Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
1978. május 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nagygyűlés Tiszaföldváron Tizenötödször kiváló a tiszaföldvári Lenin Tsz (Folytatás az 1. oldalról) kiemelkedő helye, szerepe van — ás lesz! —, egész életünkben, A mezőgazdaság a népgazdaság szerves része, annak egyik kulcsfontosságú ágazata. A mezőgazdaságra hárul népünk megbízható és kiegyensúlyozott ellátása élelmiszerrel, a lakosság évről évre növekvő élelmiszer- szükségletének mind magasabb színvonalú, gazdagabb választékú és bőségesebb kielégítése, továbbá iparunk mezőgazdasági eredetű nyersanyaggal való ellátása, ezen túl pedig a mezőgazdasági és az élelmi - szeripari termékek gazdaságos kivitelének magas szinten tartása, sőt fokozása. Szövetkezetpolitikánk kút- forrására, a lenini elvekre, a jelen és a jövő számára levonható tanulságok miatt nem árt emlékezni és emlékeztetni egy ilyen nevezetes jubileumon sem — hangoztatta ezt követően az Elnöki Tanács elnöke, s ezek közül aiz első helyen az önkéntességet említette. — Az önkéntesség ugyan— Szoros kapcsolatban vannak az önkéntességgel, az önállósággal, az anyagi érdekeltség, az irányító és a tervezőmunka fejlesztésének feladatai is. Az a véleményünk, hogy nincs szükség a szövetkezetek állami irányításában alapvető vál- tozásoifcra, de az irányítást okvetlenül hozzá keli igazítani a megváltozott, a mára kialakult körülményekhez és a jövő követelményeihez. — Arra van szükség, hogy összehangoltan, egységes egészként fejlesszük tovább a népgazdasági tervezést, a közgazdasági szabályozást és az irányító szervek munkáját. A központi tervező- és irányító szerveiktől a jövőben átgondoltabb, hosszabb távú, vagyis elvi jellegű döntéseket várunk el. Indokoltnak látjuk a szabályozórendszer továbbfejlesztését; úgy akarjuk hozzáigazítani őket a növekvő új feladatokhoz, hogy erősödjék az árak ösztönző szerepe, változzon az árak belső aránya, hogy csökkenjen és egyszerűsödjön az állami támogatás, hogy a szabályozórendszer minden eleme az eddiginél jobban ösztönözzön a hatékonyságra és a minőségre. Más szavakkal: a gazdasági eszközökkel történő irányítás erősítését akarjuk, és ezzel összhangban olyan igazgatási módosításokat, olyan rendszert, amelyik jobban számol a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek magasabb szintű felkészültségével, a tsz-ek önállóságával ; olyat, amely serkenti az önálló kezdeményezést, erősíti a szocialista vállalkozói kedvet. Hatékony, áttekinthető, párhuzamosságoktól és bürokráciától mentes irányítást akarunk és tervezünk. Az ezzel kapcsolatos . elkén. zelések kimunkálásán már dolgozik is egy, e célra alakult bizottság. — Változatlanul érvényesnek és időszerűnek tekintA fokozatosság jó példáját figyelhettük meg a gépállomások átszervezésénél. Ma már el is felejtettük, hogy a föld és a gép tulajdonának a kettőssége mennyi problémát okozott a termelésben. De elképzelhetetlen lett volna a kevés gép elosztása, még inkább azok gazdaságos üzemeltetése a szövetkezeti mozgalom kezdeti időszakában. A feltételek kialakulásával párhuzamosan kerültek termelőszövetkezeti tulajdonba a mind bonyolultabb géprendszerek és járultak hozzá azokhoz az eredményekhez, amelyek jellemzik mezőgazdaságunkat. Hogy zökkenők és fennakadások nélkül sikerült végbevinni ezt a nem kis átszervezést, azt annak köszönhetjük, hogy is mint alapelv — mondotta — változatlanul időszerű és nagy jelentőségű gyakorlati mondanivalót hordoz. . Elegendő utalni ebben a vonatkozásban csak a tsz-demok- rácia megoldásra váró problémáira, vagy az egyesülésekben, a gazdasági társulásokban való részvétel kérdésére. Az önkéntesség és a tsz-demokrácia ikertestvérek. Nem kis gondunk, de feltétlenül megoldandó feladatunk. bogy a nagyra nőtt közös gazdaságokba is „átmentsük”, sőt továbbfejlesz- szük a demokráciát, mégpedig nem is elsősorban a formáit, hanem a lényegét. — Tágabb értelemben az önkéntesség elvével kapcsolatos a gazdaságok önállóságának anyagi érdekeltségének elve is. A kapuk szélesre tárása ebben a vonatkozásban nálunk a kötelező beszolgáltatás és a terv-uta- sításos rendszer megszüntetésével történt meg. Az éppen tíz éve bevezetett gazdasági mechanizmus rendszere újabb lendületet adott a fejlődésnek] és jó eredményeket hozott. jük a lenini szövetkezeti elvek másik elemét, a fokozatosságot. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert egyesiek úgy vélik, hogy a fokozatosság csak az átszervezés időszakára szól. Holott ez hosszú időszakra, egész történelmi korszakra, tehát nemcsak napjainkra, hanem a jövőre nézve is érvényes módszer. A mezőgazdaságban elért sikereinket egyebek mellett jórészt éppen annak köszönhetjük, hogy tiszteletben tartottuk, a valóságban létezni hagytuk a fokozatosság számos „lépcsőfokát”. Ebben az összefüggésben szólt az Elnöki Tanács elnöke a közös és a háztáji kapcsolatáról is. — Ma már senkii sem vonja kétségbe — hangoztatta — a szövetkezeti tulajdon szocialista jellegét. Az is általánosan elfogadott nézet, hogy a háztáji szerves része a közösnek. Az utóbbi gyakorlati következtetéseit azonban nem sikerült mindig határozottan, következetesen és egyértelműen érvényesíteni. Közrejátszottak ebben .a háztáji termelés jelentőségét meg nem értő. sőt lebecsülő nézetek, továbbá az anyagi érdekeltség megsértése és a felvásárlás szervezetlensége. A fokozatosság egv másik vonatkozásával, a korszerű és a hagyományos viszonyával összefüggésben azt hangsúlyozta: természetesnek tartjuk, hogy nagyüzemi mező- gazdaságunk a termelőerők gyors és folyamatos fejlesztését követelte és követeli. Lehetőségeink azonban nem végtelenek, sőt nagyon is végesek. Éppen ezért még jelenleg is, a legfejlettebb technikai eszközök, sőt az iparszerű termelési eljárások erőteljes térhódításának időszakában is azt kell mondanunk: még jó ideig nem mondhatunk le a kevésbé korszerű, hagyományos eljárásokról. A sietség különben sem a legjobb tanácsadó. nem siettük, nem kapkodtuk el; hogy megvártuk amíg megértek annak feltételei. De több előnnyel és nagyobb haszonnal járt volna, ha a szövetkezeti egyesülések ugyancsak a fokozatosság körültekintőbb alkalmazásé, val, a megfelelő érettségi színvonalon történtek volna, nem pedig kampányokban, sőt néha a kellő alapok, feltételek némi hiányában. És ugyanezt mondhatjuk el arról a sietségről is, amely időnek előtte hagyta ki a termelésből a hagyományos eszközöket, felszereléseket, épületeket, Agrár- és szövetkezetpoli • fikánknak ennél a két alao- elvénél, néhány főbb vonatkozásánál azért időztem ilyen sokat, mert helyes értelmezésüktől és körültekintő megvalósításuktól függ az előttünk levő olyan nagy feladatok valóraváltása, mint a fejlődés óriás tartalékát képező gazdasági integráció; vagy a hatékonyság és a minőség kérdése; továbbá: a mezőgazdaság és az élelmiszeripar összhangja, az ésszerű termelési szerkezet, a termőalapok gazdaságos kihasználása és fejlesztése. az anyagfelhasználás javítása, a munkatermelékenység növelése, a szakértelem és a vezetés színvonalának emelése, fejlesztéspolitikánk sikerre vitele, a mezőgazdaság ipari hátterének megfelelő kiépítése, a termékértékesítés javítása, a kivitel fokozása — hogy csak azokat a Legfontosabb területeket említsem, amelyekre a figyelmünket halasztást nem tűrően irányítani kell. Rengeteg feladat vár még ránk! A szövetkezeti mozgalom még nem ért «1, a befejezéshez. Távolról sem! Mi több: teendőink megsokasodtak. Valósággal versenyre kényszerülünk az előbbre jutás érdekében. Versenyzőnk önmagunkkal. Napról-napra túl kell haladni a már elért színvonalat, minden területen és minden vonatkozásban. De — és ez sem kevésbé fontos — versenyzőnk, versenyezni vagyunk kénytelenek a világgal, a világpiaccal, amely szinte óráról- órára magasabbra állítja a mércét. A legalapvetőbb feltételek azonban kedvezőek ehhez a kettős irányú versenykihíváshoz. Nevezetesen: politikánk elvi és világos. Ismételten megerősítjük, hogy tovább folytatjuk bevált, töretlen agrár- és szövetkezetpolitikánkat. Jogosan kérdezhetik azonban, ha világosak és egyértelműek az elveink, ha ilyen agrár- és szövetkezetpolitikánk, akkor miért történhetett meg — miként Önök Agrár- és szövetkezetpol i - tikánk alapelveiből adódó konkrét feladatok vázolása után az Elnöki Tanács elnöke így folytatta: — Megnyugtató az az egyértelműség és következetesség, amellyel az MSZMP Központi Bizottsága a mezőgazdaságot érintő kérdésekben állást foglal. Határozatában megerősítette a lenini elveket és egységes, következetes továbbvitelük mellett szállt síkra. Hitet tett két évtizede folytatott, bevált és helyes agrár- és szövetkezetpolitikánk mellett, ezek szellemében jelölte meg a továbbhaladás útját. Mezőgazdaságunk ügye és sorsa ezzel hosszú távra kapott olyan garanciát, amilyenre szüksége van a nép és a haza sorsáért, a szociajól tudják —, hogy fejlődésünk ezen a téren sem volt zökkenőmentes, gondok és problémák nélkül való? Hogy fordulhatott elő, hogy egyszer a maradiság, az újtól való húzódozás és félelem, máskor pedig a megalapozatlan előreszaladás kísértett bennünket? Ezeknek a zökkenőknek számos oka volt. Köztük objektív, tárgyi — anyagi, műszaki, pénzügyi — nehézségek, de szemléletbeli, irányítási és végrehajtási hibák is. Szövetkezeti mozgalmunk eredményeinek értékét nem csökkenti az, ha megállapítjuk, hogy kevesebb tandíjjal is elérhettük vdlna őket. Ügyesebben bánhattunk volna a tartalékokkal is. Jobban ki kell használnunk a természetadta lehetőségeket, nem kevésbé parasztságunk szorgalmát, valamint állandóan növekvő szakmai ismereteit. lizmus jövőjéért, a munkásparaszt szövetség szorosabbra fűzéséért küzdő erőknek. Befejezésül a következőket hangsúlyozta: Miként a Központi Bizottság megállapította, a XI. kongresszus határozatai kiállták a gyakorlat próbáját, a párt fő politikai vonalán sem a bel-, sem a külpolitikát illetően nem kell változtatni. De mindenütt van javítanivaló, nagy tartalékaink vannak, amelyeknek feltárása és mozgósítása alapvető feladatunk. A cél világos : a párt vezetésével — szocialista nemzeti egységünket erősítve, a szocialista demokráciát kiteljesítve — haladunk tovább a fejlett szocializmus építésének útján. Még szorosabbá tesz- szük szövetségünket, együttműködésünket a baráti szocialista országokkal, mindenekelőtt a nagy szovjet néppel, a világ első szocialista államával, amelynek a múlt évben ünnepelt 60. születésnapja oly nagyszerű tettekre sarkallta dolgozó népünket. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom megizmosodva érkezett el háromévtizedes jubileumához. Működését világos elvek, félre nem érthető célok és célkitűzések segítik elő és garantálják. Üjabb sikereink kipróbált, immár a 20 éve töretlen szövetkezetpolitikánk szilárd alapján nyugszanak. Bizakodva és alkotó munkakedvvel nézhet a jövő elé a termelőszövetkezeti mozgalom, a magyar parasztság. A múlt nagy teljesítménye, a jelen szép küzdelme ragyogó jövőt, nagyszerű kilátást tár elénk. Bízunk abban, hogy a termelőszövetkezeti parasztság — társadalmunk egészének támogatásával és összefogásával — miként eddig, ezután is becsülettel teljesíti feladatát; hogy odaadással veszi ki részét abból a felemelő és nagyszerű munkából, amely azért folyik, hogy a magyar szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot még magasabb színvonalra emelje, egész népünk és hazánk javára. Losonczi Pál ünnepi beszéde után átadta Bódi Imrének a Kiváló Termelőszövetkezeti cím elnyeréséről szóló Nem véletlen tehát, hogy a vendégek először egy állat- tenyésztési létesítményt néztek meg. A szakosított sertéstelep bejáratánál Andrási Imre, az üzem főállattenyésztője várta a látogatókat. A rövid tájékoztató után — amelyből egyebek közt az is kiderült, hogy az egy kiló súlygyarapodásra 3,5 kiló takarmányt használ fel a gazdaság — az Elnöki Tanács elnöke és kísérete megnézte a Kahyb telepet. Losonczi Pál érdeklődéssel szemlélte a látnivalókat és a rövid séta befejeztével tréfásan megjegyezte: — Azért tudnak ilyen szép eredményeket elérni a sertéstenyésztésben, mert a növénytermesztők olcsón állítják elő a kukoricát. Majd komolyra fordítva a szót, hozzáfűzte: — Szakosított telepen ez természetesen nem is lehet másképp. Az ismét buszba ülő látogatók a harminc évvel ezelőtti Lenin Tsz központjára vethettek néhány pillantást — ez most a növénytermesztés és gépesítés centruma — majd a borsóföldek mellett vitt el az útjuk. Az öntözőfürt nyomásközpontja után kukorica és búzaföldek következtek, s eközben a tájékoztatóban az is elhangzott, hogy a Lenin Tsz szakemberei az idén a kukoricától hektáronként «0 mázsát várnak, és a kenyérnek valóból is fölé akarnak kerekedni a hektáronkénti hatvan mázsának. A burgonyát termő táblák mellett elhajtva arról halioklevelet. Külön jókívánságait fejezte ki a harminc esztendős gazdaságnak, amelyik most tizenötödször volt érdemes erre a kitüntetésre Az Elnöki Tanács elnöke a kormány, valamint a MÉM nevében kitüntetéseket! adott át. A Szocialista Magyarországért kitüntetést kapta Bódi Imre tsz-elnök. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát dr. Szabó Béla, a bronz fokozatát Szőke Ferenc ésSzin János vette át. A MÉM Kiváló Munkáért kitüntetését Németh István, Kovács Sándor, Siska László, Bohus Pál Tokaji Zsigmond, Bérezi László és Grúz Mihály kapta, a Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetést pedig Bénik János. A kitüntetettek nevében Bódi Imre tsz-elnök tett ígéretet a további szorgos, odaadó munkára. A nagygyűlés után Losonczi Pál és kísérete üzemlátogatásra indult. A buszra szálló vendégeket dr. Szabó Béla, a Lenin Tsz elnökhelyettese tájékoztatta a falu életéről. Elmondta, hogy a településnek jelenleg 13 ezer lakosa van, ebből körülbelül 1700—1800-an tagjai a tsz- nek. A nyolcezernégyszáz hektáros gazdaság legjelentősebb ágazata az állattenyésztés, amely' a növény- termesztés termelési értékét csaknem húszmillió forinttal meghaladva az összes termelési értékből száznegyven millió forinttal részesedik. hattak a vendégek, hogy az itt zöldellő növényekből július elején már a piacon is vásárolhatnak a szolnokiak, a cukorrépaföldön pedig a hektáronkénti 600 mázsás hozamról beszélt az elnökhelyettes. Itt egyébként a búza és a kukorica után egy újabb fajtakísérletet is megtekinthettek a látogatók. A tőállományt szakértelemmel megbecsülő Losonczi Pál kijelentette : — Valóban nagy tartalék vár még kiaknázásra, hiszen ha gondosabban vetett volna a gép, akkor most nem lennének itt a betakarításkor kilókban, mázsákban kifejezhető hézagok. A répatábláról a vendégek - átmentek a szomszédos paprikaföldre, ahol dr. Szabó Béla arról számolt be, hogy a több mint 160 hektár „piros aranyat” vetéstől a szüretig munkás-, parasztcsaládok gondozzák. Így a dolgozók és a nagyüzem is jól jár, hiszen mindketten szép haszonra tesznek szert őszönként. Az Elnöki Tanács elnöke kijelentette: — Szorgalmas nép a magyar, ha munkájának értelmét látja! Az Elnöki Tanács elnöke és a kitüntetettek tiszteletére a vendéglátó szövetkezet díszebédet adott, amelyen Losonczi Pál és Barta László mondott pohárköszöntőt. Az Elnöki Tanács elnöke a délutáni órákban visszautazott a fővárosba. S. J.—B. A. Fotó: N. ZS. Agrárpolitikánk változatlan Alkotó munkakedvvel II szövetkezet földjein