Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-26 / 122. szám

1978. május 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A boltban mindig a vevőnek van igaza Nagyszünetre berreg az is­kolacsengő. A folyosó tele zsibongó diákkal. A szak­középiskolás végzősök már elbúcsúztak, a szakmun­kástanulók még itt vannak. Utolsó heteik már ezek a szakmunkásképzőben. Jú­nius végén vizsgáznak, jú­lius elsején pedig kezdő­dik a munkásélet. „Botttasélet”. A négy har­madéves láthatóan felkészült a munkára. — Engem a Vosztok ABC- ben várnak — mondja Veres Jolán. — Itt, a hároméves is­kolán jelentkeztem pénztár­gépkezelői tanfolyamra, azt is elvégeztem. A főnököm azt mondta, pénztáros le­szek. Ha beülök a kasszába, az több pénz. Nem tudom, hogyan döntsék. Nagyon sze­retek kiszolgálni. Mérni ke­nyeret, kínálni csemegeárut, állni a zöldségespultnál, mindegy, csak azt csinálhas­sam, amire gyerekkorom óta vágyom. Mert én már kis­gyerekként boltost játszot­tam. Sokszor, ha ügyetlen voltam, anyu mondta is: „vi­gyázz, vigyázz, ügyetlen em­berből nem lesz jó kereske­dő!”. Hogy milyen leszek, nem tudom, de a kedvem most is nagy a szakmához. A tanulásért sokat áldoztunk, az egész család, hiszen én jászladányi vagyok, s albér­letben élek Szolnokon. Gazdag Mária szelíd-mo­solygósán ül sorstársa mel­lett. Hajnalok hajnalán kel Csataszögön, onnét jár ta­nulni. Ha végez, a Finom falatok boltjában dolgozik majd. A hentes szakmát ta­nulja, ami lányoknál ritka­ság. Bízik hozzá, bírja majd. A heti két tanulónapon túl most is az üzletben tölti az idejét. A vevőket szereti, s tanulóévei alatt mindössze egy „afférja” volt, méghozzá újságíróval. — Sült hurkával szolgál­tam ki, s nem tetszett neki, szólt, cseréljem ki. Szó szót követett, s még azt is meg­ígérte, megírja majd egy cikkben, hogy bántak vele. Olvasom az újságot, azóta se láttam az ígéretét. Bár lehet, nem is volt újságíró, csak mérgében mondta. Novák Zsuzsa, a szolnoki 121-es Csemege leendő dol­gozója közbeszól. — A boltban mindig a ve­vőnek van igaza — mondja nagy meggyőződéssel. — Ha A Nehézipari Minisztéri­um Ipargazdasági és Üzem- szervezési Intézetével együttműködve állandó be­mutatót hozott létre Buda­pesten az angol ICL kom­puter vállalat. Az intézet­ben rerndezett bemutatón a képernyős termelésirányítási program számítástechnikai „csomagját” és készülékeit ismertetik az érdeklődő szak­emberekkel. Erről a korsze­rű irányítási módszerről szá­az ember mindennap ennek tudatában kezdi és végzi munkáját, nem következik csúnya bejegyzés a vásárlók könyvében, s nem követi vizsgálat, fegyelmi se. Aki kereskedő, ezt tudnia kell. Majercsik Ilona, a török­szentmiklósi bejáró sorolja, sok mindent kell tudnia még a leendő kereskedőnek. Az iskolában tanulnak — áru- és kereskedelmi ismereteket, adminisztrációt, csomagolást, aztán majd a gyakorlatban bizonyítják, elég volt-e az útravaló, a hároméves felké­szülés. — Még németet is tanul­tunk három évig — mondja Veres Jolán, s a német álta­lában jól ment mindenkinek, talán tudunk is annyit, amennyi a pult mögött szük­séges egy élelmiszer-szakmás kereskedőnek. A négy lány jó tanuló. Ta­nulmányi átlaguk 4—4,7 kö­zötti. Velük együtt még negy­venöt harmadéves készül élelmiszer szakmában a vizs­gákra. — összesen kétszáztizen- kilenc végzős kereskedőnk van az idén, kilenc szakmá­ban — mondja dr. Tóth Jó­zsef igazgatóhelyettes. — Karcagon és Jászberényben kihelyezett tagozatunk mű­ködik. Itt, a Fürst Sándor úti szép szakközép- és szakmun­kásképző iskolában pedig a „gyerekeken” kívül több mint háromszáz felnőtt vizs­gázik rövidesen. Az utóbbi években nagy az áfészek ér­deklődése, igen sok dolgozó­jukat küldik hozzánk. Nem­csak szakmunkásképzőre, hi­szen különböző tanfolyamok is segítik a korszerű keres­kedelmi munkát. A nagyszünetnek rég vége. A négy lány visszatért az órára. Júliusban már apuit mögött állnak. Novák Zsu­zsa és Gazdag Mária már most elhatározta, amint le­het, újból tanulnak. Szakkö­zépiskolában vagy boltvezető tanfolyamon, — ahogy a munka s a munkahely enge­di. Háromévi tanulás után tudják, mire vállalkoznak. Is­merik a szakma szépségét, nehézségeit is. Ha sokáig nem felejtik el, hogy „a boltban mindig a vevőnek van igaza” — ked­ves, kellemes ismerőseink lesznek, pultoknál és pénz­tárgépeknél. — sj — moltak be tegnap sajtótájé­koztatójukon a magyar és angol együttműködő partne­rek képviselői. Többek kö­zött elmondották, hogy el­sősorban a nagyvállalatok hasznosítják hatékonyan e fejlett termelésirányítási rendszert, amelynek honosí­tásában, adaptálásában a ku­tató és a szakmai tovább­képző intézetek is érdekel­tek. Sport az SZMT napirendjén Élénk vitaszellem a tanácskozáson Tegnap délelőtt ülést tar­tott a Szakszervezetek Szol­nok megyei Tanácsa, melyen részt vett Berzi Sándor, a SZOT testnevelési és sport­osztályának vezetője és Si­pos Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese. A na­pirenden a szakszervezetek testnevelési és sporttevé­kenysége szerepelt. A be­számoló után a résztvevők közül tizenhármán kértek szót — valamennyien a sportmozgalom továbblépé­sének lehetőségeit latolgat­ták. Pártbizottsági ülés a rendőrkapitányságon Tegnap kibővített ülést tartott a- BM megyei rendőr­főkapitányság járási jogú pártbizottsága, amelyen részt vett Szabó István, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága osztályvezetője. Az ülésen az MSZMP Központi Bizottsá­gának 1978. április 19—20-i határozatát dolgozták fel, amely a XI. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól szól, egyben meghatározták az abból adódó helyi tennivalókat. Ezután a pártbizottság zárt ülést tartott, amelyen sze­mélyi kérdésekben döntött. Munkája elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmentette pártbizott­sági titkári beosztásából és párt-végrehajtó bizottsága tagsága alól Tóth Miklóst. Kooptálta a pártbizottság tagjai sorába és megválasz­totta a végrehajtó bizottság tagjának, valamint a párt- bizottság titkárának Kecs­kés Imrét, a megyei pártbi­zottság párt- és tömegszer­vezetek osztályának munka­társát. Konténerkezelő pályaudvar Könnyíti a rakodást Az ország huszonötödik konténerkezelő-pályaudvarát adták át tegnap a MÁV du­naújvárosi állomásán. A ha­zai emelőszerkezettel ellá­tott, speciális tehergépkocsi segítségével 33 Dunaújváros környéki települést kap­csoltak be a konténeres vas­úti-közúti fuvarozásba. Az átadás alkalmából ren­dezett rakodási bemutatón a KPM vasútforgalmi főosz­tályának szakemberei el­mondták, hogy a dunaújvá­rosi konténer-pályaudvarral befejeződött az országos konténerfogadó hálózat ki­építése. A létrehozott kör­zeti állomások most már gyakorlatilag az ország min­den helységét bekapcsolják a konténer-fuvarozásba. Állandó bemutató Az OTG típusú termogenerátorokba kerülnek majd az MP 22 gázolajégők, előbb azonban a próbapadon Kovács István ellenőrzi hibátlan égésüket. Az Április 4. Gépgyár örményesi üzemében havonta 50 készül ebből az égőtípusból Sikeres volt a BNV Bíró József nyilatkozata a vásár zárása alkalmából A most záruló Budapesti Nemzetközi Vásár sikeres fóru­ma volt gazdasági vezetők, üzletemberek találkozóinak, az ipari és kereskedelmi kapcsolatok kiépítésének és bővítésé­nek — mondotta a BNV tapasztalatait összegezve az MTI munkatársának adott nyilatkozatában Bíró József külkereske­delmi miniszter. Nem érdektelen utalni ar­ra, hogy az idén mintegy 2500 nemzetközi vásárt ren­deznek a világ különböző or­szágaiban, több tízezerre te­hető a szakkiállítások szá­ma is, s így érthető, hogy még a legnagyobb cégek is gondosan mérlegelik: hol képviseltessék magukat. Ami minket illet, elmond­hatjuk, hogy a tavaszi BNV változatlanul rangos helyet foglalt él a kiállítások so­rában. öt éve költözött a vásár­város Kőbányára, ahol nem csupán a vásári munka technikai feltételei javultak, hanem a kiállítási terület is megnőtt. Az idén már 70 000 négyzetméteren mutatkozha­tott be 28 ország és Nyugat- Berlin megközelítően 2000 vállalata. A Hungexpo — helyhiány miatt — több cég jelentkezését mór nem tud­ta elfogadni, ami ismét azt bizonyítja: üzletfeleink is szorgalmazzák a kereskedel­mi kapcsolatok elmélyítését, jó vevőnek és megbízható szállítónak tartják Magyar- országot. Még nem is olyan régen sokan úgy vélték: a vásár akkor eredményes, ha azon több üzleti megállapodás, kooperációs szerződés szüle­tik. Ma már nem ezen mér­jük a BNV hatásfokát. A magyar vállalatoktól azt várjuk — és ennek a ter­melő üzemek általában meg is feleltek —, hogy kínála­tukat a nemzetközi élme­zőnyhöz igazítsák. Az idei BNV nagydíjai is bizonyítják az ipar alkotó­munkájának értékét egy olyan időszakban, amikor a külső gazdasági körülmé­nyek nehezekké váltak. A vásár kilenc nápja alatt a szakemberek tanulmá­nyozták a külföldi kiállítók eredményeit, értékelték ajánlataikat. Ebből a szem­pontból is igen hasznosnak tartjuk a BNV-t. Láthattuk, hogy a KGST- országok ismét továbbléptek a szocialista integráció út­ján^ de nemcsak itt a vá­sáron, a gyakorlati életben is. Egyre több az olyan ter­mék, amely már országaink tervszerű együttműködése alapján készült, vagy a sok­oldalú kooperáció eredmé­nye. Megelégedéssel tapasztal­hattuk, hagy milyen sok nyugati és fejlődő ország­beli partnerünk: jött el az idén is a magyar fővárosba. Több ország hivatalos kiál­lítással képviseltette magát. Ez is jelzi, hogy a kereske­delmi világban pozitív mó­don ítélik meg gazdaságunk helyzetét, lehetőségeit. Ked­vező tapasztalatokat szerez­hettek az UNIDO-nak, az ENSZ iparfejlesztési szerve­zetének a BNV-re látogatott képviselői is. Tanácskozá­sukra 16 afrikai és ázsiai or­szág küldte el delegációját hazánkba. Mind a magas szintű tár­gyalások, mind pedig a vál­lalatok közötti közvetlen megbeszélések igazolfák vá­rakozásunkat : kereskedelem­politikai és üzleti szempont­ból egyaránt sikeres volt a most véget ért Budapesti Nemzetközi Vásár — fejezte be nyilatkozatát Bíró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­ter. Hiszek abban, amit csinálok — Mi az öregség? Az a kor, amit mindenki szeret­ne megérni, de fél tőle. Azt hiszem, nekünk ezt a félel­met el kell oszlatnunk az emberekben — mondta, ami­kor leültünk szobájában be­szélgetni. — Eloszlatni a félelmet. Hogyan képzeli? — Ügy, hogy senki sem kezelheti harmadrangú kér­désként az öregek- helyze­tét. Ügy, hogy minden em­bernek azzal az érzéssel kel­lene élnie: hogyha meg­öregszem, és leesek a lá­bamról, nem leszek a család terhére, mert lesz helyem egy szociális otthonban, ahol gondoznak. És az az otthon valóban otthon lesz, nem riged-hideg négy fal, zsú­foltsággal. — ön nagyon jól tudja, hogy ettől még messze va­gyunk. Anyagiak hiányá­ban még mindig nem tu­dunk minden magányos öregről úgy gondoskodni, ahogyan megérdemelné. — De ez a célunk, nem? És, hogy ezt a célt elérjük, azért mindenkinek meg kell harcolnia a magáét, meg kell tenni, amit csak lehet. Mit tett és tesz Bajnai László — meg munkatársai — ott Üjszgszon, hogy egy­szer hétköznapi valóság le­gyen ez a ma még álom­nak tűnő elképzelés? A 220 ágyas szociális otthon mel­lett az országban elsők kö­zött szervezték meg a házi szociális gondozást, húsz öre­get látnak el — napi há­romszori étkezéssel — a napközi otthonban. Három éve ez az intézet a megye szociális gondozási központ­ja. Aztán mindenképpen ide tartozik, hogy már 1963-ban — amikor pedig ezzel az el­mélettel még nagyon sokan nem értettek egyet — a Nemzetközi Gerontológiai Kongresszuson Bajnai Lász­ló arról beszélt, hogyan hat az idős emberekre a szer­vezett foglalkoztatás. Ne üljenek tétlenül, ölbe télt kezekkel, a feleslegesség ér­zésével, mert az egyenlő az önpusztítással. — Honnan önben ez az öregek iránti végtelen meg­értés és szeretet? — Gyerekkoromban apám­tól hallottam egy bajor nép­mesét. A fiatal gazda csak fatányérban, fakanállal adott ételt az apjának, azt is a küszöbön ülve ehette még az öreg, mert már semmi hasznot nem vitt a házhoz. Egyszer a gazda arra lett fi­gyelmes, hogy a kicsi fia valamit faricskál a konyhá­ban. Kérdi:mi lesz az fiam? Mire a gyerek: faragom a tányért meg a fakanalat édesapám, hogy amikorra te öreg leszel, én is tudjak ne­ked miben enni adni. Ez a mese örökre megragadt ben­nem. Vallom, hogy amelyik társadalom nem becsüli az öregeket, az nem érdemli a jövendőjét sem. — Erre a pályára ké­szült? — Villanyszerelő a szak­mám, a gyöngyösi városi villamos műveknél dolgoz­tam valamikor... Amíg 1941-ben ki nem vitték a frontra. Mondja, hogy ezemégyszázhatvanan mentek a halál elébe, de kétszáznegyvenöten nem kel­lettek a kaszásnak, ö társai­val együtt fogságba kgrült, majd a harkovi antifasiszta körben dolgozott. Ott került először kezébe egy Lenin- kötet. Később a 149-es szá­mú főparancsnokság mellet­ti iskola politikai vezetője lett. Kéthetes tanfolyamokat szerveztek a magyar hadi­foglyok számára. Tanult és tanított, és ezt a tanulva- tanítást ma sem fejezte be. — Amikor 1948-ban haza­jöttem, gondnoka lettem a mátraházi állami tüdőszana­tóriumnak, onnét helyeztek ide Űjszászra. Közben tár­sadalmi munkában részt vet­tem a Népnevelő szerkesz­tésében, ez akkoriban egy országos folyóirat volt. Ma is tanítok a marxista—le­ninista középiskolában, de közben elvégeztem az esti egyetem szakosítóit. Párt­tag vagyok, kommunista. És vallom, hogy a ma emberé­nek politikailag műveltnek kell lennie, ezért vagyok szívvel-lélekkel propagan­dista. — Tudom, hogy nagyon sok társadalmi megbízatá­sa van: tagja a községi pártbizottságnak, a ta­nácsnak, mindkét helyen vb-tag is, dolgozik a járási pártbizottság mellett mű­ködő fegyelmi bizottság­ban, a Hazafias Népfront községi bizottságának tit­kára... nem sok ez egy ki­csit? —• Aki megszokta, hogy két végén égeti a gyertyát, az nem tud másképpen él­ni. Én ezt szoktam meg, es talán nem illik mondanom, de nem egyszer kifejtettem már: azt verje meg a sors, aki a társadalmi munkát el­veszi tőlem, mert azzal az életemet veszi el. — És az elismerés sem maradt el. Április 17-én, Le­nin születésnapjának évfor­dulóján a Munka Érdem­rend arany fokozatával tün­tették ki. — Életének harmadik része a család. — Négy gyermekünk van, és van két kis menyünk, hat unokánk. A feleségem is itt dolgozik az otthonban. Én pedig július 21-én betöltőm a hatvan évet. Akkor lesz 43 évi munkaviszonyom. — Nyugdíjba készül? — Ha nem küldenek, nem megyek. — Soha nem érzi, hogy fáradt? — Eddig még soha nem éreztem. Talán azért sem, mert mindabban, amit csi­nálok, hiszek is. Varga Viktória

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents