Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-13 / 111. szám
1978. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILMJEGYZET Kihajolni — KÉSZ CSODA, hogy itt nem futnak össze a vonatok! — mondja hősünk a megdöbbentő állapotok láttán. De csodák nincsenek, még Almamelléken, a Kihajolni veszélyes című új magyar film képzeletbeli állomásán sem. Így aztán az iménti ifjú a hozzánemértés .tehetetlenségével figyelheti, amint a kivételesen jól működő vezérlőasztalon egymás félé közelít a vonatokat jelző két kis lámpa. Egy csattanás, füstölög az automata, kint az erdő felett is száll a füst. A „nem jelzett tartályvonat” és a személy összeütközött. Mindebből Almamellék vezérkara mitsem érzékel. Kerek íír, az állomásfőnök a személyzeti WC-n trónol, szexmagazinját bújva sziesztázik. Tóbi. a jámbor beosztott még az éjszaka fáradalmait piheni, másnaposán hever az ágyon. Klárika, az ártatlan pénztároslányka ma szabad szombatos, ő egyébként is csak a kávéfőzőt tudja kezelni. A szerencsétlenség egyetlen tanúja, ez a hosszú hajú egyetemista is csak véletlenül került ide. A Kihajolni veszélyes, Si- monffy András hangjátéka alapján készült. — Arra az 50 percre futotta ebből az ötletből, egy másfél órás filmhez ez kevés volt, — vetették a rendező szemére a kritikák. Pedig a film kétségkívül meglevő hibái nem ebből fakadnak. A magyar film új irányzatánál — általánosan elfogadott elnevezés híján nevezzük ezt groteszk filmvígjátéknak — az alapötlet csak kiindulópont. Nem kitalált, a valóságban nem létező mese, nem a fantázia játéka, hanem természetes élethelyzet. Esetünkben egy potyautas cseppen Almamellék pocsolyájába, és eltölt benne 1—2 napot. Előbb unatkozva, majd kíváncsian nézelődik, és vele mi is a szalutálások, vasalt egyenruhák, leeresztett pénztárablakok mögé látunk. Látjuk a Főnök Kartársat, amint mindenre kiterjedő figyelemmel hajhálóját igazgatja, a lábáztatójánál serénykedő pénztároslány mutatós formáit mustrálja, leteremti a hajbókoló Tóbit, apró hatalmával rátelepszik az „ügyre”, majd mint a csiga, visszahúzza szarvait, és ijedten tépi veszélyes össze a jegyzőkönyvet, amikor a potyautas kapcsolatairól hall. Nagyvonalúan elkártyázza az állomást is, még szerencse, hogy Tamás, a businessman megelégszik Klárika könnyen elérhető bájaival. Látjuk Tóbit, aki Pestig években méri a távolságot, és otthonosabban mozog a malacok között, mint a vezérlőasztal mögött, Ferkét, aki egy hűtőkocsiban megbújva eltöltött svájci „tanulmány- útjárói*’ visszatérve most csirkével és pálinkával üzletel. És mindenütt látjuk a szabolcsi vagonokból véletlenül ládaszámra kiguruló almát, halljuk a felelőtlenséget, semmittevést túlharsogó közhelyeket. Talán még több is-kiderülhetne, ha a potyautas kartárs nem lenne ilyen álmos mozgású. Lustán, .elmélázva nézelődik, üresjáratai a film üresjáratai lesznek. Különösen a bevezető félóra unalma válik a film kárára. Akkor is, ha e világvégi hely rezzenet- len levegőjét, áporodott változatlanságát akarták vele érzékeltetni. Nem segít ilyenkor a kivételes tehetségű Ragályi Elemér kamerája sem. KORÁNTSEM tökéletes film tehát a Kihajolni veszélyes. Sorolhatjuk, elemezhetjük fogyatékosságait (lassú, vontatott cselekmény, a groteszk kényes egyensúlyát megbontó tragikus befejezés az első pillanatoktól vészjóslóan egyhanzú zene...) Ehelyett mégis dicséret illeti Zsombolyai Jánost, aki szakítani mert első filmje (Kenguru) igénytelen semmitmondásával. Lemondott a biztos sikerről, kockáztatni mert. Szerencsére ez a kockázat is egyre kisebb: egyre-másra készülő groteszk filmvígjátékaink kialakítottak már egy olyan közös nyelvet, mely tartalmi, formai kereteket nyújt és segíti színészt és rendezőt egyaránt. Ezért tűnt el szinte teljesen a színpadi póz Tomanek Nándor és Bodrogi Gyula játékából. Bencze Ferencnek pedig — úgy tűnik — ez az anyanyelve. E filmek láttán talán mi is megtanulunk felelősséggel nevetni. Elvégre nemcsak elszenvedői, de okozói is vagyunk bajainknak. Bérezés László Hangszereli, portrék.., Zene a kisgrafikákon Kiállítás Jászberényben A zenei motívumok igen gyakoriak az ex libriseken, alkalmi kisgrafikákon. E motívumok elsősorban ex libris tulajdonosának (annak, aki e laookat könyveibe ragasztja) egyéniségére, kedvteléseire utalnak, de számos könyvgyűjtő zenei tárgyú könyveibe külön zenei témájú metszeteket készíttet. Megjelenhetnek e műalkotásokon a zenei motívumok egyéb jelképes. mondanivalókat is sugallva: a lant gyakori ábrázolása a költészet jelzésére szolgál, Hadik András grófnak, Mária-Terézia hadvezérének ex librisén található harci dobok pedig nyilvánvalóan a tulajdonos foglalkozására utalnak. A jászberényi Városi-járási Könyvtárban megtekinthető zenei témájú ex libris kiállítás meggyőzően bizonyítja, hogy a zene szeretete elválaszthatatlan a könyvet, művészetet kedvelő embertől. A tizenhárom ország ex libriseiből gazdagon válogató tárlat tematikus elrendezésű. Külön tablókon tekinthetjük meg az egyes hangszerek — zongora, hegedű, fúvós hangszerek világát. Az azonos tárgyi valóságot ábrázoló, de különböző stílusú, technikájú grafikák egymás mellé helyezése érdekes, változatos képet nyújt a kisgrafika kifejezési lehetőségeiről. A havasi kürttől a balalajkáig, legtöbbször a zenét hallgató vagy muzsikáló ember meghitt környezetében, szinte minden hangszer megjelenik e kisméretű grafikákon. Sajátos érdekességei a kiállításnak az ismert zeneművészek könyvjegyei, így például Gácsi Mihály Yehudi Menuhin részére készített linómetszetű ex librise, önálló tablókon látható a híres zeneszerzők, zeneművészek portréit ábrázoló kisgrafikák. Ezek között több külföldi alkotó — például E. Tyihano- vics Bartók Bélát és Liszt Ferencet ábrázoló — magyar vonatkozású könyvjegyét is megtaláljuk. Külön tárlóba kerültek Jászberény ismert szülöttének, Székely Mihálynak az emlékét idéző metszetek. A. A. Karcagon a Déryné Művelődési Központban május 18-ig tart nyitva Hefelle József és Török László fotókiállítása A népi hangszerek vásárát rendezik meg június 25-én Hajdúszoboszlón. Megyénkből Rab István' tiszaroffi ezermester mutatja be bodzafa furulyáit és díszes citeráit Várjuk a szolnoki művészeket Beszélgetés Mihai Mihaillal a galaci színház igazgatójával Vasile Alecsandri Kirica vidékien című drámájával vendégszerepeit Magyarországon: Szolnokon, Budapesten és Gyulán a galaci Drámai Színház társulata. A román művészek a szolnoki Szigligeti Színház vendégei voltak. Ebből az alkalomból a magyarországi benyomásokról, a közönségről beszélgettünk Mihai Mihaillall, a fiatal színház fiatal igazgatójával. — Először vendégszerepeltünk Magyarországon, a közönség hozzáértése átsegített bennünket a nyelvi nehézségeken. Különösen a szolnoki fellépés marad emlékezetes számunkra, művészeinknek igazi ünnep volt a nagyszerű közönség előtt játszani. A műértő hallgatóság, a házigazdáink, a Szigligeti Színház művészeinek vendégszeretete felejthetetlen marad. — A szolnoki társulat — úgy tudom — hamarosan visszaadja a vendégszereplést. — Szeretettel várjuk a művészeket. Gorkij: A nap gyermekei című drámáját mutatják be nálunk. Bár a mi közönségünk elsősorban a vígjátékokért rajong — műsorunk hetven százalékát ezek a darabok teszik ki — biztos, hogy nagy sikerük lesz. Gorkij népszerű Romániában, a szolnoki előadás pedig — decemberben volt alkalmam látni — nagyon jó volt. A művészeknek sikerült megteremteniük a megfelelő légkört, hangulatot, ami Garkij drámáiban nem is olyan egyszerű feladat. . — S mikor láthatjuk újra Szolnokon a galaci társulatot? — A jövő évadban, remélem, újra eljövünk. Most a „Vígjátékok Országos Fesztiváljára” készülünk otthon. A rangos eseményt a mi színházunk kezdeményezte, s mi vagyunk a házigazdák. Szeptemberben pedig Wei- marban, a Brecht tiszteletére rendezett fesztiválon lépünk fel a Puntila úr és szolgája Matti című darabbal, Románia képviseletében. T. G. Két és félszeres a túljelentkezés A felvehetők több mint két és félszerese — 35 ezer 700 fiatal — jelentkezett az idén az egyetemek és főiskolák nappali tagozatára. Az arány nagyjából megegyezik a tavalyival. Az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Karára például tavaly a felvehetők négy és félszerese, az idén viszont már öt és félszerese pályázott. A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára tavaly a felvehetők alig kétszerese jelentkezett, az idén a négyszeresnél is nagyobb volt a túljelentkezés. Évről évre vonzóbbak az érettségizők körében a tanárképző főiskolák, amelyekre most több- m|int két és félszeres a túljelentkezés, Kiemelkedik a szombathelyi Tanárképző Főiskola, ahová a felvehetők háromszorosa nyújtotta be pályázatát. Némiképpen csökkent a tanítóképző főiskolákra jelentkezők száma; kivétel a nagy hagyományú sárospataki főiskola. Itt az idén majdnem háromszoros a túljelentkezés. Aki a tsz kulturális életét irányítja Bóka Péter, népművelő munkájáról és életéről Bóka Péter életrajza nagyon egyszerű. Érettségi után adminisztratív munkakörben dolgozott négy évig a berekfürdői Üveggyárban, majd a karcagi KlSZ-bizott- ság politikai munkatársa volt ez év márciusáig. Március elseje óta a karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz népművelési ügyintézője. Huszonnyolc éves, két kisgyereke van. Karcagon minden fiatal ismeri, s bár a i,népszerű” jelző használata kényes, ráillik — a legjobb értelemben véve. A tsz irodaházának kis szobája zászlókkal, plakátokkal, meghívókkal, dekorációs eszközökkel van teli. Bocsániatkérően mutat körbe: — Nyakig vagyunk az ifjúsági köztársaság előkészületeiben. Ifjúsági köztársaság: először 1975-ben rendezték meg — Bóka Péter ötlete nyomán. Nagyszerű ifjúsági, politikai, kulturális fesztiválnak ígérkezik az idei háromnapos rendezvénysorozat is, amely május 19-én kezdődik1. — Noha a munkahelyem megváltozott időközben, társadalmi megbízatásként vállaltam az idei ifjúsági köztársaság megszervezését. — Miközben egy nagy tsz kulturális életét irányítja. — A tsz-ben több mint négyszáz, harminc éven aluli fiatal dolgozik, közülük mintegy százötvenen KISZ- tagok Mindenben lehet számítani rójuk. A munkaköri leírásomat lehetetlen betartani, különben is a munkában a legjobb mérce az ember saját lelkiismerete. Két és fél hónapja dolgozom a tsz-ben, annyit elértem, hogy már legalább „kapisgálom”, mit is kell csinálnom. Két dolgot alapvetően fontosnak érzek a munkámban: az igények irányítását, s ebben a fiatalokra és a szocialista brigádokra támaszkodást. Nemrég került ugyan a tsz-be, ám az eltelt idő elég volt egy szövetkezeti ifjúsági klub „összehozására”. Ez sem akárhogyan történt. — Volt egy üres helyiségünk a régi székházban. Nekiláttunk, társadalmi munkában rendbetettük, s hogy a klubélet lendületesen kibontakozhasson, átvettünk— közös működtetésre — két „részklubot” a városi ifjúsági klubtól. Nem zárt a klub, tehát azok a fiatalok is látogathatják, akik nem a tsz-ben dolgoznak. Most azon ügyeskedünk, hogy a labdarúgó-világbajnokságra színes tv-t vegyünk. — Munkaidő? Szabad idő? — Régebben úgy volt, hogy fél nyolckor kezdtem dolgozni, és ötkor végeztem. Aztán egyre korábban jártam be, egyre később fejeztem be. Szabad idő? Ha a gondtalan órákra gondol — abból kevés van. A szüleimnél lakunk egy szobában — most építkezem. Olvasásra lenni kell időnek. Elég megfontolt könyvvásárló vagyak, mégis elkötök könyvre évente három-négyezer forintot. Igaz, könyvtárba járni nincs időm. Szeret rajzolgatni, szereti a zenét, s gyakori látogatója a művelődési központ rendezvényeinek is. Társadalmi munkát nemcsak szervez, végez is. Egyszóval: benne van mindenben, ami a közösséget érinti. Nemcsak úgy dolgozik, úgy is ól, mint akinek mércéje a lelkiismeret. Sz. J,
