Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 18. TERVSZERŰSÉG DÉLELŐTTI SÉTA A HOBBIKERTBEN KIADÓS EBED MŰSOR Aforizmák Munkahelyén ne igyák kávét. A kávé erős izgatószer, és megzavarhatja ebéd utáni álmát. * * * Tudják-e, hogy az első szervátültetést Oroszlánszívű Richárd angol királyon hajtották v égre? * * * Amikor a csizma gondolkodni kezd, az agy számára nincs más hátra, mint hogy masírozzon. Jól esik, ha elvbarátaink vannak, még ha elveik nincsenek is. Vlada Bulatovics-Bib jugoszláv humorista * * * A meg nem érdemelt dicséret mégis kellemesebb, mint a megérdemelt bírálat. Babiloni jótanács szónokok számára * * * . A határozathozatalhoz szükséges létszámhoz olykor csak a jelenlévők száma kevés. Ókori római szenátorok tréfája * * * Az ember szaglás terén elmarad az állatok mögött, szimat dolgában azonban felülmúlja őket. Ausztráliai zoológusok népi bölcsessége * * * Addig nevess egy tréfán, amíg rá nem jössz a csattanójára. * * * Mielőtt semmit sem teszel, alaposan mérlegeld lehetőségeidet. „A tévé a világot otthonába viszi”... A mikor a gyár kidolgozta, új termékét, a Butaiont, Rachedly, a propagandaosztály vezetője kijelentette: — Ma már semmire sem megyünk reklám nélkül. Száz szónak is egy a vége: hirdetni fogunk! Az osztályértekezlet közös mű létrehozása mellett döntött. — „Emberek!”, ezzel kell kezdeni a reklámszöveget — mondta Rachedly. — Ez jelzi majd, hogy másképp csináljuk, mint a többi cég, akik elidegenedtek a vásárlótól. és talán nem túlzás, ha azt állítom, önmaguktól is. Jelzi a mi vállalatunk mélységes humanizmusát, hitét a tömegekben. — És feltétlenül legyen benne az is, hogy Butaion — sietett hozzátenni Bradá- nyi, a helyettese. Kernács, az osztály ötlet- mestere gondterhelten dör- zsölgette a homlokát: — Valami blickfangos szöveg kellene. Olyan erős, már megbocsássatok a kifejezésért, tökös valami. Ugye elnézitek ezt a kis elszólást, hiszen egymás között vagyunk. — „A Butaion csoda” — riási hangpárbajt vívtak az „Icces- vicces" nevű kerthelyiség törzsvendégei, amely arról volt híres, hogy 1953-ban Samarjai Eduard, a másod- osztályú Piknik nevű foci- csapat kapusa 43 üveg sört küldött le a torkán a győzelem örömére, s ez azóta is helyi rekordnak számít. A vitára egyébként Vidovics, az. öreg vendéglős adott okot, aki osztotta ugyan a többiek véleményét — azt tudniillik, hogy a magyarok csúfosan megbuktak Argentínában. — de makacsul kitartott amellett. hogy volt nálunk gyengébb csapat is a világbajnokságon. — Melyik?! — verte öklével az asztalt Borjasi, az állatgondozó. — Mondd meg. melyik! — Hát a játékvezetői gárda. — Maga egy hülye, — jelentette ki kategorikusan a pillanatnyi csönd után Bok- szics. a községi labdarúgók edzője, az áfész vezetője. Senki sem tiltakozott. — Tudok, amit tudok — hajtogatta a vendéglős. — Ismerem a fajtájukat. Miattuk vesztettünk. — Te szénával tömött agyú, te! — ordította Borjasi. — És a csapat? A7\ jó volt? — Nem arról van itt szó... Te meg amúgy se szólj bele! Te annyit konyítasz a sporthoz, mint a Bodri kutyám. Azt hiszi — nézett körül az asztaltársaságon, — hogy a rúdugrók petrencés rúddal ugrálnak. A múltkor is azt kérdezi, egy 11-es rúgás után. hogy a többit, a maradék tízet mikor rúgják ... Kitört a röhögés. A feldühödött állatgondozó felugrott, s majdnem ledöntötte lábáról a belépő Sporz Eleket, a községi sportegyesület nagy tekintélynek örvendő elnökét. — Ne, te ne! — lepődött meg az elnök és gyorsan megkapaszkodott egy üveg borban. — Mi van itt? Mint első számú szakembernek, helyet szorítottak Aranylábú ászok neki az asztalnál és elmondták, min robbant ki a vita. — Szóval azt mondod egy- komám, gyengék voltak a játékvezetők — fordult Sporz Elek a történet végén Vido- vicshoz. — Na, akkor jól fogódzkodj meg, úgysem fogod elhinni: a magyarok megverték a játékvezetőket! — Micsoda!? Na ne viccelj. Józsi, hozzon még egy korsóval! — Mondtam, hogy nem hiszed el. Pedig bizonyisten nyertek. Teljesen szabályos meccsen. — Honnan veszi ezt a sü- letlen marhaságot? — kérdezte a mindenkivel szemben gyanakvó Bokszics. — Tudjátok, a vejem . . . — “kezdte sokat sejtetően Sporz Elek, s jelentőségteljesen körbepillantott, holott senki sem tudta, mit is csinál a veje, de nem merték firtatni, mégiscsak főkönyvelő Sporz a tsz-ben. Csak annyit hallottak. hogy a vej valami nagykutya a fővárosban. — Éppen most beszéltem telefonon vele — folytatta HUMORSZOLGÁLAT A két jóbarát vendéglőben étkezik. Egyikük vegetáriánus ugyan, mégis húst rendel. — De hiszen Te vegetáriánus vagy?! — csodálkozik a másik. — Igen, de ma böjtölök — hangzik a válasz. — Soha ne vásárolj tranzisztoros rádiót! Nem ér semmit! — Ne mondd! — Eddig hármat vettem. Egyet elloptak, kettőt elveszítettem! — Nem tetszik nekem az ön betegsége — mondja az orvos gondterhelten a betegnek. — Mit tegyünk, doktor úr, csak ez van. Péter az iskolából egyik osztálytársával állít haza és kijelenti: — Nézd csak, mama, ez Misi! — No és? — Még rosszabbul tanul, mint én! — Anyukám szeret enge- met — olvassa Karcsi a fogalmazványát. — Engem! — javítja ki a tanító. — Micsoda?! — csodálkozik Karcsi. — Ezt el kell mondanom a papának! ■ — Nőül veszi az itt jelenlévő Zsuzsannát? — Veszem, de csak tizenkét havi jótállással! valami ilyesmire gondoltál? — csapott le rá Rachedly. — „A Butaion micsoda? A Butaion a csoda!”, no, mit szóltok hozzá? — 'derült fel gozóinak, amelyet a végzett munka arányában osztunk el. Erről mindig eszembe jut megboldogult édesapám kedvenc szavajárása: Reklám a köbön Kernács. — De micsoda valójában a Butaion? — kérdezte Fürj, az osztály legfiatalabb tagja, aki mellesleg vnarketing szakon végzett a közgazda- sági egyetemen. — Persze, te még akkor nem is voltál a cégnél, nem tudhatod — mondta nyűgösen Rachedly. — Mondhatnám, egy újszülöttnek minden vicc új. Hehehe! Ezen aztán jót derültek. —- És egyébként is eladni vagy megismerni akarjuk a Butaiont? — sietett hozzátenni Bradányi. — Hát ezzel megtolnánk — mondta Bradányi. — Viszont erkölcsi kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy egy-egy jól sikerült reklám kidolgozásáért külön- jutalom jár az osztály dolaki nem dolgozik, az ne is egyék. És a szöveget átvitték a Hűha Gyorshirdető Vállalat reklámgrafikusához. A grafikus lehunyta a szemét, ízlelgette, mormolgatta a szöveget. „Emberek! A Buta- Ion micsoda? A Butaion a csoda!" — Nem rossz, nem rossz — mondta. — De valami még kellene bele. Közben arra gondolt: a megrendelő szava szent, nem szabad megbántani, alkotókedvét elsorvasztani, mert az a hirdetések számának csökkenésével jár, akkor pedig nincs prémium, sőt, fizetés sincs. — Én nem a toll, hanem a ceruza és a radír embere vagyok — törte meg azután a csendet —, de hadd szúrjak bear. elnök. — Mielőtt hazautazott volna a csapat, elintézték, hogy barátságos mérkőzést játszanak a bírókkal, hátha megbékélnek a fiúk. Játékvezetőnek a svéd Hellströmöt kérték fel, az úgyis semleges. És képzeljétek, nyertünk! — Na ne... És mennyire? — Négy kettőre. Azt mondta a vejem, többet is rúghattunk volna, de az a fránya Baretto mindent megfogott, a Palotai meg úgy söprögetett, hogy az kész csoda. — Hihetetlen — csóválta a fejét Bokszics. — Törő- csik is játszott? — Persze! Két gólt is lőtt, a Nyilasi meg folyton kötényt adott annak a portugálnak. Na. hogy is hívják ... Garrido, az az. Mert hogy nem tudta neki megbocsátani a kiállítást. Kapott is egy sárga lapot a bírótól, komolytalan játékért. Egyébként ez a Garrido rúgott nekünk egy tizenegyest is. A vejem szerint szigorú ítéletvégrehajtó volt. —• Talán hóhér! — vágott közbe Vidovics, de lehurrogták. — Az angol,, vagy nem is, a walesi játékvezetőt, a Thomast meg kiállította Hellström. Csúnyán felvágta Zomborit, mindjárt mutatott is neki egy sárgát a svéd. Erre elővett a walesi is egyet, hogy olyan neki is van. A svéd pirossal kontrázott. de az is volt nála" — Az anyját! — hörült fel Borjasi. — És az ász? Az ász kinél volt? — Az biztos, hogy nem nálunk... — jegyezte meg Bokszics, leintve a szélesen vigyorgó kompániát. A válogatott ügyében ebben maradtak, s mivel későre járt, megbeszélték a községi csapat vasárnapi összeállítását. Sporz Elek kihagyta az együttesből Borjasi háromlábú, rendkívül gyors fiát — mert a községben Sporznál van az ász ... Constantin Lajos Napló...- Elemér, ma este ismét nagyon egyedül hagyot'... le csak egyetlen mondatocs- kát: „Emberek! A Butaion micsoda? A Butaion a csoda!” most jönne az, hogy: „De kicsoda gyártja, kicsoda?”, ide kérdőjelet rajzolnék, mintegy szünetet tartva, s jöhetne, hogy: „A Ruggyantó és Vízöblítőművek Kartácsüzeme”. — Te jó ég, hogy feldobta ez a néhány szó az egészet! — álmélkodott Rachedly. — Nemhiába, profik nélkül nem megy a szekér. Ezért is fordultunk hozzád. Meg tudod nálunk a jelszó: reklám a köbön! Mindenki elégedett volt. S ontani kezdték a szöveget a kirakatokban, a filmhíradó után, a fényújságokon, a televízióban. Az esti mese előtt a gyerekek kórusban énekelték: „De kicsoda gyártja, kicsoda?” Mindenki felvette a jutalmát is (kivéve a lusta Fürjét, aki csak akadékoskodni tudott). Egyedül Kreutzer bácsi, a gyár raktárosa kért a szak- szervezettől védőruha gyanánt gázmaszkot, mert a raktárban hegyekben rothadó Butaiontól munkaidő alatt már többször elvesztette az eszméletét. Marafkó László
