Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 28. Akik előtt zárva a gyárkapu IIuiihoIS cv-képernyők és filmhíradók mind gyakoribb Nyilyull témáia 1978 tavaszán a munkanélküliség. A----------------- holland sajtófotószolgálat egymás után adja ki k épeit a munkanélküliség ellen tüntető fiatalokról; egész sorozat mutatja be a főként Amszterdamban és Rotterdamban gyakran felbukkanó haragos fali feliratokat. Szinte egyetlen olyan nyugat-európai poütikai tanácskozás sincs, ahol ne kerülne szóba a gazdasági helyzet egén megjelenő felhők közül a legsötétebb: a munkanélküliség. Április második hetében a koppenhágai közös piaci csúcs- értekezlet befejezése után James Callaghan angol miniszter- elnök volt a legkészségesebb az újságírókhoz: a Reuter angol hírszolgálati iroda szerint hosszú, részletes beszámolót adott •a csúcsértekezlet nem „szigorúan bizalmas” tárgysorozati pontjairól, mert van egy néhány téma, amiről megállapodás szerint hallgatnak a kilenc ország kormányfői. A legjellemzőbb mondat a nyilatkozatból: „A kilenc vezető egyetértett a világ gazdasági bajainak elemzésében, de a megfelelő orvosságban még nem tudtak megállapodni.” A Callaghan- nyilatkozat ezután az utóbbi évek egyik legszókimondóbb megállapításával folytatódik. „Európában nagyobb a munkanélküliség és több a kihasználatlan erőforrás, mint eddig valaha, és ez a probléma nem ciklikus, hanem strukturális jelenség — az Európai Gazdasági Közösség tagállamaiban még mindig hat millió munkanélküli van” — mondta a brit kormányfő. Az a nyílt beismerés, hogy nem valami időszakos bajról, hanem a gazdasági szerkezetből következő jelenségről van szó, nem változtat a kínos tényen: a Callaghan - adatok nem pontosak. A nyugat-európai gazdasági sajtó véleménye szerint ennél több a munkanélküliek száma, és túl az ahszolút számon, még keservesebb tény, hogy a munkanélküliszám növekedő irányzatú. Az Economist című angol gazdasági hetilap egyik érdekes cikkében tizenkét tőkésország legutóbbi éveinek átlagadatait hasonlítja össze, kissé megszépítve a valóságot. Ebből kiderül: a munkaképes felnőtt lakosság körében a 12 országból Olaszországé a fájdalmas elsőség: az angol lap szerint valamivel 9 százalék fölött van az arány. (A szerencsésebb országok között szereplő Japán és az NSZK adatához szinte odakívánkozik a legutóbbi bonni hivatalos jelentésből a szám: még mindig 1 millió 224 ezer körül van a munkanélküliek száma ...) Ennek a Economist-jelentésnek az az igazán érdekes része, amely kimutatja, hogy az arányok különösen két korcsoportban növekednek gyorsan: a 15—19 és a 20—24 év közöttiek csoportjában. Másszóval: a fiatalok nem kis része azzal kezdi a felnőtt életet, hogy nem jut munkához ... Az Egyesült Államokban kialakult helyzetről, a múlt esztendő teljes számadatait Lester Thurow professzor úgy állította össze, hogy a mai számokat az 1956-os adatok mellé állította; 1956 a legjobbnak tekinthető háború utáni esztendő volt, az amerikai munkanélküliség akkor a munkaképes lakosság 4,1 százaléka volt az 1977-es 7 százalékkal szemben. A Thurow-féle táblázat öt csoportot sorol fel: 25—55 éves fehér férfiak Fehér „tizenévesek” Fehér felnőtt nők Fekete „tizenévesek” Fekete felnőttek A táblázat drámai erővel figyelmeztet: a fiatal színes- bőrű nemzedékek számára a munkába állás lehetősége egyre reménytelenebb. A Callaghan-nyilatkozat számaival kapcsolatban különösen akkor érez az ember bizonyos kétséget, ha az olaszországi jelentéseket böngészi. A hivatalos adatok ott 1,2 millió munkanélküliről beszélnek; a lapok azt mondják, legkevesebb 10—12 százalékot igyekeznek eltüntetni a statisztika kozmetikai kezelésévéi, a valóságban legalább 1 millió 400 ezer ember számára zártak a gyárkapuk. „ r és főiskolát végzettek körében a helyzet vala- II KOZéD-nüvel rosszabb. 425 ezer középiskolai és 100 ** WW<*MP 0-70T- főiskolát, egyetemet végzett munkanélkülit tartanak nyilván. Az olasz parlament novemberben fogadta el azt a törvényt, amely a munkanélküliség elleni küzdelemben különféle juttatásokat — mindenekelőtt adókedvezményeket — ad azoknak a vállalatoknak, amelyek az állami intézkedéseket támogatják. A törvény előírásainak első eredményeként 1978. január 1-ig 1442 (!) munkahelyet töltötték be... G. M., 1956 1977 2,6% 3,7 % 10,1% 15,0% 3,7% 6,2% 18,2% 39,5% 7,5% 11,1% Érvényes októbertől Az amerikai szenátus ratifikálta a múlt év szeptember 7-én Washingtonban aláírt Panama- csatornaszerződést. Az egyezmény szerint a csatorna 1999. december 31-től Panama tulajdonába és teljes igazgatása alá kerül. A megállapodás az 1903-ban kötött szerződést váltja fel, amely „örökös jogokat” biztosított az Egyesült Államoknak az 1676 négyzetkiLométer területű, több mintj 45 ezer lakosú panamai csatornaövezetben és a nagy fontosságú vízi út felett. Az egyezmény 6 hónap múlva lép életbe. A forgalmas vízi út építésére 1879-ben francia tőkés vállalkozás alakult, amely 1881-ben korrupciós botrányba fulladt. A társaságot 1894-ben az amerikai tőke szerezte meg, 1903-ban az Egyesült Államok államcsínnyel leszakította Panamát Kolumbiáról, és bérleti díj ellenében szerződéssel „biztosította” a csillagos-sávos lobogó jogait a vízi út és 16 km széles földsáv felett. Az 1914. november í5-én megnyitott Panama-csatorna 82 km hosszú, 150—300 m széles, 13—25 m mély. A hajóforgalom három zsiliprendszeren bonyolódik. Az áthaladás időtartama 13—14 óra. Az 1976. június 30-án zárult gazdasági évben 12157 hajó haladt át a vízi úton. ösz- szesen 117,2 millió tonna árut szállítottak. A Csendes-óceánról 51,2 millió tonna, az Atlantióceán irányából 66,1 millió tonna rakományt továbbítottak. őrt Clayton .~AV liegerhorst Albrook ,Balboa Heights " ^anamá ^ Fort Amador CSENDES-ÓCEÁN ____ Az amerikai felségterület határa a szerződés ratifikálása előtt A Csatornaszerződés ratifikálása után: k\\N Panamának azonnal visszaadott terület gr*-« Amerikai katonai zóna. kaM amit 2000 ig adnak vissza Panamanak n-rjTj 2000 ig Panamával közösen használt amerikai katonai övezet PTTTTT] ** Ltyesult Államok által 2000-ig fenntartandó üzemi zóna Csatomazsilip . * Amerikai támaszpont ni: iúviski THIS MOTE IS ttGALTCMQER -0» Au. DEBTS,. PJI8UC AMD PRIVÁTÉ Dollárárfolyam-mutató A nyugat-európai lapokban rengeteg képpel is ábrázolták az utóbbi hetekben a dollár árfolyamcsökkenését. Bemutatták a frankfurti tőzsde nyugtalan alkuszait irdatlan teiefonerdejükben, láthatók voltak a londoni, a párizsi börzetáblák, meg a müncheni pályaudvari pénzváltó táblája az új, az alacsonyabb dollárárral. A legszemléitetőbb ez a nyugatnémet képeslapban közölt fotómon- tázs, amely számok nélkül mutatja a helyzetet. KAMBODZSA A kalandorpolitika és következményei „Nem követünk semmilyen modellt. Olyasmit akarunk megvalósítani, ami példa nélkül áll a történelemben” —i mondta egy évvel ezelőtt Yeng Sary kambodzsai külügyminiszter, az első kambodzsai vezető, aki nyilatkozott országa belpolitikájáról. Lényegében ugyanezt ismételte meg a minap Pol Pót miniszterelnök, amikor jugoszláv újságírókat fogadott. Ez volt az első alkalom, hogy európai tudósítók személyes benyomásokat szerezhettek Kambodzsáról. Arról az országról, amely 1975. április 17. óta teljesen elzárkózott a külvilágtól Ezen a napon bukott meg az Amerika- barát Lón Nol-rendszer, ekkor vonultak be Phnom Penh-be, a fővárosba a népi felszabadító hadsereg, a „vörös khmer” egységei. Kegyetlen hajtóvadászat Hogy azóta mi történt Kambodzsában, arról hosz- szú ideig csak hihetetlennek tűnő beszámolók és találgatások jelentek meg a nyugati sajtóban. Lényegében csak a vietnami—kambodzsai konfliktus kirobbanása óta érkeznek információk más forrásból, vietnami sajtószervektől. Meg kell mondani, hogy ezek a jelentések sok tekintetben igazolják a korábban fenntartással fogadott nyugati beszámolókat. Ezt a képet egészítették ki helyszíni beszámolóval azok a jugoszláv újságírók, akik márciusban jártak Kambodzsában. Személyükben először érkeztek európai tudósítók az országba után. az 1975-ös fordulat Havanna a VIT városa A hajún érkezőket a Castillo del Morro látványa fogadja majd A VIT egyik színhelye Havanna óvárosa lesz Az új rendszer első intézkedése az volt, hogy elrendelte a főváros kiürítését. Csaknem kétmillió embert telepítettek erőszakkal vidékre és az ország egész lakosságát mezőgazdasági munkára fogták. A hivatalos indoklás szerint két ok miatt kellett kiüríteni Phnom Penh-t. Egyrészt azért, mert Lón Nol rendszerének bukásával megszűnt a korábbi amerikai élelmiszersegély, és csak tömeges mozgósítással lehetett elkerülni az éhínséget. Másrészt így akartak döntő csapást mérni a főváros tőkés, kereskedő rétegeire. A radikális kiürítéssel eleve lehetetlenné vált mindenfajta ellenforradalmi szervezkedés. A szocialista országokban sokáig kétkedéssel fogadták azokat a nyugati sajtójelentéseket, amelyek szerint ez az akció több százezer ember életébe került. Nemrégen vietnami forrásból is megrősítették ezeket az információkat. A hanoi rádió kommentátora arról beszélt, hogy Kambodzsában milliók haltak meg. A „vörös khmerek” senkinek sem kegyelmeztek, kegyetlen hajtóvadászatot indítottak a bukott rendszer valódi és vélt támogatói ellen. De nemcsak katonatisztek vagy Hivatalnokok estek áldozatul. Az orvosi ellátás hiánya, a hosszú erőltetett gyalogmenet sok öreg, beteg és gyermek halálát okozta. Megszűnt az egyetem De hogyan telnek Kambodzsa hétköznapjai csaknem három évvel a nagy tisztogatás után? A jugoszláv újságírók beszámolójából kiderül, hogy gyakorlatilag az egész lakosságot különböző létszámú „szövetkezetekbe”, munkabrigádokba osztották, és mindenki a rizsföldeken vagy a gátakon dolgozik. Ezek a kollektívák — amelyeknek semmi közük a szocialista országok termelőszövetkezeteihez — alkotják a társadalom gazdasági és politikai alapegységeit. Itt osztják ki az évi élelmiszer-fejí- adagot, 750 kiló rizst és hat kiló sót, továbbá egy öltözet ruhát. A tudósítók hangsúlyozzák, hogy a kambodzsai „szövetkezetekben” nem érvényesül a munka szerinti elosztás, mint például a kinai kommunákban,- hanem szigorú egyenlősdi uralkodik. Teljesen megszűnt a pénzgazdálkodás, a kollektívák között is természetbeni csere folyik. A pénz eltűnése jelenti azt a gazdasági kényszert, amely mindenkinek létérdekévé teszi, hogy egy „szövetkezethez” tartozzon, hiszen másképp nem juthat élelemhez. Miközben vidéken milliók fegyveres őrök felügyelete alatt, a városok lassú elhalásnak indultak. Megszűnt az egyetemi oktatás, bezártak a könyvtárak, a mozik, a színházak, a vendéglőkés az üzletek. Ma alig húszezren tartózkodnak a fővárosban, többségükben katonák. A néhány működő külföldi követség szigorú ellenőrzés alatt áll. A diplomaták mozgásszabadságát a követségi negyedet övező néhány száz méter sugarú körre korlátozzák. Ideológiai ok A jugoszláv újságírók beszámolójából is kiderül, hogy egy dologban igazuk van a kambodzsai vezetőknek: amit országukban véghez vittek, az valóban példa nélkül áll a történelemben. De vajon milyen elmélet, milyen ideológia sugallta a tömeges kivégzéseket, a városok kiürítését, az „ős- kommunisztikus egyeníős"- dit”? Az egyik ok minden bizonnyal a három évvel ezelőtti kambodzsai polgár- háború szokatlan kegyetlenségében, a „vörös khmerek” városgyűlöletében rejlik. Ebben a harcban nem volt szokás hadifoglyokat ejteni, az ellenséges katonákkal mindkét fél a legbarbárabb módszerekkel számolt le. A másik ok már „tisztábban” ideológiai jellegű. A khmer vezetők frazeológiája mögött fellelhető a Mao Ce-tung-i gondolatrendszer „kambodzsai változata”. Pol Pót és társai véglegesen eltúlozták az önerőre támaszkodás elméletét, és a kínai modell tragikusan következetes változatával kísérleteznek. Belső ellenzék De vajon meddig? Ha erre a kérdésre keressük a választ, kiderül, hogy Kambodzsa belső történései ösz- szefüggenek az ország külpolitikájával, a Vietnammal kiprovokált konfliktussal. A tisztogatások során ugyanis nem csak a régi rendszer hívei tűntek el, hanem azoknak a kambodzsaiaknak az ezrei is, akik Vietnamban tanultak. Köztük néhány olyan politikus, aki korábban vezető szerepet játszott. A harc egyelőre a Pol Pót vezette — és minden bizonnyal Kína támogatását élvező — szárny javára dőlt el. De hogy a hatalmat még nem tartják szilárdan a kezükben, azt jelzi az is, hogy a kommunista párt még mindig illegális jelleggel, konspirativ alapon működik. A vietnami sajtó egyre gyakrabban utal arra, hogy Kambodzsában van belső ellenzék, igaz különlegesed nehéz körülmények között tevékenykedik. Keleti Miklós dolgoznak a rizsföldön gép- összeállította: Majnár József
