Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-08 / 133. szám

1978. június 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Átalakíttatnám a ruhám m- Mi , -H1 ís Megéri? Nem éri? Megoldás a táskában Fiatalasszony panaszol­ja: - Szülés után „fel­szedtem" tiz kilót, a régi ruháim közül egy sem jön rám. Pedig a leg­többjét kétszer-háromszor, ha viseltem. Gondoltam, átalakíttatom őket, ötle­tes kombinációval kettő­ből egyet varratok. De nincs, aki vállalja. Már a harmadik helyre kül­denek. Ül Valóban nem vállalják a szabóságok, a varrodák az átalakítást, a javítást? Szolnokon a Minőségi Sza­bók Szövetkezete 4. sz. női szalonjának vezetője Juhász Istvánná és férje. Az asz- szonnyal beszélgetünk erről. — Sok bajlódással jár egy- egy átalakítás. Nem is biz­tos, hogy olyan lesz — bár­milyen jó varrónő kezébe kerül a ruha — mintha új anyagból mi szabnánk. Per­sze vállaljuk, hiszen köte­lességünk. Egyébként nem olyan jó üzlet... főleg nem az ügyfélnek. Meg kell fi­zetni a fazondíjat éppúgy, mint az új ruhánál, a var­rást, sőt még tíz százalékot a fejtésért is felszámolunk. — Van még egyáltalán igény az alakításra ? — Természetesen. De nem a régi ruhákat hozzák, ha­nem az újonnan vásárolt konfekciót, azon kell vál­toztatni, alakra igazítani. — Mi most a sláger? — A farmernadrág. A fér­jem már reszket tőle. Ki- lenc-tíz tű eltörik, míg egy javítás elkészül. Kemény, erős anyag, nehezen boldo­gulunk vele. Ehhez speciális gépek kellenének. — Önök végzik a legtöbb javítást, alakítást. Senkit sem utasítanak el? — Nem, mert ha a meg­rendelő elégedett az alakí­tással, az új ruhát is nálunk varratja. Sok ilyen törzs­vendégünk van. Szolnokon, a Várkonyi téri szolgáltatóházban van a há­ziipari szövetkezet egyik üz­lete. Kirakatában kis fel­irat : gyermekruhavarrást vállalunk. Csak közvetve, a környéken lakó ismerőseim­től tudom meg, hogy a var­ráson, hímzésen, előreajzo- láson kívül vállalnak min­dennemű javítást, átalakí­tást. Molnár Józsefnétől, az egység vezetőjétől érdeklő­döm, miért nem „reklámoz­zák” javító-átalakító szolgál­tatásukat? — Fő profilunk a gyer- mekruhavarrás, de vállaljuk felnőtt modell és férfi fe­hérnemű készítését is. Mind­ezen felül átalakítunk, javí­tunk, cipzárt varrunk, hím- zünk. Szívesen vállalunk ja­vítást is, amennyit győzünk. Igény van rá. — Mennyibe kerül pél­dául egy férfiing nyakcseré­je? — A munkadíj 25 forint, plusz a cérna. — Egy nyári ruha átalakí­tása mennyi időbe telik? — Attól függ ... általában két, három hét. — Az apró-cseprő javí­tások, igazítások számotte­vők a szövetkezet évi bevé­telében? — Igen. Hat évvel ezelőtt, az indulásnál évi 300 ezer forint bevételre „méretezték” a szövetkezetét, ma már el­érjük a 830 ezer forintot, amelyből jelentős mennyi­ség éppen a mindennapi ja­vításokból ered. Panaszkodó fiatalasszony ismerősömmel újból össze­találkoztam'. Ajánlanám a szövetkezetét, ahol átalakí­tanák ruháját. Elkéstem. Csinos, ügyes kombinációjú kötényruha volt rajta. — Vettünk egy táskavarrógé­pet — újságolta — nagyon örülök neki! A két gyerek, a férjem és a magam ruháit ki tudom javítgatni, a ki­sebb átalakításokra is vál­lalkozom. Megspórolok egy csomó bosszúságot és főleg pénzt. — t. szűcs — Épül a Jászai Mari téri, valamint a Frankel Leó úti gya­logos aluljáró. Szerelik az alaplemez vasszerkezetét és szi­getelik az aluljáró födémszerkezetét. Harminc vállalat összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy november végére befejeződjön a Margit-híd százkilencvenmillió forint értékű felújitó munkája. Képünkön: A Frankel Leó úti aluljáró vasszerkezetének szerelése Kirándulócentrum, szövetkezeti uduio, fogadohaz A TISZAFÜREDI ÜDÜLŐKÖRZETBEN A Tisza II. vízlépcső és a hozzá tartozó tározó építése a befejezéshez közeledik, ezért az üdülőkörzet fejlesztése mindinkább előtérbe kerül. Tiszafüreden az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy az üdülőkerület a nagyközség szer­ves része, ezáltal a belterület fejlesztése nemcsak a hely­beliek, hanem a pihenésre oda érkezők érdekét is szol­gálja. A mostani középtávú terv­időszakban sok minden tör­ténik ennek érdekében Ti­szafüreden — erről tájékoz­tatta a napokban a Közép- Tisza-vidéki Intéző Bizottsá­got Rente Ferenc tanácsel­nök. A szennyvíztisztító-telep bővítésének kiviteli terveit például tavaly elkészítette a MÉLYÉPTERV. A beruhá­zás költsége 68 millió forint, befejezési határideje pedig 1981. Az utóbbi két évben ki­fejtett munka eredménye, hogy a nagyközség belterüle­tén kiépített utak aránya eléri az ötven százalékot. Az üdülőterületi út építését is megkezdték tavaly. A Tisza­füred—Poroszló közti szaka­szon megtörtént az úttest és a hidak korszerűsítése. Több helyen fásítottak, a fürdő mellett parkot építet­tek. Gondoltak a közműve­lődési hálózat fejlesztésére is. Felújították a Kiss Pál Múzeumot és a Malom ut­cai Fazekas-házat. Az áfész hathatós lépése­ket tett az üzletházak alap­területének növelése és kor­szerűsítése érdekében. A közeljövő tervei közül kiemelkedik az ifjúsági ki­ránduló centrum létesítése. Építése a költségbecslés sze­rint kb. 80 millió forintba kerül. A beruházási munká­kat szakaszosan lehet vé­gezni. Az ötödik ötéves terv időszakában 19 milliót köl­tenek az ifjúsági kirándulá­si centrum első ütemére. Közművesítik a területet, ki­alakítják az ellátó közpon­tot, valamint a sátortábor és a kisházas tábor két-három egységét. A kiviteli és a tanulmánytervet a Debreceni Tervező Vállalat készíti, s augusztusban szállítja a be­ruházási programtervet is. A MÉSZÖV — a tanácsok­kal, a szövetkezetekkel és a vállalatokkal együttműködve — egy százszemélyes szö­vetkezeti üdülő építését ter­vezi. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága pedig a park nyugati kapujánál egy fogadóházat létesít. Mivel a tiszafüredi meleg- vizű strandfürdő az üdülő- terület szerves része, bővíté­se és felújítása indokolt. A beruházási programterv el­készítésére a MÉLYÉPTERV kap megbízatást. Vízügyi témákban emlí­tésre méltó, hogy az OVH előzetes tájékoztatása alap­ján a tiszafüredi üdülőkör­zetben számítani kell egy regionális vízminőségvédelmi laboratórium építésével. El­készítik a nagyközség komp­lex csapadékvíz-elvezetési tervét, majd sor kerül a ki­vitelezésre. A tiszafüredi üdülőkörzet jobb megközelítését szolgál­ja, hogy a 33. számú fő köz­lekedési út új átkelési sza­kaszának megépítésére is sor kerül. Az új nyomvonal egy részén már 1962 óta építési tilalom van. A jobb közle­kedést szolgálja az is, hogy a Katalin majornál új vas­úti megállót építenek. Pénz­ügyi fedezetét a Magyar Ha­jó- és Darugyár és az Alu- míniumárugyár biztosítja. Megkezdték a Karcag—Ti­szafüred és a Debrecen—Fü­zesabony közötti vasúti pá­lyák korszerűsítését. A MÁV-állomás mellett nyolc gépkocsiállásos autóbusz­pályaudvar épül. Költsége 11 millió forint, átadási ha­tárideje ez év júniusának vége. A helyiek és az üdülőven­dégek jobb kiszolgálása ér­dekében új ABC-áruház épí­tésébe kezdtek, s elkészítet­ték a piaci csarnok tervét. A régi TITÁSZ-székházban 1980-ig tájjellegű éttermet alakítanak ki. S. B. A huszonnegyedik órában: irány a kórház Egy élet — De nyomorult az em­ber, isteneim! Lássa, csupa dagadt a kezem, lábam, men­ni alig bírok, pedig amúgy korra nem vónék még olyan fődbevaló. Hatvannégy múl­tam, hát csak bírni kék még a kapát, kaszát. De nem bí­rom. Éhun-e, lássa, így ácsorogtam a botra dűlve oszt lestem a vadnyulakat, hogy buckándoznak vagy micsinálnak a herében meg a szántásokon. Az van itt már körülöttünk mindenütt. Téeszfőd. Monta is az orvos, a Lőrinc doktor úr, hogy mennyünk mink innen el, de hova? A jószágot nem lehet hagyni. Anyám is aszonta. A jószág elpusztul itten, ha nincs aki gondoljon vele. Negyvenhéttül én gondoz­tam anyámat, mert beteg vót. Nem mehettem mellőle, meg a jószág mellől. Így is vót sok keservük nekik, mert tavaly oszt mán engem' is megkapott a derékfájás, oszt akkor olyan is lett, hogy egy nap köllött hozzá míg fölkel­tem az ágybul. Én itt, anyám meg amott betegen. A jószág meg az istállót rágta szegény, kínjában. Mink meg feküd­tünk, oszt vártuk, hogy gyün egy traktoros vagy ilyenféle határbajáró ember, aki ránk­nyissa az ajtót meg a tehén­nek, malacnak vet oda vala­mit. Akkoriban megin mondta a doktor úr, hogy haggyuk itt a tanyát oszt vegyünk odabe Szolnokon valami kis portát, vagy tán otthonba is bevinne, de az anyám el­zavarta, mer a jószágot ugye akkor ki gondozta volna. MeF a jószágot gondozni kölL Amikor én magamhoz gyüttem, akkor én csak-csak adtam azoknak szegények­nek. Sajnálta az ember őket. No meg is csináltam én az istállójukat nekik, mert a patkány kicsinálta mán az ódalát, meg a tapasz is mán megrogyott rajta. Palatető is van most mán az istállón, meg bemeszelve az oldala. Szép. A tanya hát az ilyen-e. Arra mán az én erőm nem futotta. Tavaly vagy tavaly­előtt vót mán, nem emlék- szek pontosan, no akkor le­vitte a tetejit a szél. Akkor mentem én a tanácsho be Szolnokra, hogy segítsenek mán vagy aggyonak egy má­sik valamit, de hát aszonták, hogy ők a széllel nem tudnak micsinálni, csak nekem kék azt megjavítani. No akkor osztán esők is gyüttek, leszakatt a plafon, meg elcsempült annak a ház­nak az ódala is, éppen ezér kiköltöztünk mink onnan, mer azér csak nem hagy­hassuk hogy ránkomoljon. Az állat ugye nem tud ilyes­mire vigyázni, de mink tu­dunk. Ez a szoba, vagyis hát in­kább konyha vót vóna ez, mer itt a kemence is, no ez még bírja. Van nylonom, oszt ha nagyon esik, ráterítem a dunnára, aminek azér csak jobb ha nem vizes. Amikor az anyám meg­halt, most az őszön, megin aszonta a doktor úr, hogy en­nek nem köllött vóna így történni, mer ha nem olyan makacs, akkor csak élhetne még. De ő nem akarja meg­érteni, hogy a jószágot, a vagyont, a vagyont nem le­het itthagyni, de nem lehet aztat csak úgy szétcsupálni sem. Most is nem tudom, mi lesz velük, hogy mégis el­megyek a kórházba, ki vise­li gondjukat. A húgom sem tud ide az isten háta mögé kigyünni mindig, meg ő is dolgozik, szóval én mán nem is tudom, mi lesz itten a ta­nyánkkal. Ríni vóna ked­vem, de mán asse megy. Iga­za van a doktornak, nem le­het úgy élni, hogy hónapokig egyhelyben fekszik az ember, mert nincs aki megmozdítsa, mer ha eső van, akkor ide se ki se be. Eccer is, amikor les­tem a nyulakat az djtóbul, ahova azé csak kivonszoltam magam, no hát ottan én el­estem. Egész nap kaparász­tam a földet mire fel tud­tam állni. Igaza van a dok­tornak, nem élet ez így. El­megyek én most már a kór­házba. De mi lesz a jószág­gal??? * * * Lappad mán a kezem, lás­sa, csak még itten a dere­kamnál, meg emerre nem megy le a víz. Gyenge va­gyok, szédülök. Magának nem monta a Rusvai főorvos úr, hogy mikor mehetek mán vissza? Mer vissza kék men­ni. Börtön ez. Leesik az al­macsutka a földre, rámszól­nak. Itten megmondják, mit csináljak. Itten feküdni köll. Ennél az is jobb volt, hogy lestem a vadnyulakat. Persze nem tudom én, vissza lehet-e még oda men­ni? Aszongyák sok vót az eső, összedűtt. Ügy lehet, ha ed­digre meg nem gondolom, nekem már azóta harangoz­tak vóna. A jószágot szét- csupálták, ment az adóba, tartozásom is volt. a tyúko­kat ellopták... Nincs énne­kem mán semmim. Nyugdí­jam sincs, mert egy hétig vótam téesz-tag, azután ki­léptem, mert anyámat meg á jószágot nem hagyhattam. Most oszt csak vagyok. Nem tudja, mi lesz velem, ha meggyógyítanak idebenn? Igriczi Zsigmond Szemünk fénye O ptimista vagyok, ha a most cseperedő nemze­dékre gondolok, akkor is. ha még néha elrémiszt a közlekedési balesetek sta­tisztikájának rapszodikusan hullámzó görbéje, s azok a távprognózisok, amelyek a gépjárműpark felduzzadásá­nak, az utak telítettségének veszélyeire figyelmeztetnek. Ügy érzem, bízni lehet ab­ban, hogy ez a közúti moto­rizáció nem teszi gyakoribbá a közúti tragédiákat. Mert biztos vagyok abban, hogy a felnövekvő generáció kultu­ráltabban közlekedő nemze­dék lesz, mint a mai felnőt­tek. Megszámlálhatatlan kis hétköznapi történetet, átélt vagy ellesett pillanatot lehet­ne elmesélni, amely bizo­nyítja, hogy a gyerekek nyi­ladozó értelmében, gondol­kodásában, világában hogyan formálódik az utca képe, mi­lyen magától értetődő ter­mészetességgel igazodnak el a közlekedés rendjében. Lát­tam, amikor a négyéves kis­fiú sírva fakadt, mert a ko­csi első ülésére akarták ül­tetni, tudta, hogy neki hátul a helye. Láttam, amikor az óvodás kislány édesanyja szoknyáját rángatva a zebra felé mutatott, amikor a ma­ma csak úgy toronyiránt akart átvágni az úttesten. Hallottam, amikor a kisfiú számon kérte az apjától, hogy a Stop-tábla mellett miért nem állt meg. Jó érzés látni, hogy az óvodák kis KRESZ- parkjaiban még a játék he­vében is szabályosan pedá- lozzák a kis autókat, rolle­reket a körforgalomban. Él­vezet nézni, ahogyan a köz­lekedési úttörők egyenruhá­jába öltözött kisdiákok piros tárcsával a kezükben őrköd­nek társaik biztonsága felett az iskolák környékén. Ezek a gyerekek az abc-val és az egyszeregyei együtt tanulják meg, hogyan kell az utcán viselkedni, magukra és má­sokra vigyázni. Az utóbbi időben elképzel­hetetlen a közlekedésbizton­sági akciók, rendezvényso­rozatok nélkülük! Gyerekek voltak — több mint 44 ezer Szolnok megyei általános is­kolás — akik hazavitték és kérték, ha kellett hajthatat- lanul noszogatták szüleiket, hogy töltsék ki a „Tanítsa meg családját közlekedni” akció tesztlapjait. A megyei döntőn — ahová sorsolással 30 család jutott be — ők is ott lesznek, a gyerekek. Mint ahogyan ott voltak a kisdiákok és a kamaszok is a „Keressük a legjobb gép- járművezetőt és gyalogost” majálissal összekötött me­gyei vetélkedőjén a török­szentmiklósi Állami Gazda­ság Imre-majorjában. I^Farsengtek a KRESZ-to- IW tókért, a kerékpárok- w ért, hogy bebizonyít- assák, milyen ügyesen bán- ak a kétkerekű masinával, sak elismeréssel lehet szól- i az effajta versenyek kez- eményezőiről, jelen esetben z Autó-motor folyóirat serkesztőségéről, KISZ KB itísási bizottságáról. OKBT­(a helyi KBT-ről és a házi­gazda állami gazdaságról), akik felhasználták a felnőt­tek versenyét is arra, hogy az ifjabb nemzedék egy tel­jes vasárnapon át közleke- dősdit játszhasson. K. K. Észt vendégek Törökszentmiklósim A tartui Vöit gyár igazga­tója. Kalju Kaljuste vezeté­sével a már korábban ki­alakult testvéri kapcsolatok jegyében háromtagú észt de­legáció érkezett a szolnoki MEZŐGÉP törökszentmikló­si gyárába. Megismerkednek a gyár termelési, gazdálko­dási helyzetével, az üzemi párt- és tömegszervezetek munkájával. Az észt delegá­ció tagjai kedden érkeztek, és egy hetet töltenek Ma­gyarországon,

Next

/
Thumbnails
Contents