Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-16 / 140. szám

1978. június 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VÍZI UTAK EURÓPÁBAN Egészen Záhonyig Uszályok a Dunán A Minisztertanács tárgyalta Javult a táppénzfegyelem Magyarországon a modern folyami hajózás több mint 150 éve kezdődött. Bernhard Antal 1817. március 21-én in­dította útjára a „CAROLI­NA” nevű első gőzhajóját a Dunán. A CAROLINA az ak­kori legmodernebb technikát képviselte: csőkazánnal és szabályozható lapátkerékkel működött. 1894-ben alapítot­ták a Magyar Folyam- és Tengerhajózási RT-t (MFTR), amely az első világháború előtti nagy ipari fellendülés nyomán gyorsan fejlődött. A két világháború azonban sú­lyos károkat okozott a ma­gyar hajózásnak is. Közös szovjet—magyar vállalkozás­sal 1946-ban indulhatott meg újra a forgalom a Dunán. Első szárnyashajók 1955-ben a szovjet fél ki­válása után alakult meg a MAHART, amely az utóbbi években a hagyományos uszályszállításról fokozatosan áttér a legkorszerűbb toló­hajók és önjárók működteté­sére. A MAHART évi folya­mi áruforgalma mintegy két millió tonna: darabárukat, fát, műtrágyát, vasércet, bau- xitot, olajat és más terméke­ket szállít. Ez a vállalkozás indította az első menetrend- szerű szárnyashajókat a Du­nán — Budapest és Bécs kö­zött. Jelentős a személyfor­galom Budapest és Esztergom között, sőt a fővárostól délre, Kezdfldik a feltöltés Újra gáz lesz a kimerült mezükön Feltöltik a mintegy 300 millió köbméteres földalatti gáztartályt, a negyvenes években feltárt, s egy évti­zede kimerült pusztaedericsi földgázmezőn. Felszerelésén még dolgoznak, de a hatal­mas tartály már működik. A nyári hónapokban, ami­kor kevesebb a felhasználás, az országos körvezetéken az alföldi lelőhelyekről érkező földgázt kompresszorokkal a régi gázmező kőzeteibe saj­tolják, télen pedig a tárolót összekapcsolják a megyei gázhálózattal. Ezzel a csúcs­időkben is egyenletes és biz­tonságos lesz Zalaegerszeg és Nagykanizsa lakosságának és üzemeinek fűtőanyag-el­látása. Már megépült egy- óránként 10 ezer köbméte­res teljesítményű gázelőké­szítő mű, szerelik a nagytel­jesítményű kompresszortele­pet. A továbbiakban még egy, óránként 40 ezer köb­méter teljesítményű gázelő­készítő művet építenek. a soroksári Duna-ágon is. (A minap indították meg a fő­város és Dunaújváros közötti rendszeres szárnyashajó-já­ratokat.) Összeurópai konferenciát Kovács István, a MAHART vezérigazgatója nagy jelentő­ségűnek tartja az európai ví­ziúthálózat kiépítésével kap­csolatos terveket. Magyar szempontból különösen fon­tos a Rajna—Majna—Duna- csatorna üzembeállítása. — Az ezzel összefüggő jogi kérdések tisztázására mielőbb összeurópai konferenciát kel­lene tartani az érdekelt or­szágok részvételével — mond­ja a MAHART vezérigazga­tója. — Ennek a konferen­ciának feladata lesz a többi között az egységes hajózási szabályok,, a „vízi KRESZ” kidolgozása. Jelenleg ugyanis a különböző országokban más és más vízi közlekedési sza­bályok érvényesek. Egységes képesítési előírásokat is létre kell hoznunk a hajózó sze­mélyzetre nézve. Jelenleg mások az előírások például a Dunán és mások a Rajnán hajózok számára. De egyez­ményeket kell létrehoznunk a kikötők, javítóüzemek köl­csönös használatáról, az üzemanyag- és tartalékalkat- rész-bázisokról is. Későbbi, de feltétlenül elvégezendő feladat az európai belvízi Hazánk a hatodik ötéves terv elejétől részt vesz az atomenergetikai gépek gyár­tásában, amelyben a többi KGST-tagállam is érdekelt, mivel a KGST-integráoió ke­retében a tagállamok az atomenergetikai gépek és be­rendezések egy-egv csoport­jának gyárfására Szakosod­nak. Az idén a Szovjetunió és Magyarország között is lét­rejön a kétoldalú szakosodá­si egyezmény, tehát hazánk­ban rövidesen elkezdődik a szükséges ipari háttér kiala­kítása. A közelmúltban csehszlo­vák vendégek jártak az Ap­rítógépgyárban, mint a gyár­tásra kijelölt egyik magyar vállalatnál, hogy kapcsolatot teremtsenek. Felkereste az Aprítógépgyárat J. Gazdo, a CSSK Köztársaság Elnöki Irodájának ipari főcsoportve­közlekedés hajóinak szabvá­nyosítása. Jelenleg ugyanis az eltérő szabályok akadá­lyozzák egymás járműveinek (a toló- és vontatóhajóknak, stb.) kölcsönös használatát. El kell érnünk — mint a va­sútnál —, hogy valamennyi érdekelt ország hajóparkját minden személyzet kezelni tudja. Ez nagyban megköny- nyítené a nemzetközi hajó- forgalmat. Belső víziutaink — A magyar belvízi hajó­zás milyen új víziutakra szá­míthat? — A csongrádi IV. tiszai vízlépcső megépülésével és a folyó teljes szabályozásával a Tisza lényegében Záhonyig lesz hajózható. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoz­nom, milyen nagy jelentősé­ge lesz ennek a víziútnak a magyar népgazdaság számá­ra. További tervek: az ezred­fordulóra előreláthatólag el­készül a Duna—Tisza csator­na s tervek vannak a jugo- szlávokkal közösen a Dráva hajózhatóvá tételére is. A vezérigazgató befejezésül hangsúlyozza: — Az új csatornák kétség­telenül növelni fogják Euró­pa jólétét. Közös érdek tehát e hálózat mielőbbi kiépítése. Gáti István zetője, L. Derian, a Csehszlo­vák—Magyar Vegyes Bizott­ság titkára, S. Simek, az Atomerőművi Építési Bizott­ság titkárságvezetője, vala­mint S. Kain, a Köztársasági Elnöki Iroda szaktanácsadója. A magas rangú csehszlo­vák vendégeket jászberényi látogatásukra elkísérte Raschl Károly, az Országos Atom- energetikai Bizottság osztály- vezetője. Az Aprítógépgyár­ban Izsó Gyula műszaki igaz­gatóhelyettes, és Pető Ferenc műszaki főosztályvezető fo­gadta a vendégeket, és be­mutatták a vállalatot. Az aprítógépgyári látogatás után a csehszlovák delegáció felkereste az atomenergetikai berendezések gyártásával kapcsolatosan kijelölt többi vállalatot is, hogy előkészít­sék a csehszlovák—magyar államtitkári szintű találkozót. ü cél a minőség javítása Új rendszer a cukorrépa átvételében A répa cukortartalom sze­rinti átvételére készül fel az ipar; a gyárakban laborató­riumi berendezéseket szerel­nek fel, s ezekkel teszik lehe­tővé, hogy a termelőknek pontosan annyit fizessenek az alapanyagért, amennyit az ér. A MÉM-ben az új átvételi rendszerrel kapcsolatban elő­zetes átfogó elemzést készí­tettek, amely azt bizonyítja: a várhatóan jövőre beveze­tésre kerülő minősítési mód­szer anyagilag érdekeltté te­szi a termelő üzemeket a mi­nőség javításában, a cukor- tartalom növelésében. Elemezték, mit kellett vol­na fizetni a termelőknek a répáért tavaly és tavalyelőtt abban az esetben, ha az új, minden tekintetben korszerű minősítési rendszerrel érté­kelték volna a gyárakba ke­rülő alapanyagot. Az újfajta értékelés szerint mázsánként 3 forinttal kevesebbet kaptak volna a termelők 1976-ban, viszont ugyanennyivel többet számláztak volna nekik az el­múlt évben, igaz lényegesen jobb minőségű áruért. Tavaly úgy nőtt a cukor- tartalom, hogy ezzel együtt a termés mennyisége is na­gyobb lett, ami azt bizonyít­ja, hogy a termés két meg­határozó tényezője össze­egyeztethető, helyes agronó­miái eljárásokkal úgy lehet növelni a cukortartalmat, hogy közben a termésátlag is gyarapodik. Az értékelés szerint egy év alatt 17 má­zsával nőtt hektáronként az átlagos terméshozam, az üze­mek csaknem ötödé hektá­ronként 400 mázsa feletti ter­mésátlagot ért el, de számos gazdaság 500 mázsánál na­gyobb cukorrépa-„tömeget” takarított be minden egyes hektárról. Az új minősítési rendszer, amelynek részletes mutató­számait az arra illetékes kor­mányzati szervek hagyják majd jóvá, és később hozzák nyilvánosságra, figyelembe veszi a felmérés eredménye­it, illetve a hazai cukorrépa termesztés sajátosságait. Gyorsult az építkezés üteme Valamikor rég ódzódott a bocskora az állattenyésztők­nek attól, hogy a tehenek­kel karbamidot etessenek. Az utóbbi években viszont meg­nőtt az igény a tápszerek, a takarmánykeverékek iránt. Ezek nagy részét dollárért, külföldről kell beszereznünk, de nem sokáig, hiszen a tervek szerint a következő évben már megkezdődik a próbaüzem Karcagon a Phylaxia Oltó­anyag- és Tápszertermelő Vállalat gyárában. A létesítmény — melynek építésénél a .generálkivite­lező a Szolnok megyei Ál­lami Építőipari Vállalat — üzemcsarnokában már a padlózatot szerelik, s hozzá­fogtak az építők a szakipari munkákhoz. Elkészült a tra­fóház, állnak már a silók is, és összeállították az iroda és szociális épület vázszer­kezetét. Dolgoznak a Tata­bányai Szénbányák központi műhelyüzemének — a tech­nológiai szerelési munkák generálkivitelezőjéről van szó — munkásai is. Az új gyár beruházási költsége 423.2 millió forint. A terme­lés felfutásával húszezer ton­na premixet és harmincezer tonna karbamidot készít majd évenként, termelésijér- téke meghaladja a 700 mil­lió forintot. Nem mindegy tehát, hogy miként áll munkába az üzem — ez elsősorban a kivitele­zőkön múlik. A kezdeti problémák után a jelenlegi „kép” azt mutatja, felgyor­lényegét fl rendelkezés téveszti szem elől az, aki a táppénzfegyelem erősítése céljából hozott kormányhatározatot takaré­kossági akciónak fogja fel. Természetesen jelentős ösz- szegekről van szó, amelyek az állami költségvetés kiadá­si rubrikájában szerepelnek, és nem kevés az az összeg, amely az utóbbi években más célra maradt meg, mert csökkent a táppénzesek ará­nya Magyarországon: Ponto­san egy fél százalékkal, amely milliókat jelent. A kormányt mégsem a ta­karékosság vezette, amikor 1977. január elsejétől új sza­bályozással módosította a táppénzek kifizetésének gya­korlatát. Míg korábban a betegállományba került em­berek a megelőző háromha­vi keresetük alapján kap­ták a pénzt, ezúttal a meg­előző év átlagkeresetének 65 —75 százalékára jogosultak. Az 1—3 napos betegség ese­tén a vállalat fizet. A kor­mányzati intézkedések hatá­sára 5 százalékkal csökkent a pénzkifizetés. Kezd fel­hagyni egy kis réteg azzal a gyakorlattal, hogy néhány hónapos munka iogán hosz- szabb időre „beteget” jelent­sen, s közben kétes forrá­sokból szerezzen jövedelmet. Miután pedig a néhány na­pos kiírás terheit a vállalati gazdálkodás viseli, az üzem is jobban megnézi, hogy kik azok, akik esetleg maszek­munkát vállalva két—három napra — színlelt bajjal — táppénzre iratkoznak. Egyszóval javult a morá­lis helyzet — végül is ez a rendelkezés legfőbb célja. A táppénz az egyetlen jö­vedelemforrás azok számára, akik betegség folytán kere­sőképtelenné válnak. A munkásságnak már a kapi­talizmus idején kiharcolt jo­ga ez, s e küzdelmet nemes, humanitárius szempontok vezérelték: emberi viszonyo­kat teremteni azok számára is, akiknek önhibájukon kí­vül kellett időlegesen letenni a szerszámot. A szocialista állam mindenki számára olyan táppénzösszeget bizto­sít, amely megélhetést ad akkor is, ha valaki beteg­sége miatt nem tudja fel­venni a munkát. sült az építés üteme. A ter­melés másik feltétele az ele­gendő munkáskéz, , s a mű­szaki gárda, tehát a kellő létszám megteremtése. A tervek szerint háromszázhat- vanketten dolgoznak majd a gyárban. A munkások egyrésze már termel, noha a gyár még csak most nőtt ki a földből. Huszonketten Budapesten, a központban ismerkednek a premixkészí- tés fogásaival — mire a karcagi létesítmény elkészül, ők már, mondhatni, meste­rei lesznek a munkának, is­merik az alapműveleteket és az alapanyagokat. A Phy­laxia felvett, s átadott har­mincöt szakmunkást a Ta­tabányai Szénbányák köz­ponti műhelyüzemének. Ők lesznek a gyár leendő tmk-s dolgozói. Átadásuk kettős haszonnal jár: egyrészt kise­gítik az amúgy is létszám- hiánnyal küszködő szerelő­vállalatot, másrészt — ez a fontosabb — a munkások együtt állítják össze a be­rendezéseket. Megismerked­nek azok készítésénél a leg­apróbb részletekkel is, ugyanakkor ügyelnek a sze­relés minőségére, hiszen a rossz munka nekik okoz ké­sőbb gondot. Ezután szervezik meg a gyár munkásállományának zömét — száznyolcvanöt be­tanított — valamint szak­munkásra lesz szükség. Mi­vel a technológia automati­zált, így a gyártáshoz főként az előbbiekre — nőkre, fér­fiakra egyaránt — számíta­Rendkívül rossz hatással volt az általános munkafe­gyelemre, a közmorálra a szimulánsok, csalók számá­nak elszaporodása. Joggal háborodnak fel a becsületes dolgozók, mert tudták, hogy a korábbi rendelkezések sok kiskaput nyitottak a lógás sajátos formájának: a táp­pénzcsalásnak. Természetesen az egész problémakörnek sok más összetevője is van, társadal­mi, szociális, anyagi okok keverednek és hatnak egy­másra, amelyek jelentkezési formája más és más a kü­lönböző rétegeknél. Ez a tény arra figyelmeztet, hogy a táppénzügy nem kezelhe­tő sem pusztán gazdálkodá­si megközelítéssel, sem üres moralizálással. Adott mun­kahely dolgozóinak sajátos személyi és otthoni körülmé­nyeit figyelembe véve lehet csak tartós eredményt el­érni. Természetesen nem arról van szó, hogy az orvos az egyébként is szűkén mért idejében legyen még szocio­lógus, pszichológus vagy szo­ciálpolitikus, de azt sem árt tudnia, hogy az állandó vagy gyakori táppénzes jelöltek milyen körökből kerülnek ki, és milyen indokkal fordul­nak orvoshoz. Az sem baj, ha az üzem munkaügyi és szociálpolitikai szolgálata időnként közösen áttekinti ezt a problémát, különösen azokon a munkahelyeken, ahol az üzemorvosnak táp­pénzes állományba vételi jo­ga van. folytatja a II kormányzat keresőké­pesség el­bírálásának korszerűsítését, annak jogszabályi rendezé­sét. 1979. január elsejétől új rendelkezések várhatók. Azért csak fél év múlva, mert a kibocsátók figyelem­be akarják venni az egész­ségügyi intézmények integrá­ciójából adódó kedvezőbb lehetőségeket is. A várható új szabályozás kiterjeszti a rendszeres orvosi felülvizs­gálati kötelezettséget a ter­melőszövetkezeti tagokra is, továbbá egyszerűsíti a táp­pénzzel kapcsolatos informá­ciós rendszert. nak. (Sajnos jelentős lét­számot, s így kézierőt igé­nyel a nyersanyag, a kuko­rica mozgatása. Magyaror­szágon ugyanis niég nem gyártanak pneumatikus anyagmozgató berendezése­ket — importálása a beru­házás dollárszükségletét ter­helné . . . Kérdés, melyik éri meg jobban a népgazdaság­nak?) Az automatizált, nagy ter­melékenységű üzemben a fontosabb termelési poszto­kon technikusok dolgoznak majd, s szép számmal kel­lenek gépész-, mezőgazdász, és vegyészmérnökök, üzem­mérnökök is. A gyár vezető és műszaki gárdájának ki­alakítását nyolc lakás bizto­sításával támogatja a me­gyei tanács —, ennél azon­ban jóval többre, mintegy húszra lenne szükség. (A lakások építéséhez műszaki fejlesztési alapjából hozzá­járul a vállalat.) Az alkalmazottak létszá­mát a próbaüzem megkez­dése után töltik fel, ekkor egészítik ki például a pénz­ügyi, a számviteli vagy a készletezési csoportot. A szakemberek kiválasztásánál fontos szerepet kap a gya­korlat és a szaktudás, hi­szen ha csak a készletezők, a raktárosok munkáját néz­zük: nagy figyelmet és fe­gyelmet kíván a beérkező sok-sok ezer tonnányi nyers­anyag, valamint a megany- nyi gazdaságnak kiszállítan­dó készáru gondozása. H. J. (VÉGE) A KGST keretében Felkészülés az atomenergetikai gépek gyártására llj gyár Karcagon

Next

/
Thumbnails
Contents