Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 16. Modern mesék Hogyan tűnt el egy tisztviselő? Azt beszélik, hogy egy bizonyos hivatalban eltűnt a saját dolgozószobájából az egyik gazdag tapasztalatokkal rendelkező öreg munkatárs. Reggel, mint mindennap, állítólag bement a szobájába, felhúzta a könyökvédőjét és az aktákba temetkezett. Este pedig — nem jött ki a szobájából. Keresték, keresték — de nem találták meg. Sem az asztal alatt, sem az ablak- párkányon nem lelték meg. Ügy eltűnt ez az ember, mintha a föld nyelte volna el! És csak az öreg takarítónő, aki egyidős volt vele, találta ki, hogy ezt az embert nem nyelte el a föld — hanem egyszerűen az ajtaján kifüggesztett névtáblává lett. Az öreg takarítónő azóta minden reggel száraz ronggyal, óvatosan megtörli a névtáblát — nehogy baja essék. Az egyedülálló apa Azt beszélik, hogy egy bizonyos embert faképnél hagyott a felesége és két pöttöm gyereket hagyott rá — egy fiút és egy kislányt. És a szegény apa, aki az egész női nemre megneheztelt, állítólag elhatározta, hogy nem házasodik meg, és maga neveli két gyermekét. Reggelente ma|a öltözteti őket, maga ad nekik reggelit, viszi őket az óvodába, mos és stoppol rájuk... És így tovább. Végül pedig a gyerekek felnőnek és saját lábukra állnak. A felnőtt gyerekek saját lábukra állnak, és akkor a szegény apjuk rászánja magát, hogy most már önmagára is gondoljon: másodszor is megnősül. Megházasodik és a szegény flótás életében minden újra megismétlődik. Megint két gyermeke születik — igaz ugyan, most már mindkettő kislány. Megint otthagyja a felesége. És a férfi megint csak nem adja be a derekát, egyedül neveli a leányait. Végül azok is talpra állnak és önálló életet kezdenek. A férfi harmadszor is meg' akart nősülni, de meggondolta a dolgot: vett egy szájharmonikát, amelyről már fiatal korában ábrándozott. Nyertes sorsjegy Azt beszélik, hogy egy bizonyos borbélyüzletben az egyik vendégnek nem volt pénze a hajnyírás kifizetésére. Állítólag nagy üggyel- bajjal rábeszélte a mestert, hogy a neki járó 90 kopejka helyett fogadjon el tőle egy sorsjegyet, amelynek értéke 1 rubel volt. Telt-múlt az idő, a borbély elfelejtette a furcsa históriát, amikor egyszer csak beállított ugyanaz a vendég, elhozta a 90 kopejkát és visszakérte a sorsjegyet. A borbély nyomban rájött, hogy itt valami nincs rendjén és azt mondta, hogy a sorsjegy bizonyára a másik kabátja zsebében maradt. Este pedig hazasietett, elővette az újságot, megnézte a sorsolási táblázatot — és kiderült, hogy egy autót nyert. Másnap reggel megint megjelent a vendég. A borbélymester udvariasan bocsánatot kért, hogy többet számított a hajnyírásért — és 10 kopejkát! visszaadott a vendégnek. (A Lityeraturnaja Gazetából) Mosolygó világ A kezdő kívánsága Egy brüsszeli lapban a következő álláshirdetés volt olvasható: ..22 éves gyorsíró, szőke, kezdő, azonnali foglalkozást keres. Kissé dadogó főnökök előnyben. Az eljegyzés felbontása Következetességet tanúsított Dagmar Hansen kisaszony. amikor az ;jgyik koppenhágai lapban a következő hirdetést adta fel: ..Eljegyzésemet Sven Ek- holm építőmesterrel ezennel felbontottnak nyilvánítom, miután szövetségünk ellenére. másik hölgyet vett feleségül.” Vonzerő Milano egyik elővárosában élő Martini úr a következő újsághirdetést adta fel: ..Házam előtt egy régi fa áll. amelyen már 12 autó tett kísérletet. Ameny- nyiben egv 13. gépkocsivezetőnek is ez a szándéka, sietnie kell, a következő hét végén kivágatom a fát.” Hiányérzet A malmöi pénzügyi hatóságoktól Gunnar Larson fodrász, fiatal házas. írást kapott, amelv- ben a többi között ez állt: ..Adónyilatkozatában hiányoljuk felesége vagyonát.” Larson kitérő választ adott: ..Azt én is hiányoltam.” pánk rendkívül pontos ember. Megköveteli, hogy mindig minden rendben legyen. Ezenkívül elvei vannak. Valamikor áruelosztó volt. Előfordult, hogy így szólt a munkatársaihoz: „Ezt a vagont északra kell irányítani. Vagy délre. De még ma! Vagy holnap!” Munkatársai oda irányították a vagont, ahová kellett. Apám megmaradt álláspontja mellett, és mindenki elégedett volt. Ezúttal is határozottan szólt: — A helyzet úgy áll, hogy Ljuda, egyetlen lányunk, be akarja mutatni családunknak a vőlegényét. Ha azt vesz- szük, hogy a mi családunk összetartó egészséges közösség, akkor a szabályok értelmében be kell fogadnunk a leendő új családtagot... Azon a pénteken — a „mustra napon” — a Nagy Tanács a következő összeállításban ült össze: a nagyapa — lepke- és rovarfaj- fák professzora, nagyanyám — altalános iskolai énektanár. — apám, anyám — a 7. sz. üzemi konyha szakácsnője, nagybátyánk — sebész, nagynénénk — területi súlydobó rekorder és még mások. Hat óra előtt öt perccel berontott a nővérem és kifulladva jelentette: — Itt vagyunk! — Nagyszerű — szólt apa. — Várjatok a lépcsőházban. Még öt perc van a házitanács üléséig. Pontosan hatkor kinyílt az ajtó, és ünnepélyes mosoly- lyal, kézenfogva belépett Ljuda és egy fiatalember világos öltönyben. Mély csönd követte jöttüket, végül megszólalt apa: — Ma megtárgyaljuk a soron következő beadványt... — Mi az, hogy „soron következő?” — érdeklődött a vőlegény. — Pardon, rendkívülit a- kartam mondani — helyesbített apa. A rendkívüli beadvány lányom óhaja, miszerint fogadjuk családtaggá legújabb barátját... — Mi az, hogy „legújabb?” — érdeklődött újra a vőlegény. — A régi — javította ki apa —, a régi ismerősét, aki a házitanács rendelkezése értelmében köteles feleségül venni őt. — Hogy-hogy „köteles?” — kérdezte megrökönyödve a leendő új családtag. — Nem köteles feleségül venni — helyesbített apa. — Miért „nem köteles”? — érdeklődött izgatottan a vőlegényjelölt. Itt apa teljesen belezavarodott, és valami hosszú, végtelennek tűnő magyarázatba kezdett: —. A legnagyobb készséggel lehet ajánlatot tenni . . . Itt levegőt vett és keményen folytatta: — Az új családtag jellemzésére felkérem a legilletékesebbet! Ljuda egy lépést előre tett, mély lélegzetet vett és elkezdte: — Én Szergej Nyikolájevi- cset már hat hónapja ismerem ... Ark. Arkanov: Az új családtag . — És titkoltad?! — csodálkozott nagynénénk, a területi súlydobó. — A közbeszólást mellőzzük — utasította rendre apa. — Ez idő alatt — folytatta Ljuda — borzasztó rendesen viselkedett. Megértő barátként a családtisztelő ember benyomását keltette bennem ... — Mi az, csak nem nős? — érdeklődött gyanakodva anyánk. — Leendő családapa — szólt zavartan Ljuda. — Ez idő alatt Szergej Nyikoláje- vics hat alkalommal vett nekem virágot, négyszer hívott moziba, hetvennyolcszor kínált fagylalttal, hazakísért egyszer, nem tegezett egyszer sem, erkölcsi stabilitást tanúsított 1832 alkalommal... Ezen kívül: 1921 költekezési alkalmat összegezve 39 rubel 64 kopejkát költött rám... Szeretném kifejezni hálámat iránta, és felelősséggel mondhatom, hogy Szergej Nyikolájevics hasznos, megbecsült tagja lesz családunknak. Ljuda egy lénést tett hátra, és kézenfogta vőlegényjelöltjét. — Nos — szólt apa —, kinek van kérdése Szergej Nyi- kolájevicshez? — Mondja — állt fel elsőként nagyapa a lepke- és rovarfajták címzetes profesz- szora —, szeret maga lepkére vadászni? — Egyáltalán nem — jelentette ki a vőlegényjelölt. — Kár — sajnálkozott nagyapa és leült. Felállt nagymama, az általános iskolai énektanár: — Énekelje el kedvesem, az „Elbújtak a margaré- ták”-at gisz-moll-ban . .. — A marga—réták el— bú—újtak — nyújtotta Szergej Nyikolájevics. — Hazudik! — szakította félbe ingerülten nagymama. — Becsület szavamra én soha ... — próbálkozott Szergej Nyikolájevics. — Dehát már egyszer elpróbáltuk — lökte meg Ljuda. — Na mondja csak — emelkedett szólásra anya —, hogyan csinálják a búzadarái pudingot? — Búzadarát veszünk ... — kezdte a vőlegényjelölt. — Na, igen! És ha nincs búzadara? — vágott közbe anya Szergej Nyikolájevics elhallgatott, belevörösödött. — Dehát már gyakoroltuk — szólt ismét Ljuda. — Ha nincs búzadara, akkor a dolog rosszul áll — vágta ki magát a vőlegényjelölt. — Hát persze — kommentálta sokat sejtetően anya, a 7. számú üzemi konyha szakácsnője. — Lássuk csak — szólalt meg sebész nagybátyám. — Egyszerű kérdést kap: ha fennáll a diszkinetikus jelenség a párakötés és az epi- gasztikus terület között, akkor mi a teendő? A vőlegény jelölt ijedten dadogott. — Dehát már ezt is gyakoroltuk! — suttogta kétség- beesetten Liuda. — Sürgős beavatkozás szükséges! — kiáltott idegesen a nagybácsi. — Nekem nincs késem — tiltakozott a vőlegényjelölt, és sírva fakadt. — Mentsenek fel a családtagi tisztség alól! Nem érzem rá érettnek magam. Ezekkel a nehézségekkel nem tudok megbirkózni ... Én szeretem a lányukat, de. . . — És Szergej Nyikolájevics kiszaladt a szobából. A nővérem utána rohant. — A szerelem nem krumpli! — szögezte le határozottan anyám ,a 7. sz. üzemi konyha szakácsnője. Ezen az éjszakán mindenki aludt. Csak apa nem. A házitanács jegyzőkönyvét írta. Baraté Rozália fordítása) Ezen nevet a... Az apa újságot olvasna, de a kisfia ebben állandóan zavarja. — Apa nézd — mondja hirtelen a gyerek. — Egy pók van a plafonon! — Ha ott van, akkor ta- posd el. és hagyj engem végre békén! — hangzik a válasz. * * * Az amerikai turista fel-le járkál a múzeumban, és amikor már fáj a lába, leül az egyik sarokban elhelyezett fotelba. — Bocsánat — megy oda hozzá az őr —, ez XIV. Lajos széke! — Rendben van, majd ha jön, akkor átadom neki a helyemet. + * * A vezető felelősségre vonja a beosztottat: — Hogy lehet az, hogy bejelentés és engedély nélkül két órára elment a hivatalból a magánügyeit intézni? — Azért nem kértem senkitől engedélyt, ráért ön mindig azt hangoztatja, hogy a jó dolgozó önállóan cselekszik. * * * — Teremtőm! Ki hagyta magát így helyben? Az asz- szony? — Nem. A férj.- Hoztam aláíratni a baleseti jegyzőkönyvet...
