Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 28. SZOLNOK MEGYE MÚLTJÁBÓL SZERELEM ÉS HÁZASSÁG Eladó a menyasszony Törökkori fakanalak a szolnoki Damjanich Múzeumban fl Mezőtúri Forradalmi Törvényszék A „600 éves” Mezőtúr történetéből Magyarország első szocialista bíróságai azok a forradalmi törvényszékek, melyek a Tanácsköztársaság idején ítélkeztek. Szocialista osztálytartalmukat a Magyar Tanácsköztársaság megszületését bejelentő történelmi kiáltvány —a „Mindenkihez" — eleve rögzítette, kimondván: a törvényhozói és végrehajtói hatalom mellett a bíráskodói hatalmat is „a Munkás, Paraszt és Katonatanácsok diktatúrája gyakorolja". A Forradalmi Kormányzótanács a következőképpen szabta meg az új forradalmi igazságügyi szervezet feladatát: „A Magyar Tanács- köztársaságban a büntetőhatalom gyakorlásának a célja, hogy egyrészt a proletariátus diktatúráját minden támadástól megvédelmezze, másrészt pedig a dolgozó proletárok jogos egyéni érdekeinek oltalmára szolgáljon”. Szolnok megyében 11 helyen alakult forradalmi törvényszék; többek között Mezőtúron is. Működését 1919. április 7-én kezdte meg és a hónap végéig. Mezőtúrnak a burzsoá intervenciós román hadsereg által történt megszállásáig folytatta. A Mezőtúri Forradalmi Törvényszék elnökei: Bíró Sándor asztalos és Gombás András kőműves, tagjai pedig Egei Lajos, Csányi Balázs, Nádházi József, és Arany József — földművesek, Szilágyi Bálint kubikos, valámint Csala Ferenc kilépett csendőr, voltak. Vádbiztosokként dr. Tóth Imre, Tóth Géza és dr. Nagy József városi tisztviselők szerepeltek, a valóságban az ügyek tárgyalásában csak dr. Nagy vett részt. A forradalmi törvényszék jegyzője Balázs Jenő volt. A Mezőtúri Forradalmi Törvényszék tagjai közül Szilágyi Bálint mint szociáldemokrata munkás tagja lett a helyi — 191(1. december 3-án alakult —munkástanács intézőbziottságá- nak. Ugyancsak ő és Egei Lajos tagjai voltak az 1919. március 25-én megalakuló városi direktóriumnak. Az április 10-én létrejövő városi intézőbizottságban mellet- lük Arany József is helyet foglalt. A Mezőtúri Forradalmi Törvényszék tagjai közül Szilágyi Bálintot — „beszédei miatt’ — 1920. júniusában a szolnoki törvényszék 3 évi börtönre ítélte. Arany Józsefet még a román burzsoá hadsereg katonái fogták el. Többször megkínozták. majd internálták, s később is rendőri megfigyelés alatt tartották. A szolnoki kir. ügyészség jelentése szerint a forradalmi törvényszéknek öt iktatott ügye volt, háromban hozott ítéletet (egy ügyben a vörös őrség tett feljelentést több mezőtúri lakos ellen a szesztilalom megsértése s a Tanácsköztársaság elleni nyilatkozat miatt, az ügy tárgyalására feltehetően az idő rövidsége miatt már nem került sor. egy másikban minden bizonnyal megszűnt az eljárás.) A három ítélet: 1. Egy korábban hét évi fegyházbüntetést viselt személlyel szemben lopás miatt 3 évi börtönt szabtak ki. 2. Köz- csendháborítás. szesztilalom áthágása miatt B. K.-t és V. E.-t két-két hónapi kényszermunkára, S. G.-né bordélyháztulajdonost, akinek a helyiségében a bűncselekmény történt, 10 000 korona pénzbüntetésre, s üzleti jogának elvesztésére ítélték. 3. F. J. és V. T. csavargókat egy-egy havi fogházra ítélte, mivél K. I. szállodájából ágyhuzatokat loptak. <Dr. Korpás László A Damjanich János Múzeum restauráló műhelyének felszereltsége lehetővé teszi hogy a restaurálás és konzerválás mellett az egyes régészeti feltárásokból származó növényleletek meghatározását is el lehessen végezni. Mindezek előrebocsátása után szeretnénk elmondani egyik vizsgálatunk érdekes eredményét. Rendszeresen feldolgozzuk a szolnoki egykori vár területéről, főleg a hozzá közel eső Tisza-part felszíni rétegeiből előkerülő leletanyagot. Erről a helyről származnak azok a fakanáltöredékek is, szám szerint 13 db, amelyeknek eredete nem volt egyélű telműen tisztázható. A fakanalakat a régészeti növénytan módszereivel is vizsgálni kezdtük, s arra a meglepő eredményre jutottunk, hogy azok egyazon növényfajhoz tartoznak, mégpedig valamennyit puszpángfából faragták. A puszpáng a mediterránból származó örökzöld cserje. Elterjedési területén, a számára kedvező éghajlati adottságok következtében hatalmas fává tud terebélyesedni. Fája nehéz, rendkívül sűrű szövetű, jól faragható. A középkorban igen sok művészi faragvány készüli belőle. De a rómaiak is ismerték a pusz- púngol. Pl. fésűt, hangszereket készítettek értékes fájából. Törökország területén a puszpáng kiterjedt erdőségeket alkotott, 4—10 méter magas fáival. Ez a tény jelentős bevételi forrást jelentett már évszázadokkal ezelőtt is az országrfck. Mindezek alapján kézenfekvőnek látszik az a feltevés. hogy a fakanalakat a törökök hazájukból hozták, illetve török kereskedők terjesztették. hiszen nyersanyaga Törökországban igen közönséges és általánosan elterjedt volt. Még azt sem tartjuk véletlennek, hogy e kanalak —' legalább is ezideig — a Tisza akkori hajózhatóságának felső határánál. Szolnokon kerültek elő. Dr. Csépai Ferenc ISMERJÜK MEG MEGYÉNK MŰEMLÉKEIT! n fegyvernek! csonkatorony A Fegyverneken lévő csonkatorony Szolnok megye egyik legszebb középkori emléke. A község szélén a temetőből ma- gaslik ki mintegy 20 méterre. Faragott kövekből készült kapuja és ablakai, valamint a finoman kiképzett támpillérek már messziről mutatják, hogy még a XV. században épülhetett. Ha közelebb megyünk hozzá és megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy egy nagyobb gótikus templom tornyának a maradványa. Az eredeti toronynak mintegy harmadrésze van meg. A templom hajójának hosszát és szélességét csak részletes ásatással lehetne feltárni. Ez azonban a temető jelenkori- sága miatt nem lehetséges. K. Gy. Újsághír: A „Régen, és ma' című, a Szolnok megyei lakodalmi szokásokat bemutató kiállítás megnyitásával megkezdődtek - Szolnokon a .,Társadalmi Ünnepségek és Szertartások V. Országos Művészeti Bemutatói”. A dr. Szabó László és dr. Szabó István által rendezett kiállítás történeti áttekintését adja a lakodalmi szokások változásainak. A fiatal lányok, legények gyakran teremtettek alkalmat a közös szórakozásra. Ezek a mulatozások nem pusztán játékos kedvből születtek. Szinte kizárólagos alkalmak voltak az ismerkedésre, a majdani férj, illetve feleség megkeresésére: a párválasztásra. A parasztember munkája kemény, fárasztó. Többnyire a szabadban dolgozik. Munkahelye nem al kai más ismeretségkötésre. Az utcán ismerkedni a legnagyobb vétek volt. Még a fiatal szerelmespárnak sem volt ildomos együtt mutatkozni, messziről elkerülték egymást, mert bizony a falu népe másképp nyelvére vette őket. Amikor a fiú és a lány kapcsolata komolyra fordult, a fiú eljárhatott a lányhoz, szülei házába. Találkozásaiknak azonban meghatározott időpontja, rendje volt. Többnyire csütörtökre és vasárnapra esett. Aki szerdán, vagy pénteken járt a lányhoz, azt megszólták, sőt azt is suttogták, hogy a boszorkányok bűbájosak, megrontják őket. Minden háznak egyik ablaka az utcára nézett. A legény jött, kopogtatott az ablakon és beszólt: „Jó estét Pollikat” Ilyenkor a szülők többnyire kiengedték a lányt, de előfordult, hogy nem. A fiatalok a tisztára takarított gádor földjén állva beszélgethettek. Hogy mennyi ideig, az a szülők szigorúságától és az ismeretség idejétől, tartalmától függött, így nagyon változatos volt. A jeladás módja az volt, hogy húzogatták a függönyt, az ajtót nyitogatták, az anya jött-ment és mondta a lányának: „elég lesz, megfázol mán!” Amikor a szülők úgy látták, hogy itt az ideje a fiatalok össze,, ázasodásának, — mivel nem volt szokásban a hosszú jegyben járás, — a házasságkötés előtt néhány héttel megtartották az eljegyzést. De csak a módosabb házaknál telt arany vagy ezüst karikagyűrűre, a szegényebb fiatalok kölcsönkérték a gyűrűt vág krajcárból csináltattak. Á fiú a lánykérésre többnyire a keresztapját kérte fel. Este elmentek a lányos házhoz. Eleinte semmitmondó témákról beszélgettek, majd később a keresztapa rátért a lényegre: „Mi nem azért jöttünk, hogy vacsorázzunk, más >bajunk van,’ mondta — s megkérte a lány kezét. Az eljegyzés után ettek _ ittak. A lány zsebkendőt adott ajándékba a fiúnak. — A kendőbe belehinevét. s volt. hogy falubelit il a fiú. Ha idegen fajzott lányt, elindult a szidták a fiút, hog> jóért és hozott rosz- .Itthonról nősülj, időd. hogy milyen a i” — mondták, sküvő megrendezésétos szerepe volt a vö- Feladata volt többek a vendégek meghiva;odalom fontos el őke- volt a csigacsinálás. előtti hetekben a lány esen felkereste a >tt asszonyokat, s kö- elük a csigacsinálás ját. Ez általában az előtti héten vasárnap ni esett, amikor a [lelve már menyasz- házánál összejöttek mert annyi levél tésztát kelA lakodalmi főétel ma is a birkapörkölt - Túrkeve, 1973 Készül az esküvői ebéd Rákóczifalva, 1978. (Fotó; Dr. Szabó László) lett készíteni, ahányan voltak. Munka közben megkínálták őket túrós lepénnyel, tubuskával (üres kalács, amit masnira kötnek és gykran cifráznak) és borral. A felkínált ételeket illetlenség volt az asztalon hagyni. Azt az asszonyt, aki a csigacsinálás- nál nem jelent meg. a lakodalomban megszólták és lenézték. A lakodalomra a csapost az örömapa hívta meg, mondván: „majd elhívom én sógoromat”. A gazdasszony rendszerint a falu neves szakács- néja volt, fizetett főzőasz- szony. A vőlegény a lakodalom előtti napokban a kocsmában legénybúcsút tartott, reggelig tartó mulatóssal vett búcsút legénytársaitól. Miután minden előzetes dolgot elvégeztek, következett az esküvő napja, amelyet nem tettek jeles ünnepre. Leggyakrabban vízbehányó hétfőn — húsvétkor — házasodtak. Ha pénteken esküdtek, rossz jel volt, azt tartották: „rossz nő a menyasz- szony”. Az esküvő napján a vöfény (vőfély) elment a lányért a vőlegénnyel együtt, s eibúcsúztatta szüleitől. Sokszor a nagy vöfénnyel, akinek nagy bokrétája és nagy botja volt. egy kis vöfény is ment. aki kis bokrétát és kis botot vitt magával. Az esküvőre nagy menetben vonultak. Elől haladt a vöfény, kezében a rostélyos fonott kalács és egy üveg bor. Közvetlenül mögötte ment a násznagy és a násznagyné. Utánuk következett a koszorús lányok és legények sora, mint a menet dísze. A lányok szép fehér, rózsaszín vagy kék ruhában. Csak ezután jött a menyasszony ‘és a vőlegény, de még külön egy koszorús lánnyal, illetve legénnyel. Mögöttük a meghívottak, a rokonok. Esküvő után a vőlegény házába mentek. Ott sokszor azzal tették próbára a menyasszonyt, hogy elébe dobtak egy seprűt, amit ha nem vett fel, azt mondták: „lusta asz- szony lesz". Volt olyan ház, ahol bevitték a menyasz- szonyt a kéményhez, hogy nézzen bele: „akkor majd fekete szemű fia születik". A lakodalmat rendszerint a lányék házánál tartották, s azon a fiúi ház falurészének zenekara (Alvég, Tabány, Kutyaszög) zenekara játszott. Az ételt a vöfény szolgálta fel fehér kötényben, minden fogáshoz egy-egy tréfás mondókával. Ha valamelyik vendéggel nem voltak megelégedve a lakodalomban, kását adtak neki, s ez azt jelentette, hogy távoznia kell. A menyasszonytánc éjfél előtt volt. A vendégek pénzt dobáltak egy szitába és kiáltották: „10 pengőért enyém a menyasszony!” Sokáig táncoltak. Majd éjfélkor eltűnt a menyasszony. Ekkor következett a kontyolás. Ezzel a mennyasszony asszonnyá lett, levetette ünnepi esküvői ruháját és egyszerű menyecske ruhát öltött. A házasodásnak még egy igen érdekes mozzanata volt a lány stafirungjának, bútorainak átszállítása a vőlegény házába, mert legtöbbször oda költözött a fiatal pár. A vőlegény rokonai és a vöfény szalagokkal feldíszített kocsival mentek a holmiért és felpakoltak. A falun végig mindenütt gyerekek futottak utánuk, a kocsiról szalagokat tépdestek és kapkodták a közéjük dobált kalácsdarabokat. Sokszor bor szétlocsolá- sával riogatták őket a kocsin ülők. Az esküvővel, lakodalommal be is fejeződött a leány- és legényélet és a fiatal pái már új egységként illeszke dett be a faluközösségbe (Részletek a Múzeumi Levelek 11—12. számából, Szerelem, házasság Zagyvaréka son.) összeállította: dr. Seliíieczi László Az újasszony köszöntése - Csépa, 1975 rcolÁnví mm rlr ^Tflhn 1.1
