Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-22 / 145. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 22. Kádár János vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség utazott Lengyelországba (Folytatás az 1. oldalról) Varsó szívében, a mai győ­zelem terén állt a lengyel fő­város szép műemléke, a XVIII. században emelt szász-palota. Az épületet — csakúgy, mint Varsó lakóhá­zainak több mint 80 százalé­kát — a második világhábo­rú idején a fasiszták szinte a földdel tették egyenlővé. A palotának mindössze boltíves bejárata, a bejárat néhány oszlopa maradt épségben. Itt áll az ismeretlen katona em­lékműve, ahova délután ellá­togatott a magyar párt- és kormányküldöttség. Az örökláng körül elhelye­zett urnákban egy-egy ma­réknyi föld jelképezi azokat a csatatereket, ahol a lengyel katonák a második világhá­borúban vérüket ontották ha­zájuk szabadságáért. Az em­lékműnél Kádár János he­lyezte el a magyar párt- és kormányküldöttség koszorú­ját. Ott volt a koszorúzási ün­nepségen számos lengyel ve­terán, a fasiszták elleni har­cok egykori részese. Találko­zásuk Kádár Jánossal meg­kapó mozzanata volt a ke- gyelet.es aktusnak. Ezután került sor a ma­gyar párt-, és kormánykül­döttség varsói látogatásának első hivatalos programjára. A Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának székházában Kádár János és Edward Gierek találkozott, majd megkezdődtek a ma­gyar—lengyel hivatalos tár­gyalások. A magyar tárgyaló delegá­ciót Kádár János vezeti. Tag­jai: Lázár György, Gyenes András, Púja Frigyes és Ga- ramvölgyi József. A lengyel tárgyaló delegá­ció vezetője Edward Gierek. Tagjai: Henryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz, Edward Babiuch, a Politikai Bizott­ság tagjai, a Központi Bi­zottság titkára, Ryszard Fre- lek, a Központi Bizottság tit­kára, Emil Wojtaszek kül­ügyminiszter és Tadeusz Pi- etrzak budapesti lengyel nagykövet. Részt vettek a tárgyaláso­kon a két delegáció szakértői is. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára ’tegnap este vacsorát adott Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsá­ga első titkárának és a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség tagjainak tiszteletére a minisztertanács palotájá­ban. Részt vett a vacsorán Hen­ryk Jablonski, Piotr Jaro­szewicz, valamint a lengyel politikai élet számos vezető személyisége. A szívélyes, baráti hangu­latú vacsorán Edward Gierek és Kádár János pohárköszön­tőt mondott. Edward Gierek pohárköszöntője Kedves Kádár János elvtársi Tisztelt magyar elvtársak! Barátaink! A Lengyel Népköztársaság legfelsőbb párt- és állami vezetése nevében ezúttal is szeretném kifejezni őszinte örömömet, hogy vendégünk­ként üdvözölhetjük körünk­ben önt, tisztelt Kádár elv­társ, a testvéri magyar párt és a hozzánk oly közel álló magyar nép vezetőjét. Öröm­mel üdvözöljük önt. Lázár elvtárs és a Magyar Népköz- társaság párt- és kormány- küldöttségének többi tag­ját is. Mi, lengyelek, nagyra be­csüljük a magyarokhoz fű­ződő hagyományos barátsá­gunkat, amely áthatja a két ország történelmét. A harminc évvel ezelőtt aláírt barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés beteljesí­tette azoknak a lengyel és magyar hazafiaknak, forra­dalmároknak az örökségét, akik 1848-ban a barrikádo- kon, majd pedig a magyar Tanácsköztársaság védelmé­ben életüket áldozták a sza­badság közös ügyéért. E szer­ződés új, rendkívül gazdag és tartalmában állandóan bő­vülő fejezetet nyitott a len­gyel—magyar barátság törté­nelmében. Gierek elvtárs a lengyel— magyar együttműködésről szólt, majd így folytatta: „Nekünk, kommunisták­nak, az a legfőbb eszmei és erkölcsi kötelességünk, hogy biztosítsuk az embereknek és a népeknek a legalapve­tőbb jogát, a békés élethez való jogot. A nemzetközi kommunista- és munkásmoz­galom dokumentumaiban a mozgalom történelmi külde­téseként fogadtuk el, hogy az emberiséget megvédjük egy új világháborútól. Ma a fegyverkezési hajsza megfékezése, a tényleges le­szereléshez vezető út meg­nyitása kulcsfontosságú kér­dés. Ezt célozzák a szocia­lista országok komplex ja­vaslatai, és Leonyid Brezs- nyev nagyfontosságú kezde­ményezései is, amelyeket tel­jes szívből támogatunk. Re­méljük, hogy az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaka konstruktív ered­ményeket hoz, és elősegíti a leszerelési világértekezlet összehívását. Nagy jelentő­séget tulajdonítunk a hadá­szati fegyverzetek korlátozá­sáról szóló második szovjet —amerikai megállapodás gyors megkötésének, amely­hez szovjet részről megte­remtették a szükséges felté­teleket. Véleményünk szerint a szocialista országok javasla­tai lehetőséget nyújtanak ar­ra, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek csökkentését célzó bécsi tárgyalásokon a megtorpa­nást leküzdjék, és pozitív megállapodás szülessék. Ha­tározottan követeljük, hogy halogatás helyett végérvé­nyesen mondjanak le a neut­ronfegyver gyártásának és Nyugat-Európában történő bevezetésének rendkívül ve­szélyes terveiről. Nagyra értékeljük a Ma­gyar Népköztársaság jelen­tős hozzájárulását az enyhü­lési folyamat megszilárdítá­sához, amelyért vállvetve, az egész szocialista közösséggel együtt tevékenykedünk. E közösségből merítjük erőnket és ez teszi hatékonnyá erő­feszítéseinket. örülünk, hogy mostani lá­togatásuk lehetővé teszi, hogy közelebbről megismerjék a LEMP VI. és VII. kong­resszusa határozatainak meg­valósításában elért eredmé­nyeinket, s problémáinkat, szándékainkat és terveinket. Közösek céljaink, amelyek elérése fontos érdeke párt­jainknak és népeinknek. Kádár János válaszbeszéde Kedves Gierek Elvtárs! Kedves elvtársak,, bará­taink! Mindenekelőtt őszinte kö­szönetét mondok a Magyar Népköztársaság párt- és kor­mányküldöttsége nevében a meghívásért, az elvtársi fo­gadtatásért, a szocializmust építő magyar nép munkáját méltató szavakért. Szívből üdvözlöm a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csának, minisztertanácsának jelen levő tagjait, vendéglá­tó házigazdáinkat, mindenkit, aki jelenlétével megtisztelt bennünket. örömmel tettünk eleget a meghívásnak. Abban a meg­győződésben érkeztünk Var­sóba, a testvéri Lengyel Nép- köztársaság fővárosába, hogy eddigi találkozásainkhoz hí­ven a mostani is tovább mé­lyíti pártjaink, kormányaink, országaink együttműködését, a hagyományos magyar—len­gyel barátságot. Küldöttsé­günk megelégedéssel tapasz­talja, hogy megbeszéléseink a kétoldalú kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet kérdé­seiről a testvéri barátság, a teljes egyetértés jegyében kezdődtek meg. Kádár János ezután így folytatta: „Hazánkban elismerést kelt a testvéri Lengyelország széles körű és aktív nemzet­közi tevékenysége, amellyel hatékonyan előmozdítja a szocialista országok közös külpolitikai céljainak meg­valósítását, a nemzetközi enyhülést, a társadalmi hala­dást, a béke védelmét. Barát és ellenség egyaránt láthat­ja. hogy a lengyel nép ren­díthetetlenül halad előre a fejlett szocialista társadalom építésének történelmi útján, és helytáll a nemzetközi küz­dőtéren. A nagy társadalom- formáló tevékenységet sike­resen vezeti a lengyel mun­kásosztály harcokban edzett, Marxista—Leninista pártja, a Lengyel Egyesült Munkás­párt, annak Központi Bizott­sága, élén a lengyel nép hű fiával, a nemzetközi kommu­nista- és munkásmozgalom kiváló harcosával, a népünk által jól ismert és nagyrabe- csült Edward Gierek elvtárs­sal.” — mondotta. A ma megkezdődött tár- gvalásainkon egyetértőén ál­lapítottuk meg, hogy kap­csolataink az élet minden te­rületén a marxizmus—leni- nizmus elvei alapján, inter­nacionalista szellemben sok­oldalúan fejlődnek. Ebben meghatározó szerepet tölt be pártjaink szoros, elvtársi együttműködése, a magyar— lengyel barátság elvi alapját alkotó, bennünket összekötő marxizmus—leninizmus, a kommunizmus eszméje, né­peink alapvető érdekeinek azonossága. Örömmel állapítottuk meg ismét, teljesen egységesek va­gyunk abban az elhatározott­ságban, hogy párt- és állam­közi kapcsolatainkat, gazda­sági együttműködésünket a lehetőségek feltárásával még dinamikusabban fejlesszük; erősítsük tovább a szocialis­ta országok egységét, a sok­oldalú együttműködést. Arról is nagy megelégedéssel szól­hatok hogy a magyar—len­gyel barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés — amely­nek 30. évfordulójáról a kö­zeli napokban emlékeztünk meg — kiállta az idő próbá­ját, megfelelő keretet bizto­sít kapcsolataink állandó fej- löd éséhez. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecseréink is azt tükrözik, hogy pártjaink ál­láspontja minden fontos kér­désben megegyezik. Ügy ítél­jük meg, hogy a szocialista építőmunka, az összehangolt szocialista külpolitikai tevé­kenység nemzetközi feltételei alapvetően kedvezőek, ezen az imperializmus manőverei, ellenakciói sem képesek vál­toztatni. Meggyőződésünk, hogy ha a haladás erői, a népek állhatatosak marad­nak, a nemzetközi helyzetet továbbra is az enyhülés irányzata határozza meg. En­nek alapja az erőviszonyok megváltozása_a szocializmus, a társadalmi haladás és a bé­ke javára, mi, magyarok és lengyelek együtt és eltökél­ten részt veszünk abban a kö­vetkezetes harcban, amelyet a szocialista országok, a nem­zetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozga­lom erői vívnak világszerte. * * * Kádár János úton a Len­gyel Népköztársaság felé, csehszlovák terület felett át­repülve, a repülőgép fedélze­téről üdvözlő táviratot'inté­zett Gustáv Húsúkhoz, a CSKP KB főtitkárához, Cseh­szlovákia köztársasági elnö­kéhez, Folytatódott a JKSZ kongresszusa RÓMA Az Olasz KP vezetősége az alkotmányhoz hű demok­ratát és antifasisztát szeret­né a köztársasági elnöki poszton látni. Berlinguer főtitkár elnök­letével megtartott szerdai ülésen a vezetőség elhatá­rozta, hogy a lehető legszé­lesebb megállapodásokra tö­rekszik majd mindazon erőkkel, amelyek az alkot­mányra hivatkoznak, hogy közösen megválasszák az új olasz államfőt. PRÁGA A csehszlovák parlament szerdán, kétnapos nyári ülésszakának második nap­ján megvitatta és jóváhagy­ta a Bős (Gabcikovo)—Nagy­marosi vízlépcsőrendszer kö­zös megépítéséről és üze­meltetéséről kötött magyar —csehszlovák államközi szer­ződést, amelyet tavaly szep­tember 16-án írt alá Buda­pesten Lázár György és Lu- bomir Strougal miniszter- elnök. GENF Üjabb találkozóra került sor szerdán Genfben a ha­dászati támadó fegyverrend­szerek korlátozásáról folyta­tott szovjet—amerikai tár­gyalássorozaton résztvevő két küldöttség között. A JKSZ XI. kongresszusa tegnap hat munkabizottság­ban folytatta a vitát a Köz­ponti Bizottság jelentéséről és Tito elnök beszámolójáról. A horvátországi Pokrivni- cába, a jugoszláviai élelmi­szeripar egyik központjába látogatott tegnap a Magyar Szocialista Munkáspártnak a JKSZ XI. kongresszusán résztvevő küldöttsége. A magyar delegáció vezetőjét,. Huszár Istvánt, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagját, s a küldöttség tagjait, köztük Berecz Jánost, az MSZMP nemzetközi osztá­ÜnnepéJyesen fogadták Moszkvában Bülent Ecevit török miniszterelnököt, aki szerdán érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővá­rosba. A szovjet és török zászlókkal feldíszített repülő­téren tiszteletére díszszázad sorakozott fel. A török kormányfőt Alek- szej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Andrej Gromiko külügy­miniszter, az SZKP Politikai Bizottságának tagjai és más hivatalos személyiségek kö­szöntötték. Torna és orvosi vizsgálat is szerepelt a Szaljut—Szojúz űrállomás kéttagú személy­zetei Vlagyimir1 Koval jonok és Alekszandr Ivancsenkov szerdai programjában. Az or­vosi vizsgálat során az űrha­jón elhelyezett berendezé­lyának vezetőjét, Halász Jó­zsefet, a Magyar Népköztár­saság belgrádi nagykövétét a a Podravka élelmiszeripari kombinát igazgatósági nagy­termében Ivanics Stefan, a pokrivnicai járás tanácsának elnöke, s a kombinát vezető­sége üdvözölte. A magyar delegáció tag­jai a tájékoztatások meghall­gatása után felkeresték az egyik nemrég átadott kor­szerű gyárrészleget, majd részt vettek a kombinát dol­gozóinak a JKSZ XI. kong­resszusának tiszteletére ren­dezett nagygyűlésen. Ecevitet elkísérte moszkvai tárgyalásaira Himket Cetin államminiszter és Gunduz Okcun külügyminiszter is. Tegnap délután Moszkvá­ban, megkezdődtek a Kreml­ben a szovjet—török tárgya­lások. A Szovjetunió Miniszterta­nácsa este a Kremlben dísz­vacsorát adott Bülent Ecevit és a kíséretében levő szemé­lyiségek tiszteletére. A szí­vélyes hangulatú vacsorán Alekszej Koszigin és Bülent Ecevit mondott pohárköszön­tőt. sekkel — a földi orvosok közreműködésével — a vér­keringés alakulását ellen­őrizték. Az űrhajósok közér­zete jó, az átállás a tartós súlytalanságra már alaposan előrehaladt és munkaképes­ségük kifogástalan. Orvosi vizsgálat a Szaljuton Ecevit Moszkvában Vagyontérö sivatag A közeli napokban hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Moammar Al-Kadhafi ezredes, a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirija általános népi ; kongresszusa főtitkárságának főtitkára. _ kínálkozik a kép: a Szinesfilmre Földközi-tenger vakító kékségét hirtelen föl­váltja a végtelen líbiai sivatag .rózsaszíne. Tízezer méteres magasságból békés a lát­vány, a történelemkönyvek azonban híven megörökítették a líbiai partokért vívott hosszabb-rövidebb háborúk véres históriá­ját. A történelem előtti időkben nomád, ha- míta eredetű törzsek lakták a térséget. Ké­sőbb a föníciaiak, majd a görögök vetették meg lábukat a mai Líbia területén. Perzsa, macedón, római hódítók csatáznak partjai­ért és oázisaiért, 643-ban — tehát több, mint 1300 éve — érték el Líbiát az első arab hódítók. Azóta hosszabb időre csak a törökök uralták, s egy történelmileg rövid periódusban az olasz gyarmatosítás színte­re. Hitler afrikai kalandja, Rommel vakme­rő hadjárata Líbia földjén szenvedi el vég­ső vereségét. Nagy-Britannia ugyan koráb­ban elkötelezte magát az ország független­sége mellett, mégis, a nácik kiverése után angol, illetve francia fennhatóság alá ke­rül. 1947—1951 között úgynevezett ENSZ gyámsági terület, annak ellenére, hogy 1949-ben a Világszervezet elismeri önálló államiságát. Ekkor azonban — mint annyi­szor hosszú történelme folyamán — a tér­ség sorsát világpolitikai tényezők döntik el. Líbia stratégiai helyzetét a hidegháború következtében alaposan fölértékelik: Wa­shington és London is szeretné támasz­pontjait minél tovább fenntartani. Tobruk közelében, El-Adem repülőterén a britek, nem messze Tripolitól, az El-Mellahai Wheelus Field légitámaszpontján az ameri­kaiak rendezkedtek be. Huszonnyolc esztendeje kiáltották ki Lí­bia függetlenségét. — Első — és egyben utolsó — uralkodója, Mohamed Idrisz Al- Mahdi A1 Szenusszi, aki I. Idrisz néven lé­pett trónra, 1953-ban Angliával húsz, 1954- ben az Egyesült Államokkal tizenhét évre szóló szerződést kötött, amelyben hozzá­járult az idegen csapatok líbiai állomáso­zásához. Idrisz király idejében Tripolit Afrika egyik legszegényebb országa fővárosaként emlegették. Okkal: az állam költségveté­sének több, mint a felét az Egyesült Álla­moktól és Angliától származó bérleti díj jelentette. Az alig másfélmillió lakos túl­nyomó többsége analfabéta volt, súlyos be­tegségek tizedelték, ráadásul szüntelen bel­ső hatalmi viszály fenyegetett. Az ország újkori történelmének két leg­jelentősebb dátuma: 1959 és 1969 szeptem­ber 1. az előbbi a kirenaikai Zeltenhez fű­ződik: ott bukkantak először a kutatók rendkívül gazdag kőolajmezőre. Az utóbbi gyökeres változást hozott Líbia életében: a hadsereg tisztjeinek titkos szervezete — Moamer El-Kadhafi ezredes vezetésével — megfosztja hatalmától az uralkodót és az ország élére 13 tagú forradalmi parancsno­ki tanács áll. Szabadság, szocializmus, egység! — ezzel a jelszóval győzött a vértelen forradalom. Azóta az országban csakugyan forradalmi változás következett be. Líbia ma vagyont­érő sivatag, Afrika legjelentősebb olajter­melője: a múlt évben csaknem 100 millió tonna „fekete arany” hagyta el az olajkuta- kat. (Ennél jóval magasabb évi hozamokat is följegyeztek Líbiában, különösen azok­ban az esztendőkben, amikor majdnem fél­száz külföldi cég valóságos rablógazdálko­dást folytatott az olajmezőkön. Ma már a több, mint háromezer kilométer hosszú olajvezetéken az állami vállalat kincse áramlik a kikötők és a külföldi közremű­ködéssel épült modern feldolgozók felé.) Ami a fölemelkedés statisztikáját illeti, a számok lenyűgözőek. Líbia egy főre jutó nemzeti jövedelme meghaladja Olasz- és Franciaországét, s a legmagasabb Afriká­ban: több, mint 5000 USA-dollár, s 1980-ra eléri a 6000-et. Az 1,7 millió négyzetkilomé­teren élő 2,6 millió líbiai 56 százaléka már városokban él — hét esztendeje még 70 százalékuk a sivatagi települések kalyibái­ban tengődött. Tripoliban, Bengáziában új városnegye­dek nőttek ki az őserdőkben emelt épületek tövében. Egyetlen évben húszezer napfé­nyes, komfortos otthonba költöztek be új lakók. Iskolák, kórházak sokaságát adták át rendeltetésüknek. Líbiában megsemmi­sítő vereséget mértek a népbetegségekre. A világ egyik legfiatalabb országában — a lakosság 45 százaléka 15 éven aluli — az analfabétizmust is sikerrel visszaszorítot­ták. Tripoli és bengázi egyetemi fakultása­in kívül sok külföldi egyetemen is több tíz­ezer ifjú libiai szerzett diplomát az utóbbi években. politikai orientációja — beleértve Líbia a külpolitika irányvonalát is — az alapvető kérdésekben következe­tesen ragaszkodott a kilenc esztendővel ezelőtt meghirdetett jelszóhoz. Antiimpe- rialista. haladó irányzata révén a Szadat nevével fémjelzett különutas politikával szembenálló erők egyik fő támasza. Nem véletlen, hogy a Kairó és Jeruzsálem közöt­ti közvetlen tárgyalásokat megbélyegző arab erők első csúcstalálkozóját Tripoli­ban tartották. Hazánk és Líbia között a gazdasági kap­csolatok örvendetesen fejlődnek. Budapest és Tripoli a közel-keleti rendezés békés megoldásában is bizonyára sok tekintetben azonos nézeteket vall. Kadhafi ezredes kü­szöbönálló budapesti látogatása egyszer s mind Líbia és az európai szocialista orszá­gok bővülő politikai kapcsolataiban is je­lentős állomás. Gyapay Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents