Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

1978. május 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hétköznapok A tanítónőnek a jó időtől futni támadt kedve, végre kisütött a nap. A gát tetejé­ről osztálynyi gyereksereg torkaszaikadtából ordítja: — Hajrá! Hajrá!.. A tanítónő egy pillanatra elszégyelli magát, sétára csendesíti lépteit. Megáll, ő az élven célpont, őt kell megkerülni a párjával ver­senyző féllábon ugráló ne­bulóknak. A gyerekek most mór annyira belemeleged­nek egymás biztatásába, hogy a Tisza-parti nyárfák legöregebb varjúja is elre­pült méltatlankodó károgás- sal. A falu különben feltűnően csöndes. Nagyritkán húz raj­ta keresztül egy-egy autó, motorkerékpár. A vendéglő­ben is csak a feléledő le­gyek cikáznak, a boltokba egész délelőtt alig-alig téved néhány vevő. A kerítés fö­lött öregasszonyok pletykál­nak, fiatalokat még véletle­nül se látni sehol. Az állami gazdaság iroda­épülete szinte kong az üres­ségtől. A portás hiába csör­geti végig a telefonokat, egyetlen növénytermesztőt, állattenyésztőt se talál benn. A gépész is kifelé indul, a Görbemajorba megy. Itt épül ugyanis a Bábolna szá­rító, és az átadási időpont egyre közelebb van. A mun­kások szokásos lármája: — Most fogd meg! Tedd odébb! ... megnyugtatja a szakem­bert. — Talán még a villanysze­relők is elkészülnek idejé­ben — morfondírozik magá­ban. A szárítók mellett már ott áll a tároló. A betonfalak között 600 vagon gabona fél­éi, aratáskor tehát nem le­het fennakadás. A juhásza- tot is gépesítik, automata etetőberendezések teszik összkomfortossá a hodályo- kat. Embert ugyan sehol se találni, de a félbe ha­gyott munka nyomai arról árulkodnak, hogy itt lehet­nek valahol a közelben. A gépész odébb autózik. Rövi­desen a lucernaszárítóban köszön a munkásoknak. alól a trágyát. Az állatte­nyésztő tekintete elidőzik az egyik gondozón. A férfi, aki féleségével és fiával látja el a borjúnevelőt, az év 365 napján hajnali kettőkor kél. Van, amikor hárman 15 ezer forintot is hazavisznek ha­vonta, de a nagy pénznek sok látszata nincs, mert a hajtáshoz neki pálinka is kell... A szomszéd épületben ugyancsak egy házaspáré a két egymás mellett lévő stand. A családfő felderül, amikor meglátja az állatte­nyésztőt. — Csináljunk üzletet! — ajánlja a vasvillára támasz­kodva. — Milyen üzletet? — sza­lad ráncba az állattenyésztő homloka. — Kellene nekem 3 zsák cement a garázshoz ... — ... garázsuk is van? — bökken meg az állatte­nyésztő. Az asszony kezében meg nem áll a seprű, de a két férfi közelébe sündörög, s mint aki oda se figyel, ma­ga elé mondja. — Kocsi is lesz ott nem­sokára, nemcsak garázs. A kerületi állattenyésztő egyelőre még nem érti, hogy ebből számára mi az üzlet, de mire kiér az istállóból kitalálja. — Ha napi 10 literre emelik az istállóátlagot, ak­kor meglesz a cement! — szól vissza az ajtóból. A kerületi állattenyésztő befejezte a gulya ki verését, elégedetten szemléli a ned­ves fűtől kissé még idegen • kedő szarvasmarhákat. — Ma szálán ment a munka! — veri hátba egyik segítőtársát, s ő is autóba száll. Megnézi, hogy nélküle is tovább ment-e az élet. A tehénistállókban éppen etetnek. Az őskori épületek csak a fejőgép jelenlétét en­gedték meg, minden mást kézzel kell csinálni. Szik­kadt, izmos férfiak emelik hátukra a füves herével pú­pozott kast, vékony asszo­nyok seprűk ki az állatok jövet megáll a tsz főagronó- musának háza előtt. Elkéri tőle a kaszát, ő is suhint ve­le néhányat, A főagronómus teinvitálja, pálinkával kí­nálja, de az állattenyésztő még nem ihat, előbb haza kell vinni a kocsit. Előkerül a ház asszonya is, az előbb még mosott, most a derekát tapogatja, mert délelőtt má­kot kapált. Az állattenyésztő végre ha­zakerül, és a TV Híradó alatt az elmaradt ebéd helyett is megvacsorázik. Mire a kocs­mában befejezik az aznapi igazságosztóst, már az első álmát alussza. Az autó most már a sza­kosított telep előtt fékez. A többnyire fiatal munkások odabólintanak a fehér kö­penybe bújt „gazdájuknak”, s minden különösebb izga­lom nélkül teszik tovább a dolgukat. Az istálló előtti betonon szőke férfi állítja meg az állattenyésztőt. — Megjöttem az elvonó- ból, főnök! — Jól van, holnap reggel álljon munkába. De most aztán már nincs buggyan- tás! Érti? — Értem! Az elletőben erősen tipró- dik egy tehén. — Itt meg mindjárt gye­rek lesz! — állapítja meg az állattenyésztő. — Figyelem én azt, főnök — szól vissza csendesen a gondozó. A borjúnevelőben ismét megállítják az ellenőrző kör­úton lévő férfit. Egy leve­let adnak át neki, amely­ben egy jászkiséri jelentke­ző felvételét kéri a Palotási Állami Gazdaság tiszasülyi kerületébe. A levélben visz- szatérő mondat: „Jöhetek-e, és mennyit lehet keresni?” Az állattenyésztőnek erről eszébe jut, hogy át kell mennie bevásárolni Jászki- sérre, ugyanis 6 óra már el­múlt, és itt Tiszasülyön be­zártak a boltok. Visszafelé Másnap reggel nem kell ébresztőóra, a 11 hónapos kislány pillanatok alatt ki­ugrasztja az ágyból szüleit. Az állattenyésztő olyan büszkeséggel ülteti a karjá­ra a gyereket, mintha egy évvel ezelőtt egészen más valaki fogadott volna a fél faluval, hogy neki csak fia lehet. Egy kávé után már a ser­tésszállítást dirigálja, majd beugrik a keltetőbe, ahol az asszonyok beszámolója alatt bevág még egy kávét. A le­gelőn a gulyát nézi meg, a szakosított telepen teheneket selejtez. Mire kiderül, hogy a tegnapi „gyerekből” iker­borjú lett, már itt a dél. Ebéd után átsiet a tsz-iro- dába, a főagronómussal van egy kis elintézni valója. A Béke ás Barátság Termelő- szövetkezet főagronómusa éppen a belvízkárokról ír jelentést a biztosítónak. — Jókor jöttél — mond­ja az állattenyésztőnek. — Most készülök megnézni a Tiszát, elkísérhetsz. Az állattenyésztő még nem látta azt a helyet, ahol tavaly átszakadt a nyárigát, most oda csúszkál a kocsi Két porispozsgás arcú férfi közeledik, ők őrzik a víztől a földeket. — Apad a folyó — újsá­golják örömmel. Ettől a fő­agronómus is jobb kedvre derül, és amikor a rizstáb­lák mellé érnek, már csipke­lődésre fordítja a szót. — Mondd meg a növény- termesztőtöknek, — céloz az állami gazdaság rizst szóró repülőjére — hogy a kását a földbe is el lehet vetni. A rizsőr vezetésével az egész társaság belegázol a tocsogósba. A növénykék még alig bújtak ki a föld­ből, máris itt az első kár­tevő: egy aprócska rák, amely kilökdösi a talajból a magvakat. — Haj, több baj van ez­zel, mint a gyerekkel — sóhajt fel az öreg. ... Esteledik, lassan bené­pesül Tiszasüly. Csapódnak az ajtók, az asztalokon gő­zölög a vacsora. Braun Ágoston :í r.; A MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálatának munkatársai hőlégballon kísérletekhez kezd­tek. Az első felszállásra a közelmúltban kerüft sor Szekszárd közelében. A ballon kosarából ellenőrizni lehet a vetés fejlődését, méréseket végezhetnek a légszennyeződésről. A ballon rázódásmentes repülése az eddigieknél jobb légifelvételek készítését is lehetővé teszi. Ké­pünkön: A felszállás mozzanata Magyar élelmiszerek a világpiacon Perdöntő a minőség Négy külkereskedelmi vállalat vezetőjének nyilatkozata Egymilliárd dolláros tőkés export lebonyolítása az idei feladata a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivé­telével foglalkozó négy legjelentősebb külkereskedelmi vál­lalatnak. Ez az összeg a négy vállalat — a Terimpex, az Ag- rimpex, a Hungarofruct és a Monimpex — átlagában mint­egy 18 százalékkal magasabb a tavalyinál. A feladat telje­sítése az eddiginél hatékonyabb munkát követel. Erről nyilat­kozott a négy vállalat vezetője. A TERIMPEX tavalyi 560 millió dolláros tőkés exportjával elérkezett arra a szintre, amelyről to­vábblépni a jelenlegi cikk­összetétel mellett nem lehet — mondotta VörÖ6 Imre ve­zérigazgató. — a továbblé­pés feltétele: a feldolgozott termékek arányának n öveié se, az eddiginél nagyobb vá-' lasztékot biztosító, új gyárt­mányok bevezetése. — Jelenlegi kivtelünk fele még mindig nyersáru, annak ellenére, hogy a feldolgozott termékek exportja nemcsak gazdaságosabb, de stabilabb is. Érthető tehát az a törek­vésünk, hogy minden erőnk­kel támogatjuk a feldolgozó- ipar fejlesztését. A pápai húskombinátnak például 14 millió forintot adunk a far­merkolbász gyártásának elő­készítéséhez, ami egyúttal cikkösszetételünket is gazda­gítja. Igen gazdaságosnak ígérkezik a corned-beef gyár­tása, mivel ez a külpiacokon igen keresett termék olyan marhahúsból állítható elő, amelyet a húskivonat készí­téséhez már felhasználtak a levesporgyárak. Ugyancsak idei tervünkben szerepel: megteremteni a feltételét an­nak, hogy az ipar a libamá­Jelentős károk Jégverés a Jászságban Elpusztultak a dinnyepalánták Az elmúlt napok változé­kony időjárását Szolnok me­gye egyes részein jégverés kísérte. Különösen a Jászság­ban pásztázta végig a vete- ményeket. A Jászsági Álla­mi Gazdaság területén le­zúduló . mogyorónagyságú jégeső olyan intenzív volt, hogy 600 hektár búzát, 230 hektár cukorrépát, 500 hek­tár kukoricát és 300 hektár lucernaterületet tépázott meg kisebb-nagyobb arányban. A terület egy részén teljesen kipusztult a májusi csapa­déktól már szépen fejlődő növényzet. Kárt jelentett a jászfény- szarui Béke Termelőszövet­kezet is, a Jászság egyik leg­nagyobb kertészkedő gazda­sága. Szerencsére itt kisebb területet érintett, de 70 hek­tár értékes kipalántázott dinnyeterület mintegy 25 szá­zalékát így is elpusztította. Az Állami Biztosító szak­emberei felméréseket vé­geznek a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban is, ahol ugyancsak jelentősebb terü­let szenvedett a jégveréstől. A tsz-ek és az állami gazda- cágok gyors intézkedést tet­tek annak érdekében, hogy azokon a területeken, ahol nagyobb arányú a növényzet károsodása, újra hasznosít­sák, és a kipusztult palán­tákat is pótolják. Az albertirsai Dimitrov Tsz huszonhárom hektáron termeszt spárgát. A termés betakarítását megkezdték a tsz asszonyai. A spárga zömét exportra szállítják. Csomagolás előtt gon­dosan lemossák a frissen szedett spárgát jat a baromfihússal együtt dolgozza fel, mert így jobb áron értékesíthető. A sonka- konzerv-exportnak is kedve­zők a feltételei: a jelenlegi 8 500 tonnának a többszörö­sét is eladhatnánk, ha az ipar biztosítani tudná. Az AGRIMPEX tőkés exportjában egyre jelentősebb helyet foglalnak el a nyers növényi olajok, olajosmagvak, a vetőmagok és a forrólevegős szárítmá- nyok —, mondotta Jurassza Ferenc vezérigazgató. — Az utóbbi években különösen a nyers növényi olaj és olajos­mag kivitelünk növekedett. Az idei esztendőben olajos­mag kivitelünk megkétszere­ződik, de az ennél gazdasá­gosabb növényi olaj expor­tunk csak 20 százalékkal emelkedik. A 2,5 milliárd fo­rintos beruházással épülő új martfűi növényi olajgyár a jövő év végén már üzemel, s ez olyan kedvező változást eredményez, hogy megszün­tethetjük az olajosmag ex­portot. ugyanakkor megkét- szerzehetjük a növényi olaj kivitelt. — Vállalatunk másik fol­tos területe a vetőmag és sza­porítóanyag-export. Mivel a hazánkban termelt vetőmag­vak és szaporítóanyagk bio­lógiai értéke magas, s megfe­lelnek a fajtatisztasági köve­telményeknek is, lehetőség nyílik kivitelük folyamatos növelésére. A tőkés export 80 százaléka a közöspiaci orszá­gokban talál gazdára. A be­viteli lehetőséget elsősorban az biztosítja, hogy a termel­tetési együttműködés alapján exportált vetőmag nem esik beviteli korlátozás alá, amennyiben megfelel a mi­nőségi előírásoknak. HUNGAROFRUCT 57 százalékkal növelte tő­kés exportját az elmúlt esz­tendőben, de lényegesen több is lehetett volna, ha olyan minőségű termékeket adha­tunk el, amelyeket a külföldi piac igényelt — mondotta Laczkovich László kereske­delmi igazgató. — Igaz ugyan, hogy almából például rekordmennyiséget, 88 ezer tonnát értékesítettünk, de en­nek 79 százaléka a lényege­sen kevesebbet érő ipari lé­alma volt. Az ok: a termelés ma még nem minden esetben tudja biztosítani, hogy a ter­mék az áruvá válás folyama­tában mindvégig olyan mi­nőségű legyen, amilyet a piac igényel. Ennek természetesen sok az összetevője: a termelés technológiájától a tároláson át az értékcsökkenés nélküli szállításig. Ma még gyakran hiányoznak a járulékos be­ruházások, amelyek lehetővé tennék, hogy a termékből va­lóban áru legyen. Ezért szá­munkra elsődleges kérdés a tárolóhelyek biztosítása, az ott folyó munkák teljes gé­pesítése. Erre százmilliókat költöttünk és költünk. Emel­lett természetesen támogat­juk a termelési technológiák fejlesztését is. Hosszúlejára­tú termelési szerződések ke­retében biztosítunk pénzt fej­lesztési alapunkból gyü­mölcstelepítésekre, gyümölcs- és zöldségfeldolgozó gépek vásárlására, ellenőrzött lég­terű tárolóhelyek építésére, a göngyöleggyártás fejleszté­sére. A MONIMPEX idei célkitűzése, hogy első­sorban jobb ármunkával nö­velje tőkés exportját — mondotta Dergács Ferenc ve­zérigazgató. — A lehetőség adott: a külföldi piac szíve­sen fogadja a jóhírű magyar élelmiszereket, köztük az ál­talunk exportált borokat, fű­szerpaprikát, mézet. Ennek ellenére a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek el­adásához kemény piaci mun­ka szükséges. A piaci köve­telmények sorában perdöntő a minőség, mivel a legkelen­dőbb termék ragja is meg­kopik, ha nem kifogástalan. De nagyon fontos a piaci igé­nyeknek megfelelő csomago­lás és az időbeni szállítás is. Ez a három legfontosabb alapfeltétele a legkedvezőbb piaci ár elérésének. — A mezőgazdasági ter­mékexport növelésének má­sik fontos feladata: á piacok állandósítása. Igaz ugyan, hogy a mezőgazdaság bizo­nyos értelemben még ma is függvénye az időjárásnak, mégsem engedhető meg, hogy egy-egy gyengébb esztendő után — megfelelő árukínálat hiányában — nehezen meg­szerzett piacokat veszít­sünk. A megoldás: a termé­kek minél nagyobb arányú feldolgozása. Az exportnöve­lés másik útja: az új piacok megszerzésése mellett tovább kell szélesíteni az áruskálát a meglévő piacokon. Ez szin­te minden esetben gazdasá­gosabb és gyorsabban vissza­térülő vállalkozás, mint egy- egy új, de még bizonytalan piac felfedezése.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents