Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 11. fel AZPASÁG1 FIGYELŐ Lélekharang a kisüzemeknek? Hatékonyság a cél Szolnok megye Tanácsa megtárgyalta és elfogadta a megye iparának hosz- szútávú fejlesztési programját. A programtervezetet megtárgyalták a tanácsi bizottságok, véleményezték a tudományos egyesületek és vállalati szakemberek. A program — az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának területfejlesztési és iparfejlesztési koncpeciójával összhangban — az intenzív és a szelektív iparfejlesztés követelményét írja elő. Az előirányzott növekedési ütem és a kialakítandó ágazati, szerkezeti arányok megfelelnek a népgazdasági céloknak és a megye adottságainak. A tervek realitását mutatja az a tény, hogy az V. ötéves terv eddig eltelt időszakában is érvényre jutottak már a hosszútávú programban valószínűnek vélt irányzatok. Sok az ipartelep De nézzük meg közelebbről — a teljesség igénye nélkül — milyen főbb elveket rögzít a hosszútávú terv? (Azért is, mert ennek egy-két pontja vitatott. A szerk.) ... Célként fogalmaztuk meg, hogy az ipartelepek számát csökkenteni kell, elsősorban a száz embernél kevesebb munkást foglalkoztató telepek csoportjában és azokat az egységeket figyelembe véve, melyek nem korszerűsít- hetők. Sajnos á megyében a kis létszámú üzemek — bár a munkások 18,7 százalékát foglalkoztatják — gyengén felszereltek, következésképpen képtelenek a hatékony termelésre, a munkáskezek hasznos foglalkoztatására. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy 1990-ben — a hosszútávú tervidőszak végén — Szolnok megyében már csak nagyüzemek lesznek. A programban ugyanis fő feladatként szerepel korszerű kis és középüzemek kialakítása is. Abból az elvből kiindulva, hogy a fejlődés csak intenzív (belterjes) úton mehet végbe, kevés számú, de a legkorszerűbb gépékkel és berendezésekkel felszerelt új üzemek telepítésével. És a lényeg itt a megfelelő méretű termelőegységek létrehozása. Ennek pedig egyik alapvető eszköze — a megye adottságait figyelembevéve — a tervben számításba vehető erők és eszközök célszerű összevonása. fi színvonal A megyei ipar jelenlegi helyzetének felmérésekor ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a fejlettségi színvonal és a koncentráció mértéke nem éri el az országos átlagot. A nyilvántartott 437 ipartelep, 4,4 százaléka az ország összes üzemének, ám az ezekben lévő gépek, berendezések és épületek értéke az országosnak csak 2,6 százaléka. A megyei ipartelepek 65 százaléka legfeljebb ötven munkást foglalkoztat. Az 1000 fős létszámnál többet foglalkoztató három nagyüzemünkben a megyei összmun- kásállománynak csak 23 százaléka dolgozik. (Országosan ez az arány 38 százalék.) Az ipar fejlettsége, azaz a műszaki színvonala szintén alatta marad az országosnak. Jellemző adat ennek bizonyítására: az egy foglalkoztatottra jutó állóeszközérték 70, a gépek és berendezések értéke pedig csak 80 százaléka az országos átlagnak. A „felzárkózás” — az előzőekből adódóan — csakis az iparfejlesztés intenzív elemeinek túlsúlyba jutása révén mehet végbe. A munkásokat megfelelő eszközökkel ellátva hatékonyan kell foglalkoztatni. Ahol erre nincs mód ? ... Az ilyen üzemek megszüntetése alapos, körültekintő munkát igényel. Elsősorban törekedni kell arra, hogy tevékenységüket — a korszerű szervezési módszerek alkalmazásával — kevésbé gazdaságtalanná, esetleg jövedelmezővé lehessen tenni. A korszerűtlen telephelyek közül sem célunk „bezárni” azokat, melyek nélkülözhetetlen lakossági szolgáltatást végeznek, termékeikkel a helyi árualapot növelik vagy fontos nemzetközi szerződések teljesítésében a nagyüzemek partnerként vesznek részt. A bevezetőben már említett szelektív és intenzív iparfejlesztés — és az ettől várt hatékonyságjavulás — programja természetesen nem szűkíthető le a helyes üzemnagyságok kialakítására. Része ennek a megye üzemei által kibocsátott termékek összetételének javítása is. A hosszútávú iparfejlesztési program célul tűzi ki, hogy a versenyképes, gazdaságos és minden piacon értékesíthető termékek termelésének részaránya növekedjék. Ez azonban csak akkor valósítható meg, ha a )°azdaáágtalanul gyártható, alacsony jövedelmet hozó, korszerűtlen árukból kevesebb készül', végső soron ezek termelése megszűnik. Az ilyen irányú kiválasztás gyakorlatában is körültekintő gondossággal kell határozni a gyártás visszafejlesztéséről. A lakosság igényeit közvetlenül kielégítő, a más üzemek termelését segítő tevékenységet továbbra is fenn kell tartani. Ráfizetésből megélni ? A termékszerkezetet korszerűsítő célok között hosszú időn keresztül az úgynevezett végtermékeknek minősülő áruk gyártásának mérlegelése volt túlsúlyban. Ugyanakkor egyre növekvő feszültség alakult ki a félkész termékek és alkatrészek hiány^ miatt. Ez kooperációs zavarokat is okozott. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a versenyképesen exportálható termékek előállítását lehetővé tevő magas színvonalú műszaki kultúra csak következetes, tartós fejlesztéssel érhető el. A termékkiválasztás is feltételez időről időre kisebb vagy nagyobb beruházást, rendszeres gyártási eljárást és gyártmányfejlesztést^ Enélkül általában nem lehet elérni, hogy az elavult gyártmányok helyett újat, korszerűbbet bocsásson ki az üzem. A fejlesztés nélküli szelekció a vállalatok döntő többségénél — megítélésem szerint — nem lehet a gazdálkodás javításának jellemző útja. Bálint Ferenc a megyei tanács vb^ ipari osztályának vezetője Ragasztott öltönyök Varrógép helyett “ragasztógépen készülnek az öltönyök mellrészei Szolnokon, a Vörös Csillag Ruházati Szövetkezetben. A MAYER sikragasztógép használata a termelékenységet és a minőséget is javítja, és a bonyolult szakmunkát betanított munkává egyszerűsíti le Társulva könnyebb Kisajátították a közös darut A VILÁG MINDEN TÁJÁRA A tiszavasvári ALKALOIDA Vegyészeti Gyár több mint százharminc féle készítményt - gyógyszert, gyógyszeralapanyagot és növényvédöszert - gyárt. Termékeiket a világ csaknem valamennyi országába exportálják. A képen látható üzemben állítják elő a Thimet 10 G növényvédöszert, mely egészségre ártalmas, ezért védööltözékkel óvják a dolgozókat. Nagyon nehéz egy kicsi, viszonylag kis sorozatú termelést folytató szövetkezetnek megállnia a piacon. Rossz szokások és a szállítók, ma még természetesnek vett érdekei miatt apró megrendeléseik késnek. Jó néhányszor hallottuk: „A nagy alapanyaggyártók szóba sem akarnak állni velünk.” összefogva azonban kedvezőbb pozícióba kerülhetnek „a kicsik”. Az anyagbeszerzési együttműködés csökkenti a szövetkezeti készletek nagyságát, „kéz a kézben” műszaki segítséget is nyújthatnak egymásnak. Érthető hát. hogy a Szolnok megyei ipari szövetkezetek tizenhárom, különböző feladatok megoldására alakult társulásban vesznek részt. Mit tűznek ki célul a szövetkezetek Uletve a vállalatok társulási szerződései ? Legtöbbjük az anyagellátás nehézségeit próbálja áthidalni és szinte mindegyik működésével elégedettek a tagok. A debreceni Anyagbeszerző és Áruelhelyező Iroda például a Karcag környéki szövetkezetek zavartalan vas-, fa- és építőanyagéi látását biztosítja. Sajnos az iroda kínálta lehetőségeket kevés Szolnok megyei szövetkezet használja ki. A gépipari szövetkezetek fővárosban székelő egyesülése a kazánlemez- és kazáncső- ellátást teszi zökkenőmentessé a Szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezetnek. Talán csak az OKISZ és az AFIT gépkocsijavítási társulása küzd nagyobb gondokkal — az országos alkatrészhiány miatt. Van azonban a gépek, a beruházási eszközök jobb kihasználását célul kitűző társulás is. Ezek közül azonban épp három Szolnok megyei szövetkezet kooperációja a rossz példa: a túrke- veiek, a törökszentmiklósiak és a tiszaföldváriak építőipari géptársulása halódik. „Túrkevén kisajátították a közös pénzen vásárolt darut”. Nem a várt eredményeket produkálja a lakáskarbantartási szolgáltatások fellendítésére alakult megyei társulás sem. Igen jó lépésnek tartják viszont a Kunsági Bőr-, és Textilruházati Ipari Szövetkezet dolgozói, hogy beléptek a Főnix nevet viselő exportegyüttműködésbe. A társulás azonban- csak egyik formája az együttműködéseknek. Gyakoriak a gazdálkodás nem túl széles területét átfogó, mégis kifizetődő szerződéses kapcsolatok is. Így tizenhárom megyei ipari szövetkezet kooperál tizenöt vállalattal és két szövetkezettel. A több évre szóló kapcsolatok legfőbb haszna: a szövetkezetek értékesítési biztonságának növekedése, évenként visszatérő megrendelések, a gyártáshoz kapott technikai segítség. A partnerek között olyan nagy- vállalatokat találhatunk, mint a VBKM, az Aprítógépgyár, a Hűtőgépgyár, az ELZETT, az ORION és az Egyesült Izzó. A szerződések eredményeként nem ritkán tíz—ötven millió forint árbevételt „tehetnék zsebre” a szövetkezetek egy évben — hosszú időn át. Persze a hosszútávú szerződésekkel alá nem támasztott kapcsolatok is eredményesek lehetnek. A karcagi KÁTISZ például már hosz- szú ideje évi 45 millióért szállít a Magyar Hajó- és Darugyárnak, az Egyesült Izzónak pedig 22 millió forintért termel így évek óta. A szövetkezetek visszatérő partnereinek egy része azonban már több éves szerződés megkötésére gondol. Ehhez azonban mind a megrendelőnek, mind a gyártónak fel kell készülnie. V. Sz. J. NAPJAINK TÉMÁJA A legnagyobb kedvezmény elve . . versenyképesség kritéri. A Világpiaci urnái sokrétűek. Az egyes termékek — végső soron a teljes kivitel — műszaki korszerűsége, a mindenkori kereslethez való illeszkedése, az előállítás költsége külön-külön és együttesen is alapvető tényezői a termékek külpiaci értékesítésének, az export gazdaságosságának. Az export versenyképességét, s az abból származó valutabevételt az egyes országokban érvényes kereskedelempolitikai feltételek is befolyásolják, alakítják. Az ilyen kereskedelempolitikai feltétel az úgynevezett legnagyobb kedvezményes elbánás, vagyis a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása. Magyarország és a fejlett tőkés országok kapcsolatában ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy partnereinknek —■ kivételes esetektől eltekintve — nincs jogúk a magyar árukra megkülönböztető tilalmakat és korlátozásokat fenntartani s hogy a magyar termékekre a kedvezményes vámtételeket alkalmazzák. Ennek árakat és devizabevételeket is befolyásoló szerepét a közelmútlban aláírt magyar—amerikai kereskedelmi megállapodással szemléltethetjük. Magyarország 1973 óta tagja — úgy mondják: szerződő fele — a GATT-nak, s ennek következtében automatikusan megilleti a legnagyobb kedvezményes elbánás. Az USA mindeddig megtagadta a kedvezményes vámok alkalmazását a magyar árukra, amelyeket így átlag 15 százalékos vám terhelt. A magyar export az egyéb külföldi árukkal csak úgy versenyezhetett, ha a kedvezményes és a nem kedvezményes vámok különbségét az árban érvényesítette. Az árengedmény mértékére következtethetünk: ha az új megállapodás életbelép — ennek feltétele a kölcsönös törvényhozási ratifikálás — a jelenlegi áru- összetétel mellett az átlagos vámszint 5 százalék lesz. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb kedvezményes elbánás alacsonyabb vámtételei javítják a magyar export versenyhelyzetét, s lehetővé teszik azoknak az áruknak az értékesítését is, amelyeket eddig meg sem kísérelhettünk. V Magyarország az elmúlt évtizedekben minőén nemzetközi fórumon síkraszállt a modern kereskedelem alapelvének érvényesítéséért. GATT-tagságunk révén elértük, hogy ma már minden fejlett tőkés országgal — s egyébként minden GATT-tagállammal — a legnagyobb kedvezmény elvét tartalmazó és biztosító kereskedelmi megállapodásunk van. Ebből azonban korántsem következik, hogy a magyar export versenyhelyzete a vámok szempontjából a fejlett tőkés országok mindegyikében azonos lenne a többi exportáló országéval. Az elmúlt egy-másfól évtizedben ugyanis a legnagyobb kedvezmény elve leértékelődött. A kilenc országot tömörítő Közös Piacon belül a tagállamok egymás közötti forgalma vámmentes. A múlt év dereka óta a Közös Piac és a hét EFTA-ország közötti ipari késztermékforgalom is vámmentes. Vámmentességben, de legalábbis különleges vámkedvezményiben részesülnek a fejlett tőkés országok piacain a harmadik világ ipari késztermékei, s hasonló módon bonyolítják le egymás közötti kereskedelmüket a fejlődő országok is. A világkereskedelem egyre növekvő hányada — ma már mintegy 50 százaléka — vámmentes, illetve vámkedvezményes. A legnagyobb kedvezmény tartalmi értéke elsősorban Nyugat-Európában, éppen legfontosabb partnereinknél, a Közös Piachoz és az EFTA-hoz tartozó 16 országban csökkent, amelynek piacain mind a belföldi, mind a fejlődő országokból származó árukkal szemben a termékeinkre kivetett vámok miatt hátrányos helyzetben vagyunk. Ez a körülmény Uj megvilágításba helyezi a tengerentúli tőkés országokkal való kereskedelmet. Ha ugyanis azokra a piacokra — Kanadán kívül rövidesen az USA-ban is — a többi exportőrrel azonos kereskedelempolitikai feltételekkel juthatunk be, a nem túl magas fuvarköltséget igénylő termékeink versenyhelyzete ott jobb lehet, mint Nyugát-Európában. Másrészt: a tengerentúli ipari termékek és technika nagyobb aránya a magyar behozatalban a nyugat-európai országok számára teremtene kon- kurrenciát, azok versenyhelyzetét nehezítené. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy ezek az országok mindmáig nem szüntették meg teljesen a mennyiségi korlátozásokat, nem teljesítették ezzel kapcsolatos szerződéses kötelezettségeiket. Valószínűsíthető, hogy a módosuló versenyhelyzet eddigi korlátozásaik felülvizsgálatára késztetné ezeket a partnereket. egybevetve: kivívtuk azo- Mindent kát a kereskedelempolitikai — ' -' pozíciókat, amelyek a GATT-tagság révén reálisan elérhetők voltak. A legnagyobb kedvezményes elbánás azonban csak néhány fejlett tőkés ország piacán biztosít számunkra a versenytársakéval egyenlő és azonos pozíciót, vámhelyzetet. Ez a helyzet belátható időn belül aligha módosul. Következésképpen exportunk versenyképességét még inkább a termelésben kell megalapozni, fokozni. Garamvölgyi István
