Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-14 / 164. szám
1978. július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 i ' qjfcjT Négyszáz marhára vigyáz _ Buckó János gulyás, meg a villanypásztor a tószegi Petőfi Tsz rétparti telepén. Az összesen 2200 tehenet j tartó közös gazdaság az idén 800 hízott marhát és -:/s egymillió-nyolcszázezer li- 'í tér tejet értékesít (Fotó: T. F.) %i „Vegetáriánus” hétvégek Tiszafüreden A nagyközség húsellátása tavaly jónak bizonyult. Rendszeresen, a nyitvatartás bármelyik napján lehetett kapni tőkehúst, és a járási székhelyre látogató környékbeli lakosok jó része is itt vásárolta meg a családi asztalra kerülő hétvégi ebéd húsporcióit. Az elmúlt hetekben azonban változás történt. Aki elfoglaltsága, munkája miatt a húsfelvásárlást péntek délre, délutánra, szabad szombatra halasztotta, legfeljebb mirelitáruhoz juthatott. Ami a június végi napokat illeti, hasonló volt a helyzet. Péntek délben a település négy, élelmiszert árusító üzletéből kettőben már semmiféle húst (baromfit se), ■ kettőben már csak sertésfejet és baromfit kaphatott a vevő. Miután az átutazó, egy-két napot itt töltő bélés külföldi túristák száma évről évre emelkedik, nem közömbös, vajon hogyan alakul, milyennek ígérkezik a községnek és környékének idei, további húsellátása? — Ami a tőkehúst illeti, évi 3 ezer 300 sertés vágására kaptunk engedélyt. Jóval többre, mint az elmúlt években, — tájékoztat Czinege István a Tiszafüred és Vidéke Áfész kereskedelmi főosztályvezetője. Az első félévben időarányosan többet vágtunk le. azaz kissé „elszaladtunk”. Pótkeretet nem kaptunk, viszont a kereslet A hús nyomában és az átutazó forgalom ugrásszerűen emelkedett, így aztán előfordul a hétvépi hiány. — Mivel pótolják a tőkehúst? . — Sajnos, akárcsak az ország nagy részén, Tiszafüreden is az a szólásmondás járja: ha nincs sertéshús, nincs hús. Baromfival és hallal igyekszünk, fogjuk pótolni a hiányt. Bevalljuk, kissé váratlanul ért bennünket ez az ugrásszerű keresletnövekedés. Várható és váratlan — a lakosság döntő többsége hétvégeken, azaz szombat-vasárnap rendszerint otthon ebédel. — Mivel középfokú ellátóközpont vagyunk és üdülőkörzet leszünk, számítani lehetett a húskereslet növekedésére — folytatja Molnár József, a tanács vb-títkára. Ebben a helyzetben a helyi áfész kezdeményezésén, gyors reagálásán sok múlik. Meg kell teremtemi a feltételeit annak, hogy a helybeli termelőszövetkezetből folyamatosan kapjanak friss baromfit, és ha nagyobb tárolóhely lenne, halból is jóval több elfogyna. Ezeket a hiányosságokat sürgősen orvosolni kell, mert az idegen- forgalom, ipari fejlődés és a helybeli bérházakban élők számára sem közömbösek a „vegetáriánus” hétvégék. Vajon a következő hóna- . pókban akad-e lehetőség az előirányzott központi keret növelésére? Simon József, a Szolnok megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályának vezetője szerint nem. — Jelenleg és a közeljövőben a tiszafüredi tőkehúsmennyiséget központi keretből nem tudjuk növelni. A tőkehús dotált áru, - ennyit bír az állami kassza, ennyire futja lehetőségeinkből. Mindenesetre a hétvégi húsellátás kulcskérdés, erre jobban kell ügyelni. Már most is jobb a megyei átlagos húsellátásnál a tiszafüredi helyzet, és azt ígérhetem, hogy jobban odafigyelünk mi is a hétvégi kereslet-kínálatra. A megoldás kulcsa a helybeli kereskedelmi, gazdasági egységek kezében van. Nos. ami az erőfeszítéseket illeti, már hoztak bizonyos eredményeket. A poroszlói termelőszövetkezet heti 25— 50 malaccal enyhít a gondokon, júliustól Tiszaroffról birkahúst is kapnak a boltok. Mindezek mellett a baromfi- és halellátás kínálatának, tárolási lehetőségeinek bővítése, a hétvégi választék biztosítása, további sürgős feladatokat ró a helybeli kereskedelmi szervekre. D. Szabó Miklós Babát várva is csinosan — de hogyan ? KirakataizMnn Kismamák panaszai Gyermeket váró kismama ismerősömmel vásárlói körútra indultunk. Túrának is beillett utunk: boltba be, boltból ki, emeletre fel, majd le, mindhiába. Pedig nem különleges igénnyel indultunk vásárolni. Mindössze kényelmes, az időszaknak megfelelő, aránylag olcsó kismamaruhát, fehérneműt, cipőt szerettünk volna venni. Három üzlet után még mindig reménykedtünk, annak ellenére, hogy az egyik udvarias eladónő — rokonszenves részvéttel — figyelmeztetett: — Sajnos, máshol sincs nagyobb választók, tapasztalatból tudom, hiszen a menyemmel már két hete keresünk ruhát, nadrágos- tunikás együttest. A szolnoki Sztár Áruház második emeletén a kismamáknak szánt ruhák alig egy négyzetméternyi helyet foglalnak el. Kétféle jersey- ruha kapható, — kis fantáziával megáldott tervező elképzelése nyomán — hatszáz, nyolcszáz forintért. A könnyű, vidám batiszt már rokonszenvesebb... mindaddig, amíg az árcédulát közelebbről meg nem szemléljük. Több mint ötszáz forint az ára. A készruhaházban még ennyi szerencsénk sincs: egyetlen kockás ruha árválkodik, amelyet kismamáknak szántak. — Várható valami a közeli napokban? — reménykedik kismama ismerősöm. — Most kaptunk árut. — hűti le a sietős eladónő. A gyermek és női divatáru boltban már akad valami „más” is. A keki farmer kötényruha jó elképzelés — hűvösebb napokra. Ám a nyári választék — végre egy olcsó termék — csak otthon viselhető: a legolcsóbb cifra karton pongyola-stílusban. Jer- sey-kismamanadrág van, de tunika egy darab sem. A fehérnemű osztályok sem „vidítják fel” a kismamákat. Az elől gombolós hálóingeken kívül semmit sem tudnak ajánlani az eladók. Keresgélnek a nem műszálas fehérneműk között, ajánlatuk azonban nem meggyőző. A cipőkről... Minden üzletben a „kismamáknak” felirat alatt a Tisza Cipőgyár gyártotta vászon és műbőr, orrnál és saroknál kivágott, magasszárú cipők. — Viselik a terhes anyák? — kérdezem töibb kereskedőtől. — Nem jellemző, inkább az álló, gyaloglással járó munkát végzők szeretik. A kismamák a vászon, félzárt és a félmagas sarkú cipőket veszik. (Való igaz, meggyőződtünk erről az utcán. Hogy az orvosok helyeslik-e, ez más téma.) A sikertelen próbavásárlás után az úton megszólítottunk néhány csinosan, kényelmesen öltözött terhes asszonyt: hol vásárolta ruháját? Egy kivétellel — aki divatos, bő szabású gézruhát viseli, s amelyet Budapesten egy butikban vett csaknem ezer forintért — mindegyikük varrta, vagy varratta. Az aprómintás, csipkével díszített karton tulajdonosa még szabásmintát is ajánlott, ő maga készítette ruháját néhány óra alatt. Az ügyesen kombinált kötényruhás kismama egy maszek varrónőt ajánlott, aki gyorsan és jól varr... persze egy „kicsit” drágábban, mint egyéb helyeken. Panaszkodnak — és jogosan — a gyermeket váró nők: rájuk nem gondol az ipar? Ök is szeretnének csinosan, praktikusan és elfogadható áron öltözködni. De hogyan? „Várandós” a válasszal az ipar. — t. szűcs — A Minisztertanács megtárgyalta Gyorsul az ágazat szelektív fejlesztése A növényolajgyár ellátásához Szárítóüzem és 450 vagonos tározó Űjabb, két jelentős beruházást kezdett el az idén a jászberényi Kossuth Tsz. Az egyikkel a szemestermény- és takarmányszárító üzem építésével a betakarított gabonák tartósításához, a takarmányok előállításához teremtenek kedvezőbb feltételeket. A B—15 típusú szárító a bábolnai Mezőgazda- sági Kombinátban gyártott elemkeből épül, hat és fél millió forint költséggel, a tsz építő és szerelő részlegének kivitelezéseben. Óránként 150 mázsa termény szárítására lesz alkalmas. Létrehozását többek között az teszi szükségessé, hogy a fejlett agrotechnika alkalmazásával a gazdaság átlagtermései az utóbbi években jelentősen megnőttek. A gyors és folyamatos betakarításához, a biztonságos tárolásához nélkülözhetetlen a korszerű termény- szárító. A szárítóüzem munkájához kapcsolódig a tsz másik fontos beruházása, a 450 vagonos gabonatároló. A magtár 2400 négyzetméter alapterületen épül, több mint 5 millió forint költséggel, ugyancsak saját kivitelezésében. Átadásával lehetővé válik a betakarított gabonák tárolása mellett évi 150 vagon napraforgó biztonságos tárolása is. Ez összhangban van a tsz-nek azzal a tervével, hogy a Martfűn épülő növényolajgyár alapanyagának elÍátásához évi 150 vagon (a jelenlegi 30 vagon) napraforgóval járuljon hozzá. Az idén a gépipari termelés 54 százaléka már a dinamikusan fejlesztett gyártmányokból adódik, a termékek 32 százalékát- mérsékeltebb ütemben fejlesztik, a termelés 14 százalékát kitevő gépipari cikkek előállítását pedig megszüntetik, illetve csökkentik. Ebben az évben utoljára készülnek Diesel- tehergépkocsik, egyes vasúti motorkocsik, mozdonyok, csuklós villamosok és mező- gazdasági utánfutók, néhány korszerűtlenné vált talajművelő berendezés, valamint különféle fémszerelvények. Egyebek közt ezt tartalmazza a kohó- és gépipari miniszter jelentése a gépipar szelektív fejlesztéséről, amelyet a kormány tegnapi ülésén fogadott el. A korábbi felmérések alapján a termelési szerkezet átalakítása a gépipari termelés 40 százalékát érinti. A Minisztertanács 1976-ban fogadta el a tárca erre vonatkozó programját. Az utóbbi két esztendőben meggyorsult a gazdaságos gyártmányválaszték kialakítása. Ennek megfelelően a gépi berendezések és fémtömegcikkipari termékek aránya fokozatosan csökken, ugyanakkor nő a korszerű híradás- és vácuumtechnikai, valamint műszeripari termékek 'aránya. Különösen gyors ütemű a számítástechnikai és adatátviteltechnikai berendezések fejlesztése és gyártásnövekedése, s eredményeket értek el a gépipari vállalatok a finommechanikai, az elektronikai, az ügyviteltechnikai és az orvosi műszergyártás fejlesztésében. Változik a termék- szerkezet a közlekedési eszközöket gyártó alágazatban is: mivel különösen vasúti és vízi járművekből jóval kevesebb készül, mint korábban az iparág részaránya csökken a gépiparban, de az ágazat fő gyártmányainak, elsősorban az autóbuszoknak és a járműrészegységeknek a termelése tovább bővül. A szelektív fejlesztés eddigi eredményei révén nőtt a gépipar kivitele. A termékek több mint 44 százalékát exportálják. Az ötéves tervre szóló szocialista export előirányzatot általában időarányosan teljesítik a vállalatok, a tőkés exportban azonban lemaradás van. Ez a minőség, a szolgáltatások és a szervizellátás javításával, gondosabb alkatrészellátással és hatékonyabb ármunkával behozható a következő években. A belföldi igények jobb kielégítését, az export fokozását célozzák az ágazat fejlesztő beruházásai, amelyek nagy része csak a következő két évben fejeződik be. A jelenleg is folyó korszerűsítésekkel. új kapacitások üzembe lépésével 1980-ban a gépipari gyártmányok csaknem 80 százaléka a verseny- képes, korszerű termékek csoportjába tartozik majd. A gyártás- és gyártmányfejlesztést segítik a licenc és á know-how vásárlások, tavaly például 187 licencet vezettek be, ami az eddigi összes gépipari licencvásárlások 62 százaléka. A jelentés foglalkozott a háttéripar szerepével is, megállapítva, a nemzetközi együttműködési lehetőségek fokozottabb hasznosításával, a megvalósuló öntödei és kovácsolóüzemi fejlesztésekkel gazdaságosan megoldható az alkatrészek, szerelvények, gépelemek, szerszámok gyártása. Mitől mozognak az árak? (1.) Az árak iránti érdeklődés a legtöbb emberben a saját megélhetése iránti érdeklődés. Ez azonban nem azonos a közgazdaság iránti érdeklődéssel. Emiatt azután e témakörben elég sok a félreértés. (Ebben közrejátszik a 25—30 évvel ezelőtti hivatalos árszemlélet is. Amikor az életszínvonal alacsonyabb fokán, az alapvetően áruhiányos világban a javak elosztása állt inkább az előtérben, a javakkal való kereskedés helyett). Emiatt az ár szerepe is háttérbe szorult. Elosztani azonban nem lehetséges mindenkinek a „kedve” szerint — ez majd a kommunizmusban, a társadalmi termelékenység nagyon magas fokán lesz lehetséges, — tehát a kereskedelem közreműködése nélkül például szó sem lehet egyéni igények kielégítéséről, divatról, változatos minőségről. Senki nem törődik az árral Hiánygazdálkodás idején, az árnak nincs mit szabályoznia, sem a keresletet, sem a kínálatot nem befolyásolhatja : nem jelezheti, hogy valamilyen termékre már nincs szüksége a lakosságnak, másokra pedig annál nagyobb lenne. Vagyis az egyik gyárat nem fogja vissza az alacsony, a másikat pedig nem serkenti a magasabb ár. Ebben a helyzetben tulajdonképpen senki sem törődik az árral. Legfeljebb csak azzal, hogy az „elosztásnál” megfelelő érdemeket tudjon felmutatni, hogy az átlagosnál több, vagy más jusson neki. —Sokan életük egy részét ilyen helyzetben élve le, még ma is kicsit furcsálják. idegenül nézik, értelmezik az árakat, az árak mozgását. A fogyasztói árakkal kapcsolatban például elég gyakran és elég széles körben előkerül az a kérdés, hogy valóban indokolt-e esetleg a magasabb ár, továbbá, hogy egy szocialista gazdaságban nem lehet-e elkerülni az áremelést? ! (A fogyasztói árak mellett egyébként, az árak másik nagy, sokszor emlegetett csoportját a termelői árak alkotják: ezeket a gyárak és a kereskedelmi vállalatok közötti kapcsolatokban alkalmazzák. A termelői áraknak. erről később még lesz szó, minden esetben bele kellene férniük a fogyasztói árakba. Közismert, hogy ez nincs így az összes terméknél, s ez nem előnyös a társadalom számára.) B szabadárat sem szabad Nos, az áremelés indokoltsága ritkábban kérdéses központi áremelés esetén, viszont gyakori, ha vállalati áremelésre kerül sor. Pedig a vállalati áremelésekkel kapcsolatban nem szabadna elfeledkezni arról, hogy a Pénzügyminisztérium és az Országos Anyag, és Árhivatal közösen előírják, hogy mi az, amit a vállalat az árban felszámíthat, Az árkalkuláció — a hivatalos „árvetés” készítése — minden vállalat számára kötelező. Ez az árvetés okirat. Több főhatósághoz (Pénzügyminisztérium, Árhivatal, szakminisztérium) el kell küldeni. Üj termék esetén jóváhagyásra, régebbi esetében a módosítás meg- indoklásóért. Ha ebbe az árkalkulációba valótlan adatok kerülnek, azért a vállalatnak törvény előtt felelnie kell. Ha például az árvetésben drágább anyagot tüntet fel, valójában pedig olcsóbbat, gyengébbet használ —, ha ez bebizonyosodik — az adott vállalat elmarasztalható a tisztességtelen haszonszerzés vétségében. Indoklás nélkül tehát még a szabadárat sem szabad emelni. Az indokolatlan áremelések súlya, szerepe az árszínvonal mozgásában nem jelentős. Csak érthetően nagy a visszhangja. Illetve sokan mindig élnek a gyanúperrel, hogy hamis árakkal állnak szemben, és indokolatlanul kérnek tőlük többet valamiért. Miért lehet indokolt ? No, de miért kell (indokoltan) emelni az árakat? Nos, el kell fogadni, hogy hosszabb távon a korszerűbb termékek számának gyarapítása a régebbi termékek árszintjén általában nem lehetséges. A korszerűbbnek nagyobb a használati értéke. Vegyünk például egy tv-készüléket. Az amelyik már tranzisztorizált, az tartósabb, üzembiztosabb, könnyebben kezelhető és javítható, pontosan működik, kisebb a súlya, stb. Ámde a félvezetők alkalmazása (legalábbis jelenleg a hazái iparban) sokkal drágább, mint például az elektroncsövek beépítése a tv-készü- lékekbe. Az elektroncsöves technikát és technológiát ugyanis már régen kifejlesztették, új technológiát viszont most kell lépésről-lé- pésre meghonosítani. Világos azonban, hogy mikor valahol a változtatás lényege csupán az, hogy például egy kapcsoló helyett nyomógomb kerül a készülékbe, az nem indokolhat áremelést, mert ezzel lényeges használati értékjavulás nem következik be. Ettől eltekintve megeshet, és sajnos, meg is esik az ilyesmi. Ez ellen minden fórumön, mindig fel kell lépni. Gerencsér Ferenc (Folytatjuk.)
