Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-03 / 102. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 3. u Visszaemlékezések. levelek Újabb dokumentumok Rácz madárról A Jászapátiban született, majd Jászberényben nevelkedett világhírű cimbalomművész, Rácz Aladár életéről közöl érdekes dokumentumokat a magyar zenetörténeti tanulmányok legújabb, negyedik kötete. A Rácz Aladárról szóló terjedelmes közlemény szerzője és egyben a kötet szerkesztője — Bónis Ferenc, az ismert zenetörténész. Bónis Ferenc 1950-ben, mint a Magyar Rádió fiatal munkatársa kezdeményezte, hogy a rádió felvételeken örökítse meg a kiváló művész muzsikálását. Rácz Aladár színes, érdekes egyénisége, kifogy- hatalan elbeszélőkedve azonban lehetőséget teremtett a művész életéről szóló folytatásos rádióműsor szerkesztésére is. Bónis Ferenc tanulmánya többek között a Rácz Aladár által a rádióban felolvasott visszaemlékezések teljes szövegét is közli. A jászberényi Rozsdás utcai emlékektől a kortárs zeneszerzők legnagyobb elismerését kivívó sikerek bemutatásáig ívelő vallomás különösen érdekes a szerkesztő részletes kommentálása, a műsorban kapcsolódó levele^ közlése révén. Az Életem című vallomáshoz szervesen kapcsolódnak a Bónis Ferenc által lejegyzett és teljes terjedelmükben most x először közölt egyéb visszaemlékezések, beszélgetések. Például Rácz Aladár kapcsolatáról Stra- vinskyVal, Ansermet-vel, a külföldön eltöltött évek munkájáról, a hosszú ideig cigányzenekarban muzsikáló művész útkereséséről. Rácz Aladár egyik kiemelkedő sikerét (és szólókoncertjeinek szerencsés propagandáját) jelentette az, hogy Kodály Zoltán Háry-szvit- jének svájci és franciaországi előadásain ő játszotta a cimbalomszólót. A bemutatóra rendkívül lelkiismeretesen készülő Rácz Aladár természetesen tanácsokat, előadási utasításokat kért Kodálytól. Ezeknek dokumentumait, Rácz Aladár és Kodály Zoltán levelezését közli a tanulmány második része. A. A. A Sárköz szívében, Decsen él és dolgozik - mint a Járási Művelődési Központ művészeti előadója - De- csi Kiss János. Szabad idejében ötletgazdag textil faliképeket alkot, amelyek anyagául kender zsákvásznat és köteleket használ. Decsi Kiss János önállá zsáktextil kiállításra készül A szolnoki Áfész Kodály kórusa tegnap elutazott egyhetes írországbeli vendégszereplésére. Április 29-én, szombaton délután 5 órakor, a Szolnoki Galériában a Zenélő órák hangversenyei sorozatában nagy sikerű bemutatót tartottak vendégszereplésük programjából. Vezényelt Buday Péter és Rigó Éva. (Felvételünk erről készült) (Fotó: N. Zs.) Tűi a megyehatáron Új művelődési központ épül Debrecenben Az országban a legnagyobb A Tiszántúl legnagyobb, hagyományokban gazdag kulturális központja: Debrecen. A város művészeti, tudományos, köz- művelődési eseményeit, életét nemcsak a Hajdúságban élők kisérik figyelemmel, hanem a Hajdú-Biharral szomszédos megyék lakói is. Szolnok megye kulturális élete különösképp sok területen kapcsolódik Debrecenhez. A ^legtöbb Szolnok megyei diák a debreceni felsőoktatási intézményekben tanul, a karcagiak, kisújszállásiak, tiszafürediek rendszere^, látogatói a nagyobb debreceni rendezvényeknek. A Hajdúság fővárosában minden jelentős eseménynek vannak Szolnok megyei résztvevői. Az Agrártudományi Egyetemen a közelmúltban rendezett Tessedik Sámuel tudományos napokon mintegy kétszáz megyénkbeli agrármérnök vett részt; a szolnoki, illetve mezőtúri együttesek is szerepelnek a napokban zajló debreceni országos színjátszófesztiválon. A korábbi években az európai viszonylatban is rangosnak számító Bartók Béla kórusfesztiválnak szolnoki szereplői is voltak. Folytathatjuk a sort a virágkarnevállal, a nyári tárlattal, a nemzetközi gyermekrajzpá- lyázattal, a különböző tudományos, művészeti rendezvényekkel. A város — és a tájegység — kulturális életében kulcsszerepet játszik a megyei művelődési központ, amely meglehetősen szűkös létesítményhálózattal rendelkezik. Huszonöt, többnyire elavult épületben működik, ezekben tartják a 105 művelődési közösség, klub, együttes foglalkozásait. Néhány csoport országos, sőt nemzetközi hírre tett szert az elmúlt években: a Hajdú néptáncegyüttes, a Máróthy-kórus, a Délibáb együttes, a Jazz-quartett. A művelődési központ — néhány olyan módszert dolgozott ki, amelyek országosan is elterjedtek. Utalhatunk például az olyan — nem vetélkedő jellegű — kulturális mozgalmakra, amelyek a megye minden településének köz- művelődését befolyásolták. Természetesen Debrecenben is érzik a központi, modern közművelődési létesítmény hiányát, de már nem sokáig, hiszen az új művelődési központ építése befejezéséhez közeledik. A debreceni művelődési központ a legnagyobb lesz az országban. A tízezer négyzetméter alapterületű épületben négy nagy övezetben zajlik majd az élet. Az előcsarnok és az abból nyíló helyiségek a spontán időtöltést szolgálják: itt kapnak helyet a játékszobák, a folyóiratok, televíziók, zenegépek, diaműsorok vetítésére alkalmas készülékek. Az első emeleten rendezik be a felnőttnevelési stúdiót, amelynek működése hasonló elveken alapszik, mint a szolnokié. Külön helyiséget kapnak a művészeti csoportok és a klubok. Mindezt négyszáz ülőhelyes színházterem és egy kisebb bábszínház egészíti ki. A debreceni szakemberek jó előre megtervezték, hogyan folyjon a munka az új épületben. A tervezés során 150 üzem, intézmény és a környező utcákban lakó kétezer család véleményét használták fel. Ezt a munkát levelezéssel. kérdőíves és interjús felméréssel a művelődési központ munkatársai végezték. Szükség is van a gondos előkészületekre, hiszen a művelődési központ úgyszólván non-stop nyitva- tartással működik majd, s befogadó képességét tekintve naponta több ezer látogatóra lehet számítani. Sz. J. Színjátszóink minősítő versenyen Ezüstoklevelet kapott a Híd I Szombat-vasárnap Debecenben rendezték meg a szövetkezeti fenntartással működő színjátszó együttesek országos találkozóját, amelyen a szereplő csoportok egyúttal országos minősítést is szerezhettek. A nagy hagyományokra visszatekintő fesztiválra 15 együttes érkezett, Szolnok megyét a szolnoki „Híd” és a mezőtúri városi szövetkezeti bizottság irodalmi színpada képviselte. Láthattunk egy kiemelkedő produkciót a budapesti „Perem” színpadtól; ezentúl viszont meglehetősen közepes színvonalon szerepeltek az együttesek, legalábbis ami a színpadi megvalósítást illeti. Feltűnő volt — kevés szó esik mostanában erről —, hogy néhány együttes beszédkultúrája milyen hiányos. S ugyancsak alapvető hibaként rótta fel a zsűri több együttesnek, hogy nem tudnak élő kapcsolatot teremteni a nézőtéren ülőkkel. Oka, feltehetően, abban keresendő, hogy — a fesztiválokat, találálkozókat leszámítva — alig-ialig szerepelnek a színpadok. Ennek következtében szerepelt — többek között — a ,,HlD’ együttes is szürkén. Az értelmetlen életmodellek ellen agitáló szerkesztett műsorokat ugyan „ezüst” minősítéssel jutalmazta a zsűri, ám a nagy múltú csoportban ennél sokkal több van. Nagy vitát váltott ki a mezőtúriak produkciója, amelynek irodalmi alapanyagát Tamkó Sirató Károly gyermekversei képezték. — Mindezt táncban, zenében oldva, rendkívül pergő módon adták a közönségnek. Noha kérdéses, el lehet-e illusztratív módon játszani a verseket, ugyanakkor bizonyos, a gyermekműsorokra nagy szükség van. Végül is —- hajszállal maradva el a magasabb fokozattól — „bronz” minősítést kaptak a mezőtúriak. Ezzel akár elégedettek is lehetnénk, mert a csoport tavaly januárban alákult, azzal viszont kevésbé, hogy megalakulása óta ez az egyetlen színpad- képes műsoruk készült el. Persze eta a tény utal az országos minősítő rendszer felületességére, hibáira is. Az ország legjobb tizenhat diák színjátszó együttese, ugyancsak a hét végén, a csurgói diák színjátszó napokon szerepelt, örvendetes tény, hogy két Szolnok megyei csoport is, az újszászi és a tiszaföldvári gimnázium együttese meghívást kapott Csurgóra. Mindkét együttes szép sikerrel szerepelt, a tiszaföld- váriak a Kocsonya Mihály házasságával, az újszásziak pedig a Don Quijote színpadra alkalmazott kereszt- metszetével. Két diákegyüttesünk az országos élvonalhoz tartozik — ennek maradéktalanul örülünk. Mögöttük viszont nem alakult ki a megyében a derékhad, vagyis: rajtuk kívül nincsenek olyan diák- együtteseink, amelyeknek a megyei kulturális szemléken való szereplésen kívül egyébre is futná. — Szabó — Az évforduló, a jeles politikai ünnepségek és megmozdulások mindig kivételes erőpróbára késztetik a televíziót is; egyrészt le kell gyűrni a megszokásból, ismétlésből fakadó esetleges sematizmus veszélyeit, másrészt lehetőség szerint új színekkel illik gyarapítani egy-egy nagy esemény televíziós tablóját. A munka ünnepe A több órás színes közvetítésben, a rendező Szűcs László, aki épp az ünnep előestéjén kapott SZOT-díjat a politikai adások színvonalas rendezéseiért, érdeme alkotótársaival egyetemben, hogy nem igyekezett erőszakos módon, különböző kívülről bevitt trükkökkel észrevétet- nie magát a közvetítésben, hanem — ha fogalmazhatok így — a kamerák is beálltak a sorba, a felvonulók közé, és a színpompás eseményt belülről, a közvetítés szellemét tekintve s nem elhelyezkedésüket a felvevő masináknak, azaz nem felülről vagy ami ennél is rosszabb kívülről láttatták az eseményt. Eredményként a nézőnek is az az illúzió adatott meg, mintha maga is ott menetelne a felvonulási téren. Különös szerepe van az efféle demonstráció televíziós „továbbításában” a ritmusnak, a részek és az egész, az egyes részek egymáshoz való arányának is. Egy túlnyújtott beszélgetés megtörheti a közvetítés lendületét; egy indokolatlanul elbámészkodó kamera félre terelheti a figyelmet, s egy elszalajtott lényeges mozzanat pótolhatatlan veszteségekkel jár. A mostani közvetítés elkerülte az említett veszélyeket, s még valamiben külön is jeleskedett: az emberi arcok, a csillogóragyogó tekintetek felmutatásában. Így a látványnak sem akármilyen esemény emberarcú májusi seregszemlévé vált a képernyőn. Az elmúlt hét egyes programjai azonban azt is tükrözték, hogy a televízió gondosan készült is az ünnepre, illetve tervszerűen igyekezett gondolatilag és érzelmileg is ráhangolni nézőit a dolgozó ember ünnepére. Témájában ék gondolatvilágában idesorakozott a szerda este sugárzott Ami a brigádnaplóból kimaradt, beszélgetés Baranya megyei fiatalokkal az ifjúsági brigádmozgalom új, tartalmi vonásáról, a .szakosodás lehetőségeiről, továbbá tematikailag ebbe a gondolatkörbe tartozott a nemzetközi összefogásban rejlő gazdasági és emberi erőkre utaló Crumeron és Elana, a Viscosa új termékeinek nevét viselő riportműsor is, s ugyancsak a májusi gondolat jegyében született Vér- tessy Sándor „Élmunkás az lehet” című beszélgetése néhány hajdani élmunkással, akik nemcsak a régi hősi időkre emlékeztek, hanem a munka mai dicséretét is elzengték — őszintén és önkritikus hangon. Más hullámhosszon, a valóság írói képzelettel átformált minőségében szólalt meg a fenti gondolat a Vészi Endre novellájából készült tévéfilmben, — Muslicák a liftben, — amelyben a régi sérelmeken alapulva osztálytartalmakat is hordozó boszszút áll kenyéradó gazdáin — egy hazahívó távirattal zavarja meg gondtalannak ígérkező nyaralásukat — Juszti- nia, a háztartási alkalmazott. Gábor Pál rendezésében modern képi nyelven fogalmazódik meg a gondolat, és két színészi teljesítményre külön is felfigyelhettünk: az igen ritkán látható Lázár Máriáéra (A hercegnő) és a Máthé Erzsiére (Jusztinia). A miniszterek sorában a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi tárca első számú vezetője fogadott bennünket, nézőket, s válaszolt kérdéseinkre, pontosabban a kérdések alapján: beszélgetett velünk. Mert ez a látogatás valójában igazi társalgás volt azokkal, akiket érdekelt, s kit ne érdekelt volna, a kenyér minősége, a falu átváltozása, a mezőgazdasági szakma fejlődése és becsülete, a várható termés, tekintettel az időjárás áprilisi szeszélyeire, és így tovább. Tartalmi gazdagságán túl igazi vonzerejét abban érzem ennek az alig több mint félórás, országos társalgásnak, hogy meggyőzően sikerült feloldania egy látszólagos ellentmondást: a legkomolyabb dolgokról is lehet akár miniszterként is népi egyszerűséggel, közvetlenül és oldottan beszélni. E látogatás tartalmához hozzátartozik a nekünk kellemesen ismerős, hazai nyelvi íz és zamat is, hisz Romány Pál miniszter az általa is többször emlegetett Alföldnek éppen erről a tájáról, egészen pontosan Szajolból indult el. Röviden Magyar rövidfilmek a képernyőn — hétfőn délután, majd a műsorajánlásban hallhattuk, hogy holnap külön kiadásként a Kisfilmek a nagyvilágból című programnak a műfaj-csak magyar terméséből újabb csokrot nyújt át a televízió. Végre, nyugtázhatjuk, a kisfilmje- ink is elfoglalhatják méltó helyüket a képernyőn. Hiszen hírekből jól tudjuk, hogy a magyar rövidfilmek milyen dicsőséget szereznek rendre fesztiválokon, világversenyeken, csak éppen itthon nem ismerjük őket eléggé. Ha eddig egyet-egyet közülük be is engedtek az importfilmek társaságába, most az első alkalom, hogy csoportba szerveződve álltak oda a tévénézők elé. És ez azért is örvendetes, túl azon, hogy egy értékes műfaj mostoha sorsa válik végképp múlttá, mert ezek a tömör látleletei a valóságnak vagy csupán egy- egy gondolat felvillantására vállalkozó, gondolatindkáló remekek igen hasznosak a közgondolkodás szempontjából is. Lírai riport — Csoóri Sándorral. Mondhatni rendhagyó. Hisz a költő ezúttal nemcsak alanya, hanem riportere is volt a vele, illetve róla készült filmnek. Hisz önmagáról beszélve is a költészetet faggatta, szerepét, hasznát firtatta, korunkban betöltött hivatásáról elmélkedett — nyilvánosan. Költői magatartásának lényeges vonásait tárta fel ebben a líra védelmére kelt önvallomásban — hangsúlyozva az emberi érzelmeket megörökítő költészet értékeit. V. M. Finiséhez közeledik a középiskolások felkészülése az érettségire és a felvételi vizsgákra. Szolnokon, a Varga Katalin Gimnáziumban már november óta tart az egyetemi előkészítő tanfolyam. A diákok - az ipari televízió segítségével — a Magyar Ifjúságban közölt vizsgafeladatokat is tanulmányozzák és megoldják
