Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-14 / 112. szám

IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 18. Jól gazdálkodó tanácsok, javuló életkörülmények AZDASÁGI FIGYELŐ II lakosság életkörül­■ ■ ■ ményeinek alakításával összefüggésben pártunknak következetes el­vi álláspontja és gyakorlati politikája, hogy a szocializ­mus építése járjon együtt a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Az életszínvonal bonyolult fo­galmának legfőbb meghatá­rozói a bérek és jövedel­mek nagysága, ennek alap­ján a lakosság ellátottsága anyagi javakkal és szolgál­tatásokkal. De részét képe­zik a következő, igen lénye­ges elemek is: a munkakö­rülmények alakulása, a fog­lalkoztatottság színvonala, az úgynevezett közvetett jut­tatásokon keresztül megváló, suló egészségügyi és kultu­rális ellátottság mértéke, a lakáskörülmények színvona­la, az általános szociálpoli­tika Az életszínvonal-politika megvalósításában igen je­lentős szerepük van a ta­nácsoknak, hiszen minden tanács felelős a területén élő lakosság kommunális, egészségügyi, szociális, kul­turális ellátási feltételeinek biztosításáért. Ebből eredően megszoktuk már, hogy rend­szeresen újabb és újabb — az életkörülményeket javító létesítmények átadására ke­rül sor. Lakóépületeket, óvo­dákat, iskolákat avatunk, játszótereket, parkokat, sportlétesítményeket vesz­nek birtokba fiataljaink, egészségügyi intézményeket adunk használatba. Jó do­log ez, a szocializmust épí­tő munkánk eredménye, és természetes velejárója. Kevésbé közismert azon­ban a közvélemény előtt a tanácsok mindennapos — in­tézményfenntartó, gazdaság- szervező — tevékenysége. Pontosabban ez a tevékeny­ség inkább csak akkor ke­rül reflektorfénybe, ha va­lahol hiba van, mulasztás történt. Ha az állampolgár nem kapja meg a már meg­szokott szolgáltatásokat, egy- egy újonnan keletkező, tár­sadalmilag indokolt igény kielégítése a kívántnál las­súbb ütemű, vagy elmarad. Ez is érthető, hiszen a ta­nács a költségvetési gazdál­kodásával elsősorban a köz­vetett juttatások elosztásá­val kapcsolódik az életszín­vonal-politikai célkitűzések megvalósításához. Természetes igény, hogy településeink tiszták legye­nek, rendezett, jól megvilá­gított utcákon közlekedjünk. Gyermekeinket iól felsze­relt, megfelelő körülménye­ket biztosító intézmények­ben, jól képzett pedagógu­sok oktassák, neveljék. Nem mindegy, hogy a ma már minden állampolgárt ingyenesen megillető egész­ségügyi és szociális ellátás milyen színvonalú. Az sem, hogy a munka utáni közmű­velődési lehetőségek, a mű­velődési házak, a klubok, a könyvtárak, a színházak, a mozik, a szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségei, il­letve az ehhez kaocsolódó ellátás színvonala miként be. folyásolja az általános köz­érzetet. Az említett feladatok megoldása döntően a taná­csok költségvetésének terhé­re történik. A kielégítés szintje, mértéke alapvetően a költségvetés lehetőségeitől, behatárolt feltételrendszeré­től függ. A következőkben ennek néhány jellemzőjét mutatjuk be. korántsem a teliesség igényével. Szolnok megye közel 450 ezer lakosának kommunális, szociális. egészségügyi és kulturális ellátását a taná­csok által fenntartott, mint­egy 350 intézményben és egyéb szervezetben mintegy 20 ezer dolgozó szolgálja. E jelentős létszámot foglalkoz­tató szervezetrendszer az V. ötéves terv időszakában a lakosság ellátásának ér­dekében közel 9 milliárd fo­rintot használ fel, amely a IV. ötéves terv időszakának ilyen irányú kiadásait több mint 30 százalékkal meg­haladja. Sokszor elhangzó kérdés, hogy ezt a jelentős összeget mire költik a tanácsok? A különböző kommunális fel­adatok végrehajtásához az 1976—1980. években 1 mil­liárd forintot meghaladó előirányzat áll rendelkezés­re. Ebből mintegy 300 mil­lió forint a tanácsi utak, hidak karbantartására jut. Ez az összeg igen jelentős. Figyelembe véve azonban, hogy 1 km út felújításának költsége milliós nagyságren­det jelent, ez már önmagá­ban a takarékos és megfon­tolt felhasználás igényét tá­masztja. A megyében az utcai közvilágítási lámpahe­lyek száma meghaladja a negyvenhárom ezret. Csak közvilágítási áramdíjra mint­egy 42 millió forintot for­dítanak évente tanácsaink. Az állanái lakóházak tata­rozása, karbantartása ugyan­csak az illetékes tanácsi szervezetek feladata. Me­gyénkben az állami lakások száma meghaladja a tízez­ret, amelyek jó állapotának megőrzésére öt év alatt mintegy 230 millió forintot költenek. A tanácsok felada­ta a fürdő-, valamint a te­lepüléstisztasági szolgáltatá­sok ártámogatásának a ta­nácsi költségvetésben törté­nő megtervezése, majd a cél szerinti felhasználásának biztosítása is. Középtávon a fürdők ===== üzemelte­tésének támogatására 30,5 millió forintot fordítunk. Ez azt jelenti, hogy valameny- nyi köztisztasági vagy strandfürdőt igénybevevő ál­lampolgár a belépőjeggyel kapcsolatos költségeihez köz­vetett támogatást kap. A strandfürdőt igénybe vevők száma például 1977-ben meg­haladta az 1 millió 750 ez­ret, az egy személyre jutó költségvetési támogatás ese­tenként 3,20 forint volt. Az egészségügyi ellátásra tervezett kiadások középtá­von meghaladják a 2 mil­liárd 300 millió forintot. A gyógyítást szolgáló kór­házi ágyak száma megha­ladja a kétezerhétszázat. Gyógyító munkát végeznek több mint kétszáz orvosi körzetben. A jelentős pénz­eszközök felhasználása gon­dos és takarékos tervező, szervező munkát igényel, hi­szen például egy kórházi ágy éves fenntartási költsége megközelíti a 65 ezer forin­tot. Jelentős feladata taná­csainknak a bölcsődei háló­zat fejlesztése, továbbá an­nak színvonalas üzemelteté­se és fenntartása. Közismert, hogy különösen a megye városaiban a bölcsődei he­lyek száma az igényekhez viszonyítva nem elégséges. Valamennyi tanács törekszik arra, hogy az igényeket le­hetőségeihez mérten kielé­gítse. Tudnunk kell azonban, hogy egy bölcsődés kis­gyermek ellátásának éves költsége meghaladja a 16 ezer forintot, és az igénybe vevők ezt közvetett jutta­tásként kapják. A kulturális ellátás biz­tosítását középtávon több mint 3,5 milliárd forint szol­gálja. A tanácsi költségve­tés gondoskodik mintegy 17 ezer óvodás, és 48 ezer ál­talános iskolás gyermek in­tézeti ellátásáról, oktatásá­ról. Az óvodák működteté­sére például 1977-ben 98 millió forintot fordítottak tanácsaink, egy óvodai hely fenntartásának éves költsége csaknem hétezer forintot tesz ki. Az általános iskolák ta­nulócsoportjainak (osztályai­nak) fenntartása eszközigé- nyesebb és bérigényesebb. A megyében működő tanuló­csoportok éves költsége 1977- ben csoportonként meghalad­ta a 87 ezer forintot. Az ál­talános iskolai napközi ott­honos csoportok költségigé­nye ennek közel duplája, éveis szinten egy napközi otthonos csoport költsége át­lagosan eléri a 164 ezer fo­rintot. Közművelődési feladatok megvalósítására tanácsaink ugyancsak jelentős összege­ket használnak fel. 1-077- ben például közművelődési célokra több mint 67 millió forintot fordítottak. Ismere­tes, hogy a közművelődési intézmények, szervezetek sa­ját bevételükből nem képe­sek biztosítani üzemelteté­si költségeiket. A művelődé­si házak, könyvtárak, mú­zeumok stb. szolgáltatásait ugyanis az állampolgárok jóformán ingyenesen, vagy csekély térítés ellenében ve - hetik igénybe. A közművelő­dés támogatásának klasszi­kus példájaként lehet meg­említeni a színházat. A me­gyében 1977-ben 157 ezer színházlátogató volt. A szín­ház állami támogatásán ke­resztül minden egyes szín­házlátogató jegyének meg­váltásakor több mint 50 fo­rint közvetett támogatásban részesült Az előzőekben bemutatott néhány jellemző példa is mutatja, hogy a tanácsok a költségvetési gazdálkodásuk­kal jelentős módon hozzá­járulnak az életkörülmények alakításához. A megye la­kossága azonban társadalmi összefogással, önként vállalt társadalmi munkával maga is nagymértékben segíti az ellátási színvonal alakítását. Megyénkben 1977-ben a me­gye lakossága 356 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát teljesített, melyből 248 millió forint a különböző költségvetési, elsősorban kommunáiig feladatok ellá­tási színvonalát javította. A 108 millió forint pedig a ta­nácsi fejlesztési, beruházási feladatokhoz kapcsolódóan került teljesítésre. A vázlatosan bemutatott feladatok megvalósításához az önállóan gazdálkodó ta­nácsoknak a fedezetet saját maguknak kell megteremte­ni. A kiadások mintegy 20 százalékának megfelelő be­vétel a lakosság befizetései­ből származik. A költségvetési feladatok maradéktalan megvalósításá­ban, az igények jobb ki­elégítésében azonban a la­kosság is nagy segítséget nyújthat a tanácsoknak. Megnyilvánulhat ez az ál­lampolgárok jogos befizetési kötelezettségeinek határidő­ben történő maradéktalan teljesítésiében is. De közve­tetten hatással van erre az üzemekben, a különböző ter­melőhelyeken végzett egyé­ni munka színvonalának, ha­tékonyságának alakulása is. A tanácsi költségvetés hely­zetét ugyanis döntően befo­lyásolja a területen műkö­dő vállalatok, termelőszer­vezetek gazdasági ered­ményeinek alakulása, mivel az eredmények alapján tör­ténő befizetéseikkel legje­lentősebb fedezeti hányadát biztosítják a tanácsok terve­zett kiadásainak. A gazda­sági eredmények csak a termelés hatékonyságának növekedésével párhuzamosan emelkedhetnek. E hatékonyság az előzőek — szerint szo­rosan kapcsolódik a közve­tett juttatások tömegéhez és színvonalához is. A költség- vetési gazdálkodás területén ilyen módon jut kifejezésre az az életszínvonalat meg­határozó igen jelentős gaz­daságpolitikai összefüggés, amely szerint csak annyit oszthatunk el, amennyit meg­termeltünk. Ulveczki Tibor a megyei tanács vb pénzügyi osztályának vezetője Beruházás! Csúszik a határidő, egyensúly emelkednek a költségek A szakemberek — és per­sze a közvélemény — meg­ítélése szerint is beruházá­saink megvalósítási ideje túlságosan hosszú. Talán nem túlzás azt mondani, hogy közel másfél-kétszere­se annak, mint amit műsza­ki fejlettségi színvonalunk lehetővé tenne, és többszö­röse a legkorszerűbb tech­nikával, szervezési kultúrá­val rendelkező országokban szokásos elkészülési időnek. Ennék okait keresve elő­ször is érdemes megnézni a beruházásokra fordított ösz- szegek alakulását. Tudniil­lik az ennél tapasztalható jelentős ingadozások szá­mottevően befolyásolják a megvalósulás idejét, növelik az úgynevezett befejezetlen állományt. Szolnok megyében a be­ruházásokra fordított össze­gek — az egymást követő években — jelentős eltérést mutatnak. A szocialista szektor ráfordításai 1970 és 1976 között (az árszínvonal változásának hatására is) 40 százalékkal, tehát az orszá­gos növekedéshez hasonló ütemben emelkedtek. Ezen belül azonban meglehetős egyenetlenség alakult ki; a A beruházási tevékenység elmúlt évi jelentős növeke­désében több tényező is sze­repet játszott. Ezek közül a leglényegesebb, hogy az ötöd,ik ötéves terv legfonto­sabb fejlesztései abba a sza­kaszba jutottak, amikor vi­szonylag a legnagyobb rá­fordításokat igényelték. A gazdaságos export nö­velésének követélménye fo­kozta a beruházási igényt, valamint hogy a vállalatok­nál a saját erő, a támogatá­sok és a hitelek dinamikus növekedése miatt — a ter­vezettfejlesztésekhez elegen­dő forrás állt rendelkezésre. A beruházások növekedé­sének nem elhanyagolható árnyoldala volt Szolnok me­gyében, hogy az ipari és a mezőgazdasági fejlesztések gyors növekedést visszaesés, majd ismét élénkülés követ­te az egymást követő évek­ben. Az ingadozás nagyobb volt, mint országosan. 1972-ben például a „be­ruházási stop-nak” nevezett intézkedések hatására 9 szá­zalékkal kevesebbet költöt­tek fejlesztésekre a vállala­tok és a szövetkezetek. Ezt követően viszont évről év­re 10 százalékos volt az emelkedés. A népgazdaság egyensúlyi helyzetének ja­vítása érdekében 1976-ban a beruházások változatlan szintjét tervezték, ezt köve­tően azonban — bár számí­tani lehetett a beruházási csúcsra — várakozáson fe­lüli ütemben következett be a fejlesztés. Országosan a tervezett 163—164 milliárd forint értékű beruházással szemben 181,5 milliárd értékű valósult meg. Megyénkben csupán 1977 első "három negyedévében 21 százalékos volt a növekedés. (Az éves adatok még nem állnak rendelkezésre.) Az országos és a me­gyei beruházások alakulá­sát, az említett ingadozást szemlélteti az alábbi grafi­kon. kivételével minden népgaz­dasági ágban gyorsabban nőtt a befejezetlen állo­mány, mint a beruházások­ra fordított összeg. 1970 és 1976 között pl. a ráfordítás 40 százalékkal, a folyamat­ban lévő fejlesztés kétszere­sére emelked.ett. A befeje- zetlenség főleg a kommuná­lis ágazatban mutatott nö­vekvő tendenciát. Ezen be­lül is elsősorban az építő­ipari munkálatoknál. (61 százalékról 66 százalékra emelkedett a „befejezetlen” építések aránya.) Az ok: a megvalósítások idejének elhúzódása. Köze­lebbről: az építőiparban ál­landósult a munkaerőhiány, a munkaszervezés és a mun­kafegyelem fogyatékosságai, az alacsony színvonalú épí­tőipari technikai felszerelt­ség. (Mellesleg, a meglévő korszerű eszközöket is csak részben használják ki.) Emellett figyelemre méltó körülmény az is, hogy a kivite­lező nem mindig választhat szabadon a rendelések közül. Esetleg kénytelen olyan újabb munkához is kezdeni, amihez máshonnan — már folyamatban lévő építkezé­sekről kénytelen elvonni a munkaerőt. Mindezek együt­tesen a kívántnál több fél­ben lévő beruházáshoz, a befejezési határidő elhúzó­dásához vezetnek. A megyében 1977-ben je­lentősen megnövekedett a KSH által megfigyelt —ál­talában 25 milliónál többe kerülő beruházások száma. Az elmúlt évben pl. 15 új, beruházásba kezdtek, de csak nyolcnak az üzembe­helyezése történt meg. Az 1971 és 1975 között elkészült fejlesztéseknek alig több mint egyharmadát adták át határidőre vagy esetleg ha­táridő előtt, főleg a kisebb értékűeket. A nagyobb ér­tékűek zöme késett. Beruházásainkra általában az jellemző, hogy a tényle­ges költségek magasabbak az eredetileg tervezettnél. En­nek legfőbb oka általában az „alátervezés”, mely mind az állami, mind a vállalati fej­lesztési gyakorlatot jellemzi. Ez is közrejátszott abban, hogy a megyében 1971 és 1977 között átadott fonto­sabb beruházások tényleges költsége átlagosan 26 száza­lékkal volt magasabb az eredeti tervben előirányzott­nál. Ez hét év alatt összesen mintegy 1,7 milliárd forint többletkiadást jelentett. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy szoros kapcso­lat van a határidőcsúszások és a tervezettnél magasabb költségek között. Ugyanis az összes költségtúllépés 93%-a a megkéső fejlesztéseknél mutatható ki. A számítások szerint egy hónapi határidő­túllépésre 3 millió forintos költségtúllépés jutott. A beruházási egyensúly javítása érdekében jelenleg a legfontosabb feladat a fo­lyamatban lévő beruházások minél gyorsabb befejezése. Ennek elősegítése érdekében az új építéssel járó vállalati beruházásokhoz átmenetileg sem támogatási, sem hitel nem nyújtható. Emellett intéz­kedések történtek a válla­latok fizetőképes — beruhá­zási piacra irányuló — ke­resletének mérséklésére is. Az eddigi tapasztalatok még nem adnak -biztos tám­pontot ahhoz, hogy megítél­jük, hogyan alakulnak a to­vábbiakban a beruházások. Az azonban már az első há­rom hónap megyei adataiból is nyilvánvaló,' hogy a be­ruházási kiadások mérsék­lődnek. Lits Józsefné dr. Épül a Tiszamenti Vegyiművek nátri- umtripolifoszfát üze­me. A beruházás költsége csaknem eléri az egymilliárd forintot. Mivel az üzem berendezései­nek többségét a francia Prorea cég szállítja, ezért a sze­relések irányítói is © ranciák lesznek Fotó: Kőhidi Összeállította: Palatínus István

Next

/
Thumbnails
Contents