Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-14 / 138. szám
1978. június 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Táncosok, bábosok, színjátszók Továbbképzés amatőröknek A nyár csak látszólag uborkaszezon a közművelődésben. A Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ irányításával hamarosan megkezdődnek s tartanak egész nyáron át azok a tanfolyamok, továbbképzések, amelyeken az amatőr művészeti együttesek vezetői, tagjai vesznek részt. A szervezésben, a lebonyolításban a művelődési központon kívül más intézmények is részt vesznek. A jászberényi néptáncos „fellegvár”, a Déryné Művelődési Központ a C-ka- tegóriás néptánccsoport-vezetői engedélyre pályázók tanfolyamának ad otthont e hét végétől. A tanfolyam résztvevői- augusztusban vizsgáznak majd, remélhetőleg ősszel néhány új néptánccsoport is szerveződik a megyében. Zebegényben június utolsó hetében a színjátszó rendezőknek, illetve a bábcsoportvezetőknek működési engedélyt adó tanfolyamot bonyolítanak le. Ugyancsak Zebegényben kapnak egyhetes képzést — neves szakemberek közreműködésével — a népdalkör-vezetők és a eite- rások. Ök elsősorban zenei elméleti alapismereteket sajátíthatnak el. Első alkalommal rendeznek tábort — szintén Zebegényben — az amatőr versmondóknak, akik nap, nap után kiváló szakemberektől, előadóművészektől tanulhatják el a versmondás műhelytitkait. Júliusban Jászapátiban nagyszabású néptáncos tábort rendeznek. Külön-külön csoportban tanulnak majd az együttesvezetők, illetve a felnőtt és a gyermek táncosok. Az amatőr képzőművészek több országos jellegű táborozáson vesznek részt. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően lesznek Szolnok megyei résztvevői az. idén is a zebegényi, a tokaji, a gyulai, a karcagi tábornak. Lesz tehát alkalmuk tovább csiszolni tudásukat az amatőr csoportok tagjainak, vezetőinek. Előkészített, szervezett programok várják őket — mindez remélhetőleg jó hatással lesz az együttesek további munkájára. Zenekari est Szolnokon Petrovics Emil a sikeres előadás után a zenekar körében Hétfőn este a városi tanács - dísztermében a Szolnoki szimfonikus zenekar adott hangversenyt. A veszprémi országos kamarazenei fesztiválra készülő együttes klasszikusok mellett új magyar művet is műsorára tűzött: Petrovics Emil Kantátáját szoprán hangra és kamarazenekarra. A szolnokiak számára készült kompozíció bemutatása mintegy házi főpróbának számít, a hivatalos bemutató Veszprémben lesz, június 16-á". Petrovics Emilt alkotásai sokoldalú művészi tevékenysége révén jól ismerik a közönség széles rétegei. Operáit. oratórium és kamarazenei kompozícióit, rendkívül kedvelik az előadóművészék, mert invenciózusak, modernségük - gondolati mélységgel társul, tehetségről, s nagy szakmai tudásról tanúskodnak. Az úi Petrovics-mű > egy tizennyolcadik századbeli magyar regény: Kármán József : Fanny hagyományai című írására épül, egy érző szívű leány boldogtalan szerelmét festi a zene megjelenítő hatalmával. A Kármán eredeti szövegéből ösz- szeállított verseket szoprán szólista énekli, énekbeszéde nehéz koloratúrákkal díszített, de jól énekelhető és kifejező. A zenekari anyag tömör hangszerelésű, meglepő hangszerállásokkal, hatásos színváltozásokkal, kitűnő) éregnáns ritmikával. Kincses Veronika, az Állami Operaház énekművésze ragyogó technikával adta elő szólamát, hangjának nemes csengése, valamint hatalmas vivőereje nagyszerűen sz.ol- gálta az érzelmi kitárulkozás költői pillanatait és hangulati árnyalatait. Kár, hogy a szöveg a felső regiszterben és a mozgékonyabb hajlítások alatt nehezep érthető. A kamara összeállítású zenekar. Báli József irányításával, érezhető hangulati plusszal, bravúrosan oldotta meg feladatát. Jó benyomást keltett a szolnoki zenekar játéka a műsor többi számait hallgatva is. Mozart: Sinfonia Concertanté-ja a jászberényi bemutató óta sokat érett, kiegyensúlyozottabbá vált, lehiggadt. Haydn: G-dúr (Oxfordi) szimfóniáját Báli József karnagy jó arányérzékkel, valós dinamikai egyensúllyal állította be, s a zenei történést biztos kézzel vezette. Nagy Pál Várják a Barangolok a Duna-menti község utcáin, végigmegyek a töltésen, lefordulok jobbra, elindulök balra, s gyönyörködve a májusi zöldben beszélgetőtársakat keresek. Később sarokház élé érve látom, hogy a túloldalon vénember ballag, hóna alatt pékkenyér. Észrevesz a szikár öreg, megáll az eperfa hűvöse alatt, felém fordul és gondosan szemügyre vesz. — Keres valakit? — szól át hozzám. Tudtam, hogy valami ehhez hasonlót fog kérdezni. Barangolásaim során nézelődve a községek utcáin, az idős emberek mindenütt tolakodó érdeklődéssel firtatják, kihez jöttem, mi szél hozott falujukba. A gyerekek, a fiatalok ügyet sem vetnek rám, bezzeg az öregek elszántan még utánam is sietnek. Tévedéseim számát növelve azzal magyaráztam a koros emberek kíváncsiskodását, hogy velejárója ez a második gyermekkornak. Ráérnek, unatkoznak, idegent látni esemény, tudni szeretnék, ki fia borja az ismeretlen. Idők során az érdeklődőktől én kezdtem érdeklődni. Küszöbön, kispadon üldögélve így tudtam meg az igazat, a lényeget. Azt, hogy a kiváncsi öregek váltig reménykednek, abban bíznak, én vagyok a hírhozó, éppen őket keresem, őket, akiknek Budapestről, Miskolcról, Szekszárdról, Dunaújvárosból vele üzent a gyerek: ha úgy is felénk jársz, szólj be apámékhoz, még a hónap végén hazamegyünk:, de addig küldjenek néhány tojást és egy pár rántani való csirkét. hírhozót A beszélgetések során rádöbbentem: a falusi öregek nagy többsége korán, és szinte végérvényesen elvesztette városba repülő gyerekeit, hiszen az ott meggyökeresedő lány, fiú, annyi, mintha nem is volna. Egyik szemük sír, a másik nevet. A gerjeni anyóka örömkönnyeket hullatva mesélte: egyik fia gépészmérnök, lánya ápolónő, a kisebbik gyerek villanyszerelő. De mikor látja őket? Ritkán. ígérik, hogy majd ekkor, majd akkor, a hajrá után, a nyári szünetben, ha kiveszik a szabadságot, egész hétre hazamennek. Aztán mindig közbejön valami és a beígért egy hétből egy nap, á régóta várt egy nap helyett a szülőkre fél óra marad. Mit tehetünk? Életformánkon, munkahelyi kötöttségünkön lehetetlen változtatni. Százezrek szakadtak ki szülőfalujukból. Meggyökeresedve valamelyik városban, a papa, a mama otthon a falusi ház portájából örökké kifelé figyel, autózúgásra nyomban az utcára siet, és a szombat délutánt a kiskapuban várakozással tölti. Az öregember hóna alatt a két kilós pékkenyérrel még mindig a falnak áll. — Küldték? Talán éppen a Jánosunk? — kérdezte reménykedve. Miután nemmel válaszoltam, hóna alatt a kenyérrel elindult haza. Elhatároztam, vele tartok, náluk maradok estig és máskor is meglátogatom őket. Csakhát ő Jánost várja, elsőszülött fiukat. Szekulity Péter Társadalomtudományi folyóiratunk Az elmélet közvetítése Társadalmi-politikai életünkben fontos szerepet tölt be a harmincharmadik évfolyamába lépő Társadalmi Szemle. Az MSZMP Központi Bizottságának folyóirata, amely elméleti és politikai kérdésekkel foglalkozik, népszerű a közéleti érdeklődésű emberek körében, széles olvasótábora van. A legtöbben összegyűjtik, gondosan megőrzik példányait. Könyvtárainkban gyakorta keresik régebbi számait is. Az elmúlt években egyre növekvő példányszáma azt bizonyítja, hogy az olvasók általában megtalálják a Társadalmi Szemlében azt, amit keresnek. A folyóirat olyan kérdésekhez szsj,. amely sokakat érdekel az adott időben. A Társadalmi Szemle munkáját irányító szerkesztő bizottság elnöke Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A párt vezető szervei nagy segítséget nyújtanak a szerkesztőségnek. Láng György és Józsa György, a szerkesztőség munkatársai ezt a következőkben foglalják össze: — A Társadalmi Szemle szerkesztő bizottsága évente többször ülésezik, s ilyenkor napirendre kerül a lap tartalma. Megvitatja a féléves lapterveket és az évi munkáról szóló elemzéseket. Az értekelések és észrevételek, a javaslatok sok segítséget adnak a folyóirat szerkesztéséhez. Elhangzik a szerkesztő- bizottsági értekezleteken például, hogy mi készül a tudományos műhelyekben, miről beszélnek a pártmunkások, mi foglalkoztatja leginkább a közvéleményt. Csak az utóbbi évekre Visszatekintve, a XI. kongresszus határozatának, a párt programnyilatkozatának végrehajtása sok kérdést vetett fel az emberekben. A világgazdasági helyzetnek a magyar társadalomra gyakorolt hatása szintén az érdeklődés középpontjában áll. A folyóirat pedig igyekezett nemcsak nép- gazdasági szinten foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, hanem bemutatta megjelenésüket és megoldási módozataikat is. — Hogyan lehet meghatározni a Társadalmi Szemle céljait? — Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy lapunk nem szakfolyóirat. Az elméleti és politikai folyóirat kifejezés azt jelenti, hogy a politikai kérdések megvilágításával összekapcsoljuk az elméleti problémákat, melyek kiválasztásánál figyelembe vesszük, hogy a politika éppen milyen kérdéseket tűz nápirendre. Elméletileg feldolgoz a folyóirat olyan témákat, amelyek politikai döntéseket segítenek előkészíteni. Közreműködik a lap a párthatározatok előkészítésében és abban, hogy az olvasótábor nyomon követhesse a határozatok végrehajtóHogyan készül a Társadalmi Szemle? sát. Ha szakkérdésekhez szólunk, akkor igyekszünk az általános társadalompolitika szempontjából foglalkozni az elméleti kérdésekkel. Törekszünk a társadalompolitika valamennyi lényeges területét átfogni, a gazdasági és a politikai élet, az államélet, az ideológia területét, a tudományok. a művészetek, köz- művelődés, közoktatás és' nem utolsósorban a pártélet és a közélet kérdéseit. Helyet adunk a tudományos élet bizonyos területeiről érkező írásoknak, ha azok új gondolatokat tartalmaznak, melyek további megfontolásokat vetnek fel. Erre ösztönöz a Politikai Bizottság határozata, amely kimondta, hogy lapunk foglalkozzon az élet új jelenségeivel, a tudomány legfrissebb eredményeivel, s ezek ismertetésével, feldolgozásával mutassa meg a fejlődés irányát. A Társadalmi Szemle írásai persze nem a párthatározat erejével rendelkeznek. Arról van szó csupán, hogy a párt politikáját hirdetjük, s nem adunk helyet az ezzel ellentétes nézeteknek. Természetesen a gyakorlatban nem ilyen egyszerű a dolog. A napi politikai gyakorlat nem mindenkor és nem szükségszerűen esik egybe a társadalomtudományok egyes tételes megállapításaival. Szükségessé válik tehát, hogy éppen a tudományos eredmények mélyebb feltárásával következetesen megmutassuk az általános tendenciák érvényesülését. Elmondhatjuk egyébként, hogy ezek a közvéleményt is erőteljesen érdeklik. — Közvéleményen a Társadalmi Szemle szerkesztői nyilván a folyóirat olvasótáborát értik. Kikből te- vődik össze ez a tá- bor? — Állandó törekvésünk, hogy lapunk olvasótáborát jobban megismerjük, mert ez az igények tekintetében is mértékadó. Másrészt azonban a szerkesztés tudatosan kíván szólni a párt-, az állami, a tömegszervezeti vezetőkhöz, a marxizmus—leni- nizmus egyetemi oktatóihoz és a propagandistákhoz, a tudományos, a műszaki és a művészeti értelmiséghez, a pedagógusokhoz és az újságírókhoz. Mindazokhoz tehát, akik a társadalmat vezetik, akik a párt hangját, politikáját közvetítik az élet valamennyi területéhez, akik e politika megvalósítását különféle posztokon irányítják, befolyásolják. Persze az említetteken kívül is sokan olvassák a folyóiratot, a pártós tömegszervezeti oktatásban résztvevők, főiskolai hallgatók és mások. Sokféle réteg alkotja tehát az olvasótábort, s ez nagy felelősséget, körültekintést kíván a szerkesztéstől. — Ebből az is kitűnik, hogy a szerkesztési •elveket tervszerűen igyekeznek érvényre juttatni■ — A szerkesztés természetesen nem nélkülözheti a tervszerűséget. Félévenként készítünk terveket. Ezeket jelentősen befolyásolják bizonyos aktualitások, a szocialista építés időszerű feladatainak politikai és elméleti összefüggései. A XI. párt- kongresszust követően tématerveket készítettünk a kongresszusi határozatokból és az új programnyilatkozat alapján. E terv szerint készültek írásaink az elmúlt csaknem három évben. Olyan írások, amelyek orientálnak és informálnak a fontosabb társadalmi-politikai kérdésekben, mozgósítanak a feladatok megvalósítására, segítenek a fejlett szocializmús felé haladás ideológiai kérdéseinek tisztázásában, az elméleti előrelátásban, és hozzájárulnak a döntések előkészítéséhez, a végrehajtás ellenőrzéséhez. — Felkérésre készülnek a cikkek, vagy beküldik az írásokat? Kik írjá k _a T ársadalmi Szemlét? — Az üzemi demokráciáról folyó eszmecserénk jól példázza, hogy felkérésre írt cikkek is szerepelnek folyóiratunkban, de helyt kapnak beküldött írások is. A fontos az, hogy a szerkesztőség munkatársai, akik maguk is írnak a lapba, mennyire tudják nyomon követni a napi gyakorlati élet legtöbbet vitatott kérdéseit. Ezért figyeljük állandóan a társadalmi élet területeit, a tudomány műhelyeit, vizsgáljuk, hogy mivel foglalkoznak a kutatók. Ezek alapján kérünk fel szerzőket egyes anyagok megírására. — Hogyan értékelik a szerkesztője a lap hatását?________ — Példányszámunk egyre emelkedik, ami a növekvő érdeklődés jele. Akkor lenne munkánk igazán eredményes, ha mindenki elolvasná a lapot akiihez kerül. Ha minden Társadalmi Szemle abba a célba találna, ahová mi az egyes számokat és az egyes cikkeket szánjuk. Vannak tapasztalataink, hogy sok helyen ez már így történik. Egyre több írását használják fel a gazdasági vezetők, a pártmunkások, a tömegszervezeti vezetők, az oktatásban, a tudomány, a művészet és a tájékoztatás területén dolgozók. L. Gy. Képzőművészeti tárlat középkori környezetben Másodszor rendeznek tárlatot Miskolcon - a diósgyőri várban - az amatőr képzőművészek. Az idei vártárlatra a miskolci szakkörök fiataljain kívül Budapestről, Szentendréről, Ózdről, Székesfehérvárról érkeztek ifjú képzőművészek.
