Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-09 / 134. szám

1978. június 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 VÁROSRENDEZÉS RÉGÉSZEKKEL Képtár — 2000 éves alapzaton Új városrészek telepítése világszerte nehéz, döntésre késztető kérdéseket vet fel, ha a föld alatt értékes egykori történeti emlékek húzódnak. A kultúrák egymásra hatásáról, a múlt jelenbe való átmentéséről beszélgettünk dr. Szent- léleky Tihamér régésszel, a Szépművészeti Múzeum főigaz­gató-helyettesével, akit Savaria-kutatóként ismer az ország. Jelenleg Szombathely tovább épülő kultúrközpontjának terü­letén Cservényi Vajk régésszel újabb római leletek feltárásán dolgozik. — Szombathelyen a város­rendezési tervek készítése­kor már húsz év óta figye­lembe veszik, hogy az óko­ri Savaria központja fölé építkeznék. Szinte minden újabb beruházásnál feltéte­lezhető a római kori emlé­kek jelenléte, ezért az épí­tőipar felvonulását megelő­zően ásatásokat folytatunk. (Az országban nem minde­nütt sikerül ilyen megnyug­tató módon megoldani az ősi leletek megmentését.) Az elmúlt évtzedekben az Ise- um feltárása és a Romkert berendezése hatással volt Szombathely kultúrközpont­jának kialakítására. Itt ka­pott helyet a zeneiskola, az egykori zsinagógából létre­hozott Bartók Béla koncert­terem. Az így kialakult tér­falat az Isis szálló épülete zárja le a belváros felé. A centrum déli részén elegáns térbeállítással emelkedik a most épülő városháza, mely stílusában alkalmazkodik az Iseummal szembeni épület- együtteshez. — A romterület déli sza­kasza viszont még nyitott... — Már nem sokáig. Ta­valy országos pályázatot hirdetett a városi tanács a szombathelyi képtár tervé­nek elkészítésére. A kiírás alapfeltétele volt — a köz­épület esztétikai megjelené­se mellett — a kettős funk­ció: a bemutatótermet ma­gába foglaló épület hagyja érvényesülni az alatta fel­tárásra kerülő ősi romoikat. Több mint ötven pályamű érkezett, a zsűri tagjaként mondhatom, remekeltek az építészek. A legjobbak kö­zül végül is a Vas megyei Tervező Iroda munkatársai nyerték el az első díjat: Mátis Lajos és Sólyom Mik­lós építészek. A kétszintes képtárat lábakra állították: nyolc, nagy teherbírású pi­lon tartja majd a 2800 négy­zetméter alapterületű épü­letet. melybe az Iseumra néző nyitott folyosóról le­het bejutni. A képtárban ál­landó kiállítás nyílik maid Derkovits Gyula és Dési Huber István festményeiből. De maradjunk a régészeti témánál... Már korábban ismert volt, hogv a képtár kijelölt helyén római emlé­kek vannak a felszín alatt. Ugyancsak ismertük az Isis­szentély előtti kilenc méter széles bazaltkő útszakaszt és egy keskenyebb utat, mely keletről nyugatra fut. Ez utóbbinak feltárását to­vább folytatva újabb lele­tekre találtunk. Ettől az út­tól dél felé egy pillérekkel határolt nagy épület falma­radványai kerültek most elő. Ha tisztában vagyunk is az ókori város szerkezetével, utcarendszerével, sajnos so­hasem lehetünk bizonyosak abban, hogy csaknem két­ezer év után mi maradt még meg az egykori emlékek­ből. Márpedig a föléjük emelt épület elhelyezkedé­sében éppen ezek a megha­tározók. — Az Iseum előtt húzódó nagy római utat a keleti szentélyek útjának nevezték el. Az egyik oldalon az Isis­szentély került elő, a má­sikon a Jupiter Dolicheanus- kultusz körébe tartozó oltá­rok és áldozati tálak. Most a nyugati, tehát az Iseum oldalán folytatva a kutatá­sokat, mire számítanak? — Könnyen elképzelhető, hogy egy római kori köz­épület foglalja el a teret, de az is meglehet, hogy a kes­kenyebb bazaltkő borítású út után esetleg lakóházak következnek. Júliusig kide­rül, hogy a képtár telepíté­sét mennyiben befolyásolják az előkerülő emlékek. A fel­táráshoz nagy társadalmi se­gítséget kapunk: szocialista brigádok, üzemi kollektí­vák, diákok, főiskolások vesznek részt az ásatások­ban. A 700 ezer forint költ­ségű feltárásnak felét tár­sadalmi munkában végzik. Már készül a beruházási program, hamarosan rajz­asztalon lesz a kiviteli terv, s 1979-ben kezdődhet az építkezés. Természetesen az értékes régészeti terület tel­jes feltárására csak a kép­tár elkészülte után kerülhet sor. Az építkezés nem ve­szélyezteti a romokat, mert a nagy távolságra állított pilonok nem bolygatják meg. A lábakon álló épület alatt jól érvényesülnek majd az ősi romok. A Savariai napok rendez­vényeinek idején Szombat­helyre látogatók eddig is meggyőződhettek arról, hogy a város művészeti életének élő színhelye az Iseum. Az ókor hangulatát árasztó ro­mok között operabemutató­kat, színielőadásokat, hang­versenyeket tartanak. Féltő gonddal vigyáznak történel­mi örökségünkre, mely ha­tással van a város mai kul­túrájára is. Horváth Anita A közelmúltban került felszínre az Iseum melletti római kori bazaltkő borítású út, melynek közelében egy épület falma­radványaira találtak. A kép hátterében az épülő városháza látható H ajnali három óra. A vo­nat az aluljárón meg­közelíthető legutolsó vá­gányról indul, itt-ott kivilá­gított ablakaival, csöndes bé­két áraszt. Az első osztályú kocsikban cserzett arcú vas­utasok, vasutasnék ülnek. A másodosztályon sötétben hor- tyognak az utasok. Ha valaki akaratlanul is zajt csap, azonnal rendre utasítja egy borízű hang. — Eredj odébb öcsém, mert a falhoz csaplak! A mozdony felé közelítve egyre kevesebb az ember — végre tiszta, szagtalan sza­kasz. Kisvártatva középkorú szerelmespár lopakodik be, eloltják a villanyt, és elme­rülnek 'egymás becézésében. Megrándul a szerelvény, irány Budapest. Az első né­hány megállónál se le, se fel senki, aztán hipp-hopp máris minden ülés foglalt. A fér­fiak a tegnap esti focimecs- cset vitatják, bár igazi vé­leményük nem alakulhatott ki, mert a második félidőre már egyikőjük sem maradt ébren. Bele is unnak a tár­salgásba, átengedik magukat az ágy nélkül is jólesően zsibbasztó alvásnak. Minden­ki elcsendesül, csak a sarok­ban seppeg két erősen beköl- nizett asszony. A téma örök: ki, kit, mikor, kivel. Rövi­desen fény derül az elnök múltjára, a szomszéd badar­Megjöttek az öthúszassal ságára, az egész világ rosz- szaságára. Előkerülnek a be­tegségek is. — Nekem a fejem szokott fájni — panaszkodik az egyik. — Nem bírom a kávét. — Nekem meg a gyomrom és az epém — duplázik rá a másik. Még szerencse, hogy friss, hajnali levegőt árasztva fel­szállt egy vidám kártyázó társaság, mert különben a két asszony úgy belelovalta volna magát a sok tünetbe, hogy innen vitte volna el őket a mentő. Az újonnan jöttek állva, kézből ultiznak. — Kontra, rekontra... Fe­dők Sári, csillagos ég! Az utolsó ütő egy pillana­tig habozni látszik, mintha már nem tudna mit rátrom- folni. Amikor aztán bemond­ja, még az alvók is felröhög­nek. Kivilágosodott. Egyre töb­ben vagyunk, mindinkább zsúfoltan. Az imént még vi­dáman kártyázó férfiak is nagyokat pislognak, zsebben már az ördög bibliája. A kalauz sehol, egyetlen egy­szer járta végig a kocsikat, az is csak a „betolakodók­nak” szólt — bérlete van itt mindenkinek. Túlvagyunk a félúton. Vé­kony, szakállas egyetemista csörtet végig a tömegen, há­tizsákkal a vállán. — Itt a Hírlap! Megjelent a Pest megyei Hírlap! Utána már senki, csak a még tovább sűrűsödő hang­nélküli tömeg. így csatto­gunk be a Keletibe, ahol pillanatok alatt kiürülnek a vagonok. Megjöttek az öthúszassal... Értük nyitnak ki hajnalban a boltok, nélkülük sokhelyütt nem kezdődne el a reggeli műszak. — braun — Hol vannak a „bennszülöttek” ? ilyenkorra már kétszer is permeteztek a part mentén, jó lenne most is mielőbb! A fogadó melletti réten fo­cizó fiatalok nagy kiáltozás­ba kezdenek: Gerri! Gerri! Megjött Gerri! A fekete fiú hófehér fogsora messzire villog, ahogy nagynevetve mond valamit egy bikinis kislánynak. — Magyarázom, hogy mi­nek az a napolaj. Én se hasz­nálom, mégis milyen barna vagyok. A nevem? Leírom inkább, ha akarják. Szóval Glys Mc Gerri Kalumbwa vagyok, mindjárt innen Zam­biából. A Gépipari és Műsza­ki Automatizálási Főiskolán tanulok Kecskeméten, az ottani barátaim hoztak el ide. Nagyon szép, nagyon jó ez a hely, kár hogy árad a Tisza. Fürödtünk azért dél­előtt Cserkeszőlőn, most az ebédet várjuk. Kitűnően fő­zik a Pegazusban a birkapör­költet, meg a halászlevet. Hétvégeken jön a lemezlovas Délre minden hely foglalt a vetőhálókkal, varsákkal de­korált étteremben, a kékfes­tő abroszokkal terített, pi­pacs és búzavirágcsokorral díszített asztaloknál. Spor­tolók jöttek busszal, meccs után lehetnek, mert többen sántítanak. — A kiskunfélegyházi Hús­ipari Vállalat labdarúgói va­gyunk — mondja a csoport- vezető, Fekete József. — Itt játszottunk a tiszakécskeiek- kel a tiszaugi pályán, mert az övéket most javítják. Sajnos a négy-négyes döntet­len kevés volt a területi baj­Helybeliekkel csak elvétve, Szolnok megyeiekkel nem ta­lálkozunk a Pegazus környé­kén. Az istállónál is szom­széd megyeiek jelentkeztek lovaglásra. Kezdőnek mond­ják magúikat, így a hét ló közül a nyugodtabbakat, Fecskét és Pillangót ajánlja nekik Geszti Csaba, a Pega­zus iroda lovasedzője. Mi vi­szont kocsikázni megyünk a vidám kecskeméti lányokkal. — Hol vannak a helybeli­ek? — kérdez vissza a lovas­edző a bakról. — Nagynéha jönnek le a faluból egy-egy pohár sörre. Külföldi vendé­get eddig két csoportot fo­gadtunk, hét csoportban jön­nek még a szezonban fran­ciák, nyugatnémetek, sváj­ciak. A Bugáéról a Horto- bágyra szervezett lovaglótú­rán itt az egyik állomásuk. Ezen a környéken is lovagol­nak vagy negyven kilomé­tert, és ha kedvük van, el- kocsikázhatnak a tiszakürti arborétumba, Tőserdőbe vagy Cserkébe. Mi csak a festői Tisza-gá- ton kerültünk egy jókorát a bihari homokfutónak neve­zett négykerekűn. Mire vad­virág csokrokkal megrakod­va visszatérünk, előkerül­nek a lovasok is, hatvan fo­rintért egy óra hosszát lova­golhattak. A szállóvendégek közben csónakkal áthozták a nyaralóból a magnójukat. A szolnoki lemezlovas vasárnap ugyanis Cserkében discózott. A Pegazusban is lett zene, mire lement a nap. Gerri magnójára táncoltak a fia­talok, belépőt .sem kellett fi­zetni. T. F, Vasárnap Gerri szolgál­tatta a zenét mokság harmadik helyéhez. Egy-egy üveg hideg sört azért megérdemelnek a fiúk. Talmácsi János étterem- vezető és felszolgáló is egy­ben, nem csoda, ha alig győ­zi a munkát. — Ilyenkor vasárnap dél­ben nagy tömeg van, hétköz­nap néhány errelakó, meg az átutazó autósok térnek be. Nincs kihasználva még a szálloda sem, pedig hát nyolcvan forint csak egy éj­szakára, fürdőszoba-haszná­lattal. Majd ha beindul a szezon, küldi a Lovasiroda a csoportokat. Péntek, szom­bat és a vasárnap este vi­szont mindig telt ház van. Olyankor délután ötre jön a lemezlovas Szolnokról. Jön­nek a fiatalok is Csépáról, Tiszakürtről, még Kunszent- mártonból is, ki kerékpárral, ki motorral az éjfélig tartó discóra. A vikendházakat most csak csónakkal lehet megközelíteni TISZnUGI PILLANATKÉPEK Nem csalatkoztak, akik az idei első igazán nyári hét­végén a Tisza melletti nyara­lóházba, a tiszaugi Pegazus fogadóba rándultak ki. Kár, hogy kevesen tudnak a me­gyében e kitűnő, új szórako­zási, pihenési lehetőségről. Gerrinek nem kell napolaj A környékbe! iek régóta elkerülték már a hosszú ide­je elhanyagoltan, kihaszná­latlanul álló partmenti há­zat) 1 A kunszentmártoni Áfész és a Pegazus Lovas­iroda jól választott, amikor nyaralóházzá csinosították a nyárfák rejtette egyemeletes épületet. Az emeleti kétágyas szobák mind foglaltak voltak a hétvégén, kecskemétiek töltötték benne szabad idejü­ket. Dr. Szabadi Lászlóék például megnyitása óta törzs­vendégei! a fogadónak.-— Van itt a Tisza-parton egy kis hétvégi házunk, de az áradás miatt most csak csó­nakkal lehet megközelíteni. Jó, hogy megnyitották ezt a nyaralóházat, tudunk hol aludni, étkezni. Számtalan hely van Bács-Kiskunban is, ahová mehetnénk, akár Ke­rekdombra, a Szeledi-tóra, vagy a solti Petőfi-tóra. Ezek a helyek már mind zsúfoltak, meg aztán mégiscsak a fo­lyóvíz az igazi. Itt a fogadó­ban udvarias a kiszolgálás, kényelmes a szállás, szóval jól érezzük magunkat. Csak- hát a szúnyogok! Tavaly Homokfutóval a Tisza- gáton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents