Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-24 / 147. szám

1978. június 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILM JEGYZET Á javíthatatlan A kutyából nem lesz sza­lonna álbölcsességre kompo­nálta filmjét Philippe de Broca. Szerencsére Jean Paul Belmondo a rendezővel együtt bőven gondoskodik ar­ról, nehogy bármit is komo­lyan vegyünk ebben a vígjá­tékban. Csupán a játékot kell komolyan vennünk. Az arisztokratikus kézlegyintés bizonyára most sem marad majd el sok-sok nézőtől — „micsoda bytaság az egész” —, de a nevető izmaikat ők sem, és senki sem tudja fé- kentartani. És ez ennek a filmnek az értéke. A csillag mozikba keresve 6em lehetne jobb filmet találni, a nézőket felüdíti Belmondo Victor ja. Amikor a rokonszenves ka­landor börtönőreitől búcsú­zik, már sejtjük, minden ed­diginél nagyobb vagányságá- nak lehetünk, tanúi. Nem is csalatkozunk, Belmondo el­áraszt trükkjeivel bennünket, magához láncolja képzeletün­ket. Igaz, Geneviéve Bujold ágyába is bebújik, — ámbár akkor csalódást okoz a film­béli Mariénak és a nézőnek egyaránt. Mert mindenki azf várná, hogy... s közben el­lopják a hármasoltárt, a mil­liós műkincset. Ilyen ravasz ez a Belmondo... A minden­fajta csalafintaságokkal zsú­folt habkönnyű történetnek talán éppen ez a jelenet a csúcsa, a film ettől kezdve némi tanmeseszerűséget is felvesz, — pedig nyáron nem kell a nagykabát. De ha már mindenképpen eszmei mon­danivalót keresünk — min­denkit emlékeztetünk ezt megelőzően az ahol nincs, ott ne keress igazára — ma­radjunk abban, hogy a pénz­szerzés komédiájának bur- leszkbe hajló kritikája ez a film, vagy ha úgy tetszik a gátlástalan érvényesülés pa­ródiája. De legjobb ha csu­pán arra gondolunk amit lá­tunk. Belmondó színészi zsonglőrködése, Geneviéve Bujold szépsége megéri, hogy megnézzük filmjüket. T. L. Debreceni hívogató Kórusfesztivál, nyári tárlat, dzsessz napok Debrecenbe könnyen el­utazhatnak a Szolnok megyeiek. Aki a közeljö­vőben vállalkozik egy-két napos debreceni kirándu­lásra : bizonyára nem bánja meg. A hagyomá­nyokhoz híven ezen a nyáron is gazdag, változa­tos kulturális program várja a Hajdúság „fővá­rosába” látogatókat és természetesen a város la­kóit. A zenekedvelőknek külö­nösen sok örömet szerezhet az idei nyár. A városi ta­nács udvarén neves kama-' raegyüttesek vendégszerep­lésével rendeznek szabad­téri hangversenyeket. Töb­bek között fellép az Európá- hírű moszkvai vonósnégyes is. Július 10—15 között zaj­lik -le a nyolcadik alkalom­mal megrendezésre kerjilő Bartók Béla nemzetközi kő- rusverseny. A debreceni fesztiválon — amely rangos helyet foglal el az európai kórusversenyek sorában — az idén negyven hazai és húsz külföldi együttes mu­tatkozik be. A versenyprog­ramok bemutatóin kívül a városban. — és a megye más településein — több al­kalommal adnak hangver­senyeket, szerenádesteket az együttesek, Debrecen másik nagy — nemzetközileg is „jegyzett” — zenei eseményére szeptem­ber 8—10 között kerül sor, ekkor rendezik a dzsessz- napokat, amelyen a legjobb hazai zenekarokon kívül több neves külföldi együttes is föllép. A dzsessznapok programját szakmai viták, filmvetítések, hanglemez- és hangszerbemutatók, kiállítá­sok teszik teljessé. Az ifjúsági parkban — a fiatalok örömére — a nyár folyamán föllép a hazai pop­zene úgyszólván minden szá­mottevő együttese, a nagy­erdei szabadtéri színpadon ugyancsak több könnyűze­nei hangverseny lesz. ' Itt szerepel július elsején a vi­lághírű szovjet Joszif Kob­zon és együttese. Gazdag a képzőművészeti program is. Július 16-án a VI. Országos Nyári Tárlatot nyitják meg a tudomány- egyetem díszudvarán, a nép­művészet kedvelői pedig a nádudvari fekete kerámia mesterének, Fazekas Lajos­nak az alkotásait és a „Szol­nok megye népművészete” című kiállítást láthatják jú­lius-augusztusban. Szeptem­ber elején lublini grafikus- művészek alkotásaiból nyí­lik kiállítás. Tízezreket vonzanak évek óta a Hajdúság fővárosának augusztus 20-i rendezvényei, elsősorban a virágkarnevál. Az idei alkotmányünnepen a város különböző pontjain tizenöt kitűnő együttes — közte hét külföldi csoport — ad zenei és folklórműsort. sz. j. Bodonyi szőttes Alkotótábor Karcagon A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet részlegében népi hagyományok felhasználásával régi eszvátákon, azaz szövőszékeken készítik a palóc népművészeti szőtteseket Július 9. és 22. között har­madik alkalommal rendez­nek Karcagon képzőművé­szeti alkotótábort amatőr festők, grafikusok, kerámi- kusok és szobrászok számá­ra, akik szaktanárok irányí­tásával dolgozhatnak. A programban képzőművészeti előadások, filmvetítések is szerepelnek. Az alkotótábor otthont ad a karcagi irodal­mi kör tagjainak is. fl TIT rendezésében Országos vándorgyűlés A TIT egészségügyi vá­lasztmánya és Szolnok me­gyei szervezete rendezésé­ben tartják Szolnokon, ked­den, szerdán és csütörtökön a XI. országos egészségügyi vándorgyűlést. A helyőrségi művelődési házban kedden délelőtt rep­rezentatív, a konferencia té­maköreivel összefüggő kiál­lítást nyit meg dr. Somogyi Endre, a TIT egészségügyi választmányának elnöke, majd kora délután kezdődik az első ülésszak, amelynek a környezetvédelem egész­ségügyi kérdései a főbb té­mája. Szeptembertől magyar nyelv és irodalom, matema­tika, környezetismeret, ének­zene, testnevelés és új tan­tárgyként rajz és technika szerepel majd az elsőosztá- lyosok órarendjében. Külö­nösen jelentős, hogy a be­vezetésre kerülő új tanterv megszüntette az anyartyelv tantárgyakra történő szét- parcellázását, és a nyelv- használat fejlesztését állítja előtérbe. Nem lesz tehát a jövőben az - órarendben olvasás és írás óra, ezeket magukban foglalják a magyar nyelv és irodalom órák. Gyakorlati­lag anyanyelvi foglalkozást jelentenek, legföljebb egy- egy alkalommal többet ír­nak vagy olvasnak. Bár az órákon külön nem tanulnak nyelvtant, illetve irodalmat, a beszédgyakorlás és az írás közben a nyelvtani szabá­lyokat alkalmazzák, az új ábécés könyv szövegeinek nagy része pedig értékes iro­dalmi alkotás. Más változást is tükröz az elsősök órarendje. Koráb­ban az olvasás és az írás órák közé valamilyen más tantárgyat, számtant, eset­leg környezetismeretet iktat­tak be a pedagógusok. A jü- vőben két egymást követő 45 perces anyanyelvi foglalko­zás szervesen kapcsolódik egymáshoz. A közöttük levő szünet csupán pihenést je­lent, majd a becsöngetés után ott folytatják, ahol ab­bahagyták. Iskoláinkban továbbra is az úgynevezett álló írást ta­nítják a pedagógusok, a tan- tervtervezetek társadalmi bí­rálóinak 99 százaléka ugyan­is elvetette az enyhén dőlt írás bevezetését. Az új tan­tervek azonban lehetővé te­szik, hogy a betűtanítás mód­szerét, a betűk kapcsolásá­nak módját a nevelők leg­jobb meggyőződésüknek meg­felelően maguk határozzák meg. Az új tantervek és a tan­könyvek már az első osztály­ban tanító nevelők kezében vannak. Ismerkednek, ba­rátkoznak velük, és a nyári vakációban is készülnek a szeptemberi tanévkezdésre. A megélhetés apró szigete „— körülötte körbe fordul e táj.” (József A.: Holt vidék) — Mi már csak itt boldogulunk. Ennyit szól csak. Térül-fordul. Ke­zében köcsög. A forró vizet hordja az üstből. A teknőbe. — Mondják a lányaim is váltig, miért nem adom oda a szennyest. Kimossák ők géppel. A teknő fölé hajol. Téglányi szap­pannal dörgöli a ruhát. Időnként kipillant az udvarra, a nyárikonyha felé, ég-e a tűz rendesen? Keze fe­jével meg-megigazítja a szemüveget az orrán. — A doktor úr is azt. mondja, jobb nekünk itt a tanyán. Ő vette észre azt is, hogy hályog van a szememen. A kutyák felmordulnak láncaik végén. Az öregasszony, vagy ahogy errefelé mondják: a néne már a konyhaajtóban áll. — Az egyik szomszéd. Hazafelé tart — mondja, inkább csak úgy önmagának. Áll az ajtóban. Nézi, amit már belülről is lát — hetven éve — a tanyát, A Nap megáll a tanya felett. — Mi már csak itt boldogulunk — folytatja a néne a teknő mellől. — Ugye az ember is túl van már a hetvenen. Itt dolgozott egészen ta­valyig a téeszben. Most meg már nyugdíjas. Az ajtó mögül két kottás kotyog közbe. — Április utolján ültettem őket. Elég későn, de van már vagy hetven az egyhetes csirkéből is. Nekünk ab­ból van ugye a megélhetésünk, ami a tanya körül megterem, eléldegél. Mi a városban éhen vesznénk. A né­ne szemüvege bepárásodik a telc- nőből felszálló gőztől. Leveszi, köté­nyéhez törölgeti. — Ruhát csak nagy ritkán ve­szünk. Az embernek is ez a rend ruhája volt eddig, gmit negyvenöt éve a szülei csináltattak az eskü- vőnkre. Tavalyelőtt a sógor temeté­sére vettünk újat. Annyi azért van. hogy tisztán járjunk. De a jószág mellé minek is volna a nagy cif­raság. — Szomszédolni úgyse érünk rá. Amikor meg egyszer egy hónapban megvesszük a sót, cukrot, gyufát meg a lámpaolajat, ahhoz sem kell kihuzakodni. Meg azután nem is igen megyünk mi sehová. Az ember még el-eljár a téesz- be dolgozgatni ezt azt. Leg­többet meg itthon vagyunk. így is alig győzzük: ugye itt van most is a mák, azt bekapálni, azután a két birka, meg a bárány, a baromfiak, a három malac, azt mind ellátni, nemsokára jön a kukorica. A kerí­tést meg múlt ünnepen reperáltuk. A kimosott ruhák csöpögő cso­mókban sorakoznak a lócán. A néne az udvarra dönti a szennyeslét. A föld mohón szívja be azt is. Felnéz az égre. — Eső kellene. Más baj nincs. Nem szorulunk mi senkire. Jut in­nen még a piacra is. És beszéljenek akármit, ha kétszer annyi jutna is. kevés lenne ezeknek a városiaknak. De marad a három családunknak is. Mert van ám hat unokánk, meg há­rom dédunokánk. Csak hát... Sóhajt. — Üres marad utánunk a tanya. Nem kell egyiknek sem. Talán iga­zuk is van. Aki tanulhat valamit, könnyebben boldogul a városban. Mi is sokszor gondoltuk az emberrel: talán csak kellene egy házat venni a városban. De hát mit csinálhat­tunk volna mi ott? Csak ülni. mint a kotló a tojáson? Minden nélkül! — Hogy van mozi, meg tévé? Van hát. Én is voltam egyszer moziban. Még leánykoromban. Kell is az a fiataloknak. De mi jól megvagyunk már arra a pár évre a lámpa melr lett is. no meg a telepes rádióval. Mindig kifigyeljük, mikor van a nóta, azután a muzsikaszó mellett morzsolunk. Mondják, hogy talán idevezetik a villanyt. Ügy lehet, ak­kor még majd a város is erre nő tovább. Biztos, hogy jó lesz az is. Hiszen, ha fiatalok lennénk! Mélázva legyint átázott gyökér­kezeivel. — De hát a fiataloknak is meg kell fogniuk manapság a pénzt. Aki dolgozik rendesen, aki tud rendesen dolgozni, azzal eddig se volt. ez­után se lesz baj. De dolgozni, azt kell. A városban is, a falun is. meg itt. a tanyán is. A tanyán, ahol mi születtünk és éltünk. Mi itt boldo­gultunk. itt boldogulunk, itt is ha­lunk majd meg ... Mert ez a tanya: a megélhetés apró szigete. Egy-két öreg épület. Közötte fák. Körötte holdnyi föld — a háztáji. Lábas jószágok. Néhány szerszám. Vetemény. Egy-egy élet. Kővári E. Péter Száz éve született Horváth János János iroda- Horváth lomtörfénész. egyetemi tanár szellemi jelenléte ma is ele­ven: irodalomtanárok és ku­tatók nemzedékeit nevelte fel az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen, akik közül sokan tevékeny alkotói tudományos életünknek és oktatásunknak napjainkban is. Nemrég je­lent meg a fél évszázada ké­szült, de teljességében eddig még nem publikált összefog­laló munkája. A magyar iro­dalom fejlődéstörténete, és revelációként hatott ötven év után is. Mi a titka annak, hogy bár koncepcióját túlha­ladta az idő, életműve még­sem csak részleteiben érde­kes számunkra, nemcsak kul­túrtörténeti értékként tart­juk számon? Nagy egyéniség volt, erkölcsi ereje ép tudós komolysága, következetessége folytán munkássága a legna­gyobbakéhez mérhető élet­művé kerekedett, és mint al­kotás hordoz érvényes tanul­ságokat, és hat az utókorra. Pályakezdésekor, száza­dunk elején a pozitivizmus sivár adathalmozása uralko­dott a magyar irodalom tör­ténetírásban. Horváth János társadalomfilozófiai felké­szültséggel fogott hozzá tu­dományos módszere és iro­dalom-koncepciója kidolgo­zásához. Az elemző és a szin­tetizáló munkát egyaránt el­engedhetetlennek, a mélyre­ható és teljességre törekvő filológiai elemzést minden szintézis elemi feltételének tartotta. „A gondolkodást nem szolgáló ismeretre, és nem ismereten alapuló szin­tézisekre nincsen szüksé­günk” — vallotta. Kivételes anyagismerettel és következetességgel töreke­dett a hét évszázados magyar irodalom „önelvű” rendsze­rének feltárására. Az iroda­lom önfejlődését azonban nem elszigetelten vizsgálta az élettől, a társadalmi valóság­tól; az irodalmi tudatot írók és olvasók, alkotók és közön­ség sok évszázados közös munkájának fogta fej. Esz­ménye a nemzeti klassziciz­mus volt, amely a nemzeti és az európai, a magyar és az általános emberi, a hagyomá­nyos és a korszerű szintézi­sét jelentette számára, s Arany János és Kemény Zsigmond életművében látta legmarkánsabban megvaló­sulni. Barta János Horváth János munkásságát is a nem­zeti klasszicizmus maradan­dó teljesítményeként és lezá­ródásaként értékeli: „a ma­gyarságnak mint nemzetnek az a kibontakozási vonala és lehetősége, amelyet a múlt században Széchenyi, Arany, Kemény Zsigmond... hordoz, a nagy elvi igényű önelem­zés és önismeret szintjén benne érte el betetőzését es szankcionálását —, de egyút­tal lezárását is. Ez volt az utolsó nagy revelálódás, amely után már csak az új­rakezdés következhetett”. századik Születésének évfordu­iún. .elv­kor az ő munkássága is ha­gyománnyá vált már, emlé­keznünk kell Horváth János hagyománytiszteletére, a nemzeti művelődés történeti értékeinek a tudatosításáért folytatott kitartó tevékeny­ségére. Egyik tanulmányá­ban írta: „Mert jó tudnunk az igazat. Jó tudnunk, hogy a múlt megbecsülése s ered­ményeinek a jövő fejlődésbe való. átvitele nálunk késő ke­letű, s talán még ma sem eléggé általános. Pedig a ha­gyomány tisztelete nem ki­sebb tényezője a haladásnak, mint maga a haladás ösztö­ne. Hatása alól még legme­részebb támadói sem mene­külhetnek. Az emberiség, úgymond egy bölcselkedő, kétféle emberekből áll: élők­ből és holtakból: a holtak számosabbak”. • Ez utóbbiakhoz tartozik ő is, immár majdnem két év­tizede. Fogadjuk meg intel­mét, és munkásságát becsül­jük meg irodalmunk eleven, ható' örökségeként. A. J, Szeptembertől Anyanyelvi foglalkozás az első osztályban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents