Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-23 / 119. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 23. A II körülményekhez képest: kevés Lesz-e fordulat Kenderesen? Nem pünkösdi királyság Köztársaság három napig Könyvbörze a múzeum előtti parkban A kenderesi művelődési háznak 8—10 évvel ezelőtt jó híre volt közművelődési szak­mai berkekben. Gazdag, vál­tozatos program, több klub, szakkör, tanfolyam várta a csaknem hatezres lélekszámú nagyközség lakóit. Mostaná­ban keveset hallat magáról az intézmény. Jók a feltételek Pedig a kenderesi művelő­dési ház kitűnő feltételeket biztosíthatna ma is. Tágas, sok helyiségből áll, jó elren­dezésű az épület. Az emeleten van két kisebb és két na­gyobb klubszoba — az utób­bi . kettő egybe nyitható, ka­marateremként is használha­tó. Ugyancsak az emeleten van egy szakköri helyiség. A földszinten a nagyteremben ötszáz vendéget lehet leültet­ni, hatalmas a színpad is. Tá­gas az előtér, innen még egy klubszoba nyílik. Volna tehát hol működtetni a szakkörö­ket, klubokat, tanfolyamokat, lebonyolítani a rendezvénye­ket. Ki lehetne használni, hogy a művelődési házzal kö­zös épületben van a nagyköz­ségi párt- és KISZ-bizottság, valamint a könyvtár. A sok „spontán” látogatót kiállítá­sokkal, ötletes propagandá­val lehetne megállítani. A jó objektív feltételek el­lenére a művelődési ház nap­lói, nyilvántartásai meglehe­tősen szegényes képet tük­röznek. Tavaly összesen hat műsoros előadást rendeztek 941 résztvevővel, a kilenc táncmulatságon 1240-en vol­tak, az öt kiállítást pedig 1310-en látták. Az ismeret- terjesztő előadások statiszti­kája valamivel kedvezőbb képet mutat: a 113 rendezvé­nyen 7716-an vettek részt — ezeket a művelődési ház nem mind önállóan szervezte. Az elmúlt évben három művelő­dési közösség — egy hobbi­kor, egy tanfolyamszerű zon­goraszakkör és a sakk-kör — tartotta a művelődési házban foglalkozásait. (A sakk-kör gyakorlatilag egyenlő a he­lyi sakkcsapattal.) Egyszóval a művelődési házat rendsze­resen látogatók száma alig érte el az ötvenet. A művelődési ház „szürke­ségének” okát kutatva, nagy­községi vezetőkkel beszélget­Megyénk bábegyüttesei adtak egymásnak talál­kozót vasárnap Török- szentmiklóson, a művelő­dési központban. Nyolc, javarészt gyermekegyüttes műsorát nézhette végig a közönség. (Meg kívánjuk jegyezni, hogy megyénk­ben ennél jóval több, csaknem negyven bábcso­port működik. Az elmúlt év őszén rendezett talál­kozón pedig mindössze öt együttes vett részt.) A bábjátékos találkozók célja, hogy a szűkebb szak­mai és a nagyközönségnek keresztmetszetet nyújtsanak a megye bábmozgalmának helyzetéről, színvonaláról, eredményeiről, s ez a törek­vés önmagában is üdvözöl­hető. Az idei találkozón láthat­tunk néhány színvonalas mű­sort. amelyek minden bizony­nyal például szolgálnak majd a gyengébben szereplő együt­tesek előtt. Meglepetés volt a kisújszállási gyermek- könyvtár bábcsoportjának ve kiderült: az elmúlt öt év­ben az intézménynek öt igaz­gatója volt. Talán ez a leg­főbb oka annak, hogy nem alakult ki a művelődési ház tevékenységében rendszer, nem sikerült, nem sikerülhe­tett tartós közösségeket létre­hozni. Az intézményvezetők legtöbbje szakképzetlen volt, persze bajosan talált volna a tanács képesített vezetőt, hi­szen szolgálati lakást nem tu­dott biztosítani. Különös, de így igaz, a kenderesi közmű­velődésben sok múlik egy szolgálati lakás hiányán. A korábbiakhoz képest az idei esztendő sem hozott vál­tozást. Legalábbis ami a mű, velődési ház rendezvényeinek gyakoriságát és látogatottsá­gát illeti. Május elejéig ki­lenc műsoros előadást ren­deztek — összesen 275-en vet­tek rajta részt. Kiállítás még nem volt az idén, s ugyanaz a három kiscsoport-működik, mint tavaly. December óta új igazgatója van az intézmény­nek, akitől sokat várnak a faluban. Lelkesedésben, tervekben nincs hiány, a művelődési ház ' fenntartási, működési költségeihez hozzájárul a he­lyi termelőszövetkezet és az áfész is. Szervezik az ifjúsá­gi klubot, a közeljövőben tartják az alakuló foglalko­zást. Az ifjúsági klub mű­ködtetésében nagy szerepet játszhatnak a község KISZ- aktívái. Továbbá: ősszelsze- retnének bábcsoportot, hon­ismereti és fotószakkört in­dítani. Ha átgondoltan, ala­posan, hosszabb időszakot felölelő terv szerint szerve­zik — bizonyára létrejönnek ezek a közösségek. Új seprű... — majd elválik „Űj seprű — jól seper” — mondják máris a faluban a fiatal igazgató és a még fia­talabb előadó buzgólkodását látva. „Majd elválik” — mondják mások, s visszaidé­zik az elmúlt öt évet. Jó volna, ha a bizakodó­kat igazolná az idő, és ismét jó híre lenne a kenderesi művelődési háznak. Persze, ez korántsem csak az intéz­mény munkatársain múlik. Sz. J. műsorválasztása. érett, ki­dolgozott játéka. Pünkösdö­lő címmel egy népi játékot elevenítettek fel, s „megéne­kelték” Görög Ilona balla­dáját. Mindez példázza, hogy a mesejátékokon túl más műfajok is helyet érdemel­nek a paraván művészeinek műsorválasztásában. Ugyancsak ezt erősítette meg a törökszentmiklósi fel­nőtt együttes — egyébként ez alkalommal ünnepelte mű­ködésének 10. évfordulóját — produkciója. Megzenésített költeményeket, népdalokat adaptáltak „bábra”. Játékuk lényegévé a bábok kifejező mozgása lépett elő. A tőlük megszokott jó színvonalon szerepeltek a mezőtúri Nap­raforgó együttes bábosai. Sa­nyi manó című mesejátékuk­kal emlékezetes perceket sze­reztek a gyermekközönség- nek. Külön említést érdemel­nek az ötletes, ízlésesen elké­szített díszletek, bábfigurák. A bemutatót szakmai meg­beszélés követte, valamint közös bábkészítés és filmvetí­tés, A nagykun város jó házi­gazdának bizonyult a május 19—21 között itt folyó orszá­gos szintű rendezvényeknek. Az utcákon feliratok, plaká­tok, falragaszok, a kirakatok dekorációi, a kubai katonák ruháját viselő népbiztosok ta­nácsának tagjai, a helybeli- lakosok készséges és udvari­as útbaigazítóknak bizonyul­tak az eseményrengetegben. A városi úttörőház föld­szinti tanácskozótermében pénteken délután tetőfokára emelkedett aiz izgalom. Bóka Péter főszervező még egy (az ördög se tudja hányadik) egyeztetést végez a szervező bizottság tagjaival. ; — Ti menjetek gyorsan Fe­ri a transzparensekért. A megnyitóra a hosszúak is kellenek! Ha másképp nem megy, rakjátok kerékpárra őket! Persze rakéták is lesz­nek ... Nem beteg a kis Dob- rai Imi? Akkor jó... FORDÍTOTT KAPOK Minden rendben, a „hata­lomátvétel” az esti politikai nagygyűlésen zökkenőmen­tes, s a 12 pont valamennyi­ét lelkes ováció kpszönti. A legnagyobb tapsot a Miénk a város, miénk a felelősség gondolat kapja. Mindezek gyakorlására másnap már sor kerül. A gyárak, termelőszövetke­zetek, iskolák élére egy nap­ra fiatalok kerülnek. Az ajánló minden esetben a Népbiztosok Tanácsa, a he­lyi úttörő-, KISZ-közösség. A Győrffy István úti általá­nos iskolában Chlumetzky Ágnes kinevezett igazgató fogad. — A 8. b tanulója vagyok, és rengeteg munkával jár egy ekkora iskola vezetése. Az egyik hetedikest például megrovásban részesítettem, mert a megnyitón nem úttö­rőhöz méltóan viselkedett. A tanárak, az iskola vezetői kapu- és folyosóügyeletesek — továbbá kiflit áruinaik. Az órákat a legjobb diákok tart­ják, s a nevelők bent ülnek a padokban, felelnek, együtt dolgoznak a többiekkel. Jó ez a csere, hiszen egy nap­ra legalább ők is visszatér­nek a gyerekkorba, mi pedig jobban elhisszük, hogy nem is olyan könnyű egy 45 per­ces órát jól, érdekesen meg­tervezni. Mindenesetre az „egynapos tanárok” közül ez Nyolczas Noéminek sikerült eddig legjobban. A tanulókhoz hasonlóan a SZIM gyárában, a Ruhaipari Szövetkezetben, a Magyar— Bolgár Barátság Termelőszö­vetkezetben is már az ifjak kezébe került az irányítás. EGY NAP A VAROSÉRT Az ifjúság bebizonyította: szereti városát, sokat tesz csinosításáért, szépítéséért. Pl. a kisegítő iskola udvará­ra új sportpályát, a liget fái közé pedig egy KRESZ-par- kot építettek, az Alkotó ifjú­ság lakótelepen pedig játszó­teret, sétapankot alakítottak, alakítanak ki. A városi lom­talanítási akció eredményét pedig tíz jármű szállította el. A munka után a belváros utcáit, tereit ellepték a spor­tolni vágyók és versengők százai. A mozgáskedvelők lassúsági kerékpárverseny, futás, tréfás kötélhúzás, fe­jelőbajnokság, kispályás fo­cimeccsek között válogathat­tak. Hogy a futó Márkus Im­re, Kálmán Judit, az áfész női labdarúgói, a városgaz­dálkodási vállalat focistái ré­szére ez a nap az átlagosnál is szebbnek bizonyult, annak az az oka, valamennyien győztesek lettek. AMI KIMARADT Pénteken este a Déryné Művelődési Központ nagyter­mébe befért érdeklődő sze­rencsésnek vallhatta magát. A ritkaszép zenei élményről, az együtténeklés varázsáról az ország kilenc, rádiófelvé­tellel rendelkező szakmun­kástanuló-kórusa gondosko­dott. A fiatalok: Debrecentől Budapestig, Kisújszálástól Mohácsig, Szombathelytől Egerig valamennyien magas zenei kultúráról és ismere­tekről adtak tanúbizonysá­got. Dicséret illeti a Ragó Antal Szakmunkásképző In­tézet nevelőit, tanulóit a zök­kenőmentes lebonyolításért. A háromnapos ifjúsági köztársaság* valamennyi ren­dezvényét képtelenség volt megtekinteni. Akadt időpont, amikor három-négy esemény színhelye között válogatha­tott az érdeklődő. Szólni le­hetne még a jól sikerült író-olvasó találkozóról, a szo­ciális otthonban adott mű­sorról, az izgalmas autós ügyességi versenyről, ahol egy Zsiguli felborult, egy Trabant pedig a fának üt­között. (Szerencsére személyi sérülés nem történt.) Meg le­hetne még említeni az úttö­rőavatást, a kórusok egyesí­tett szabadtéri hangverse­nyét, az általános iskolai di­ákotthon szakácsnő-kollektí­vájának fogyókúra-ellenes menüit. Az ifjú városatyák három­napos irányítása alatt renge­teg volt a rendezvény, termé­szetesen nem mind azonos színvonalú. Egy azonban el­gondolkodtató. Jó lenne ezt a lelkesedést „átmenteni” a későbbi időre, és ez nemcsak helyi ügy. A karcagi három nap újra bizonyította: a fia­talokra lehet számítani. Csak megbízatásokat, közösségi és egyéni erőfeszítéseket igény­lő értelmes feladatokat kell biztosítani számukra. D. Szabó Miklós Fotó: T. Katona L. LuÉíávníimmvi Sanzonpódium t Kellemes perceket szerzett a rádió sanzonpódiuma va­sárnap esti adása. A Benczés Magda szerkesztette műsort Baranyi Ferenc vezette — egyszerű közvetlenséggel. A téma lehetőséget adott volna egy negédes, operettes mű­sorra, készítői azonban a közismert sanzonok dömping­szerű bemutatása -helyett — szerencsére — más utat és más célt választottak. Szóltak a sanzonok eredetéről, s az elmondottakat illusztrálták jól megválasztott dalokkal, az utóbbi időben keveset hal­lott Sennyei Vera énekével. E gyökerek keresése jegyé­ben járták körül a ma oly népszerű Adaggio (Albioni szerzeménye)- történetét, „családfáját”, “nemcsak több ismert változat, hanem az eredeti klasszikus mű egy részletének bemutatásával is. A műsor központi részében Tamkó Sirató Károllyal be­szélgetett a műsorvezető, aki személyes élményei hitelé­vel szólt a sanzon hazájáról, a francia sanzonról, majd saját szerzői gyakorlatáról. Gazdag zenei anyag egészí­tette ki ezt a jól sikerült mi­ni-portrét. különösen a Kalá­ka együttes produkcióját éreztük aktuálisnak, élmény­dúsnak. A sanzon —. ha formájá­ban változott is — egyszerre szórakoztató zenei termék és irodalmi igényű szöveges mű. Nem üres elandalítő, fülbe­mászó muzsika, de nem is arisztokratikus, elidegenedett kinyilatkoztatás: a józan,kri­tikus gondolkodás és az igé­nyes zenei ízlés harmonikus együttese. A kitekintésnek szánt Fre- d^rique Francois bemutatása után két kiváló prózai szí­nészünk, Ruttkai Éva és Men- sáros László sanzonjai szin­tén a fontiek jegyében hang­zottak el, s egyúttal felhívták a figyelmet a műfaj sokszí­nűségére is. Rádió-meccs A magyar és az osztrák rá­dió szerda esti közös szóra­koztató műsora, amelynek ötletét a két ország labdarú­góinak kapcsolata szolgáltat­hatta, azt bizonyította, hogy az erőszakolt újításoknak legtöbbször balul sikerült műsor a következménye. Kü­lönösen, ha e^ek az ötletek már csírájukban hordozzák a rossz megvalósítás lehető­ségét. Az osztrák rádiósokkal kö­zösen szerkesztett, rendezett és vezetett műsor azt bizo­nyította. hogy a kétféle rá­diós gyakorlat (az osztrák és a magyar) között olyan óri­ási különbség van, .amit — áthidalni szinte lehetetlen. Nélkülöznünk kellett a más szórakoztató műsorainkból is­mert könnyedséget, friss, ak­tuális vagy éppen klasszikus humort. Az erőltetett poé­nok, a mesterkélt „felszaba- dultság” és a magyar műsor­vezetők (Antal Imre és Rad­nóti László) igyekezete —„ hogy mentsék, ami menthető — kellemetlen feszengést váltott ki a hallgatóból. Zs. L. Tolsztojra emlékeztek Lev Tolsztoj emlékének szentelték a vasárnapot, a soproni irodalomtörénteti vándorgyűlés zárónapját. A háromnapos vándorgyű­lésen áttekintették a két vi­lágháború közötti szocialista irodalmat, s nagy teret szen­teltek Móricz Zsígmond mun­kásságának. Az esemény alkalmával ki­állítást is rendeztek a Liszt Ferenc Művelődési Központ­ban. Jubileumi kiállításon Bányapénz 1628-ból Idén ünnepli kialakulásának 225. évfordulóját a hazai szénbányászat. Ez alkalomból a tatabányai bányász oktatási és művelődési központban „A bányásztörténelem érmekben” című kiállítás nyílt vasárnap. Az érdekes bemutatón bánya­pénzek, emlékérmek, zsetonok, személyi és tanulmányi érmek, valamint egyéb plakettek láthatók. A legrégebbi bányapénz kiadási időpontja 1628. Bábjátékosok találkozója Törökszentmiklóson Sok nézőt vonzott az úttörőház bélyegkiállítása A záróünnepségre vonulnak az úttörök

Next

/
Thumbnails
Contents