Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-07 / 132. szám
1978. június 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 K'EP.ERNYlOJE Közügy lehet-e a bűnüldözés? A bűnözés grafikonjának süllyedése vagy emelkedése csak tendenciát jelezhet. A részleteket a különböző bűncselekménykategóriákat boncolgatva mindig raps.zó- dikus, változó képet mutat a görbe. Tavaly az össz-bűnözés grafikonjainak vonala leszálló ágában volt az egész országban. Szolnok megyében még meredekebben süllyedt (13,4 százalék), mint a hazai átlag (4,5 százalék). A korábbi éveknél szélcsendesebb esztendő volt, s ez még akkor is igaz. ha a három legnagyobb (az összbűnözés döntő hányadát jelentő) bűn- cselekmények csoportját vizsgálva már tarkább és ellentmondásosabb a kép. A vagyon elleni bűncselekmények körében a társadalmi tulajdon rovására elkövetett nagy kárt okozó törvénysértések alakulása a legörvendetesebb. Több mint felére csökkent. Igaz, hogy csupán tízes, húszas számrendekkel mérhető, s ha néhánnyal kevesebb, százalékban kifejezve már figyelemre méltó változást jelent. A kisebb súlyú vagyon elleni bűntettek statisztikája is kedvezőbben alakult, bár a betöréses lopások, a védő- és munkaruhával való visszaélések gyakoribbá váltak. A közlekedés rendjét sértő szabálytalanságok, balesetek grafikonja mutatja a legkedvezőtlenebb változást. (Számuk 470 volt. 26,2 százalékkal több, mint az előző esztendőben.) Nem lehet figvelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ezek közül 76 karambolért az ittas vezető volt a felelős. Az erőszakos, garázda jellegű bűnözés (emberölés, garázdaság, súlyos testi sértés) némileg csökkent. Ez a megyei helyzetkép 3 ezer 500 ismertté vált bűncselekmény elemzése alapján alakult ki. Az idei első néhány hónap kriminálstatisztikája sem mutat merőben mást azzal együtt, hogy a bűncselekmények alakulását jelző grafikon görbéje kissé felfelé kapaszkodott. Bár az elmúlt héten ránk szaikadt a meleg, a televízió műsorában még semmi jelét nem érezhettük a váratlanul érkező nyárnak: a szokásos látnivalókon túl programjában „egyedi” értékeket is, érdekességeket is bőven kínált. Említhetem Rajnai András újabb kísérletét a mese varázsának televíziós meghódítására — Münchhausen Fantáziaországban —, vagy a sikeres görög regényből készült tévéjátékot — A hiba —, továbbá a Macbeth angol tévéfilmváltozatát, és természetesen vonzó újdonságként ide sorolható a „világfoci” jelentkezése is. A felsorolással persze korántsem kívánok valamiféle értékrendet érzékeltetni, pusztán a választhatóság, a televíziós kínálat bőségére és színeire utalok. A forma nem minden Ugyanis maradva Rajnai András megszállottságra valló kísérleténél (a képernyőn szinte nem ismer lehetetlent) a Münchhausen Fantáziaországban, a G. Á. Bürger és Lukiánosz ötletéből írott tévéjáték nem egyszerűen le- kopírozta a meséket, régi mesék világába mai ízeket is igyekezett belopni, ily- módon próbálván pikánssá tenni az elszabadult képzelet termékeit, mégis végeredményében: csillogó felszín, parádés technikai bravúrok. Felvonult benne minden, amire Rajnai András ma képes, csakhogy a formai játék, bármilyen ügyes, nem helyettesítheti — még a színes képernyőn sem — az igazi játék tartalmát. Azt vártam volna, hogy a képtelen „hazugságokból” a mai képzeletnek valamiféle nagyszabású televíziós szárnyalása születik, helyette azonban a profanizált mesék bizony lapossá, sőt olcsóvá avatták még az egyébként eredeti formájukban zseniális meséket is. A szemet el lehet kápráztatni, ezt megtette Rajnai András, de minthogy még mesejáték közben sem kapcsol lji az agyunk, illett volna annak is megadni kellően a magáét. Rajnai maga írta a forgatókönyvet és rendezte a játékot. Ebben az esetben azonban a forgatókönyvíró jóval alatta maradt a" rendező Rajnainak. Olymódon került előtérbe a hogyan, hogy a formai megoldások túlkiabálták a tartalmat. Olyan hölgyhöz hasonlítanám a tévéjátékot, aki vonzónak és csinosnak tűnik mindaddig, míg testét pompás ruha takarja, ám amikor pőrére vetkeztetik, elveszti minden csáberejét. Shakespearekrimi Érdekes, hogy az elmúlt héten — ez is a megjegyzések közé illeszthető — témában és megformálásban milyen változatos módon kapott helyet a bűn, a bűnözés bemutatása, illetve ábrázolása. Kezdve a bűnöző emberről konkrét esetek formájában szóló Kék fénytől a gyilkosságig fajuló bűnös szenvedély, az eluralkodó hatalomvágy shakespeare-i ábrázolásáig. S közben még egy jól fésült, szolid bűnügyi film is szombat este. Jólfésültsége különösen kitűnhet, ha a Madeirát odaállítjuk a vasárnap este látott Macbeth mellé, amely mind a gyilkosságok számát tekintve, mind az elkövetés kegyetlenségét nézve messze felülmúlta nemcsak Madeirát, de a mostanában látott televíziós krimiket is. Szinte azt mondhatni, hogy Shakespeare a maga korában jobb krimiket írt honfitársainak, mint nekünk a mi szerzőink. Mégsem szeretném, ha ebből az összevetésből félreértés származnék. Sokkal inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy bár a Shakes- peare-tragédiában bőven akad izgalomkeltő krimiszerű elem, mégis alapvető különbség van a klasszikus mű és egy mai kommersz bűnügyi . film között. Ugyanis például míg a Madeirában és a hozzá hasonló filmekben némi izgalmak árán és eredményeképpen a bűnös lebukását egyszerűen tudomásul vesszük, addig Shakespeare „gyilkosainak” tragédiája megráz és felkavar, és valami mérhetetlen megkönnyebbülést érzünk, ha sorsuk bevégeztetett. Másrészt a hatalomtól megré- szegült Macbeth nagyravágyó feleségétől is tüzelve szemünk láttára nő szörnyeteggé, nem kész gyilkost kapunk, de nem csupán azért, mert talán ez volna emberi gyengéje,- hanem törvényszerűen alakul így sorsa, mert egy vérgőzös társadalmi valóság szülte, mert megtestesítője egy idejétmúlt barbár korszellemnek. A shakespeare-i mélység jól mutatkozik meg továbbá abban is, ahogyan megjelenítődik az a környezet, amelyből az efféle nagyratörő véres zsarnok kinőhet. A John Gorrie rendezte tévéfilm szinte a végletekig kiélezte a tragédia konfliktusait, s nem riadt vissza — így ébresztve végletes indulatokat — a legvéresebb borzalmak már-már natura- lisztikus ábrázolásától sem. Ily módon szinte megmártott bennünket a félelem, a harag, a borzalom érzelmeiben. Tiszta, szép megvalósítása ez a tévéfilm a tragédiának. Azzal a mégoldái- beli tanulsággal is, hogy az úgynevezett semleges tér, egy puszta kietlen táj is miként válhat alkotóelemmé anélkül, hogy mesterkéltnek, vagy túlságosan is művinek látszanék. Szász tanár úr Végül még egy általánosítható észrevétel: dicséretes, ahogyan a televízió egyre inkább igyekszik átfogni programjában az egész országot, frissen reagálni mindarra, ami az országban történik, azaz rajta van, hogy megszűnjék főváros- centrikus intézménynek lenni. Hozzátartozik ez a televízió vállalt demokratizmusához. Ebből is fakad azután, hogy egy-egy műsorában, szemléjében vagy magazinjában helyet kapnak az ország távoli részeinek problémái is, méghozzá kellő gyorsasággal. Lám a Színházi Magazin, alighogy hivatalába lépett a Szigligeti Színház új igazgatója, máris a kamerák elé invitálta. Más kérdés, hogy a beszélgetés az ilyenkor szokásos közhelyekben merült ki. Az említett demokratizmus szellerríében talált rá — éppen megyénkben — a televízió egy olyan középiskolai tanárra, akinek életpályája felvonultatja mindazokat a nevelői erényeket, amelyekről pedagógus-köszöntő címén beszélni illik a képernyőn is. Volt diákok emlékeztek egykori magyar- és történelemtanárukra, idézték Szász Béla tanár úr szellemi nyitottságát, órákon tanúsított korszerű nevelői magatai tását, megnyerő emberi vonásait; neves tanítványok szólta^ elismeréssel arról, hogyan egyengette útjukat, olyan útravalóval látva el őket, melyeknek hatása máig sem múlott el, és közben a filmen fel-feltűnt és megszólalt az emlékezés „tárgya” is, a nyugdíjasként ma is szorgalmasan tevékenykedő, honismereti munkákkal foglalatoskodó idős tanárember. Szép volt ez az emlékezéscsokor, s nem egy részletében megható, s annak a követelménynek is nagyszerűen megfelelt, hogy a jó pedagógus tulajdonságait villantsa fel, ám elgondolkodtató, hogy szerencsés dolog-e portrét ily módon rajzolni, ennyire múlíidőben, az emlékezés perfektumá- ban egy ereje teljében levő, aktívan bár nem tanárkodé, de szellemi frissességet élvező, élő emberről. V. M. Indulat, bosszú, harag Közüggyé lehet-e tenni a bűnözés elleni harcot? Kikre számíthat a rendőrség a bűncselekmények megelőzésében? A bűnüldözés sajátos módszerei, eszközei mellett mi minden kell még, ami visszatart a törvénysértésektől? Erről beszélgettünk M. Szabó István vezérőrnagy- gyal, a megyei rendőrfőkapitánnyal. — Kimutatások nélkül a napi jelentések, s a napi benyomásai alapján mit mondana a megye bűnözési helyzetéről? — Azt, hogy az erőszakos jellegű bűncselekmények csökkenése ellenére ezek az indulat, bosszú, harag, alkohol kiváltotta erőszakos bűntettek jelemzőbbek a megyére, mint a vagyon elleni törvénysértések. Azzal együtt, hogy arányában kisebb hányadot jelentenek. A bűnüldözőknek viszont annál nagyobb gondot, mert a düh pillanata váltja ki őket. Nem készülnek rá előre, megfontoltan. Ezért nem lehet felfedezni az előkészület, a kísérlet stádiumában, ezért nehéz megakadályozni. — Tehát reménytelen küzdelem? — Nem. De alig érzékelhető az erőfeszítéseink eredménye. Ezeknek, a tragédiáknak egy része a családon belül zajlik. S hogy mi történik a lakás falain belül, nem tudhatja a rendőr, de a környezetben élők már igen. Ha időben felhívják a figyelmünket — és ezt már mind többen vannak, akik meg is teszik — akkor még közbe tudunk lépni. Ezek az ügyek nemcsak a rendőrség, hanem valóban az egész társadalom hatósugarába tartoznak. Szoros összefüggésben vannak az életvitellel, az életszínvonallal, az egészséges gondolkodással. Egy jó érzésű kultúrember nem bicskát ránt, ha vélt vagy valós sérelem éri. — Több száz előadást tartanak a rendőrség szakemberei. Eljutnak az üzemekbe, az ifjúsági klubokba, a középiskolákba. Le- het-e ezek hatását közvetetten, vagy közvetlenül is érzékelni? —‘ A fejekbe nem lehet belelátni. De bízunk abban, hogy van értelmük ezeknek a baráti találkozóknak. Bár az is igaz, hogy nem azok vannak ott, akikkel a rendőrök szívesebben találkoznának a klubokban, mint az őrszobán. A szavak hatása nem mérhető úgy, mint a rendszeres, nagyszabású köz- biztonsági akcióké. A megelőzésnek ez egy másfajta módszere és más a célja is. Eredményesek. Ezért tettük rendszeresebbé és gyakoribbá. Tavaly nyolcvanöt razzia volt. Drasztikus rendcsinálás? Részben. A békességben, nyugalomban élni kívánók érdekében szűrjük ki a kétes, veszélyes elemeket és a körözött bűnözőket. — Ilyenkor csak rendőrök dolgoznak. Mikor kérik a segítőpartnerek közreműködését? — Egy tipikus esetet említek. Az ifjúságvédelmi őrjáratokat. Amikor ott vannak a pedagógusok, az ifjúgárdisták. Velük együtt néznek be a rendőrök a disco- klubokba, győződnek meg arról, hogy szórakoznak esténként a fiatalok. — Előfordult már, hogy veszélyesnek tűnő jelenségre a lakosság hívta fel a rendőrség figyelmét? ■— Hogyne. Például a most épülő, még kialakulófélben levő lakótelepekre, ahol a kamaszok néhány idősebb hangadó köré gyűlve csoportosulnak. Nem galerik még, de a rossz értelemben vett összekovácsolódás jelei már észrevehetők. Most még időben közbe tudunk lépni, ha kell szigorral. — Mintha a közúton is érezhetőbb lenne a rendőrség szigora. — Igen. Következetesebbé és szigorúbbá vált a szabály- sértők felelősségre vonása. És ez nem .csupán egy időszakra, közlekedésbiztonsági hetekre, vagy hónapokra érvényes csak. Már ott tartunk, hogy a kristálytisztán szabályozott, közlekedési lámpával ellátott, kijelölt gyalogátkelőhellyel jelzett útszakaszon is a rendőr „fenyegető” jelenléte kell kellene) ahhoz, hogy betartsák az elemi szabályokat. Kedvező fordulat — Hogyan értékeli azt a kedvező, nevezzük fordulatnak, amely a társadalmi tulajdon elleni törvénysértések körében tavaly történt? — Nemcsak a rendőri megelőző munkának lehet a fokmérője egy pozitív változás. Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy most már minden rendben van a társadalmi tulajdon védelmének a frontján. A visszaéléseket, bűncselekményeket előidéző és elősegítő okok felderítésével, elemzésével nem ér véget még a büntetőeljárás befejezése után sem a bűnüldöző és az igazságszolgáltató szervek munkája. Az okokról pontosan tájékoztatjuk azt a gazdasági vezetőt, akinek az irányítása alatt előfordulhattak a törvénysértések. Most már a visszajelzések sem maradnak el. Igyekszünk megteremteni a lehetőségét annak is, hogy az általánosítható esetekből azok a vezetők is okulhassanak, akik még nem kerültek hasonló helyzetbe. Az is tény, hogy ma sokkal ütőképesebb a belső ellenőrzés, mint néhány éve volt. Egyre több vállalatnál rájöttek, hogy csak hozzáértő szakemberre lehet bízni ezt a munkát. Az a tapasztalatom, hogy a rendszertelen felügyeleti ellenőrzés veszélyeiről sem hiába beszéltünk oly sokat. Akad ellenpélda is — Azért az ellenkezőjére is akad példa: a kunszentmártoni áfészre gondolok. — Anélkül, hogy lebecsülnénk azt a következetes rendcsinálási folyamatot, ami a szövetkezetekben is elkezdődött, kétségtelen, hogy ma még a társadalmi tulajdon ott van a legnagyobb „veszélyben”. A kunszentmártoni áfész áruházában sorozatos visszaélést lepleztünk le. Sokan a vádlottak padjára kerültek. Még, jogerőre sem emelkedett az ítélet, amikor ugyanabban az áruházban (csak egy másik osztályon) kísértetiesen hasonló visszaélések miatt büntetőeljárást kellett indítani. Érthetetlen. Visszavonhatatlan az a véleményem, hogy mindezért a helyi vezetés éppúgy felelős, mint a felügyeleti szervek. Hasonló, példátlan esetre nem is emlékszem. Hol volt ezen a munkahelyen a kollektíva erkölcsi erejének visszatartó hatása? A naprakész — nem bizalmatlanságon alapuló — a felügyelet elvárható ébersége? Mert ezek nélkül a rendőrség bármit is tesz, nincs bűnmegelőzés. Kovács Katalin Ők is elmennek... Búcsúznak a szolnoki, Zagyvaparti bölcsőde, nagycsoportosai Expressz-utazás Külföldre, belföldre Mór több mint kétezerötszáz fiatal csatlakozott I az idén a megyéből az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda országjáró kirándulásaihoz, másfél ezren vettek részt az Expressz által kezdeményezett különféle megyei rendezvényeken (gyerI mek sportnapok, fiatal utazók bálja, ifjúsági koncertek). Az iroda egyéb belföldi szolgáltatásait — üdülés, helyfoglalás — is csaknem ezerkétszázan igényelték az elmúlt hónapokban. Külföldre eddig tizenöt csoportban ötszázharmincöt fiatalt utaztatott az Expressz, a legtöbben a Szovjetunióban és az NDK-ban jártak. A szervezett külföldi társasutazások mellett május végéig százhatvan ifjú egyéni utazását tették kényelme-- sebbé az iroda szolgáltatásai. Számosán a megyéből évek óta visszajárnak a szolnoki kirendeltséghez A KÖTIVIZIG-eseknek szakimai programot szerveztek a Szovjetunióba, a KISZ megyei bizottságának évente kétszer tallinni csereláto- gatást készítenek elő, az egyik áprilisban már le is zajlott. Jelenleg az NDK-ban vap éppen egy harminckét tagú csoport, programjuk megszervezését a KISZ mezőtúri városi bizottsága kérte. A HVDSZ megyei bizottsága is -az állandó partnerei közé tartozik, egy csoportjuk épp a hét elején indult a Szovjetunióba. Levelezővetélkedő , Törökszentmiklóson gazdag hagyományai vannak a szocialista brigádok levelező vetélkedőjének. A felkészülést kívánja elősegíteni a városi művelődési központ a hétfőn kezdődött és három héten át tartó előadás-sorozattal. Hétfőn a szocialista brigádmozgalomról hangzott el előadás, tegnap kétnapos kisfilmvetítés kezdődött. Június 12-én a Csikós klubban „Politika—gazdaság—történelem” címmel tartanak előadást, június 26-án pedig a művészi fotóval ismerkednek a brigádok, tárlatvezetéssel összekötve. Ütlörő mezőgazdászok „Tizenéves agronómusok mérik össze tudásukat június 8-án Jászapátiban, az úttörő mezőgazdászok megyei döntőjén. A tíz — egyenként három fős — csapat tagjai gyakorlatban és elméletben is számot adnak mezőgazdasági-biológiai ismereteikből. A megyei döntőbe azok a pajtások jutottak be, akik a télen megtartott tudomány os-technikai úttörőszemle mezőgazdasági szakának győztesei voltak. latvezetéssel összekötve, A Szolnok megyei egészségügyi szakiskolában a legfontosabb tárgyak egyike a gyakorlat. Képünk az első B osztály tíz fős csoportjának gyakorlati óráján készült, amikor a leendő ápolónők a fekvő beteg gondozását gyakorolják
