Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-08 / 133. szám
1978. június 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Átalakíttatnám a ruhám m- Mi , -H1 ís Megéri? Nem éri? Megoldás a táskában Fiatalasszony panaszolja: - Szülés után „felszedtem" tiz kilót, a régi ruháim közül egy sem jön rám. Pedig a legtöbbjét kétszer-háromszor, ha viseltem. Gondoltam, átalakíttatom őket, ötletes kombinációval kettőből egyet varratok. De nincs, aki vállalja. Már a harmadik helyre küldenek. Ül Valóban nem vállalják a szabóságok, a varrodák az átalakítást, a javítást? Szolnokon a Minőségi Szabók Szövetkezete 4. sz. női szalonjának vezetője Juhász Istvánná és férje. Az asz- szonnyal beszélgetünk erről. — Sok bajlódással jár egy- egy átalakítás. Nem is biztos, hogy olyan lesz — bármilyen jó varrónő kezébe kerül a ruha — mintha új anyagból mi szabnánk. Persze vállaljuk, hiszen kötelességünk. Egyébként nem olyan jó üzlet... főleg nem az ügyfélnek. Meg kell fizetni a fazondíjat éppúgy, mint az új ruhánál, a varrást, sőt még tíz százalékot a fejtésért is felszámolunk. — Van még egyáltalán igény az alakításra ? — Természetesen. De nem a régi ruhákat hozzák, hanem az újonnan vásárolt konfekciót, azon kell változtatni, alakra igazítani. — Mi most a sláger? — A farmernadrág. A férjem már reszket tőle. Ki- lenc-tíz tű eltörik, míg egy javítás elkészül. Kemény, erős anyag, nehezen boldogulunk vele. Ehhez speciális gépek kellenének. — Önök végzik a legtöbb javítást, alakítást. Senkit sem utasítanak el? — Nem, mert ha a megrendelő elégedett az alakítással, az új ruhát is nálunk varratja. Sok ilyen törzsvendégünk van. Szolnokon, a Várkonyi téri szolgáltatóházban van a háziipari szövetkezet egyik üzlete. Kirakatában kis felirat : gyermekruhavarrást vállalunk. Csak közvetve, a környéken lakó ismerőseimtől tudom meg, hogy a varráson, hímzésen, előreajzo- láson kívül vállalnak mindennemű javítást, átalakítást. Molnár Józsefnétől, az egység vezetőjétől érdeklődöm, miért nem „reklámozzák” javító-átalakító szolgáltatásukat? — Fő profilunk a gyer- mekruhavarrás, de vállaljuk felnőtt modell és férfi fehérnemű készítését is. Mindezen felül átalakítunk, javítunk, cipzárt varrunk, hím- zünk. Szívesen vállalunk javítást is, amennyit győzünk. Igény van rá. — Mennyibe kerül például egy férfiing nyakcseréje? — A munkadíj 25 forint, plusz a cérna. — Egy nyári ruha átalakítása mennyi időbe telik? — Attól függ ... általában két, három hét. — Az apró-cseprő javítások, igazítások számottevők a szövetkezet évi bevételében? — Igen. Hat évvel ezelőtt, az indulásnál évi 300 ezer forint bevételre „méretezték” a szövetkezetét, ma már elérjük a 830 ezer forintot, amelyből jelentős mennyiség éppen a mindennapi javításokból ered. Panaszkodó fiatalasszony ismerősömmel újból összetalálkoztam'. Ajánlanám a szövetkezetét, ahol átalakítanák ruháját. Elkéstem. Csinos, ügyes kombinációjú kötényruha volt rajta. — Vettünk egy táskavarrógépet — újságolta — nagyon örülök neki! A két gyerek, a férjem és a magam ruháit ki tudom javítgatni, a kisebb átalakításokra is vállalkozom. Megspórolok egy csomó bosszúságot és főleg pénzt. — t. szűcs — Épül a Jászai Mari téri, valamint a Frankel Leó úti gyalogos aluljáró. Szerelik az alaplemez vasszerkezetét és szigetelik az aluljáró födémszerkezetét. Harminc vállalat összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy november végére befejeződjön a Margit-híd százkilencvenmillió forint értékű felújitó munkája. Képünkön: A Frankel Leó úti aluljáró vasszerkezetének szerelése Kirándulócentrum, szövetkezeti uduio, fogadohaz A TISZAFÜREDI ÜDÜLŐKÖRZETBEN A Tisza II. vízlépcső és a hozzá tartozó tározó építése a befejezéshez közeledik, ezért az üdülőkörzet fejlesztése mindinkább előtérbe kerül. Tiszafüreden az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy az üdülőkerület a nagyközség szerves része, ezáltal a belterület fejlesztése nemcsak a helybeliek, hanem a pihenésre oda érkezők érdekét is szolgálja. A mostani középtávú tervidőszakban sok minden történik ennek érdekében Tiszafüreden — erről tájékoztatta a napokban a Közép- Tisza-vidéki Intéző Bizottságot Rente Ferenc tanácselnök. A szennyvíztisztító-telep bővítésének kiviteli terveit például tavaly elkészítette a MÉLYÉPTERV. A beruházás költsége 68 millió forint, befejezési határideje pedig 1981. Az utóbbi két évben kifejtett munka eredménye, hogy a nagyközség belterületén kiépített utak aránya eléri az ötven százalékot. Az üdülőterületi út építését is megkezdték tavaly. A Tiszafüred—Poroszló közti szakaszon megtörtént az úttest és a hidak korszerűsítése. Több helyen fásítottak, a fürdő mellett parkot építettek. Gondoltak a közművelődési hálózat fejlesztésére is. Felújították a Kiss Pál Múzeumot és a Malom utcai Fazekas-házat. Az áfész hathatós lépéseket tett az üzletházak alapterületének növelése és korszerűsítése érdekében. A közeljövő tervei közül kiemelkedik az ifjúsági kiránduló centrum létesítése. Építése a költségbecslés szerint kb. 80 millió forintba kerül. A beruházási munkákat szakaszosan lehet végezni. Az ötödik ötéves terv időszakában 19 milliót költenek az ifjúsági kirándulási centrum első ütemére. Közművesítik a területet, kialakítják az ellátó központot, valamint a sátortábor és a kisházas tábor két-három egységét. A kiviteli és a tanulmánytervet a Debreceni Tervező Vállalat készíti, s augusztusban szállítja a beruházási programtervet is. A MÉSZÖV — a tanácsokkal, a szövetkezetekkel és a vállalatokkal együttműködve — egy százszemélyes szövetkezeti üdülő építését tervezi. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága pedig a park nyugati kapujánál egy fogadóházat létesít. Mivel a tiszafüredi meleg- vizű strandfürdő az üdülő- terület szerves része, bővítése és felújítása indokolt. A beruházási programterv elkészítésére a MÉLYÉPTERV kap megbízatást. Vízügyi témákban említésre méltó, hogy az OVH előzetes tájékoztatása alapján a tiszafüredi üdülőkörzetben számítani kell egy regionális vízminőségvédelmi laboratórium építésével. Elkészítik a nagyközség komplex csapadékvíz-elvezetési tervét, majd sor kerül a kivitelezésre. A tiszafüredi üdülőkörzet jobb megközelítését szolgálja, hogy a 33. számú fő közlekedési út új átkelési szakaszának megépítésére is sor kerül. Az új nyomvonal egy részén már 1962 óta építési tilalom van. A jobb közlekedést szolgálja az is, hogy a Katalin majornál új vasúti megállót építenek. Pénzügyi fedezetét a Magyar Hajó- és Darugyár és az Alu- míniumárugyár biztosítja. Megkezdték a Karcag—Tiszafüred és a Debrecen—Füzesabony közötti vasúti pályák korszerűsítését. A MÁV-állomás mellett nyolc gépkocsiállásos autóbuszpályaudvar épül. Költsége 11 millió forint, átadási határideje ez év júniusának vége. A helyiek és az üdülővendégek jobb kiszolgálása érdekében új ABC-áruház építésébe kezdtek, s elkészítették a piaci csarnok tervét. A régi TITÁSZ-székházban 1980-ig tájjellegű éttermet alakítanak ki. S. B. A huszonnegyedik órában: irány a kórház Egy élet — De nyomorult az ember, isteneim! Lássa, csupa dagadt a kezem, lábam, menni alig bírok, pedig amúgy korra nem vónék még olyan fődbevaló. Hatvannégy múltam, hát csak bírni kék még a kapát, kaszát. De nem bírom. Éhun-e, lássa, így ácsorogtam a botra dűlve oszt lestem a vadnyulakat, hogy buckándoznak vagy micsinálnak a herében meg a szántásokon. Az van itt már körülöttünk mindenütt. Téeszfőd. Monta is az orvos, a Lőrinc doktor úr, hogy mennyünk mink innen el, de hova? A jószágot nem lehet hagyni. Anyám is aszonta. A jószág elpusztul itten, ha nincs aki gondoljon vele. Negyvenhéttül én gondoztam anyámat, mert beteg vót. Nem mehettem mellőle, meg a jószág mellől. Így is vót sok keservük nekik, mert tavaly oszt mán engem' is megkapott a derékfájás, oszt akkor olyan is lett, hogy egy nap köllött hozzá míg fölkeltem az ágybul. Én itt, anyám meg amott betegen. A jószág meg az istállót rágta szegény, kínjában. Mink meg feküdtünk, oszt vártuk, hogy gyün egy traktoros vagy ilyenféle határbajáró ember, aki ránknyissa az ajtót meg a tehénnek, malacnak vet oda valamit. Akkoriban megin mondta a doktor úr, hogy haggyuk itt a tanyát oszt vegyünk odabe Szolnokon valami kis portát, vagy tán otthonba is bevinne, de az anyám elzavarta, mer a jószágot ugye akkor ki gondozta volna. MeF a jószágot gondozni kölL Amikor én magamhoz gyüttem, akkor én csak-csak adtam azoknak szegényeknek. Sajnálta az ember őket. No meg is csináltam én az istállójukat nekik, mert a patkány kicsinálta mán az ódalát, meg a tapasz is mán megrogyott rajta. Palatető is van most mán az istállón, meg bemeszelve az oldala. Szép. A tanya hát az ilyen-e. Arra mán az én erőm nem futotta. Tavaly vagy tavalyelőtt vót mán, nem emlék- szek pontosan, no akkor levitte a tetejit a szél. Akkor mentem én a tanácsho be Szolnokra, hogy segítsenek mán vagy aggyonak egy másik valamit, de hát aszonták, hogy ők a széllel nem tudnak micsinálni, csak nekem kék azt megjavítani. No akkor osztán esők is gyüttek, leszakatt a plafon, meg elcsempült annak a háznak az ódala is, éppen ezér kiköltöztünk mink onnan, mer azér csak nem hagyhassuk hogy ránkomoljon. Az állat ugye nem tud ilyesmire vigyázni, de mink tudunk. Ez a szoba, vagyis hát inkább konyha vót vóna ez, mer itt a kemence is, no ez még bírja. Van nylonom, oszt ha nagyon esik, ráterítem a dunnára, aminek azér csak jobb ha nem vizes. Amikor az anyám meghalt, most az őszön, megin aszonta a doktor úr, hogy ennek nem köllött vóna így történni, mer ha nem olyan makacs, akkor csak élhetne még. De ő nem akarja megérteni, hogy a jószágot, a vagyont, a vagyont nem lehet itthagyni, de nem lehet aztat csak úgy szétcsupálni sem. Most is nem tudom, mi lesz velük, hogy mégis elmegyek a kórházba, ki viseli gondjukat. A húgom sem tud ide az isten háta mögé kigyünni mindig, meg ő is dolgozik, szóval én mán nem is tudom, mi lesz itten a tanyánkkal. Ríni vóna kedvem, de mán asse megy. Igaza van a doktornak, nem lehet úgy élni, hogy hónapokig egyhelyben fekszik az ember, mert nincs aki megmozdítsa, mer ha eső van, akkor ide se ki se be. Eccer is, amikor lestem a nyulakat az djtóbul, ahova azé csak kivonszoltam magam, no hát ottan én elestem. Egész nap kaparásztam a földet mire fel tudtam állni. Igaza van a doktornak, nem élet ez így. Elmegyek én most már a kórházba. De mi lesz a jószággal??? * * * Lappad mán a kezem, lássa, csak még itten a derekamnál, meg emerre nem megy le a víz. Gyenge vagyok, szédülök. Magának nem monta a Rusvai főorvos úr, hogy mikor mehetek mán vissza? Mer vissza kék menni. Börtön ez. Leesik az almacsutka a földre, rámszólnak. Itten megmondják, mit csináljak. Itten feküdni köll. Ennél az is jobb volt, hogy lestem a vadnyulakat. Persze nem tudom én, vissza lehet-e még oda menni? Aszongyák sok vót az eső, összedűtt. Ügy lehet, ha eddigre meg nem gondolom, nekem már azóta harangoztak vóna. A jószágot szét- csupálták, ment az adóba, tartozásom is volt. a tyúkokat ellopták... Nincs énnekem mán semmim. Nyugdíjam sincs, mert egy hétig vótam téesz-tag, azután kiléptem, mert anyámat meg á jószágot nem hagyhattam. Most oszt csak vagyok. Nem tudja, mi lesz velem, ha meggyógyítanak idebenn? Igriczi Zsigmond Szemünk fénye O ptimista vagyok, ha a most cseperedő nemzedékre gondolok, akkor is. ha még néha elrémiszt a közlekedési balesetek statisztikájának rapszodikusan hullámzó görbéje, s azok a távprognózisok, amelyek a gépjárműpark felduzzadásának, az utak telítettségének veszélyeire figyelmeztetnek. Ügy érzem, bízni lehet abban, hogy ez a közúti motorizáció nem teszi gyakoribbá a közúti tragédiákat. Mert biztos vagyok abban, hogy a felnövekvő generáció kulturáltabban közlekedő nemzedék lesz, mint a mai felnőttek. Megszámlálhatatlan kis hétköznapi történetet, átélt vagy ellesett pillanatot lehetne elmesélni, amely bizonyítja, hogy a gyerekek nyiladozó értelmében, gondolkodásában, világában hogyan formálódik az utca képe, milyen magától értetődő természetességgel igazodnak el a közlekedés rendjében. Láttam, amikor a négyéves kisfiú sírva fakadt, mert a kocsi első ülésére akarták ültetni, tudta, hogy neki hátul a helye. Láttam, amikor az óvodás kislány édesanyja szoknyáját rángatva a zebra felé mutatott, amikor a mama csak úgy toronyiránt akart átvágni az úttesten. Hallottam, amikor a kisfiú számon kérte az apjától, hogy a Stop-tábla mellett miért nem állt meg. Jó érzés látni, hogy az óvodák kis KRESZ- parkjaiban még a játék hevében is szabályosan pedá- lozzák a kis autókat, rollereket a körforgalomban. Élvezet nézni, ahogyan a közlekedési úttörők egyenruhájába öltözött kisdiákok piros tárcsával a kezükben őrködnek társaik biztonsága felett az iskolák környékén. Ezek a gyerekek az abc-val és az egyszeregyei együtt tanulják meg, hogyan kell az utcán viselkedni, magukra és másokra vigyázni. Az utóbbi időben elképzelhetetlen a közlekedésbiztonsági akciók, rendezvénysorozatok nélkülük! Gyerekek voltak — több mint 44 ezer Szolnok megyei általános iskolás — akik hazavitték és kérték, ha kellett hajthatat- lanul noszogatták szüleiket, hogy töltsék ki a „Tanítsa meg családját közlekedni” akció tesztlapjait. A megyei döntőn — ahová sorsolással 30 család jutott be — ők is ott lesznek, a gyerekek. Mint ahogyan ott voltak a kisdiákok és a kamaszok is a „Keressük a legjobb gép- járművezetőt és gyalogost” majálissal összekötött megyei vetélkedőjén a törökszentmiklósi Állami Gazdaság Imre-majorjában. I^Farsengtek a KRESZ-to- IW tókért, a kerékpárok- w ért, hogy bebizonyít- assák, milyen ügyesen bán- ak a kétkerekű masinával, sak elismeréssel lehet szól- i az effajta versenyek kez- eményezőiről, jelen esetben z Autó-motor folyóirat serkesztőségéről, KISZ KB itísási bizottságáról. OKBT(a helyi KBT-ről és a házigazda állami gazdaságról), akik felhasználták a felnőttek versenyét is arra, hogy az ifjabb nemzedék egy teljes vasárnapon át közleke- dősdit játszhasson. K. K. Észt vendégek Törökszentmiklósim A tartui Vöit gyár igazgatója. Kalju Kaljuste vezetésével a már korábban kialakult testvéri kapcsolatok jegyében háromtagú észt delegáció érkezett a szolnoki MEZŐGÉP törökszentmiklósi gyárába. Megismerkednek a gyár termelési, gazdálkodási helyzetével, az üzemi párt- és tömegszervezetek munkájával. Az észt delegáció tagjai kedden érkeztek, és egy hetet töltenek Magyarországon,