Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-29 / 151. szám

1978. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Kevesebb késés Gépkocsival az M-3-ason A i M-3-as „szőnyeggyára". A veresegyházi MARINI aszfalt­keverő telepen óránként 160 tonna aszfalt készül Csökkent a késve célba érkezett vonatok száma a ja­nuár 1-től bevezetett új el­lenőrzési rendszer nyomán, ennek tapasztalatairól adott tájékoztatást Vaskor István, a MÁV Vezérigazgatóságá­nak helyettes osztályveze­tője. A naponta közlekedő több mint 2400 személyszállító vo­nat többsége — 96 százaléka — a menetrendben előírt időben fut be az állomá­sokra. Az öt percnél többet ké­ső mintegy 100—110 vonat késésének csökkentésére mégis új ellenőrzési rend­szert vezetett be a MÁV. Fél éve már vonatfajták szerint vizsgálják a késések okát. Ilymódon fény derül a lassulást előidéző jellemző hibákra, amelyek gyors in­tézkedéssel csökkenthetők, il­letve megszüntethetők. Az eddigi vizsgálatokból kitűnt: a nemzetközi vona­tok késnek a leggyakrabban. A Magyarországon áthaladó 55 nemzetközi vonatból pél­dául egyetlen nyári nap 20— 21 „függetlenítette magát” a menetrendtől. Egy részük — azon kívül hogy eleve kés­ve érte el a határt, mert — mint a részidők elemzése­kor kiderült — a budapesti pályaudvarokon sokáig tart a tolatás, emiatt növekszik az Meddig ér a gyermekek takarója, illetve — hivatalos nyelven megfogalmazva — milyen méretű konfekcionált ágyneműket kell gyermek­ágyneműnek tekinteni? — erre a kérdésre adtak egy­értelmű választ a Könnyű­ipari Minisztérium illetéke­sei az Országos Anyag és Árhivatal, valamint a Belke­reskedelmi Minisztériummal egyetértésben. Ez év április 1-ig a kon­fekcionált ágyneműk fo­gyasztói ára hatósági meg­kötéssel mozgó árformába tartozott, függetlenül attól, hogy felnőtt, avagy gyer­mekágyneműről volt-e szó. Az új árformákról szóló rendelkezés szerint április 1-től csak a gyermekek szá­mára készített ágyneműk tartoznak a hatósági megkö­téssel kialakítandó árformá­ba. Az érvényben lévő ágy­nemű-szabványok azonban méretnagyságokat nem tar­talmaznak, ezért vált szük­ségessé annak meghatározá­sa, hogy milyen konfekció- termék minősül gyermekágy­neműnek. Az érintett szervek hiva­állásidő. Ezért a tolatások menetét átszervezték, egy­szerűsítették, így összesen 207 perccel csökkent 10 vo­nat budapesti tartózkodása, felgyorsult többek között a Pannónia a Meridián és az Orient expressz. A hazai vonatok késésének okait is elemzik. A leggya­koribb ok: a vágányfelújí­tás. A Vecsés—Pestlőrinc között e héten megkezdődött vágányjavítás miatt a ceglé­di vonalból néhány teher- vonatot ezentúl a nagykátai vonalra irányítanak, így a szó szoros értelmében teher­mentesítik az egy sínpárra szűkült vonalat. Máshol a biztonsági berendezések gya­kori zavara miatt késnek heteken át a vonatok, ezeket a hibákat most gyorsabban megszüntethetik a központi­lag irányított javítószemély­zettel. A Budapest—Szom­bathely közötti távolsági vo­natok vizsgálatánál pedig arra derült fény, hogy nem a vonatok késtek!, hanem a menetrend sietett, rosszul tervezték az érkezési időt. Ezért módosították a menet­időt. A vizsgálatok eredménye­ként január 10—15, korábban rendszeresen késő vonat már a menetidőben előírtak sze­rint fut be a pályaudva­rokra. talos közlése szerint gyer­mekágyneműnek számítanak a 140x80 és a 140x100 cen­timéter nagyságú lepedők;a 88x138, továbbá a .90x138 és a 88x150 centiméteres pap­lan- illetve dunyhahuzatok; a 47x62 centiméter nagysá­gú párnahuzatok, valamint a 90x130 centiméter méretű paplanok. Előfordulhat azonban, hogy az említett méretektől ki­sebb mértékben — néhány centiméterrel — eltérő ágy­neműt is rendelnek a kon­fekcionáló vállalatoktól, szö­vetkezetektől. Ezek az ágy­neműk ugyancsak gyermek­ágyneműnek minősülnek, de a későbbi félreértések elke­rülése végett a Könnyűipa­ri Minisztériumban célszerű­nek tartják, ha a termelők — a vevővel egyetértésben a méreteken kívül rögzítik azt is a szállítási szerződések­ben, hogy felnőtt, avagy gyermekágyneműről van-e szó. A fogyasztói ár szempont­jából maximált árformába tartozó gyermekkocsi-ágyne­mű eddigi méretei továbbra is változatlanok. Gyarapodik a Széchenyi lakótelep Jó ütemben halad a szol­noki Széchényi lakótelepen a nyolcvan személyes bölcsőde építése. Már állnak az épü­let szerkezeti elemei, a ter­vek szerint még ebben az évben átadják a bölcsődét. Hamarosan megkezdődik az óvoda építése is, az ötödik ötéves terv végére mintegy kétszáz kisgyermeknek te­remtenek korszerű második otthont. Elkészült egy 1045 négy­zetméter alapterületű ÁBC- áruház kiviteli terve, a jövő év végére felépülő üzlet- központ akkora lesz, mint a Szolnok ABC. Még ebben az évben fej­lesztik a szolgáltatást is, a lakóházak földszintjén orvo­si rendelőket, gyógyszertá­rat, postát, patyolat-fiókot, és egyéb szolgáltató egysé­get alakítanak ki. Nyaralás külföldön A Beton- és Vasbetonipa­ri Művek szolnoki gyára az elmúlt években csereüdül­tetési szerződést kötött len­gyel és csehszlovák gyárak­kal. így a szolnoki BVM-es kollektívából az idén is több dolgozó és családja tölti nyári szabadságát külföldön. Június eleje óta tíz család egymást váltva utazik egy- egy hétre a lengyelországi Boskowóba, a Zakopáné melletti Gronyba, és a poh- syvai tavakhoz. A csehszlo­vákiai Modra-Harmonián két gyári dolgozó és egy gyer­mek pihen. A csereüdülési szerződés értelmében a len­gyel és a cseh családok a BVM cserkeszőlői és a bu­dapesti Római-parti nyara­lóiban töltenek egy-egy he­tet. A szolnoki gyár egyik dolgozója pedig jutalomként egy feldunai hajóúton vesz részt. MII ÉR VÉGET Az országos egészségügyi vándorgyűlés A közlekedés környezetvé­delmi, egészségügyi kérdé­seiről hangzottak el előadá­sok tegnap Szolnokon, a helyőrségi művelődési ház­ban a XI. Országos egész­ségügyi vándorgyűlésen. A háromnapos konferencián ma az egészségügyi ismeretter­jesztés módszertani kérdé­seiről tanácskoznak. Budapest északkeleti kapu­jától, az újpalotai lakótelep mellett kezdődik az épülő M—3 autópálya. Ez jelenleg az ország legnagyobb útépí­tése. Külön engedéllyel — ez­úttal figyelmen kívül hagy­tuk a behajtani tilos táblát. Ráhajtunk a friss burkolatra. Az út baloldalán haladunk, itt ugyanis még nem lépett életbe a KRESZ. A beveze­tő szakaszon a bitumenes alapra már ráterítették a hat centi vastag kötőréteget, a legfelülre majd még egy négy centiméter vastag ho­mokolt aszfaltszőnyeg ke­rül. S már nem is sokára, hiszen az autópálya első, Bu­dapesttől Gödöllőig húzódó szakaszát a tervek szerint idén ősszel átadják a forga­lomnak. Az építés további állomá­sai : Bag, Hatvan, Gyöngyös lesz. Ernődnél elágazik majd az út Miskolc és Nyíregyhá­za felé. Ez a két szakasz nemzetközi rangra emeli majd az autópályát, mert gyorsforgalmi kapcsolatot te­remt Csehszlovákiával és a Szovjetunióval. De ez egy tíz-tizenöt éves terv pers­pektívája. Belátható közel­ségben van viszont a másik szakasz befejezése Bag és Hatvan csomópontokkal, a határidő: 1980, s aztán az autósoknak újabb két évet kell várni, amíg az út Gyöngyösig elkészül. Való igaz: már több mint egy évtizede hallottunk elő­ször az M—3-as tervezéséről, s meglehetősen hosszú idő telt el, amíg riportírás cél­jából először ráhajthattunk a félig kész pályára. — A jelenlegi 3-as út for­galma már 15 éve indokolta az új forgalmi vonal építé­sét — tájékoztatott Bánoczy István, az UVATERV osz­tályvezető mérnöke, aki 1968 óta irányítja a tervezést, sőt a tervezői művezetést is. — Az előtervezéshez hozzá is kezdtünk, de az ország anya­gi teherbíró képességét ak­kor meghaladták a költségek. Érthető ez, hiszen a pálya minden kilométere 60 mil­lió forintba kerül. Beleszá­mít a tervezés, a házak és mezőgazdasági területek ki­sajátítása, 24 felül- és alul­járó híd, a vízelvezetés, az elektromos és postakábel épí­tése, a földmunkák és az út kivitelezése. Csak a gödöllői szakasz — mely 23,5 kilomé­ter — több mint 1,2 milliárd forintba kerül. A gyorsforgalmi út a 10­es kilométerkőnél kezdődik, ma még mindkét oldalról mezőgazdasági területek sze­gélyezik. — Az M—3-as bejáratához két benzintöltő állomás, ét­terem, motel épül és az autóklub gépkocsiszervizt lé­tesít majd. Az út egyébként kétszer két forgalmi sávval és egy-egy leálló sávval épül — mutat mindkét irányba Bánoczy István ter­vező. — A forgalmi sávpá­rok szélessége 7,5 — a tel­jes útszélesség 28 méter lesz- Az autópálya ugyanazt a burkolatot kapja, mint a megerősített M—7-es, amely­nek kitűnő minőségét a mű­szeres vizsgálatok mellett már a tapasztalatok is iga­zolják. K. Gy. Meddig érjen a takaró? Nyírfák szegélyezte úton A Kárpátok hatalmas fenyvesei után — szinte átmenet nélkül — síkságra ér több mint háromszáz Szolnok megyei utasával a „Barát­ság-vonat”. Most tűnnek föl a tájban az első nyírfák, amelyekkel azután szovjetunióbeli utunk során minden­hol találkozunk. Mindig rájuk kell csodálkozni, mert a mi szemünknek szokatlanul hatalmasra nőnek erre­felé ezek a fehér törzsű, szélcsend­ben is lengedező koronájú fák, az orosz népdalok, mesék állandó sze­replői. Kijev címerébep gesztenyelevél van, s mi gesztenyevirágzáskor — hétköznapi ünnepnapokon — jár­tunk az ukrán fővárosban, amely­nek lakói különösen büszkék park­jaikra. A szovjet utazási iroda ide­genvezetői és a városlakók gyakran elmondták, hogy Kijev a Szovpet- unió legtöbb zöldterülettel rendel­kező városa. Talán a sok parki, a liget, a Dnyeper sok szigete az oka. hogy nem érezni: metropolisz utcáit rójuk. A modern lakótelepek egy­hangúságát játszóterek, sportpályák, erdő nagyságú ligetek oldják fel. Egy reggel elhatároztam, megfür- döm a Dnyeperben. Szállodánk a folyóparton állt, az ablakokból már hajnal óta látni lehetett a napozni, lubickolni, horgászni igyekvő kije­vieket. A nap ragyogott, a csábítás igen erős volt. Választhattam: erre kavicsos, arra homokos a part. A víz áttetszőén tiszta. A közelben félmeztelenre vetkőzött pecások, a nagyszínházba tévedt kaukázusi kecskepásztorról szóló anekdotát hallgatták. Levetkőztem, néhány mély léleg­zetvétel, hej, csak úgy feszül a tüdő. És megyek. Két lépés után kétség- beesetten vissza a partra, mert a víz — Cserkeszőlő langyosához szokott lábaimnak — dermesztőén hideg. A pecások dőlnek a kacagástól —sze­rencsére nem rajtam derülnek, ha­nem az anekdota csattanóján. A Néva-parton, Leningrádban — egy nap, két éjszaka utazás után — már nem kísérleteztem fürdéssel, pe­dig kánikula volt, s a Péter-Pál erőd alatt ugyancsak zajlott a strandélet. Zsúfolt volt a program, két nap, két éjszaka jutott „Észak Velencéjére”. „Majd alszunk a háló­kocsikban” — így a Barátság-vonat utasainak többsége, s igazuk volt, hisz akkortájt kezdődtek Leningrád­ban a tüneményes fehér éjszakák. Az utcákon, a csatorna-partokon éjjel két-három óra tájban is sok sétál- gatóval, jókedvű fiatalok csoportjai­val lehetett találkozni. Naplemente és napfölkelte között az alkonyati félhomályhoz hasonló, különös szűrt derengés uralkodott. Schmidt hadnagy hídjánál vártuk meg a nap­felkeltét. A híd névadójáról, a Fe­kete-tengeri matrózfölkelés vezér­alakjáról napközben sokat beszélt az idegenvezetőnk. Elmondta, — többek között —, hogy Schmidt had­nagy alakját Borisz Paszternák nagy­szerű poémában örökítette meg. Paszternák, aki Petőfi János vitézét oroszra fordította. Rengeteg dolguk volt a bennünket kalauzoló IBUSZ és INTOURIST alkalmazásában álló idegenvezetők­nek, akik biztonsággal mozognak a városban, minden fontosat tudnak az utcákról, a hidakról, a történelmi, művészeti, forradalmi emlékekről. S az utasok fáradhatatlanul kérdez­nek, sokan kérnek segítséget vásár­lásaikhoz. Természetesen irigylésre méltó foglalkozásnak tartja min­denki az idegenvezetőkét. A világ szép városait, tájait járják, elegáns szállodákban laknak, változatosan élnek, mindig derűsek. Ami e lát­szat mögött van? Íme egy kist port­ré egyik idegenvezetőnkről. Huszon­öt éves lány, tanári diplomája van, beszél angolul és oroszul, 2500 fo­rint a fizetése. Tavaly 125 napot tartózkodott külföldön, több tízezer kilométert utazott vonaton, repülő­gépen, autóbuszon. Barátai, tartós kapcsolatai nincsenek — utazó élet­formája miatt nincs lehetősége ki­alakítani, ápolni. Akkor miért csi­nálja mégis? Mert — és magyaráza­tot nem tud adni — szereti. Kár­pótolja mindenért, ha csoportjában jól érzik magukat az emberek, s az utazás végén kedves szavakkal bú­csúznak. Nem szereti az állandóan üzleteket járó utasokat. Leningrad egyik világhírű műem­lékegyüttesét, a Finn-öböl partján fekvő aranyozott szobroktól, szökő- kutaktól díszes Petrodvorecet, a cá­rok hajdani nyaralóját kerestük fel. Az egyik utas így summázta a lá­tottakat: „Hát ez csodálatos volt, pedig itt nem lehetett venni sem­mit”. Lehetett. Például hajójegyet né­hány kopejkáért. így aztán többen a Finn-öböl hullámain gyorsvonati sebességgel repesztő szárnyashajó­val mentünk vissza a város köz­pontjába, a világhírű képtár, az Ermitázs elé. Vásárlókedvű útitársam mentségé­re legyen mondva, valóban nehéz ellenállni az olcsó és jó áruval telt üzleteknek. Különösen az elektro­mos és műszaki cikkeket árusító üzletekben hallani gyakran magyar szót. A moszkvaiak — némi élccel — a Magyarországra induló vona­tok nevéhez hozzáteszik „sok elekt­romos cikkel”. A boltjárókon kívül van még egy sajátos „válfaja” a turisták népes táborának. Magamban így neveztem el ezt a csoportot: a kattintósok. Bármi csak addig érdekli őket, amíg le nem fényképezték. Rohannak a múzeumokban, kitt-katt, s rohannak tovább. Tom Wooley, a velünk egy szállodában lakó amerikai turista- csoport tagja is a „kattintósokhoz” tartozott. Többször találkoztunk vá­rosnézés közbe, ő mindig „kitt-katt”. Kivéve a piszkarjovói temetőt. Ott virágcsokrot láttam az ő kezében is fényképezőgép helyett. A boltokra visszatérve... A könyvesboltok felejthetetlenek. — Moszkvában a Kalinyin sugárúton, nem messze attól a háztól, ahol Kun Béla majd másfél évtizedig la­kott, óriási könyvesbolt, „a könyvek háza” áll. Áttekinthető rendben, nyelvek és szakterületek szerint csoportosítva várják a könyvek vá­sárlóikat. A hazaiakon kívül hinduk, angolok, lengyelek, csehszlovákok, magyarok, s ki tudja hányféle ná­ció fiai keresnek olvasnivalót a ha­talmas folyosókat képező polcokon. Természetesen nyelvünket beszélő kiszolgáló áll a magyar könyvek részlegénél. Könyvkiadásunk legfris­sebb darabjai közt válogatva tud­tam meg, hogy képzőművészeti al­bumainkat nagyon szeretik a Szov­jetunióban. . A hazaindulás előtti éjszaka sza­bálytalan nemzetközi találkozó zaj­lott le a szálló bárjában. Szovjet, kubai, lengyel, jugoszláv, csehszlo­vák és magyar fiatalok beszélget­tek. Egyszerű, közös nyelven. „Ki­jev?” — kérdezte egy lengyel. „Ku­baiul” bólintott egy fekete bőrű, sudár legény és „hozzátette”: „Le- ningrád, Szmolnij, Auróra, Ermi­tázs, Moszkva, Krasznaja plosagy,. Kreml”. Majd: „Kuba, Havanna, druzsba”. Az éneklést a jugoszlávok kezdték, szép sorjában jöttek aztán az orosz, a lengyel, a szerb, a ma­gyar, a szlovák és a kubai dalok: Guantaraméra, Jászkunság, Nyír­fácska. .. <0 Szabó János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents