Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 25. Első nap Rosszul vagy, drága kincsem? Jaj, 38 fok a lázad? Ó, szentséges Szűz Mária! Micsoda szörnyűség! Semmi szín alatt ne kelj fel, kihívom az orvost és éjjel-nappal az ágyad mellett maradok. Második nap Hogy érzed magad, szerelmem? Micsoda, megint 38 fok a lázad? Ó, Istenem! Ülj föl egy pillanatra, megigazítom a lepedődet, mert egészen ösz- szegyűrted... Harmadik nap Hát hogy vagy, Pepe? Mennyi a lázad? Még mindig 38? Ó, mennyire unom már! Az orvos azt mondja, hogy egyáltalán nem veszélyes. Apropó, nem kelnél fel és mennél ki egy kis időre a szobából? Hiszen legfőbb ideBeteg a férjecském írta: Alvaro de Laiglesia je, hogy égy kicsit összetakarítsak, mert már valóságos kórházat rendeztél be itthon .. . Igaz is, amikor befejezem, akkor egy-két órára átmegyek Matildához, persze, ha nem ellenzed ... Negyedik nap Nos, már megint 38 fok a hőmérsékleted?! Mi öröm van abban, ha valaki ilyen sokáig lázas? Az orvos persze könnyen beszél. Hát persze! Nem neki kell ápolnia téged és eltűrnie az összes rigolyáidat. Jó kis húslevesre fáj a foga a betegnek, kérem szépen! Amikor valakinek magas láza van, akkor egyáltalán nincs étvágya, neked pedig hol ez kell, hol az, én meg alig állok a lábamon ... Ötödik nap Szervusz, te anyaszomorító. Már megint hónod alá dugtad a hőmérőt, hogy bosszants engem? Micsoda-a? Megint 38 fok a lázad? Nyilván a fejedbe vetted, hogy most kedvedre gúnyt űzöl belőlem. Nos, jegyezd meg, hogy már torkig vagyok veled. Hajlandó vagy meggyógyulni, vagy továbbra is naphosszat így fogsz heverészni? Az orvosnak, mellesleg szólva, minden vizitért fizetni kell. Igaz is, mára meghívtam néhány barátnőmet, úgyhogy fel kell kelned. Semmi vész, ki hallott ilyet — csupán 38 fok a láza! Ha én is megmérném a hőmérsékletemet, nekem talán még több volna ... Micsoda-a? Ügy ám. Ahhoz persze van erőd, hogy gorombás- kodjál velem .. . (Ford.: Gellért György) Aforizmák Annyira szeretnék hasznára lenni a hasznos embereknek! (Régi bizánci közmondás) * * * Évek múltával az ember mindinkább megérti, hogy az életkor esetében a mennyiség nem csap át minőségbe. (Egy ismeretlen hosszú életű ember beismerése) * * * Oxigénsátorban nem édes az alvás. (Argetin orvosok tréfája) * * * Sok detektívregény-író saját hőseit utánozza — semmiféle nyomot nem hagy az irodalomban. (Agatha Christie angol írónőnek tulajdonított mondás) * * * Saját lekiismeretünk természetesen jó bíró, sajnos azonban túlságosan közeli rokonságban áll a vádlottal. (César Melier belga humorista) HUMOR... Minden attól függ... ...az éjszakában Az éjszakai lokálba belép egy férfi és azt kérdezi a pincértől : — Voltam én itt tegnap? —• Természetesen uram. — És elittam 500 zlotyt? — Igen. — Hála Istennek. Már azt hittem, hogy elvesztettem... Ismeretes, hogy a világhírű olasz zeneszerző, Rossini nagy barátja volt a jó falatoknak. Egy alkalommal meghívták vendégségbe egy dúsgazdag római patrícius családhoz. A háziasszony büszkén vezette végig vendégét a fényűzően berendezett lakáson, majd amikor beléptek a valóban mesés ebédlőbe, megkérdezte Rossinit: — Nos, mester, hogy tetszik önnek az ebédlőnk? — Az teljes mértékben attól függ asszonyom, hqgy milyen lesz az ebéd — válaszolta Rossini. Hogy szépen éljünk, .ehhez két dolog szükséges: hátsó lépcső és vészkijárat. * * * Az emberevőnek is megvan a maga emberideálja. * * * Hogy a józan ész mire gondol? Tölts egy pohárral — megmondom! (Vlagyimir Kolecsickij gyűjtése) ...a szerelemben — Mondd Irén szerettél már előttem valakit? — Esküszöm Wladek. hogy nem. Természetesen voltak olyan férfiak, akiket csodáltam, de csak azért, mert kedvesek, intelligensek, okosak és bátrak voltak. Te vagy az első olyan, akit enélkül is szeretek..: ...a vasúton Egy kis városkába minden- nap nagy késéssel érkezett a vonat. Egy napon azonban néhány perccel korábban jelent meg. Az egyik helybeli lakos megdicsérte a mozdonyvezetőt: — Gratulálok! Először fordult elő az, hogy az az átkozott vonat idő előtt érkezett meg. Hadd kínáljam meg egy cigarettával. Igazán rászolgált! — Csak ne siessen azzal a cigarettával uram. Én nem jöttem korábban, ez még a tegnapi vonat! K0^HTf; ^ mai gazdasági életnek az az egyik problémája, hogy nehéz olyan fiatalokat találni, akik született igazi kereskedők. Sok diák, aki éppen elvégezte az egyetemet, jobban érdeklődik a vevő szándékai, mint a kiárusítás nagy ügye iránt, továbbá hajlanak rá, hogy becsületesek legyenek, ez pedig katasztrófákat idézhet elő a kereskedelemben. Egy barátomnak van egy ruhakereskedése, itt George- town-ban. És elmesélte, milyen problémái voltak egy pszichológia szakos fiatal lánnyal, akit felvett eladónőnek. A következőképpen történtek a dolgok: Első nap bejött egy hölgy az üzletbe, és a fiatal eladónő (hívjuk őt Brampton kisasszonynak) megkérdezte, miben lehet a segítségére. — Szeretnék egy őszi kosztümöt — mondta a hölgy. — Milyen árban lehet? — kérdezte Brampton kisasz- szony. — Nem számít — felelte a hölgy. — Nos, hadd kérdezzem meg öntől: azért akarja megvenni ezt a kosztümöt, mert valóban szüksége van rá, vagy csak egyszerűen összeveszett a férjével, és most úgy akar bosszút állni, hogy költséges vásárlásokba bocsátkozik. — Hogy érti ezt, kisasz- szony? — Talán arra gyanakszik, hogy a férje hűtlen volt önhöz, és úgy gondolja, hogy csak ezen a módon egyenlítheti ki a számlát. — Fogalmam sincs, miről beszél —■ értetlenkedett a vevő. — Dühből pénzt költeni az ellenségeskedésnek igen költséges formája. Az a tanácsom, hogy néhány napig gondolkozzék a dolgon. Próbálják meg elsimítani az ellentéteket. Ha új kosztümöt vásárol, az még nem menti meg a házasságát. — Köszönöm szépen — szólt a vevő fagyosan, és kiment az üzletből. — Most dühös rám — mondta Brampton kisasz- szony a ruhaüzlettulajdonosának, de egy hét múlva boldog lesz, hogy lebeszéltem a dologról. Barátom, a bolt tulajdonosa úgy döntött, hogy meg nem történtnek tekinti ezt a kis esetet. De egymásik délután bejött egy újabb vevő, és Brampton kisasz- szony tőle is megkérdezte, hogy miben lehet segítségére. A hölgy így válaszolt: — Valami nagyon izgalmas ruhára lenne szükségem. A Kennedy Centerbe megyek, és azt akarom, hogy mindenki hanyatt essen a ruhámtól. Brampton kisasszony így válaszolt: — Van néhány gyönyörű estélyi ruhám önbizalom- hiányban szenvedő emberek számára. — önbizalomhiányban? — Persze, ön nem tudta, hogy a ruha az egyik eszköz, amellyel a nők pótolni akarják a hiányzó önbizalmukat? — Nekem igenis van önbizalmam — felelte a hölgy dühösen. — Akkor miért akarja, hogy mindenki hanyatt essék, amikor meglátja magát a Kennedy Center-ben? Miért nem arra épít, hogy az emberek saját magáért fogadják el önt, és nem azért, amit visel? ön nagyon vonzó ember, és van önben valami belső szépség, amit álcázni próbál. Én eladok önnek egy ruhát, amely magára tereli a figyelmet, de akkor sosem fogja megtudni, hogy ön vagy a ruha vonzotta-e magához az emberek pillantásait. E pillanatban az üzlet tulajdonosa elhatározta, hogy közbelép. — Brampton kisasszony, ha a hölgy estélyi ruhát óhajt, mutassa meg neki az estélyi ruha kollekciónkat. — Nem felelte a vevő. — Az eladójának igaza van. Miért költsék ötszáz dollárt arra, hogy néhány bókot kapjak olyan emberektől, akiket amúgy sem érdekel, hogy mi van rajtam. Köszönöm, hogy segített nekem, ifjú hölgy. Igaz, hogy hiányzott belőlem az önbizalom immár évek óta, és magam sem tudtam róla. A vevő távozott az üzletből. Az utolsó csepp a pohárban a ruhabolt tulajdonosa számára az volt, amikor egy fiatal egyetemista lány bejött, hogy forró nadrágot vásároljon és Brampton kisasszony fél órás előadást tartott neki a nők felszabadításáról, majd így fejezte be: amikor forró nadrágot vásárol, akkor tulajdonképpen a sex eszközévé alacsonyítja le önmagát. Aznap este a bolt tulajdonosa egy kis táblát tett a kirakatba a következő szöveggel : „Eladónő kerestetik — pszichológia-szakos diákok kíméljenek.” Fordította: Zilahi Judit Art Buchwald: Jó kereskedők LEMEZPARÓDIA.., Kallus karikatúrái LEMEZPARÓDIA.;; II.
