Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-30 / 125. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 30. 4. Elégtelen vagy elégséges Pótló foglalkozások a tanév végén únius 3-án véget ér a tanév. Elkezdődik a vakáció, a pihe­nés, a táborozás idő­szaka. Nem minden diáknak jelenti azonban június 3-a a tanév végét. Akik nem tud­nak eleget tenni a tantervi követelményeknek, egy vagy több tantárgyból még az elég­séges osztályzatnak megfele­lő szintet sem érik el, tizen­egy nappal tovább járnak is­kolába, pótló foglalkozásokon vesznek részt. Hogyan tanulja meg a diák tizenegy nap alatt mindazt, amit kilenc hónapig nem tu­dott? — vetették fel sokan az első pótló foglalkozások megszervezésekor, s kétked­nek még ma is a sikerében. Az eredmények azonban egy­értelműen a foglalkozások mellett szólnak. A pótló fog­lalkozások megszervezésének első kísérletei tíz évvel ez­előtt kezdődtek el. Négy me­gye — köztük Szolnok — tíz­tíz iskolájában kísérletezték ki a legcélravezetőbb módsze­reket. A kedvező tapasztala­tok alapján 1973-tól általá­nossá vált valamennyi alsó­fokú oktatási intézményben. Az előző tanévben a megye több mint negyvenhétezer ál­talános iskolása közül há- romezer-ötszázhuszonegyen vettek részt pótló foglalko­zásokon. Az osztályismétlésre bukottak száma hatszáznegy­ven volt, a diákok 1,3 száza­léka. A pótló foglalkozáson részt vevők közül háromszá­zan ismételtek osztályt. Ez az arány jobb, mint a korábbi években. Ha megnézzük, hogy me­lyek azok az osztályok, ame­lyekben a legtöbb a bukás, akkor egyértelműen az derül ki, hogy a'második és az ötö­dik. Magyarázható ez azzal it. hogy az első osztály végén a tanulók nem kapnak bizo­nyítványt, így nyilvánvalóan az „egy fejlesztési szakasz­ként” kezelt első két osztály elvégzése után derülnek ki a felkészültségbeli hiányossá­gok, bár az első két osztály­ban kötelező a diákok korre­petálása. Az ötödik osztály­ban pedig a belépő új tan­tárgyak, a szaktárgyi rend­szer okoz nehézségeket a di­ákok tanulmányi munkájá­ban. S hogy milyen tantárgyak­ból szervezik a pótló foglal­kozásokat? A készségtárgyak kivételével mindenből, a leg­gyakrabban azonban mate- matikábólj oroszból^ kémiá­ból és fizikából. A pótló foglalkozások vé­gén a diákok vagy eredmé­nyesen zárják a tanévet, vagy csak egy, illetve kettő tantárgyból kapnak elégte­lent, s így augusztusban pót- vizsgá zhatnak. tizenegy nap alatt természetesen nem lehet megváltani a világot, csodákat művelni. Nem minden diák tudja teljesíteni az elégséges osztályzatnak megfelelő tan­tervi követelményeket a pótló foglalkozások végére sem.. Ebben az esetben a tanuló­nak is az az érdeke, hogy megismételje az osztályt. — tg — kiállítás Jászberényben Mai észt kisgrafikák A Szovjetunió nemcsak a világ könyvkiadásában jár élen, hanem a nyomtatott könyv szeretetéhez, megőr­zéséhez kapcsolódó intim grafikai műfaj, az ex libris kultúra területén is az elsők között szerepel. A fiatal szov­jet államban a művészi könyvjegy ék száma a 20-as évek elején kezdett el roha­mosan növekedni. E nem különösebben látványos, de nagy példányszámban sok­szorosított, a gyűjtők cseréi során terjesztett és ezért egyik legdemokratikusabb eredeti művészeti alkotások készítésére grafikusnemzedé­kek legjobbjai vállalkoztak és vállalkoznak. Mindehhez hozzájárul, hogy az ex lib­ris kultúra és gyűjtőélet a Szovjetunióban élvezi a leg­nagyobb támogatást. — A rendszeresen megszervezett nagy gyűjteményes kiállítá­sokon a Szovjetunió népeinek legjobb művészei vesznek részt, közöttük nagy számú észt grafikus, hírt adva az Észt SZSZK könyvkultúrájá­ról, ex libris művészetének bibliofil és művészi értéké­ről. Ennek egyik eredmé­nye volt, az 1962-ben Moszk­vában rendezett észt kiállí­tás, amelyen harminchat művész 500 könyvjegyét mu­tatták be. Az észt grafiku­sok hazai sikereit rövidesen követték a külföldi elismeré­sek is. Ex libriseik ma már minden jelentős nemzetközi kiállításon ott találhatók, számos díjat nyertek. Lembit Lepp linómetszetei Mi az tehát, ami az észt ex libris hazai és nemzet­közi megbecsülését elősegí­ti? Elsősorban a mában gyö­kerező, korszerű mondaniva­lók modern — az ex libris hagyományos jelképrendsze­rét megújító — kifejező esz­közökkel történő közlése. — Mindemellett az alkotók szí­vesen nyúlnak vissza az észt népművészet szín- és formakincséhez, sajátos, ben­sőséges hangulatot teremt­ve ezzel könyvjegyeiken. A művészi színvonal magas mércéjéhez hozzájárul, hogy a legjobb grafikusaik készí­tenek ex libriseket, nemcsak kiszolgálják a tömeges meg­rendeléseket, hanem legben­sőbb kifejezési lehetőségük­ké váltják át a műfaj adott­ságait. A jászberényi könyvtár évek óta rendszeresen gyűj­ti a megyénkkel testvéri kapcsolatban álló Észt SZSZK-ban készült kisgrafi- kákat. A könyvtár először 1974-ben mutatott be észt ex libris kiállítást. Az ez alka­lommal megtekinthető kiállí­táson az elmúlt három év alatt cserélt legszebb lapo­kat mutatják be. A tizenegy művész met­szeteiből válogatott tárlatot Eveald Okas professzornak, a tallinni Képzőművészeti Főiskola tanárának többnyi­re réztechnikájú kisgrafikái vezetik be. Jüri Arrak ex librisei mellett bemutatott színes linómetszet-sorozata az észt népszokásokat eleve­níti fel, — jó néhány kö­zülük — például a szentiváni tűzgyújtás — Magyarorszá­gon is ismerős. Észt tála­kat, Tallinn műemlékeit idé­zik fel Berta Mager fino­man megmunkált rézkarcai. A kiállítás érdekessége Sil- vi Váljál és Mart Lepő ma­gyar gyűjtők. így a jászbe­rényi könyvtár részére ké­szített ex librisei. Jelentős személyiségek, írók portréit láthatjuk Lembit Leopnek. a tartui néprajzi múzeum munkatársának linómetsze­tein. Arató Antal Szeretünk utazni. Egyre többen kapunk kedvet rá, hogy a hazai tájakkal, s a nagyvilággal ismerkedjünk. Négy és fél ezren jártak az elmúlt évben az öt IBUSZ utazási iroda szervezte kül­földi társasutakon a megyé­ből — küzülük ezerhatszázan a Szovjetunióban —, a belföl­di IBUSZ társasutazásokon több tízezren vették igénybe az irodák különféle szolgál­tatásait. Fellendült az ide­genforgalom is, csak a szov­jet INTOURIST több mint tizenegyezer vendéget irányí­tott tavaly Szolnokra. Az idén ennél is több szovjet tu­rista érkezését jelezték há­romszázötven csoportban, csaknem minden napra jut egy. A Pelikán Szálló előtt par­koló ismerős, piros autóbusz — a SZOVTRANS — korán­kelő utasai az első vendégek a szolnoki IBUSZ-nál, ami­kor arról érdeklődöm: kik és miért keresik fel e napon az utazási irodát. — Az idegenforgalmi csúcs nem várt a jó időre — jegyzi meg Tóth László irodaveze­tő. — Naponta most legalább kétszázötven ügyfél fordul meg nálunk. Ha a Nap elő- búvik, még ennél is többen nyitnak be, hétvégi kis ki­ruccanásokhoz kérnek segít­séget. Persze, ha beborul, át­menetileg csökken az egyéni turisták érdeklődése, de nem így azoké, akiket a szerve­zett utak érdekelnek. Május­ban úgyszólván nincs olyan nap, hogy valamilyen cso­portunk ne indulna Szolnok­ról vagy a megyéből külföld­re. A pénztárnál két hölgy vasúti jegyet vált. — Keszthelyre ... — Holnap hajnalban indu­lunk két hétre, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének üdülőjébe. — Maródi Antalné és dr. Sikósi Györgyné, a szolnoki rende­lőintézet dolgozói. — Kár, hogy a jó időre nem lehet befizetni még itt sem! — jegyzik meg kissé szomorká­sán. Cseng a telefon. — ... hogy szeptemberre mit tudunk még ajánlani? Kérem, nyaralás Rimini- ben ... Különvonattal Velen­céig ... Tizedikétől tizenki­lencig, vagy tizenhéttől... fakultatív kirándulásokkal... de mielőbb szíveskedjenek befáradni, mert sok a jelent­kező. Viszontlátásra! — A külföldi utak intézője Nagy- né, leteszi a hallgatót és a pultnáil áilló ügyfélhez ijor- dul. — Az ezer forintos elő­leget be tetszik most fizetni? A napi postát rendezi ép­pen Földi Éva, a „belföldi­társas” ügyintéző. A siófoki Gáz- és Olajszállító Vállalat szolnoki részlegében dolgozók kétnapos Baranya megyei ki­rándulásához most igazolták vissza a szállást; egy száz tagú nyugatnémet autóscso­port jelezte érkezését augusz­tus 7-re, körbejárják az or­szágot és szolnoki tartózko­dásuk idejére igénylik az IBUSZ szolgáltatásait... Fél­behagyja a felsorolást, isme­rős ügyfél érkezik, Paróczai Ferenc, a jászkarajenői Ár­pád Tsz telepvezetője. — Rendben van május hu­szonhattól a kéthetes keszt­helyi üdülés, be lehet fizetni. — Egyedül utazik? — Nem rólam van szó — tiltakozik. A szövetkezet rendszeresen üdülteti a dol­gozókat. Mi törzsvendégek vagyunk itt. — A Drezdába induló vo­natot szíveskedjék megnézni, június húszadikára nyolc személynek helyjegyet szeret­nék előjegyeztetni... Kun Anna pillanatokon be­lül közli, hogy a Nyugatiból a Hungária expresszel a leg­célszerűbb menni reggel 8.20-kor, este 20.03-ra odaér­nek. Vissza ugyancsak reggel 9.36-kor indul. Dr.. Süveges Ignác, a Nagy­kunsági Állami Gazdaság személyzeti vezetője köszöni a felvilágosítást. Elmondja, hogy tanulmányútra készül­nek a gazdaság állattenyész­tő szakemberei, a Drezdától alig 40 kilométernyire lévő löbaui állami gazdaságban töltenek egy hetet. Múlnak az órák és jönnek- mennek az utasok. A nap vé­gén, amikor összegezik a for­galmat, megállapítják, hogy tizenöten vasúti menetjegyet, néhányan repülőjegyet vál­tottak. valutát vásárolt, illet­ve váltott be harmincegy sze­mély plusz egy negyventagú csoport, szervezett külföldi útra negyvenkilencen fizet­tek be előleget, s legalább százan érdeklődtek, elője­gyeztettek, szobát rendeltek. Megkezdődött az idegenfor­galmi nyár. Rónai Erzsébet A Kötövis együttes a „Daru” cimü szatirikus játékot mutatta be nagy sikerrel. Az előadás egy izgalmas mozzanata képünkön TháHa a fiiban Színjátszók majálisa Jászfényszarun Fölpántlikázott lovaskocsi­kon, énekelve, mókázva vo­nultak ki a jászfényszarui Homok-erdőbe a vasárnap rendezeti színjátszó baráti találkozó résztvevői. Thália bizonyára jól érezte magát azon a füves tisztáson, ahol a találkozó lezajlott, mert az időjárás kegyes, a rendezés kifogástalan volt, és a bemu­tatott műsorok.... de erről majd lentebb. Hét Szolnok megyei együt­tes — köztük legjobb cso­portjainak — és a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes irodal­mi színpada szerepelt. A ta­lálkozó a minősítés, rangso­rolás mellőzésével valóban baráti, tapasztalatcsere jelle­gű volt. Ez a „tétnélküliség” megteremtette a csoportok számára a felszabadult, izga­lommentes játék lehetőségét; illetve az egyedüli tét — a minél jobb előadás volt. Több mint száz szereplő lé­pett színre a házigazda jász- t'ényszaruiak vidám, nép; és még több „népiesch” színt felvillantó előadásban. Óvo­dástól a nyugdíjasig terjedt a műsorban szereplők élet­kora; úgyszólván a falu min­den játszani szerető lakója szóhoz jutott. Páratlan ügy­buzgalom, szervező munka kellett ennek az előadásnak a létrehozásához. A nemrég Debrecenben ezüst minősítést szerzett szol­noki „Híd” együttes „Tűz nélküli emberek” című mű­sora méltán aratott nagy si­kert — kisebb, főleg ritmus­beli hibái ellenére is. A deb­receni előadáshoz képest ren­geteget javult az együttes — ezúttal volt tűz a „Tűz nél­küli emberekben”. ötlettelen, vértelen műsort mutattak be a jászberényi és a zagyvarékasi színját­szók. Nem sikerült az alaty- tyániak előadása sem, de ez a csoport megfontoltabb mű­sorválasztással jobb előadást is létre tudna hozni. A budapesti KISZ Köz­ponti Művészegyüttes irodal­mi színpada a szolnoki Kő­tövis együtes és az újszászi diákszínpad átgondoltan ren­dezett, kulturált játéka ki­emelkedett a találkozó me­zőnyéből. A színpadvezetők és a je­lenlevő szakemberek részvé­telével beszélgetést rendez­tek, amelyen tanulságos té­mákról esett szó. Többek kö­zött arról váltottak szót a színpadvezetők, hogy a me­gyei közművelődési szervek tájékoztatása híján, nincs le­hetőségük továbbképzésre, tapasztalatcserére, nem tud­ják figyelemmel kísérni az amatőrmozgalom országos mozgását. Más, ott elhang­zottakból is — a színpadok munkájának ismeretében — arra lehet következtetni, hogy a megye amatőrszínpa­di mozgalmára jellemző a szervezetlenség. Ezen változ­tatni kell az illetékeseknek: akkor jövőre talán nemcsak három-négy jó előadást lát­hatnánk a szép jászfénysza­rui erdőben. Sz. J. Merénylet Osztrák szerzők rádiójáté­kaival ismertetett meg ben­nünket a rádió az elmúlt másfél hétben. Az öt hang­játék közül — kettőt is­métlésben hallhattunk — az elmúlt hétfőn sugárzott, a Merénylet című (Michael Scharang műve) bizonyult a legérdekesebbnek, a legin­kább gondolatébresztőnek. Mondandója alapján és rá­diós szempontból egyaránt. A kiskocsmabeli ártatlan snapszliparti nyolc résztve­vőjének nyugalmát egy lé­nyegében apró esemény za­varja meg. Az egyik veszítő italos dühében összetöri a berendezést. A rendzavarást a pillanatokon belül megér­kező rendőrség merényletté nagyítja föl, összeesküvést szimatol, végül olyan szél­sőséges helyzetbe sodorja a különben „szürke” polgáro­kat (egy nyugdíjas házas­párt, két bútorszállítót, két tanárt és két szerelőt), amit ők maguk sem akartak. Mind a nyolcán életüket vesztik, öngyilkosok lesznek vagy tűzharcban esnek el. Tö­megkatasztrófává nő egy majd hétköznapi kocsmai összezördülés. A szélsőséges cselekmé- nyű, groteszk előadású tör­ténet az elmúlt évek soka­sodó terrorakcióira utal. De nem ennek okait, kialakulá­sa körülményeit kutatja, nem akar a terrorizmus elemzője lenni. A társada­lom gyakorlatában jelentke­ző következményeiről szól, azokról a jelenségekről, amelyeknek jó „talajt” je­lent a kapitalista társadalmi mechanizmus. A drámai mondanivalót részben a d.okumentumha- tást elérni kívánó szerkesz­tés, részben pedig a szati­rikus eszközök használata teszi hatásosabbá és hitele­sebbé. S minthogy a lénye­gi problémák — a szatirikus ábrázolás miatt is — átté­telesen, közvetetten jelent­keznek, a mű egyúttal tá- gabb horizontú vizsgálódás­sá nemesedik, a modem vi­lág karnyújtásnyi közelségű veszedelmére figyelmeztet. A darabot a rádiózás mű­faji sajátosságai szempontjá­ból is remeklésnek tekint­hetjük. Michael Scharang szabadon gazdálkodik térrel és idővel. Villanásnyi jele­netei jól felépített drama­turgiai szál köré csoporto­sulnak, folyvást lépve előre, egy pillanatig sem fenekle- nek meg a rádiótól, a hang­játéktól idegen epikus ára­dásban. Párbeszédei drámai csomópontok, amelyek nem elmondják, hanem megjele­nítik, aktívan közvetítik az éppen következő eseménye­ket. A hangjáték hasonló terjedelmű és dramaturgiá- jú epikus művé lefordítha­tatlan. Jól egészítették ki a szöveges részeket a külön­böző zajok és zörejek, ame­lyek nem naturális vol­tukkal. hanem hangulati megfeleléseikkel váltak a darab építő elemeivé. Nehéz dolguk volt a magyar köz­reműködőknek. Az elhang­zott darab ismeretében ál­líthatjuk, osztrák szomszé­daink hangjátékirodalma igen magas színvonalú, és éppen rádiós mivoltában különbözik is a mienktől. Különös figyelmet igényelt a merénylet előkészítése a dramaturgtól, (Mesterházi Márton) és a koncentrált színészvezetésen túli szer­vezői-rendezői munkát Ma­gos György rendezőtől, aki szigorúan ragaszkodott a műbeli szituációk pontos ábrázolásához, és biztos kéz­zel irányította a népes sze­replőgárdát. Jól érezte, hogy a mű nem egy-két hős köré épül. a nyolc polgár együt- 1esen képviseli a társada­lom úgynevezett középső ré­tegét. — zsák —

Next

/
Thumbnails
Contents