Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-21 / 144. szám
1978. június 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Zalai lányok a tiszaugi határban A múlt hét végén benépesült a tiszaugi Felsőmajorban az egykori kastélyudvar: kilencven Zala megyei diáklány birtokba vette a megye első termelőszövetkezeti munkatáborát. Vasárnap este érkeztek a nagykanizsai és a zalaegerszegi gimnazisták, és a hétfő reggel hét órai zászlófelvonással megkezdődött az első turnus kétheti dolgos-vidám táborélete. Öt turnusban félezren A kastélyudvar bejárata felett a felirat: Furák Teréz ifjúsági építőtábor. A névadóról és á táborrendről a táborparancsnok, Toldi Mária — „civilben'’ a zalaegerszegi Faizs Dezső Általános Iskola tanítónője — ad felvilágosítást. — Fiatalon meghalt salgótarjáni ifjúkommunista, aki az illegális KMP tagja volt, a táborunk névadója. Kilencven diákkal kezdtük az első turnust, a következő két hétben már száznegyvenen jönnek a zalai középiskolákból. öt turnusban ösz- szesen mintegy félezren dolgoznak majd a nyáron a csé- pai Tiszamenti Termelőszövetkezetben, július elejére lengyel diákokat is várunk. A program? Reggel negyed hatkor torna, reggeli és utána fél héttől hat órán át dolgoznak a brigádok. Délutántól este fél tízig, a takaródéig van alkalmuk bőven szórakozásra is a gyerekeknek. Stem báróék valamikori rezidenciáját hetvenöt nap alatt „varázsolták” újjá a tsz építőbrigádjai. A közös gazdaság elnöke, Gazsi István kalauzol végig a szobákon, a tágas éttermen és a szociális helyiségeken. — Két ütemben alakítjuk ki a munkatábort. Az idén eddig három és fél mil- (lió forintot 'költöttünk az átalakításra, a berendezésekre és az új szociális épületre. Igyekeztünk minden kényelmet biztosítani,, hogy jól érezzék magukat a diákok. A szezon után — augusztus 26-án zár a tábor — folytatjuk az építkezést, összesen ötmillióba kerül, mire elkészül. Üjiabb szobákat alakítunk ki, jövőre ugyanis a Zala megyei KISZ-bizottsággal történt megállapodás szerint már kétszáz diákot fogadunk egy- egy turnusban. A zalaegerszegi Búza Beátának még hétfőn első dolga volt, hogy megírja haza: „Szerencsésen megérkeztünk, itt Tiszaugon minden szép, minden jó.” Kollégiumnak is beillene — Van mihez hasonlítanom, tavaly már voltam táborban a Kunbajai Állami Gazdaságban. Ott sem volt rossz dolgunk, de az itteni tábor akár kollégiumnak is beillene. Négy- és nyoíc- ágyas szobákban szállásoltak el bennünket, van hideg-, melegvizes fürdő, külön orvosi rendelő és betegszoba. Minden berendezés vadonatúj, kényelmes. Gondoskodtak a szabad időnkről is, ott a heti program a pinceklub ajtaján. Rendezünk esténként tábori fodrászversenyt, művészek jönnek ide szórakoztatni bennünket, és kirándulunk majd a tiszakürti arborétumba, Tőserdőbe, Cserkeszőlőre. Útban a gyümölcsös felé, a Tiszamenti Tsz termelési főmérnöke, Harmatos László sorolja, mi mindenhez kell a sok szorgos kéz a tiszaugi, tiszasasi és csépai határban gazdálkodó termelőszövetkezetben . — A négyszáztizenkilenc- ből 266 hektáron terem szőlőnk az idén. A zöldmun- kálmál, a hajtásválogatásnál, a kötözésnél és bújtatásnál foglalkoztatjuk majd a táborlakókat. Lesz bőven munka a nyolcvannyolc hektár gyümölcsösben is. Barack ugyan nem sok terem az idén, de a cseresznyét és a meggyet megkímélte a fagy. Hat-hét vagon gyümölcs leszedése vár rájuk. A téesz kertészeit így a száz hektárnyi, csak részben gépesített fűszerpaprikaterületre irányíthatjuk dolgozni1. Huszonnégy kiló a napi norma Az egyik meggyfa lombjai közül a harmadikos Szekeres Klára biztatja brigádja tagjait. — Ma rá kell hajtani, lányok! Minél többet szedünk, annál esélyesebbek leszünk a jutalomra. A legtöbbet teljesítő brigád tagjai száz-száz forintot kapnak. Az iskolák közötti versenyben emlékzászló a tét, a turnus legjobb brigádja pedig a Velencei-tónál levő expressz-táborban üdülhet. Az egyéni teljesítményt is értékelik, minden turnusból a téeszben és a tábori közösségi munkában legtöbb pontot elérő diákot külföldi kirándulással jutalmaznak. Alig kapaszkodik még a nap, máris a tábori „uniformistól”, a kék meg a sárga trikóktól tarkállik reggelenként a Tiszamenti Tsz gyümölcsöse. T.F. „Fórban” AFOR A mezőgazdasági üzemek gépparkja jelentősen felduzzadt az utóbbi években. Tekintélyesen megnőtt ezért a földek műveléséhez, s a betakarításhoz felhasznált szénhidrogénmennyiség. Az üzemanyag pótlása nem kevés gonddal jár, ezt tetézi az, hogy a gépek többsége betakarítási időszakban dolgozik igazán. Valamikor régen a mező- gazdasági üzemek nem rendelkeztek elegendő tárolóval, így fokozatosan az elmúlt évek alatt állami dotációval építették ki a tartáyparkju- kat. (Nem volt könnyű eldönteni a termelőszövetkezeteknek építsenek-e, s ha igen mennyi üzemanyagot tároljanak. A dotáció bővítésre bíztatta őket, egy rendelet viszont a raktározott mennyiségért büntetést írt elő. Meg kellett hát találni azt az optimumot, amit még kibír a gazdaság, s mellette a gépek is működnek...) Van aki számítva a nagy gépbeszerzésekre, 175 köbméternyi üzemanyagot befogadó állomást épített, de van olyan termelőszövetkezet, ahol csak húsz egynéhány köbmétjeres tank található. Nem kíván különösebb elmefuttatást — az utóbbi hamarabb kiürül, többször kell tehát fordulnia feltöltéséhez az ÁFOR tartályautóinak. Az ásványolajat forgalmazó vállalatnál úgy tudják, hogy a termelőszövetkezetek nagy része kisméretű tartályokkal rendelkezik, tartalékolni csúcsidőben csak egy. két, esetleg három napra tudnak, de a megyei tanács élelmezési és mezőgazdasági osztályán megnyugtattak bennünket; átlagosan kilenc napra elegendő hajtó- és tüzelőanyagot tudnak raktározni a szövetkezetek. Van tehát hová tölteni, mégsem teszik ezt a tartály- kocsik kezelői, legalábbis nem az esti vagy az éjszakai órákban. Márpedig ez jól jönne mindkét félnek. A mezőgazdasági üzemeknek azért, mert kapkodás nélkül sűrűn fel tudnák tölteni tárolótereiket — így nem fordulhatna elő az, ami már megtörtént, hogy azonnal kellett az üzemanyag a megrendelőnek, különben leálltak volna a határban a gépei. Jól jönne ez az ÁFOR- nak is, hiszen ha este vagy éjszaka szállíthatna, még jobban kihasználhatná járműveit. Ezek az autók ma még tíz órát dolgoznak naponta. Ha minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban megszerveznék az esti vagy éjszakai „fogadást”, az órák száma a húszat is elérné. Fontos lenne ez, mivel kevés tankautója van — legalábbis az igényekhez képest az ÁFOR-nak. Hogy nem illúziót kerget a vállalat, azt bizonyítják a következők: a jászladányi Egyetértés Termelőszövetkezet 19 óráig, a tiszasülyi Béke és Barátság 20 óráig, a zagyvarékasi Béke Termelő- szövetkezet 24 óráig számít az üzemanyagszállítókra. Van ennek ellenpéldája is: a kun- madarasi Kossuth, a rákóczi- falvi Egyesült Rákóczi, vagy a jászkiséri Lenin Termelő- szövetkezetben este vagy éjszaka szóba sem állnak már a fuvarozókkal. A mezőgazdasági üzemekben gyakran említik: mint egyedüli eladó előnyben van velük szemben az ÁFOR. Ha az ésszerű, gazdaságos szállítási feltételek megteremtését vesszük alapul, akkor igen. Persze a kereskedő — márpedig a vállalat az — vevő nélkül nem megy semmire. A közös hullámhossz megkereséséhez mindkét fél igyekvése szükséges. (Nem egy termelőszövetkezet nem egy dolgozója neheztelt meg már a szállítók itt-ott sértő stílusára.) Mindenkor, de őszi csúcsidőben kiváltképp, ahhoz, hogy a mezőgzadasági gépek működjenek, úgy tűnik nemcsak az üzemanyag nélkülözhetetlen. H, J. Munkastílus és politika Állandóan napirenden levő kérdés a pártban — az irányítószervekben éppúgy, mint az alapszervezetekben — a munkastílus a munkamódszer fejlesztése. Persze, viszonylag ritkán kerül terítékre önálló napirendi pontként, inkább a mindennapi munka menetében, a pártszervezetek előtt álló feladatok megoldása közben foglalkoznak vele. S ez így is van rendjén, hiszen a munka módszereit, stílusát, nem lehet elválasztani a tartalmától. (Ez éppenséggel munkastílusunk fogyatékosságairól tanúskodna.) Mindez azonban nem jelenti azt, hogy olykor ne lenne célszerű a témán önmagában véve is elgondolkodni, a tapasztalatokat általánosított formában elemezni. Amikor valamely pártszerv ezt teszi, mindig abból indul ki — és csak ebből indulhat ki —, hogy a munkastílus szorosan összefügg a politikával. Lényegi jegyeit a politikai irányvonal határozza meg, a módszerek azoknak a céloknak megfelelően alakulnak ki, amelyeket a párt maga elé tűz. De minthogy a forma vissza is hat a tartalomra, s bizonyos értelemben maga is tartalmi funkciókat lát el, úgy a munkastílus is hat a politikára. S ezt azért is fontos átlátni, mert a politika tartalma és a munkastílus között nem automatikusan alakul ki az összhang. Jó politikát is lehet torzítani rossz módszerekkel. Éppen ez indokolja, hogy a munkastílus, a munkamódszer olykor önmagában véve is reflektorfénybe kerüljön. Mivel nincs automatikus összhang, nem nyugodhatunk meg, hogy a helyes politika önmagától is csupa helyes módszert szül. A stílust, a módszert tehát folyamatosan gondozni, csiszolni, tökéletesíteni kell — éppen a politika következetes érvényesülése érdekében. Sokféle összefüggése, elágazása van ennek a kérdéscsoportnak. A politika és a munkastílus kapcsolódásai közül az alábbiakban csupán hármat kívánunk kiemelni. KONKRÉT ÉS ÚITIIÍHOS Az MSZMP politikájának alapvető vonása, hogy a szocializmus általános törvény- szerűségeinek érvényesülését a hazai valóságnak megfelelő módon, a konkrét magyarországi körülményeket messzemenően szem előtt tartva törekszik előmozdítani. Abból indulunk ki, hogy az általános törvényszerűségek és a konkrét sajátosságok nem választhatók el, és főképpen nem állíthatók szembe egymással, hanem ezeket egységben kell vizsgálni és szem előtt tartani. Ahhoz, hogy ez ne csak szándék legyen, hanem tényleges valóság, ennek megfelelő munkastílust kell kialakítani. Olyan munkastílust, amelynek lényeges jegyei közé tartozik a marxizmus-leninizmus elveire épülő tudományosság, s az elmélet és gyakorlat szerves egysége. Tudományos igényű valóságlátás és elemzés nélkül ugyanis nem ismerhetők meg alaposan a társadalom fejlődéstörvényei, a különböző folyamatok összefüggései és mozgatórugói. Csakis a marxista—leninista tudományosságra építve lehetséges elvi alapon általánosítani, elemezni a politikai gyakorlat tapasztalatait. Ezek az elemzések, általánosítások azonban nem lehetnek öncélúak, hanem hatniuk is kell a gyakorlatra, érvényre kell jutniuk benne. Ehhez pedig nagyon fontos a valóság tisztelete, az olyan elfogulatlan, tárgyilagos elemzés, airily képes szembenézni a számunkra kedvezőtlen, eredeti szándékainkkal nerrf egyező vagy azokat egyben-másban nem igazoló tényekkel is. Csakis az ilyen munkastílus biztosíthatja, hogy a marxizmus—leniniz- mus igazolt alaptételei a konkrét feltételeknek, körülményeknek megfelelően jussanak érvényre politikánkban. KÉTIRÁNYÚ BIZALOM Alapvető fontosságú vonása politikánknak a törekvés a párt és a nép szoros kapcsolatának fenntartására és állandó erősítésére, a legszélesebb dolgozó tömegek megnyerésére politikai céljaink megvalósításához. E törekvés sikere természetesen elsősorban a politikai tartalmától függ. Ám nem lebecsülendő szerepe van benne a politikai tevékenység módszereinek, stílusának is. Hogy 1956 után sikerült a párt és a nép kapcsolatait újból helyreállítani és mind harmonikusabbá tenni, abban nagymértékben közrejátszott, hogy az MSZMP a meggyőző, felvilágosító tevékenységet tekinti az alapvetőnek a társadalom irányítása során, s nem az adminisztratív szabályozást. A párt munkastílusának lényegi elemévé vált, hogy a politika kidolgozásától kezdve a gyakorlati megvalósításig együtt gondolkodik és cselekszik a tömegekkel. Kikéri, meghallgatja, figyelembe veszi véleményüket, soha nem nélkülük dönt róluk. Minden vezetőtől, tisztségviselőtől, valamennyi párttagtól igényli a beosztottakkal, a választókkal, a környezetükben élőkkel és dolgozókkal való személyes kapcsolatot. Kétirányú bizalomra törekszik a tömegek és a párt között, s ennek részeként nem titkolja el a közvélemény előtt a gondokat, a nehézségeket, a sikertelenségeket sem. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ha az MSZMP munkastílusában nem honosodnak meg ezek a vonások, ma aligha lehetne olyan viszony a nép és a párt között há- zánkban, mint amilyen a gyakorlatban kialakult. „ Végül említést érdemel pártunk politikájának az a vonása is, hogy mindig törekszik idejében megoldani a társadalmi fejlődés megérett problémáit, feladatait. Ez csak akkor lehetséges, ha a munkastílust — az előbbiekben említett tudományosság mellett — operativitás és gyakorlatiasság jellemzi. Vagyis a pártszervezetek nemcsak elemezni képesek hozzáértően a helyzetet és a teendőket, de ugyanilyen hozzáértően képesek megszervezni azok végrehajtását is. Munkastílusunknak ezt a lényeges elemét a jövőben még jobban erősítenünk szükséges, éppen azért, hogy még következetesebben váljanak valóra pártunk XI. kongresszusának határozatai. Ebben segít bennünket a lenini munkastílus olyan vonása, mint a „döntő láncszem” megragadása minden szakaszban. A módszerrel élve határozta meg pártunk Központi Bizottsága is április 19—20-i ülésén, hogy a kongresszusi határozatok megvalósítása érdekében most a munka különböző területein milyen konkrét feladatok megoldására kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket. Munkastílus és politika tehát sok szálon kapcsolódik egymáshoz. Politikai céljaink elérését segíti, b_a a pártszervezetek a következő időszakban tovább fáradoznak munkastílusuk tökéletesítésén. GV. L. Kettős célt szolgáló - öntözésre és belvízelvezetésre is alkalmas - csatorna építését kezdték meg a karcagi Május 1. Tsz egyes kerületében. A közös gazdaság földjeit átszelő küzutak alatti talajátfúrást a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat végzi. Képünkön: a védőcsövekbe helyezett fúróspirálokat szerelik össze a régi 4. számú út alatti átfúráshoz a TRWV szakemberei (T. F.) Gyorsan telnek a rekeszek, jutalomüdülés, külföldi út a versengés tétje
