Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-13 / 163. szám
1978. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Országjáró diákok egy csoportja társadalmi munkában vesz részt Pakson, ahol a közművesítéshez, csatornafektetéshez készitik elő a területet. A képen: árkot ásnak a Heves megyeiek II betegek szolgálatában Most már nem vagyok „ gyütt-ment ” — Ballagtam befelé a központba, de fogalmam se volt hol a tanácsháza, pedig a pályázatomra maga az elnök válaszolt, hogy jöjjek, várnak, siessek, mert nincs védőnője Madarasnak. Megkérdeztem két szembejövő öregasszonytól, merre van a tanács. Mondja az egyik gyanakodva: maga itten gyütt- ment, igaz-e? „Gyütt-ment...” Így hívják az idegent. Tizenkét év után bátran állítom, nem vagyok már „gyütt-ment” Kunmadarason. Üjsághír: „Semmelweis Ignác születésnapja alkalmából Gaál Imréné, kunmada- rasi körzeti ápolónő Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapott”. — Még, hogy meglepődtem-e? Hívattak a tanácsihoz, na, mondom, mi baj lehet vajon? Ott volt az elnök mega járási főorvos, és jót nevettek, mikor látták, hogy meg vagyok ijedve. Nincs semmi hiba, Icuka! Sőt! Kitüntetést kap, itt a meghívó. Majd elbőgtem magam. Életem negyedik legboldogabb napja volt. Az első az esküvőm, a második a fiam születésnapja, a harmadik pedig a lányomé. Még ma sem hiszem el, hogy megérdemeltem az elismerést. Nem, ne higgye, nem vagyok álszerény, de ismerek nálamnál lelkiismeretesebb ápolónőket. Eleinte szidták ám a szülőanyámat ! Akkoriban még nem adtunk sorszámot a rendelésre váróknak, mindenki az ajtó előtt tolongott. Ha valakit hátrább küldtem, hogy van itt nála betegebb is, majd nekem ugrott. Elég jó volt az idegrendszerem, szépen megnyugodtak a kedélyek. Az emberi hang, az a legfontosabb. Az orvosi rendelőben mindenki egyforma, függetlenül a bőre színétől, a foglalkozásától. Mindig ezt tartottam szem előtt, és meglett az eredménye. Pár hónap elteltével már messziről köszönt öreg és fiatal: Csókolom, Icuka néni! Pedig alig múltam harmincéves. Mégis örültem, mert ez nehéz falu, az „idegent” nem szívesen fogadja be. — Nagyon sok riasztó esetet láttam. Előfordult olyan időszak, amikor nem volt orvosunk. Engem ráncigáltak ki az ágyból éjszaka is. Sose felejtem el, egyik este zörgetnek, ott áll egy hatéves forma kisfiú, egyszál gatyában, mezítláb. „Ica néni, tessék gyorsan eyünni, apuka rosszul lett.” Mire odaértem, a férfi már nem élt... Napokig szedtem a „dilibogyót”, pedig tudtam, nem tehetek a haláláról. De láttam azt a sovány, félmeztelen gyerekeit, ahogy ölelgette, szólingatta, ébresztgette halott apját. Arra gondoltam, itt hagyom Madarast. Egy ekkora falu hetekig orvos nélkül! Aztán mégis maradtam, mint látja. — Szeretek sokat beszélni, magamról azonban sose. .. De most jólesik, hogy érdekel valakit. Általában a mások gondját-baját hallgatom. A beteg ember csak magával törődik és ez természetes. Hányszor, de hányszor előfordul: tudom, a betegsége olyan súlyos, hogy nem él már sokáig, gyógyíthatatlan. Istenem, milyen nehéz biztatni, mosolyogni rá, nyugtatgatni. .. Meggyógyul, drága persze, már talán holnapra... Rámfüggeszti a tekintetét, kutat bennem... Ha észrevenné, hogy hazudok, elveszítene minden hitet arra a rövid időre, amíg él. Érdekes, amikor vigasztalom, magam is elhiszem, hogy meggyógyul. Ezen a pályán erősnek kell lenni, nagyon erősnek. — Most két körzetet látok el, a kolléganőm szabadságon van. A rendelés után gyorsan megebédelek, felülök a biciklire és késő délután érek haza. Injekció, vérnyomásmérés, ellenőrzés, szedik-e a gyógyszert. És persze sok-sok beszélgetés. Többet tudok már a falu történelméről, mint a történészek. Az öregek mesélnek, emlékeznek. Bevallom, az öregeket nagyon szeretem. A napközi otthonukat patronálom. Minden szerdán vérnyomást mérek náluk, és akinek jár, injekciót is kap... Most is várnak. B. J. A NÉPFRONT ÉS A KÖZMŰVELŐDÉS A több tudás — életszükséglet A Hazafias Népfront köz- művelődési munkájának az a legfőbb célja, hogy a társadalom minél több tagja érezze életszükségletének műveltsége folyamatos gyarapítását. Ez nem egyszerűen művelődési cél, hanem szakadatlan törekvés arra, hogy mindenki többet tudjon a világról, a társadalomról, jobban értse a politika, a gazdaság, a kultúra alapkérdéseit és összefüggéseit. E cél érdekében a népfrontmozgalom kezdeményező módon közreműködik a szocialista kultúra terjesztésében, a közösségi emberré nevelésben, az egyéniség mind szabadabb és teljesebb kibontakoztatásában. Politikai ismeretterjesztés Az elmúlt három esztendőben több száz művelődési munkaközösség alakult az országban. Bizonyára sokakban felmerül a gondolat: ugyan mi szükség van a népfrontmozgalom keretén belül a művelődési munka- közösségek megalakítására, amikor a tanácsok mellett kulturális állandó bizottság, az ipari üzemekben és a termelőszövetkezetekben kulturális bizottság, a művelődési házakban pedig társadalmi vezetőség működik? Ebben az esetben azonban nem illetékes állami és társadalmi szervek újabb bizottságáról, hanem a művelt és művelődni vágyó, a mások művelődését is elősegíteni akaró, társadalmi érdeklődésű emberek közösségéről van szó, akik azt tekintik legfőbb feladatuknak, hogy a kultúra az országban valóban tömegessé váljon. Ennek érdekében azon munkálkodnak, hogy a dolgozók sokaságához eljusson népünk és az emberiség múltjának, jelenének minél több haladó szellemi értéke. Feladatuknak tekintik a tanulási, a továbbtanulási és az olvasási kedv felkeltését, a művelődési igények lehető legjobb kielégítését. Segítenek a szocialista ízlés, életmód, magatartás, az igényes emberi élet általánosabbá válásában. A népfrontnak, mint a legszélesebb politikai tömegmozgalomnak, fontos feladata a politikai ismeret- terjesztés. Százezrek vesznek részt egy-egy esztendőben ilyen rendezvényeken. A színes és változatos formák között is a fórum- jellegű rendézvények bizonyultak eddig a legeredményesebbeknek, ahol az emberek kérdezhettek és feleletet kaptak, az országost célokat helyi tennivalókban fogalmazták meg közösen, s a tettreváltás lehetőségeit is kidolgozták. így a helyi igényeknek megfelelően igen sok településen foglalkoztak a terület mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi vagy éppen környeaetvédelmi kérdéseivel. Másutt fórumokat | szerveztek az áruellátás, a szolgáltatások, vagy éppen a háztáji gazdaságok helyzetéről. Megint másutt a politikai vitakörök biztosítottak jó lehetőséget az eszmecserékhez. A politikai ismeretterjesztés mellett a népfrontmozgalom támogatja és szorgalmazza a közművelődés bevált formáit. Az évenként meghirdetett krónikaíróhelytörténeti pályázat nyomán ma már sokezer pályamű található a megyei levéltárakban, amelyek nemcsak egy-egy település múltját örökítik meg, hanem az eltelt három évtized hiteles történetét is. És nem csupán falvak, nagyközségek történetéről készültek ilyen pályaművek, hanem feldolgozták már sok ipari üzem és termelőszövetkezet történetét is. A kertbarát- és kisállattenyésztési körök száma országosan meghaladja az ezret. Gazdája szinte mindenütt a helyi népfrontbizottság, amely minden lehető segítséget megad e népgazdaságilag is hasznos hobby műveléséhez. Akárcsak az értelmiségi, a népfront, illetve a népfronttanácstag klubok működéséhez. Új kezdeményezések A népfrontmozgalom azonban nemcsak a közművelődés bevált formáit hasznosítja és szorgalmazza, hanem felkarol és támogat minden új, hasznosnak ígérkező kezdeményezést. A legjobb példa erre az olvasótáborok létrehozása. Hogy mi az olvasótáborok célkitűzése, lényege? Olvasóvá nevelni elsősorban a munkás- és parasztfiatalokat. Felkelteni bennük az önművelés iránti igényt. Megtanítani őket a könyvtár használatára. Az olvasáson keresztül ösztönözni őket a társadalmi valóság megismerésére, azaz: amikor egyegy könyvet elolvasnak, ne csak az adatokat, a hősök életútját kísérjék figyelemmel, hanem tanuljanak meg történelmi-társadalmi fejlődésben gondolkodni. így jobban megérthetik saját életüket, fölmérhetik képességeiket és tennivalóikat, kiegyensúlyozottabb egyéniségekké válhatnak, s ez megkönnyíti beilleszkedésüket a felnőttek társadalmába. Ez a mozgalom hat esztendővel ezelőtt kezdődött Felsőtárkányban. Akkor csupán ez az egy volt. Tavaly viszont már nyolcvan olvasótáborban ismerkedett az olvasás szépségeivel több, mint háromezer fiatal. És nem csupán az olvasótáborok száma növekedett a népfrontmozgalom támogatásának eredményeként, egyre sokszínűbbé vált munkájuk is. Ma már az irodalmi táborok mellett képzőművészeti, helytörténeti, néprajzi, közművelődési, sőt nemzetiségi nyelvművelő olvasótáborok is működnek. Párbeszédre biztatva Mindez jól szemlélteti: a népfrontmozgalom kezdeményezője, támogatója az önművelés legkülönbözőbb formáinak. Rendhagyó irodalmi és művészeti órákat szerveznek a szakmunkásképző intézetekben. A hagyományos író-olvasó találkozókat igyekeznek újszerűén megrendezni, azaz klubszerűén: vitaindítóval, párbeszédre inspirálóan. S ilyen hasznos kezdeményezés volt a kismama-klubok megalakítása is. S bár ez a mozgalom sem tekinthet vissza két-három esztendővel hosz- szabb időre, annak ellenére már több száz működik országszerte. És a mépfrontmozgalom igen aktívan bekapcsolódott az egyik legújabb közművelődési forma, a Mindenki iskolája szervezésébe is. Csoportokat szerveztek a programok közös meghallgatására, hallgatókat toboroztak és toboroznak ma is. A dolog lényege: általánosságok és régi receptek helyett a jelenlegi valóságnak megfelelő megoldásokat keresnek és találnak is mindenütt a népfrontbizottságok a közművelődés hatékonyabbá tételére. Természetesen ennek a sokszínű munkának az eredményei nem jönnek létre egyik nap- ról-hónapról a másikra, de amint azt az olvasótáborok példája is igazolja: biztosan előbbre vezetnek. Prukner Pál 0 Szórády nagyvonalúan legyintett. — Macska vigye a ________kétszerkettőt! Nem v agyok én számkukac könyvelő. sem tervezőmérnök, sem tanító, sem fizetőpdncér. Művész vagyok, színész, akinek kolosszális tervei vannak a jövőre. Először is — önálló előadóest. Évek óta nyúz a Rendező Iroda, de eddig féltem. Egyszál magam a dobogón, se partner, se mozgási lehetőség, se függöny, ha megakadnék a szövegben. De hát most mindez a múlté. Lehet akár háromórás a műsorom. Rengeteg vers, kevés próza, néhány sanzon, pár aforizma. Olyan szöveg, ami engem fejez ki, és amivel én fejezem ki véleményem a világról. Arany, Vörösmarty, Dante, Goethe, Karinthy és főleg és elsősorban Ady... És az idén nyáron nem lazsálok. Rájöttem, hogy engem butít, eltunyít, lehúz a semmittevés... Hívnak a szegedi szabadtérre, Gyulára, Szentendrére, a Margit-szi- getre, válogathatok... Persze, az egészből csak akkor lehet valami, ha maga, édes, gondoskodik a bogyóutánpótlásról, szorgalmasan főzi nekem a mestabint... Doktor Vahalla Anna keményen a férje szeme közé nézett. Kürti András: Csodák a színházban ________________&____________________________ — Egy fityiszt! — mondta. — Azt kap maga tőlem! Azt főzök én magának! Egy szem nem sok, de annyit sem! És a laborba sem teheti be többé a lábát! Ki van tiltva, holnap kiadom az utasítást a portásnak, rendésznek, mindenkinek! Amiért most megúszta, azt hiszi, ez azt jelenti, hogy később nem felejthet el, mondjuk beszélni, járni, nyelni, mit tudom én? — Jól van — bólintott komoran a színész. — Akkor csak egy utam, egy választásom lehet. Hogyan is mondja Harpagon A fösvény hetedik jelenetében, pedig neki csak a pénzét vitték el?... „Oda veled a támogatóm, a vigaszom, a boldogságom. Végerh van, végem, nincs mit keresnem többé ezen a világon! Nem tudok én nálad nélkül élni. Befejeztetett, nem bírom tovább, meghalok, meghaltam, eltemettek...” Karikírozva, ripacsmód deklamálva, öniróniával citálta a kétségbeesett zsugorit, de mégis volt valami a hangjában, amitől a hideg futott végig az asszony hátán. Ez az őrült, ez képes... A szomszéd szobában fel- csörgött a telefon, Anna szaladt át, aztán már jött is vissza. — Ez is új tempó —mondta csinált könnyedén —, most már a szeretői csak úgy idetelefonálnak. Tessék, menjen, gondolhatja, hogy nem velem akar bájcsevegni a tündérkéje. — Ki az? — kérdezte Szórády. — Ki lenne? Palkó Andrea, természetesen. Szórády megvonta a vállát. — Pakó Andrea?! Esküszöm, most hallom ezt a nevet először. Átballagott a telefonhoz, nem időzött sokáig. — Valami szédült tyúk hívott föl — újságolta közönyösen. — Hogy találkozzunk a szokott helyen, hogy vele ezt nem lehet csinálni, miért nem akartam fölismerni valami folyosón, tisztázzuk a dolgokat. Próbáltam megtudni, hogy miféle dolgokat, próbáltam neki megmagyarázni, hogy összetéveszt valakivel, láttam, reménytelen, letettem a kagylót, nincs időm ilyen hülyeségekre. .. Hol is tartottunk? Ránézett a feleségére, az töprengve viszonozta a pillantását. Ez a Bélu, ez vagy a világ legjobb színésze, vagy a mestabin tényleg nemcsak az osztást, szorzást fújta ki a fejéből. Hanem ezt a három hónapja tartó viszonyt is azzal a csinos barnával, és amiről ő — egy névtelen jóakaró leveléből — már a második héten értesült. — Belátom — mondta, — hogy nagyon merev voltam az imént. Mindenképpen hiba lenne, ha egyik napról a másikra abba kellene hagynia a mestabin szedését. Egyrészt biológiai károsodást idézhetne elő ez a drasztikus elvonás, meg aztán tényleg bűn volna visszavenni magától a megtanult szerepeket, elismerem. Majd úgy csináljuk, hogy fokozatos csökkentéssel, és állandó orvosi ellenőrzés mellett kialakítjuk azt a heti mestabin-adagot, amellyel, hirtelen nem tudok jobb kifejezést rá, szinten tartjuk mindazt amit eddig tanult. És ami biztosan nem jár káros élettani következményekkel. Nos, áll az alku? Szórády felvillanyozva lépett oda, megcsókolta a homlokát. — Persze, drága... Legalábbis egyelőre. Mert ha a tudomány érdeke úgy kívánja, hogy ne csak csökkentsük, hanem időnként növeljük is a porciót, akkor ugye más a helyzet. Jöhet egy új darabban egy új szerep. Egy nagyon jó szerep. Doktor Vahalla Anna mosolyogva bólintott, közben azt gondolta magában: „Azt ugyan lesheted, te csirkefogó. hogy megint kilenc szemeket zabálj föl naponta, hogyne, hogy egyszer esetleg engem is elfelejts, a mi szerelmünket is egyszerűen elfelejtsd!... Valami szédült tyúk él mellettem, úgy tesz, mintha tíz éve a feleségem lenne... Nem, ebből nem eszel, angyalom!” Érdekes, ezt tegezve gondolta. VÉGE Mi legyen a táskában ? Mintegy 160 ezer kisgyermek kezdi meg szeptemberben iskolai tanulását. Az Oktatási Minisztérium általános iskolai főosztályán az MTI munkatársának elmondták: a szülők csak a legszükségesebb tanszereket vegyék meg. A tanév első heteiben a következő tanszerekre lesz szükség: két-két 14—16-os számú írásfüzet és 17—16-os számú számtanfüzet, egy- egy 21—32-es számú írásfüzet, 20—40-es számú sima lapú füzet és 90—16-os számú rajzfüzet. Szükség lesz hat A/4-es iskolai rajzlapra és három A/4-es műszaki rajzlapra, egy csomag 10—50 számú írólapra, két-két grafitceruzára és kék-piros postabonra, valamint egy-egy doboz színes ceruzára, zsírkrétára és vízfestékre. Elegendő egy-egy tubus fehér tempera, illetve ragasztó, egy-egy 4-es ecset, illetve 10-es hajecset, egy doboz gyurma, egy-egy egyenes vonalzó és papír mérőszalag. Az elsősök a tanév elején sem töltőtollat, sem golyóstollat nem használnak.
