Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-13 / 111. szám
1978. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nyolc órán innen, nyolc órán túl Ladányi Sándor reggel négy órakor kel, beutazik Szolnokra dolgozni és este ■hétkor ér haza Martfűre. így történik minden másnap, „így történhet szerencsére” — mondja, mert a „tizenkét- órázással”, a másnaponkénti túlórákkal keresi meg bérének közel harmadát. Ám nemcsak neki, a hegesztő csoportvezetőnek adatott meg ez a fajta keresetkiegészítés a MEZŐGÉP Vállalat szolnoki gyárában. A könnyűszerkezeti üzem villanyhegesztőinek, a forgácsoló szakmunkásoknak és a főtengely-köszörűsöknek is kijár a munkanap letelte utáni órákból. És nem is nagyon háborog- nak a kilencedik, tizedik, tizenkettedik órában végzendő munka ellen. Nem ingyen csinálják. A hosszabb idő alatt nő a teljesítmény, és a nyolcadik utáni órákért pótlékot is kapnak. Ki nem veszi szívesen, ha nyolc-tíz százassal vastagabb a hóvégi boríték? Más kérdés, hogy a több pénznek rengeteg fáradság az ára. A lényeg: mekkora összeg kerekedik ki elszámoláskor? Vagy talán mégsem? Jogos a kérdés, hiszen túlórázni ,.muszáj” is. Nem mindenkinek és nem mindig, azonban „amelyik hegesztő, forgácsoló, vagy köszörűs akarja, könnyen összegyűjtheti a havi negyven óráját.” (Ennyit engedélyez a kollektív szerződés.) E három szakmához értőkből ugyanis kevés dolgozik a gyárban. Pedig a vezetőség sok mindennel próbálkozott már. Tudták, kívülről — a szakmunkásképző iskolákból, más vállalatoktól — nem szerezhetnek embert, ezért „házi” oktatással próbálkoztak. Nem is sikertelenül. Néhány embert minden évben sikerült „beszervezniük.” Lakatosok közül már többet megismertettek a védőgázos hegesztés néhány speciális műveletével. A bonyolult forgácsoló szakma azonban csak a szakiskolákban sajátítható el. A köszörűsök esetében ismét van lehetőség átcsoportosításra. Mindez segít is, de nem egy- csapásra. A frissen betanult köszörűsök jelentős része ugyanis néhány hónap múlva tovább áll. Mint a műhelyben mesélték azért, mert először csak a norma 80—90 százalékát teljesítik. Nem keresnek. Igaz, az átállás néhány hónapjában előző beosztásuk átlagkeresetét kapják, de pár hónappal tovább tart, amíg egy nagyon elhasználódott főtengely felújításával is megbirkóznak. Hosszú távon azonban az átképzés enyhítheti a nehézségeket. Addig azonban „a túlóra muszáj, de meg is éri” — mint az egyik munkás fogalmazta. Első pillantásra az üzemnek és a sok —- gyakran túl sok — fáradságot vállaló dolgozónak is megéri. Kulcsár Sándor hegesztőnek például nagyon jól jön plusz-ezer forint még negyven óra többlet árán is, hiszen egyszobás házát most bővíti. Az érthető, hogy a főiskolás fiáról és beteg feleségéről gondoskodó Bucsok József 20—25-néltöbb túlórát vállalna, ha nem várna rá a házi munka. Hihető- en van hová tenni a pénzt Ladányi Sándornak is, „hiába szedte össze magát a család anyagilag”. Ám az egyik 23 éves nőtlen hegesztő már inkább szabad időre vágyik. Kedvtelésének, a rádió- és tévészerelésnek hódolna. Ritkán vállalja a műszak letelte utáni bentmaradást. Idősebb kollégája, Komáromi József köszörűs felett „az üzem falai között ment el a nyár”, volt amikor 120 órát is túlórázott egy hónapban. Hasonló gondolat azonban nemcsak az ő fejében fordul meg. Megéri, vagy nem éri meg túlórázni? A választási lehetőségekre a munkások végeredményben egészen más választ adnak: „Jól jön a pénz.” És, mert az acélgerendákat össze kell „varrni”, a főtengelyeket meg kell javítani, van módjuk keresni. Hát a vállalatnak mi a haszna a túlórákból? Egyszerű a válasz: a terv teljesítése, a határidők betartása. Ha sikerül elérni, mindkettő nagyon fontos eredmény. - A „tizenkétórázásokkal” elért kiugró keresetek azonban — főleg ha csak egy-két szakmában van szükség túlórára —' bérfeszültséget kelthetnek. Ami pedig az előző gondolathoz kapcsolódik, és talán még lényegesebb: a túlóráért járó pénzt is a béralapból fizetik. És mert így van, a kilencedik, tizedik munkaórákért járó pótlék a helyes bérdifferenciálódást is akadályozhatja. A béralap kapcsán viszont ismét visszatérhetünk a munkásokhoz. Akikkel beszélgettünk meg voltak győződve arról, hogy túlórázni azért jó, mert így többet kereshetnek. Sokan ezért is nem örülnének igazán, ha időben érkezne az anyag, ha magasabb színvonalra emelnék a szervezettséget. „Akkor nem lenne annyi túlóralehetőség.” Csakhát a túlórát is a béralapból fizetik, és végeredményben a 8 óra alatt megkereshető munkabér lesz kevesebb. Különösen akkor szembeötlő a dolog, ha éveken át csak 8 órán túli munkával teljesítheti az üzem termelési feladatait. Teljesen túlóra nélkül „élni” lehetetlen, tartósan azonban sem a vállalat, sem a munkások nem rendezkedhetnek be „hosszúnapozásra”. Továbbképzéssel, üzem- és munkaszervezéssel, a partner vállalatok kapcsolatának javításával — ha nem is rögtön — a rendszeresen visz- szatérő tizedik, tizenkettedik munkaórák megszüntethetők. És a folyamatos, egyenletes ritmusú munkavégzéskor derül majd ki: nyolc óra alatt is lehet annyit keresni, mint 8 órán kívül. A hatékony termelés növeli majd a béralapot is. V. Sz. J. autószervizben A jászberényi Műszeripari Szövetkezetben havi 800-1000 gépkocsi javítását, műszeres beállítását végzik el A jól beállított fényszórók a magunk és mások testi épségét szolgálják Hol a hiba? A javítást pontos hibameghatározás előzi meg A kerekek precíz beállítása a gumik és a futóművek élettartamát hosszabbítja meg- Pusztai HATÁRSZEMLÉN Jól teleltek az ősziek, szépen sorol a kukorica, kel a cukorrépa A megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetői május 10-én négy termelőszövetkezetben ellenőrizték a tavaszi mezőgazdasági munkák helyzetét, a növénytermesztés és az állattenyésztés eredményeinek alakulását. A nagyrévi Tiszazug Termelőszövetkezetben And- rikó Miklós, az MSZMP megyei bizottságának első titkára; a tiszaszentimrei Aranykalász Tsz-ben dr. Hegedűs Lajos, megyei tanácselnök; az abádszalóki Lenin Tsz-ben Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára; a kőtelki Ady Tsz-ben Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára tartott ellenőrzést. Az egésznapos határjáráson ott voltak a járási pártbizottságok első titkárai, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának képviselői, a járási hivatalok vezetői, a tsz területei szövetség szakemberei és a Magyar Nemzeti Bank fiókvezetői is. Szőlőültetvények a homokhátakon A kora reggeli időjárás sehol se kedvezett a határszemlének. A nagyrévi, ti- szakürti. inokai földek fölül a délelőtti órákban már elvonultak az esőfelhők, s a GAZ-gépkocsik aránylag könnyen eljutottak a legtávolabbi munkahelyre is. Andrikó Miklós és a bizottság tagai először a szépen bokrosodó búzáknál időztek. Dr. Kardos Sándor, a TE- SZÖV elnöke megbecsülte a szép táblát: van ebben 50 mázsa hektáronként, mondta, s a szemlézők igazat adtak neki. A szépen fejlődő kalászos a gondos őszi munkát igazolja. Ezért a növény- termesztés munkásai minden elismerést megérdemelnek. A határszemle a szőlőültetvényeknél folytatódott. Az 5700 hektár földön dolgozó gazdaságban most a telepítés a legfontosabb feladat, hiszen az ötödik és a hatodik ötéves tervben összesen 370 hektár földön telepítenek szőlőt, iletve gyümölcsöt. A telepítés a szövetkezet legnagyobb beruházása. Mint a szemle résztvevői is láthatták, igyekeznek gépeket használni, a korszerű technikát alkalmazni. Talán a legnagyobb elismerést a talajelőkészítés váltotta ki. A kürti, inoka; homokhátakon rengeteg a régi terület, kiöregedett fák, tőkék áli- ják az új útját. A szövetkezetiek a talaj gondos előkészítésével, táplálásával valóságos szőlőskertet varázsolnak á régi vadonok helyébe. A határt járók természetesen megnézték a szövetkezet szarvasmarháit is. Mint a látottak értékelésekor is leszögezték a szarvasmarhatenyésztésben változásokra van szükség, növelni kell a fejési átlagot, s javítani az állomány minőségét. A bizottság nagy elismeréssel nyilatkozott a gazdaság rendjéről, A szakemberek észrevették a betonaljzaton fóliával védett műtrágyatárolást, a gondozott gépparkot. Felhívták viszont a szövetkezeti és a tanácsi vezetők figyelmét a területen 1 levő elhagyott kertek, tanyák és tanyahelyek hasznosítására is. hiszen a racionális földhasznosítás ezt megköveteli. Andrikó Miklós a határszemle végén elmondta: a szövetkezet tagságának, vezetőségének gondos munkáját bizonyították a látottak. Mindemellett — hiszen a tevékenység minden részletét igyekeztek megmutatni — felhívta a figyelmet is azokra a sürgető feladatokra amelyek főleg az állattenyésztésben nem halogathatok tovább. Elég nagy nehéz, ségekkel küzd a gazdaság, a törekvés azonban tapasztalható az eredmények többszörözésére. Az ültetvénytelepítés minden elismerést megérdemel, de a tejtermelés eredménytelensége mielőbbi változást sürget. Az adottságokat jól kihasználó szövetkezetben a kertészet, a szőlő- és gyümölcstelepítés évtizedekre megalapozhatja az előrejutást. Új növények a vetésforgóban A tiszaszentimrei Aranykalász Termelőszövetkezet- . ben a határszemlén résztvevő bizottság megállapította, hogy a gazdaság szakemberei megfelelő munkával alapozták meg az őszi vetésű nö-t vényeket. A tervszerű melioráció, az aljtalajlazítás ugyancsak a kedvezőbb eredmények lehetőségét jelenti, ezt a tevékenységet viszont még az eddigieknél is erőteljesebben kell folytatni. A vetésszerkezet további korszerűsítésére is szükség van, a munkaerő- és géppark figyelembe vételével újabb ipari növények kerülhetnek a vetésforgóba. Elismeréssel beszélt a bizottság arról, hogy az állattenyésztés takarmányellátása érdekében jelentős lucernafelújításhoz látott hozzá az üzem, s a kukorica területét is növelték. Felhívták a gazdaság vezetőinek figyelmét arra is. hogy a munkafegyelem megszilárdításáért, a közgazda- sági elemző munka javításáért még bőven van mit tenniük, ez 'annál is inkább fontosabb, mert így lehetővé válik a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás. Az állattenyésztési telepeken látottakat értékelve arról esett szó, hogy ezekben az ágazatokban csak akkor növekedhetnek tovább a hozamok, ha az egészségügyi követelményeknek is jobban eleget tesznek. Jóval nagyobb gondot kell fordítani az épületek karbantartására, és az istállók környékére is, hiszen csaknem mindenütt elhanyagoltak, s nem egy esetben a telep is szinte megközelíthetetlen. A szarvasmarha- és sertéstenyésztés mellett a juhászat az, amely nagy figyelmet érdemel, s ez utóbbi főképp azért, mert az úgynevezett „pénzes” ágazatok közé tartozik. Belvizes földeken Az abádszalóki Lenin Termelőszövetkezet II. számú kerületének földjei, a gazdaság gyümölcsöse, 650 hektáros AC öntözőtelepe és szakosított sertéstelepe megtekintése után a határszemlén résztvevők megállapították, hogy a múlt évi talajművelést és vetést jól végezték el a szövetkezetben. A növények fejlődése biztató. A néhány hete tartó esős idő azonban akadályozza a tavaszi munkák, például a kukoricavetés befejezését. Elkezdődött a földek gyomoso- dása is, fel kell készülni a gyomirtásra. Az ellenőrzésen megállapították, hogy a tábA szemlén résztvevők ösz- szegezték tapasztalataikat. Mind a négy gazdaságról megállapítható, hogy kedvező képet mutat az őszj búza. A vegyszeres gyomirtás s a fej trágyázás befejeződött, s a vetés jelenleg a tavalyinál valamivel jobb termést ígér. Szépen kikeltek, sorolnak a tavaszi vetésű növények. Igen szép képet mutat a kukorica, a cukorrépa, s megfelelő a fejlettsége is. Helyenként azonban a vetés befejezését az időjárás hátráltatja, valamint az is, hogy a belvizes területeken akadály a májusban eddig lehullott mintegy 100 milliméter csapadék. Ugyancsak ez akadályozza a már időiák menti vízelvezető csatornákat nem tisztították ki. pedig a belvíz már tavaly is nagy károkat okozott a szövetkezetnek. A tsz vezetőinek figyelmét felhívták, hogy dolgozzanak ki tervet a „belvizes” földek gazdaságos hasznosítására, a rét- és legelőgazdálkodás javítására. A gyümölcsös kedvező benyomást tett a szemle résztvevőire, azonban érdemes lenne gondolkodni a kertészet bővítésén, új telepítéseken, hiszen a Tisza II. víztározója mellett épülő üdülőtelepen szükség lesz a gyümölcsre. Hasonló okok miatt lenne érdemes több zöldséget termelni. Az AC öntözőtelep nem gazdaságos a szövetkezetnek, mert nem a talajadottságoknak megfelelő növényeket termelnek területén. A szarvasmarha-tenyésztést fejleszteni kell és ezzel párhuzamosan érdemes megteremteni a „házi” takarmánybázist. A gazdaság szakosított sertéstelepe termelési eredményeivel. rendezettségével elismerést vívott ki. Kiváló a kertészet A kőtelki Ady Termelőszövetkezetben a bizottság megállapította, hogy rendkívüli nehézségek közepette dolgoznak a gazdaság vezetői és tagsága. A jelenlegi belvizek a tavaszi munkák késését okozták. A szövetkezetben a termőterület eliszapo- lódott állapota miatt még nem vethettek silót, kukoricát, szóját és napraforgót, ami pedig a későbbi takarmányellátást nehezíti majd. A már kikelt cukorrépát, kukoricát a víz erősen kipusztította. Eltérőek az ősziek kilátásai is. Nagyon jó a búza. de egy hete víz alatt áll, kérdés, hogy meddig bírja ezt az állapotot, ugyanis a belvízelvezető csatornákban helyenként magasabban áll a víz, mint a táblák szintje. A tsz-ben kiváló a gyümölcs, hiszen nagyszerű eredményekre van kilátás meggyből és cseresznyéből. A helyi lehetőségeket figyelembe véve ajánlatos lenne további gyümölcsöst telepíteni. Zavaró a jelenlegi helyzetben. hogy a tagságot nyugtalanítja az, hogy a munkának alig van szemmel látható eredménye. A mostani helyzet hatásosabb intézkedéseket igényel a tanácstól, a járási hivataltól, a TESZÖV-től, valamint a TRVVV-től is. szerűvé vált lucemabetakarítást is. Az ültetvények általában jól ápoltak, gondozottak. A legtöbb észrevétel és kritika az állattenyésztést érte. Általánosítható megállapítás volt ugyanis, hogy a növénytermelés « színvonala mögött a gazdaságokban az állattenyésztés eredményessége elmaradt. Kifogásolható a tenyésztői munka, a ta- íkarmányozas és az állat- egészségügy helyzete is. A megye vezetői a tapasz^ tálatok alapján a legfőbb tennivalókra felhívták az üzemek vezetőit, a felügyeleti és érdekképviseleti szervezetek figyelmét. — SJ.— (BÄ. VSZJ.—AL. — Hasznos tapasztalatok
