a jászberényi Hűtőgépgyár felől. Ismerősöm megjegyzi: égtik a rossz hűtőszekrényeket. A gyárban később megtudom, információja csak részben igaz. Égetnek valóban, gyártási hulladékanyagokat és selejtes hűtőgépek fel nem használható szigetelő betétjeit. (A kiszerelhető s újra beépíthető anyagok, alkatrészek visszavándorolnak a szerelősorra.) Hogy mennyi elrontott termék, mennyi alkatrésze kerül ide, az a meótól függ. Az viszont nem lehet engedékeny, hiszen a nyugati átvevő könyörtelen. Leszögezhetjük azonban így is: kevés a füstbement hűtőszekrény, s ez köszönhető a minőségellenőrzés, főként a minőség biztosítás rendszerének. Térkép a gyárban Az utóbbi lényege, hogy nem halott — elpuskázott hűtőszekrények után kutatnak a meósok, a minőségi ellenőrök, hanem már gyártás közben igyekeznek kiküszöbölni a hibákat. (A rossz alkatrészek beépítése végül is odavezet, hogy nem csukódik az ajtó, nem illeszkedik néhány csavar...) Az ellenőrzés tehát már a beérkező nyersanyagok, mint az acéllemez vagy festék és félkésztermékek —. amelyeket a kooperáló üzemek gyártanak — vizsgálatával megkezdődik s folytatódik a technológiai sorokon. A meó elkészíti minden egyes termékhez az úgynevezett ellenőrzési térképet, ahol igyekeznek pontosan meghatározni a kulcsfontosságú műveleteket, — ezek megfelelő elvégzésétől függ a gyártmány minősége. A beérkező nyersanyagot úgynevezett , mintavételes, statisztikai módszerrel vizsgálják. Sajnos, nemegyszer — különösen nyersanyagínséges időszakban vagy olyankor, amikor nincs elegendő csavar, lemez a piacon — kiszolgáltatott agyártó, eladó vállalatnak a Hűtőgépgyár. (Nemcsak ő, hasonló esetekben mások is...) Jobb ellátási viszonyok között a vevő, jelen esetben a „hűtő”, visszaküldheti a nem megfelelő anyagot, de ha rosszul alakulnak a dolgok, újra kell válogatniuk, javítaniuk a szállítmányt, esetleg a félkész termékeket. (Nemrégiben például nem felelt meg az előírásoknak s igényeiknek a BUDALAKK festéke, azt megelőzően pedig a dunaújvárosi hengerelt lemez vastagságával, felületével akadtak problémák.) A Hűtőgépgyár joga, s szakembereik meg is teszik, hogy beleszóljon, finomabban szólva tanácsokat adjon a kooperálóknak, ha azok hibás termékeket szállítanak. A gyártási folyamat tervezésénél már ott vannak a meósok. Elviekben elkészülnek az említett térképek, — amelyek aztán később módosulhatnak. De nemcsak az ellenőrzési pontok változhatnak, hanem a meó6ok, illetve a szervizszolgálat javaslata után — hiszen ők tudják, hoT fordul elő leggyakrabban hiba, és ismerik annak okait, — más a technológia is. (Szakemberek visszacsatolásnak titulálják a módszert.) Móg karc sem Fontos, hogy az ellenőrzés alapos legyen — a tervezett minőségből engedni nem lehet—, de ne lassítsa a gyártás ütemét. Gondoljunk arra, hogy egy-egy termék húszezres szériában készül, itt bizony a másodpercek is számítanak. Különböző modem eszközök, így például a kompresszoros hűtőszekrények kontrolijánál a szivárgást különleges halogéndetektoros műszerekkel vizsgálják, segítik az ellenőrök munkáját. Gyártás közben számtalan helyen mérik a meósok, hogy az alkatrészek megfelelnek-e a kívánalmaknak. Amikor összeszerelik a hűtőszekrényt, 80 perc áll a minőségvizsgáló rendelkezésére ahhoz, hogy a villamos, a kalorikus, a tel- 5esítmény-próbákat! elvégezhessék. Itt azután szemrevételeznek minden darabot, nem lehet rajtuk egy karc sem, az emblémák, a címkék mind helyükön kell, hogy legyenek. (Néhány napja felhívták a meó főnökét telefonon a gyártók: lehet-e 3 milliméterrel rövidebb a díszléc? Kiderült, a hármat úgy értették, hogy egyik végéről és a másikról is ugyanennyit. A válasz egyértelmű nem volt. Ezek az apróságnak tűnő dolgok ugyanis rendkívül sokat számítanak. A készáru átvevője a nyugati megrendelő képviselője, de Üalálkqzhatunk külföldiekkel már a gyártásnál is. Ehhez tudnunk kell: a Hűtőgépgyár nemrégiben megvásárolta a Bosch hűtőszekrények gyártási jogát. Ezzel azt a kötelezettséget is magára vállalta, hogy az általa gyártott készülékek minősége nem lehet rosszabb a Bosch előírásainál. Ezt nevezik a márkavédelemnek. A licenc eladója a technológiai soron ellenőrizheti a fé- ligkész hűtőgépeket, s ha elégedetlen a minőséggel, leállíthatja a szalagon levő típus készítését. Tíz forint Mennyi a reklamáció, a visszaérkezett hűtőszekrények száma? A meónál tapintatosan fogalmaznak: a reklámádiók miatti költség minden hűtőszekrényre tíz forint jut. Sok ez vagy kevés? Ha azt vesszük, hogy húszezres sorozat nagyságban gyártják ezeket a készülékeket, sok. Ha azt vesszük, hogy a tőkés vevők az idén 18 millió dollár értékű gyártmányt vesznek meg, — a tervek szerint — a jászberényi vállalattól — kevés. A tíz forint azonban csak egy töredéke a selejtes, a rosz- szul végzett, esetenként nem kellően szervezett munka költségeinek. Hűtőszekrény nem érkezett vissza a gyárba, viszont utaztak külföldre szerelők, hogy helyrehozzák a hibás készülékeket. Akadtak az elmúlt év vagy évek során taktikai reklamációk —ezekkel is számolniuk kell a gyártóknak. Megtelik például az áruház — ne említsük meg nemzeti hovatartozását — raktára hűtőszekrényekkel, található benne olasz, francia, nyugatnémet s magyar. Ilyenkor tiltakozik a megrendelő. Előkerülnek az említett „apróságok”, a kar- cocskák, a díszléc vízszintes- sége és egyebek. Szigorúnak kell lenni tehát a minőség itthoni ellenőrzésénél. Javulását elősegíti a premizálási rendszer, a DH munkarendszer alkalmazása, a szocialista brigádok mozgalma, s nem utolsó sorban a minőségbiztosítási módszerek. Utópia azt remélni, hogy ha tökéletesen funkcionálnak, nem kerül rossz hűtőszekrény alkatrésze az égetőbe, de annyi bizonyos, az említett tíz forint lehet kevesebb is. Hajnal József Könnyű a daraboló szakmunkások dolga a Vízgépé« éti Vállalat kunhegyesi gyárában. A villamos szekátort beállítás után már csak szemmel kell követni: egyenletesen jó minőségű vágott felületet ad, és ezzel sok forgácsolási munkát takarít meg (K. I.) Kommunista műszak a MEZŰGÉP-nél Szombaton, július 15-én kommunista műszakot tartottak a MEZŐGÉP kunhegyesi gyáregységében. A száznyolcvanöt ember szokásos, mindennapi munkáját végezte, összesen 1480 társadalmi munkaóra alatt. A munkájukért járó bért — összesen mintegy 22 ezer forintot — a községi tanács számlájára fizetik be, hogy ezzel is segítsék a település- fejlesztési feladatok megoldását. Egyesült latasó Nagykarbantartás Tegnap az Egyesült Izzó fővárosi és vidéki gyáregységeiben megkezdődött az évi nagykarbantartás. Elsősorban a gáz-, a víz- és az elektromos áramszolgáltató egységeket újítják fel, s a nagyvállalat többszáz főt számláló tmk-munkabrigád- jai hozzálátnak az egész évben kót-három műszakban dolgozó nagyteljesítményű, nagyértékű automata gépek, gépsorok átvizsgálásához. Minden perc számít Megkezdődött az aratás. Emberek, gépek százai álltak csatasorba, hogy a mezőgazdaság évenként megismétlődő erőpróbája jól sikerüljön. Ilyenkor minden apróságra figyelni kell, az alkatrész-utánpótlásnak pedig különös jelentősége van. Nem mindegy ugyanis, hogy a kombájn, a .szállítójármű mennyit vesztegel tétlenül esetleg filléres apróság hiánya miatt. Az se közömbös, hogy az alkatrészeket hány helyen tárolják, hiszen, ha mindenért a külön-külön levő raktárakba kell szaladni, akkor hosszúra nyúlik a várakozási idő. Gyakori hiba ez? Sajnos igen, mert a közelmúltban egyesült gazdaságokban sokhelyütt még nem hozták egy fedél alá a gépjavítást, ellátást. Azt, hogy ebből mennyi hátrány származik, talán nem is kell különösebben indokolni, ezért nézzünk inkább egy jó példát. A tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben az egyik műhely csak erő-, a másik csak munkagépeket javít. Így nem fordulhat elő, hogy akár három raktárát is ót kelljen kutatni, mondjuk a megfelelő méretű ékszíjért, hiszen a kombájnok alkatrészeit egy helyen tárolják. Az üzem szakemberei viszont még ezt se tartják a legjobb megoldásnak, hiszen gyakoriak az olyan szerkezetek, amelyek mind a munka-, mind pedig az erőgépeknél egyformák, tehát mindkét műhely megfelelő tartalékot készletez belőlük. Ez természetesen óhatatlanul odavezet, hogy olyan többlet keletkezik, amelyre tulajdonképpen nincs szükség. A megoldás? Egyetlen szervizműhely, a hozzátartozó alkatrészraktárral. Ez tovább egyszerűsíti a munkát, és az se megvetendő, hogy így az elfekvő készlet tulajdonképpen megszűnik. A Hámán Kató Tsz gépészeinek számításai szerint a gazdaság 8 millió forintos alkatrészköltsége így egymillió forinttal kevesebb lesz, és mégis mindent meg lehet majd találni a raktárban. A- példa követendő, hiszen ma már a mezőgazdaságban is minden perc számít. B. A. Nem bolondság a jószág — Adjad már lelkem, indul a vona/tom. — Mindenki ezt mondja, aztán még záráskor is itt látom. — Engem nem ... No, mérjed már azt a sört, mert a gyerekek otthon már a küszöböt rágják. Üjabb vendég sodródik a pult mellé. — Csókolom, hogy tetszik lenni? — köszön a felszolgálónő. — Még nem döntöttem el — mordul a bajszos, barna arcú férfi, s csak akkor enyhül meg, amikor már markában tudja a soron kívül megszerzett korsót. _____o A vendéglő előtt üldögélők a hazafelé tartó csordát figyelik. A (tehenek egyenként, párosával fordulnak be a kertkapun, némelyiküket a gazdájuk már az utca elején várja. Doma Ferenc ezek közé tartozik, s hogy ne kelljen gyalogolnia, biciklire pattanva kíséri Szegfűt és Zsuzskát. A két tehén már érti a csíziót, mert amikor az artézi kúthoz érnek, megállnak. Igaz, addigra már Domané is ott van a vödrökkel, amelyekre a férje nyom friss vizet. — Itt itatok, így nem kell cipekedni — magyarázza a férfi a praktikumot. Az anyjukat három gyerek is elkísérte a kútra. A két kisebbik még csak megil- letődve szemlélődik. Zoli viszont már az ostorát pat- tagtatja. — Apu vette! — mutatja büszkén. A gazda most már nem ül fel a kerékpárra, inkább gyalogol, hogy a teheneit dicsérhesse. — Napi 14 litert adnak abrak nélkül, ennél tisztább haszon nincs, öt ötvennel, nem mondom 6 forintjával számolja ki valaki. Beérünk az udvarra, bizony szegényes, düledező a házacska. Az asszony mintha a gondolataimban olvasna. — Az ősszel elpakoltunk Tiszaszölősről, mert a férjem otthagyta a vasutat, és a kunmadarasi tsz-ben kezdett el dolgozni. Aztán rájöttünk, hogy nem jól van ez így, a gyerekek tanyáról hogy járnak majd iskolaelőkészítőre. így aztán visz- szapakoltunk ebbe a kis házba. itt húzzuk meg magunkat tavaszig, akkor építkezünk. Doma Ferenc már megmosta a tehenek tőgyét, fe- jés közben meséli a történeteket. — Legény koromban azért jelentkeztem vasúti munkásnak, mert nem szerettem hajnalban kelni. Csakhogy nemrégiben a tizenhárom pályaszakaszból hármat csináltak, oda lett a kényelmes élet. Na, gondoltam magamban, ha már egyszer így történt, akkor inkább a tsz, hiszen az állatokat úgy is szeretem. Ezért . tartok itthon is jószágot. Van itt minden: csirke, kacsa, disznó. Dt nem is megyünk a boltba, csak kenyérért meg sóért. Nekem persze itthon kellett maradnom — veszi vissza a szót az asszony — enyém a háztartás. A gyerekeknek is jobb lesz így, és a pénzemet is megtalálom. Ha elmennék dolgozni, nem keresnék (többet 1500 forintnál, mert szakmám az nincs, így viszont a múlt hónapban is 2500 forintot árultam ki csak a tejből. — Vannak, akik megszólnak bennüket, mert azt tartják rólunk, hogy a fogunkhoz verjük a garast — robban ki a régi sérelem Doma Ferencből. — Valóban, a sok jószág mellett nem ficánkolhatunk, meg a gyerekekre se zárhatjuk rá az ajtót, de ha nótaest van a vendéglőben, azért oda mi is elmegyünk. Mint ahogy régebben a bálba is eljártunk, a különbség falán csak az volt, hogy előbb enni adtunk az állatoknak, és hajnalban is igyekezitünk haza, hogy ne éhezzen se a tehén, se a kacsa, se a disznó... — Elmegyek én ma is a kocsmába. Megiszom a magamét, ha megszomjazom. Holnap is, elsején is. Mert aki fizetés után ott tombol, annál nem biztos, hogy egy hét múlva is jut a kortyolásra. ____________Q M ire Doma Ferenc az utolsó sajtár tejet is kifeji, mi már a falu főutcáján járunk. Az ABC-áruház még nyitva van, de a bolt személyzete, vevő híján, már csak beszélget. — Zárás előtt egy félórával már alig van forgalom, — mutat körbe a pénztárgép mögül Cseh Lászlóné. — Az emberek általában ötig dolgoznak, aztán gyorsan megveszik, amire a vacsorához szükség van, és már itt sincsenek. Kulcsár Sándor üzletvezető azért szigorúan kivárja a fél hetet, bár ennek most a néhány feledékeny vevő kiszolgálásán túl az is az oka, hogy a sörösöket lesi. — Hiába van nálunk a tsz húsüzemének köszönhetően még hét elején is sertéshús, marhahús, disznómáj, a bolt megítélésében az is nagy szerepet játszik, hogy kapható-e sör vagy sem. Ügy tűnik, a presszó vendégei is eszerint ítélnek, mert a gyér számú látogatók egyike is így szól a pult mögött álldogáló Acs Sán- d.ornéhoz. — Söröd van-e, Agika? Amikor meghallja a nemleges választ, csalódottan távozik. Talán a kocsmába, de oda is hiába, mert az árpa erjesztett levéből ott sincs egy korttyal se. — Ki, mit csinál esténként Tiszaszőlősön? — kérdez vissza Kiss Ferencné. — Én nem tudom. Itt isznak, az biztos. ____________Ü S ajnos, nemcsak ott, mert ahogy a Petőfi Tsz puszta- domaházi tehenészetéhez érünk, három olyan pityókás férfival találkozunk, hogy ember legyen a talpán, aki valamit is ki tud hámozni a beszédjükből. Pedig mondják a magukét kánonban, ám hiába, mert még arra se tudnak tisztességes választ adni, hogy honnan tartanak, hová. Néhány méterrel od.ébb a csirkeólaknál Pato- nai Eszter és Piroska viszont annál éberebb. — Este héttől, reggel 7-ig dolgozunk, egyikünk nyolc, másikunk ötezer csirkére vigyáz — mondják. — Négyóránként etetünk, kétórán- ként itatunk. Hogy jobban teljen az éjszaka, időnként összeülünk beszélgetni, vagy olvasással ütjük agyon az órákat. Elmúlt 9 óra, a presszó után a kocsma is bezárt. A vendéglőben is takarítanak. — Hétezer-ötszáz forint — nyugtázza a bevételt Máté I.ajosné üzletvezető-helyettes — csapolt sör mellett nem rossz. A házak elsötétedtek, az ablakok mögött csak a tévé kéken viliódzó fénye látszik. Sokhelyütt már megszólalt a családfő: — Tegyük . el magunkat holnapra! — braun —
