Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-07 / 132. szám
1978. június 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem adhatják alább A csarnokban hatalmas a zaj, beszélgetni végképp nem lehet A brigád javaslatára kimegyünk az udvarra, leheveredünk a frissen kaszált, illatos szénára. Így mindjárt más. — A Járműből jöttem Ide — kezdi a „mesét” Fehér Ferenc — a több pénz csábított. Az ismerősök szóltak: „— Gyere el, nézzél szét, hátha megtetszik.” Ennek mar kilenc éve. Itt mindenki családtag Dabi Pált ugyancsak a Járműjavító nevelte, de azt az iskolát járta Fehér István brigádvezető is. S az egykori munkahely méltán lehet büszke volt dolgozóira, mert a sors szeszélye folytán egy brigádba kerülő férfiak olyan közösséget kovácsoltak, amely egyre szebb sikerek felé tart. A szolnoki MEZŐGÉP tószegi gyárának Emst Thälmann Szocialista Brigádja eddig háromszor nyerte el A vállalat kiváló brigádja kitüntetést, legutóbb pedig megkapták a megyei pártbizottság jubileumi oklevelét is. — A sikerben természetesen egyforma része volt mindenkinek — magyarázza Szabó András brigádvezető-. helyettes. — Annak is, aki korábban a vendéglátónál dolgozott, és annak is, aki a maszek autószerelőt hagyta ott a gyárért. Vendéglátó? Autószerelő? Meglepőnek tűnnek ezek a fogalmak ott, ahol az NDK exportra készülő kukorica- silózó adaptereket szerelik. Csodálkozásra azonban nincs idő, miért pillanatok alatt megszületnek a magyarázatok. — Tudja, én egyedül nevelem a két gyermekemet — szólal meg Kiss Józsefné. — Ezt ugye 1600 forintból nem tehetném meg Itt háromezer körül van az átlagom, és olyan brigád jött össze, ahol mindenki szinte családtagnak számít. Fehér Lajos ugyancsak a több pénzt és a jobb munkakörülményeket hozza fel a kisiparossal szemben, Fehér Józsefné és Fehér Ferenc a falu közelségét nem adná semmiért. Ennek ugyan ellentmond, hogy a brigád másik fele Tiszakécskéről jár dolgozni, de Szabó András erre is könnyen megfelel. — Vállalati busz hozza, viszi az embereket, a minisz- tereikjnek sincs sokkal különb dolguk. Persze nem volt ez mindig így, hiszen a nem is olyan régen még Fehér-brigád névre hallgató közösség — ahová rokoni kapcsolatban levőkhöz néhány névrokon s belépett — éveken keresztül a vidéket járta. Volt, amikor hetente, kéthetente csak egyszer kerültek haza, és olyan is előfordult, amikor távirat riasztotta az otthon pihenőket az újabb munkahelyre. A család ilyenkor egy cseppet sem örült, a brigád viszont az első .hívó szóra felkerekedett. Igaz, most se ijednek meg egy kis postamunkától. — Tavalyelőtt sehogy se akart elkészülni az ezredik gép — emlékezik Fehér Ferenc. — Négy óra helyett este 8-kor jártunk haza, amikor jött az igazgató, hogy tízig benn kéne maradni. összedugtuk a fejünket, aztán dolgoztunk^ tovább. Végül határidő előtt átadtuk az utolsó gépet is. „Nem akad el előttünk a világ” A gyár vezetői nem először tapasztalhatták, hogy számíthatnak a brigádra. S nincs ez másképp akkor se, amikor társadalmi munkára van szükség. — Az épületek nagy részét mi szereltük — mutatnak körbe a férfiak. — Igaz, nem volt nehéz dolgunk, mert a csarnok nagy része vasszerkezetből áll. Persze, akkor se akad el előttünkl a világ, ha palázni kell. Olyankor palázunk. Egy év próbaidő És az apró torzsalkodások, veszekedések? Ilyen talán nincs is? — Na, azért az isi előfordul, hogy egymás ellen dolgozunk — vallja be nevetve a brigád. — Ilyenkor megy a cukkolás is. „— Nyomd már jobban! Mi az, talán alszotok?” — ehhez , hasonlókat kiabálnak azok, akik előbbre tartanak. Természetesen nem sokáig, mert a szalagban csak akkor lehet előbbre jutni, ha sehol sincs lemaradás. Ezért aztán amikor túljutunk a csipkelődésen, küldünk egy-két embert a lemaradókhoz, hogy hamarabb felzárkózhassanak. A jó munkának meg is van a látszatja. A férfiak, akik a nőkkel szemben nem betanított, hanem szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek, havi 4000 forintot visznek haza. S annak is megvan az eredménye, hogy a társadalmi munkára se kell csalogatni őket, hiszen mint mondják: — Bárhol kopogtattunk valamiért, még nem találtunk zárt ajtóra. A brigád viszont nemcsak dolgozik, szórakozik is. Közös kirándulásaikról, színházlátogatásaikról órákig tudnának beszélni, és amikor a vetélkedőre terelődik a szó, újra végigélik az izgalmakat, a győzelem örömét. — Ügy vagyunk ezzel is, mint minden egyébbel — mondja a munkahely felé ballagva a brigádvezető-he- lyettes. — Ha nekilátunk Valaminek, akkor megpróbáljuk a tőlünk telhető legjobban csinálni. De nem is állhat be közénk akárki. Egy év megfigyelés után vesszük fel a brigádba jelentkezőt, nehogy olyasvalakit fogjunk ki, aki miatt lejjebb kellene adni ... — braun — M agyarország határait nem mossa egy tenger hulláma sem, mégis érintkezésbe állunk a nagy vizekkel. Országfelező, nélkülözhetetlen társunk, a Duna, összeköt bennünket. Hullámain el- ' jutunk a nyílt tengerekre, távoli földrészekre. A mágyar üzletkötők a tengereken túlra is eljuttatják szocialista iparunk termékeit. A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi üzemének műhelyeiben elkészült és átadásra került az a 76 méter magas, 200 tonnás úszódaru, amelyet brazil megrendelésre építettek. Bírnia kell nemcsak a huzamos megterhelést, de az időjárás viszontagságainak is ellent kell állnia. A daru összecsomagolt állapotban vár a hosszú útra — már csak a festési munkálatok maradtak hátra. A gyár kiváló szakmunkásaiból álló hatfőnyi „legénység” kíséri hosszú tengeri útján. Ök végzik majd brazil kollegáikkal a daru szerelését és üzembe állítását. Ez már a második olyan úszódaru, amelyet Brazília számára szállítanak. Mint az újabb megrendelés és az úszódaru sikeres átadása is bizonyítja, a magyar hajógyár állja a különleges munkafeladatok próbáját — a műszaki berendezések éppúgy, mint darutest a legszigorúbb vizsgálati — ellenőrzési követelményeknek is megfelelt, A párás, meleg időben fontossá vált a szőlőpermetezés. A jászberényi Zagyvamenti Tsz ötvennyolc hektáros szőlőskertjében az idén utoljára permetez ventillátorral Gergi Pál: a termelőszövetkezet repülőgép vásárlását tervezi A szakértelem ára Szorzótábla órákra és tanfolyamokra Kirakatnézőben Hét karika, két zsebkendő Milyen az idei fürdőruhadivat? Találunk-e újdonságot, újabb ötletet, van-e választék? Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szolnoki bemutatótermében a közelmúltban fürdőruha-kiállítás és -vásár volt. Remek darabokat láthattunk,praktikus anyagokból készült a legtöbb, és méretben sem volt hiány. Ami azonban már akkor feltűnt: meglehetősen borsos az áruk. Igaz, volt — és van — olcsó kartonból is, ezek a modellek azonban semmit sem változtak az utóbbi tíz évben. A Centrum Áruházban gazdag a női fürdőruhaválaszték. A kereskedők sem emlékeznek hasonló kínálát- ra: és ami szinte „csodának” számít, kapható ötös, hatos méret is (a legnagyobb női méretek). Ám csappan a kedves vevő kedve, ha az árcédulát megnézi: 580 forintba kerül. Az igazsághoz tartozik, hogy van olcsóbb is, a hagyományos, gumizott hátú karton (ára kétszáz fo- rintj körül van), de meg sem közelíti a műszálas, jó vonalú, sötét tónusú társait. Igazat adok annak a móléit asszonynak, aki bánatosan panaszolta sorstársának: „Mi csak ilyen nagy áldozat árán öltözhetünk (vagy vetkőzhetünk) csinosabban? Miért nincs átmenet?” A fiatalabb korosztály fittyet hány a télutón beharangozott hírre, miszerint az idén az egyberészes fürdőruha lesz a divat. Viszik a bikinit, az „alig-darabot”, a két karikával összefogott zsebkendőnyi kelméket. Szépek, tartós anyagból készültek, üde a mintájuk. Különösen kelendőek a poliamid- ból és a különféle műszálból varrt darabok, de versenyeznek a jugoszláv importból származó — valóban tetszetős — fürdőruhákért is. Ezek sem olcsók. A férfi úszónadrágok többsége is műszálból készült, újdonságuk: sok a színes, mintázott és csíkozott nadrág, nem olyan „egykaptafa” a készlet, mint ennek előtte. A fiú úszók is változatosabbak, praktikusak. Elégedettek lehetnek a gyerekes szülők, hiszen a bébi és a lányka fürdőruhák nemcsak , szépek, ötletesek, hanem olcsók is. A bánion anyagú — egy- és kétrészes darabok mellett kapható kartonból, Réka-anyagból különfajta pamut- és műszálkeverékből készült napozó és fürdőruha. Az eladók véleménye szerint kevesen mennek el úgy az áruházból, hogy ne vásárolnának. Fürdőruha már van. Talán nyár is lesz ... — t. SZŰCS — MIT CSINÁLJON a munkás az üzemben? Egyszerű a válasz: dolgozzon. Neki is érdeke, hisz így kereshet — a vállalatnak is, ilyenkor termel. A szorzótábla egyszerűségével vetélkedő „kérdezz— felelek” helyett azonban mit látunk? Két kezük munkájából élő emberek ülnek ilyen vagy olyan iskolák padjaiban. Nagyon gyakran munkaidőben. Igaz, legtöbbször szakmai ismereteket tanulnak, amit' később munkájukban hasznosíthatnak. A tanfolyam elvégzése után értékesebb műveletek elvégzésére lesznek képesek, vagy évek múltán, a nagyobb tudás bálzisán könnyebben szívják magukba a változó technikát életben tartó ismereteket. A dolgozók jól járnak: felkészültek a termelékenyebb munkára, többet kereshetnek. Az üzem is nyer az oktatáson. Ügy látszik, az előbbi egyszeregynek nem is mindig „dolgozzon!”, az eredménye. A megszokott szabály alóli kivételt nyomós érv támogatja. A jövő nyeresége. A mai áldozat helyénvalónak látszik. Legalábbis addig, amíg általánosságokat sorakoztatunk egymás mellé. Á valóság burkát megkaparva azonban szinte megdöbbentő tényekre akadunk. A szolnoki MEZŐGÉP-nél például tavaly 60 ezer óra tűnt él a munkaidő-alapból. Ennyit töltöttek dolgozóik munka helyett tanulással. Ennyi idő alatt tizennégymillió forinttal többet termelhetett volna a vállalat. A tanfolyamok árát, az iskolai órákra jutó bért pedig még hozzá sem adtuk a „veszteséglistához”. Sok a veszteség, azonban még több kárt okozna megtakarítása. Fejlődésre képtelen szakmunkások nélkül úgy múlna ki az üzem, ahogy a technika továbblép. Legalábbis lemaradna a vállalat, és sokszorosan többe kerülne a felzárkózás. Árrí a tizennégymillió forint még ezt tudva is sok marad. EZT ISMERTÉK FEL a. MEZŐGÉP-nél, és elhatározták: gazdálkodni fognak a tanulásra szánt munkaidővel. Vállalati . oktatási központ tervei fölött bábáskodnak. Könnyebben elsajátítható, otthon is eredményesen forgatható programozott tankönyvek megszerkesztésén dolgoznak. Korszerű oktatási eszközök — például audiovizuális berendezések, szemléltető makettek — megvásárlását tervezik. Újításuktól joggal várják, hogy kevesebb időt töltenek munkásaik az iskolapadokban és mégis új ismeretekhez jutnák. Kevesebb időt áldoznak a mából az elkövetkezendő éveknek. Ám a jövőt nem feledve spórolnak a ma hasznára. VS2J. Élőmunkát megtakarító újítással találkoztunk a Tisza Bútorgyár szolnoki gyáregységében. A nagy termelékenységű élragasztógépre tartozékként élszóró berendezést szereltek, amely viaszos bevonattal védi a nem lezárt éleket a nedvességtől. Ezen kivül filckorongos tisztítógépet is készítettek a tmk-dolgozói
