Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-16 / 113. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 16. 4 A szocialista tanítómozgalom előharcosa 110 éve született Somogyi Béla fOCO m&jus 16-án szüleIOOO. tett a Vas megyei Halastó kisközségben a magyar haladó tanítómozgalom és a szociáldemokrata újságírás kiemelkedő egyénisége, Somogyi Béla. A tanítói, polgári iskolai, majd gimnáziumi tanári képesítést szerzett, erős szociális érzékenységű fiatalember szinte magától értetődően került kapcsolatba a szocialista mozgalommal. Suhogó álnéven írt cikkeit a Népszava és a cipészek szaklapja közölte. Belépett a szociáldemokrata pártba. A szakszervezetben ismeretterjesztő előadásokat tartott. Hamarosan megbízták a Népszava szerkesztésével. A lap példányszáma jelentősen megnőtt, de a pártvezetőség és az ellenzék közti civódá- sok következményeként felmondták állását. Sértődötten távozott az újságtól, megszüntette kapcsolatait a pártvezetőséggel. A Tűzoltó utcai iskolában, ahol végül is állást kapott, új tanítási módszerekkel kísérletezett. Felkeltette tanítványaiban az önálló gondolkodásra és a kezdeményezésre való hajlamot. Felettesei méltányolták igyekezetét. A Vas utcai felső kereskedelmi iskola tanára lett. A szocialista tanokkal továbbra is foglalkozott. Sérelmeit lassan feledni tudta, és a szociáldemokrata párt 1904-es kongresszusán már ismét részt vett. Ekkor határozták el, hogy a Népszava újra napilap legyen. Somogyi Bélát újra a lap munkatársai között találjuk, a fővárosról szóló rovatot szerkeszti. Rendkívül szívósan, nagy munkabírással dolgozott: tanár és szerkesztő volt egyszerre. 1906-ban Űj Korszak címmel adott ki lapot a tanítóság számára. E haladó szellemmel szerkesztett tanügyi folyóirat politikai szerepet is betöltött. Következetesen harcolt az iskolák államosításáért, a korszerű természettudomány és szocialista világnézet kialakításáért. Somogyi Béla kiváló pedagógus volt. Elsősorban ez a tevékenysége elégítette ki, irányította szellemét, ö írta a korabeli idők legjobb V— VI. elemi iskolai tankönyvét „A Faragó-család” címmel. Benne a tananyagot szemléletes formában, egy család életébe illesztve tárgyalta, felismerve a gyermeki képzelőerő és tapasztalat felhasználósának lehetőségét. Tankönyve hamarosan elterjedt itthon, de külföldön is felfigyeltek az érdekes kísérletre. Kitűnő fordító volt. Az ő érdeme is, hogy a szocialista irodalom klasszikusai világos, érthető, az eredetihez hű szöveggel jelentek meg magyarul. Bebel: „A nő és a szocializmus” című könyvének lefordításával jelentősen hozzájárult a magyarországi nőmunkásmozgalom kialakulásához. Alvinczy Mihály néven írta „A többtermelés tudománya” című könyvét, amely Magyarországon először foglalkozott haladó módon a korszerű mezőgazdasági termelés kérdéseivel. Az 1918-as oolgári demokratikus forradalom alatt a megalakult Magyarországi Tanítók Szakszervezetében jelentős feladatokat vállalt, de a Tanácsköztársaság célkitűzéseivel és a kommunistákkal nem értett egyet. Amikor felajánlották neki a Köz- oktatásügyi Népbiztosság vezetését, azt nem fogadta el. Pedig a Tanácsköztársaság valósította meg Somogyi Béla egyik korábbi követelését, az iskolák államosítását. A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után ismét a Népszava szerkesztője lett. Nagy egyéni bátorságáról tett tanúbizonyságot azzal, hogy leleplezte a fehérterror rémtetteit. Tudósításokat közölt a különítményesek gyilkosságairól, néha burkoltan, napihír, vagy rendőri jelentés formájában, többször elítélő szavak kíséretében. 1920. február 17-én fiatal munkatársával, Bacsó Bélával együtt a különítményesek meggyilkolták. Megcsonkított holttestüket Dunakeszinél a Dunába dobták. osztatlan felháborodást keltett a szocialisták és a kommunisták között egyaránt, de még a pcűgári liberális körökben is. Temetése a budapesti munkásság hatalmas politikai demonstrációja volt, amelyen százezrek fejezték ki tiltakozásukat az ellenforradalmi rendszerrel szemben. Vida Sándor Halála A németajkú nemzetiség-lakta Pécsváradon négy és fél millió forintos költséggel épült fel az új nyolcvan gyereket befoagdó óvoda, ahol hetenként két napon csak német nyelven szólalnak meg az óvónők. A képen: Schultheisz iózsefné német mesekönyvből olvas fel a gyerekeknek Tisztelgés Székely Mihály emléke előtt Munkáskórusok hangversenye Jászberényben A Székely Mihály zenei napok kedves hagyománya immár néhány munkáskórus baráti találkozója. Szombaton este a jászberényi Aprítógépgyár előadótermében megtartott hangversenyen a helyi Vasas Munkásénekkaron kívül a Magyar Kábel Művek férfikara, a jászberényi Madrigál Kamarakórus, a 606. sz. Szakmunkásképző Intézet kórusa, valamint a szolnoki Járműjavító férfikara vett részt. A hangversenyt a 606. sz. Szakmunkásképző Intézet kórusa nyitotta meg. Bakki Katalin betanításában régi forradalmi dalokból, klasszikus és mai szerzők műveiből kötötték tarka csokrot. A Ro- honczy Andrea vezette Madrigál Kamarakórus tiszta, áttetsző hangzásával, egyöntetű szövegkiejtésével hívta fel magára a figyelmet. Az Aprítógépgyár Vasas Munkásénekkara, karvezetőjük Bakki Katalin, gondosan kidolgozott, jól válogatott műsorral szerepelt, számaik közül különösen nagy tetszés fogadta Tornyos Gyula szellemes jászsági népdalfeldolgozását. A jászberényi kórusok után a vendégek léptek dobogóra. Először a szolnoki Járműjavító férfikara énekelt, Buday Péter vezényletével. Karai József Juhász Gyula versére írt komoly, igényes kórusművét etmélyülten, kifejező drámaisággal szólaltatták meg, a tenor szólót Szabó András énekelte kiemelkedő muzikalitással. Blanter: „Akikért a harang szól” című műve egyike a munkás- mozgalom legszebb dalainak. A szólnokiak érezhető kedvvel és lelkesedéssel formálták hymnikussá, hosszantartó tapsot aratva vele. Műsorukat a kubai VIT szellemében két népszerű dél-amerikai forradalmi dallal fejezték be. A Magyar Kábel Művek férfikara zárta a sort, vezényelt Kalmár Márton, zongorán kísért Hepke Péter. Színesen összeállított programjukkal Jászberény neves szülötte, Székely Mihály emléke előtt kívántak tisztelegni. Az operaáriákkal, szólókkal tarkított kórusművek (Sarastro, Dózsa áriája, kurucdalok, Verdi kórusrészlet az „Ema- ni” című operából) maradandó élményt jelentettek a résztvevők számára. A szö- vegi és zenei akcentusok művészi egysége, a széles sávú dinamika, az orgonaszerű hangzásblokk, a szép fényű piánók és kristálytiszta hal- kítások mind-mind kiváló kórusról tettek tanúbizonyságot, s nagyban emelték a jól sikerült bemutató hangulati hőfokát és zenei színvonalát. Nagy Pál EGYENLEG, AVAGY A TARTOZIK ROVAT Marós a „közgázon” VIT-foIkpódium Martfűn Csak részletek sikerültek-Sok brigád együtt ünnepelte május elsejét. Így a TMK forgácsoló ifjúsági brigád is. Azaz mégis csak hiányzik valaki. Hol van Feri? A kérdés után egymásra néznek. — Ki fog jönni! Kétszáz méterre lakik innen az erdő szélétől, Itt kapott lakást, elsők között a Hűtőgépgyár mellett épülő lakótelepen. Csak hát biztosan tanul a fiú, nyakán a vizsga, ilyenkor nem tesz jót a sörözés — mutatott egyikük az ünnepi asztalra. Többször visszatértem a sátorba, vártam Földházi Ferencet, de végül eluntam a várakozást. A brigádtagoktól megtudtam, hogy hol lakik és döntöttem, elmegyek hozzájuk. Félúton találkoztunk. Mintha kitalálta volna gondolatomat, mert szabadkozott, tanulnom kellett, holnap zárthelyit írunk oroszból. Talán ez a tantárgy megy a legnehezebben. Tíz év kiesés nagyon sok volt. Most megkeresem a fiúkat, iszom velük egy üveg sört, biztosan várnak. — Mikor látta őket utoljára? — Két hónapja sincs, hogy lakást kaptunk. Örömömben elfelejtettem nekik szólni. De ők megtudták azt is, mikor költözködünk, s eljöttek segíteni. Kevés egyetemista büszkélkedhet saját lakással, ö a kevesek közé tartozik. — Nekem most két lakásom is van — mondja — igazán jó világ van rám. Másodéves vagyok a Marx Károly Közgazdaságitudományi Egyetemen, kollégiumban lakom, és itthon Jászberényben egy OTP öröklakás tulajdonosa vagyok, két hónapja. Nagyon jó érzés tudni, hogy nem feledkeztek meg rólam a gyárban. Azzal nem ért véget a gondoskodás, hogy egyetemre küldtek és fizetik a havi járandóságomat. A múlt héten értesítettek, hogy egy forinttal emelték az órabéremet. Háromezer-száz forint lesz a fizetésem. — Nemsokára félidejéhez ér az egyetemi tanulmányoknak. Mi volt eddig a legnehezebb? — Lehet, hogy nagyképűségnek, tűnik, de nem a tanulás, hanem sokszor a késő estig tartó ülés. A tanulóidőt is számolva tíz évig dolgoztam a szakmámban. A marós pedig végigállja a munkaidőt a gépe mellett. Tanulni nem mondom, hogy nagyon könnyű, de azt mindig szerettem, csak az ülést nem akarom megszokni se- hogyse. — Az egyetemi életbe, a közösségbe hogyan sikerült beilleszkedni? — Kissé ellentmondásos a helyzetem a diáktársaimhoz viszonyítva. Néhány évvel idősebb vagyok évfolyam- társaim többségénél. Hétvégi ingázó vagyok, így sok kulturális rendezvényről elmaradok. Mások a gondjaim is, vár a feleségem és a két kislányom. Mégis 'azt hiszem, befogadtak, nem lógok ki a közösségből. Sokszor kérik a véleményemet vagy éppen tanácsomat, mondják, nekem több az élettapasztalatom. — Két év múlva diplomával a kezében, hogyan kévzeli el a folytatást? — A közelmúltban könyvvitelből zárthélyit írtam, az egyenleg volt a témám. A tartozik fogalomnál elidőztem néhány percet. Az jutott eszembe, milyen sokkal tartozom én a gyárnak, a feleségemnek, a szüléinknek. A diplomámat is legszívesebben negyedelném. Részt kapna belőle a feleségem, a mindenben segítő szülők és a lehetőségeket, a gondtalan tanulási éveket biztosító gyár. Horti János A KISZ Központi Művész- együttes szervezésében ezekben a napokban a hazai folk- és pol-beat zene legjobb képviselői szerkesztett műsorokkal léptek , — és lépnek — fel a Szolnok megyei művelődési házakban, klubokban. A hangversenyeket a közelgő havannai Világifjúsági Találkozó jegyében tűzték műsorra. — Az együttesele és a szólisták európai és tengerentúli népek zenéjéből adnak ízelítőt, továbbá megzenésített versek és aktuális mondaniva- lójú politikai dalok szerepelnek ezekben összeállításokban. Legalábbis ez volt a szerkesztői, „műsorvezetői” szándék... A megvalósulás? Vasárnap este a martfűi művelődési központban a műfaj derékhadához tartozó négy együttes és három szólista — ketten az „élmezőnyből” — vendégszerepeit. Az elsőként színpadra lépő „Unicum” együttes középeurópai népzenét játszott — az eredetihez közelálló stílusban!, virtuóz módon, de átélés nélkül. Rögtön az „Unicum” után lépett színpadra Dinnyés József, aki a tőle megszokott egyszerű modorban, szenvedélyes emelkedettséggel adott elő megzenésített verseket, többek között Nagy László Tűz című versét. Az • est további részében a Telefolk, a Dalász és a Száz FdLk Celsius együttes játszott, rockos elemekkel külsődlegesen színesített népzenét. Dévényi Adám és Boros Lajos saját dalait adta elő — különösebb hatás és sikier nélkül. Feltűnő volt mindkettőjük beszédhibája. A martfűi „VIT Folkpó- dium” című műsornak kis szjámú, ám jó közönsége volt. A szereplők produkciójában a jobban sikerült részleteket nagy tapssal honorálta. Nagy sikere volt a záró dalnak, a Guanfcynérá- nak, amelyet a szereplők egyetlen nagy együttesé alakulva adtak elő. Sz. J. Utiíámíimmn Baker hadnagy SzazaaunK egyuc legkiválóbb szórakoztató művésze Josephine Baker, akit nemcsak az idősebbek, de a fiatalok is szívesen hallgatnak még ma is. Köztudott, hogy a ragyogó táncos, a kiváló énekes Baker a második világháború idején stratégiai szerepet kapott De Gaulle tábornoktól, fontos feladatokat hajtott végre,-s a háború után is a béke, a népek barátsága ügyéért harcolt. A szombat este sugárzott, Baker hadnagy című eseményjátéktól így azt vártuk, hogy a rádió adta lehetőségekkel teszi érdekessé, színessé és hitelessé azokat a történéseket, amelyek elismeréseként a művésznőnek a háború után De Gaulle a következő szavakkal adta át a francia Becsületrendet: „Franciaország tiszteleg ön előtt, Baker hadnagy!” Dallos Szilvia, az eseményjáték szerzője úgy próbálta feladatát megoldani, hogy az alig egyórás műsorba sűrítette a világháborús évek eseményeit, dramatizálta a történelemből már ismert legfontosabb akciókat. Ennél többet viszont nem tett. S minthogy alapanyaga nem egy, már megírt mű volt. e dramatizálási szándék nem is eredményezhetett többet, mint a hiteles események sablonos, illúziót, kelteni sem tudó illusztrációját. A Baker hadnagy egymástól időben és térben is távoleső epizódokra épült, azzal igyekezett a távolságokat legyűrni, hogy érzelmileg felfokozott „hatásos” szituációkat igyekezett teremteni. De ezek konfliktusok, árnyalt és hiteles motívumok, jellemrajzok és jellemfejlődések hiányában, az ábrázolt folyamatokban kibomló húsvér alakok nélkül csak mesterkélt, operettes jelenetekké sikeredtek. S itt még csak nem is a hitelesítést kérjük számon, nem is az élményszerű aktualizálást, hanem a legalapvetőbb hang- játéki elemeket, azokat az ismérveket, amelyek a rádiózás ábécéjéhez tartoznak. Kellemetlen volt hallani, amint például Ruttkai Éva birkózik a szerepével, s igyekszik menteni a menthetőt. Ironikusnak éreztük a Bakert felfedező Madame Regan szerepében Gőbbi Hildát, aki a művészet lényegéről beszélve szinte az eseményjáték paródiáját adta. Az egyetlen „fejlődő’’ figura —i sajnos — a Sztan- kay István alakította Leclerc kapitány volt, aki egy becsületes, hazáját szerető harcosból a műsor végére bon- vivánná vált. Az események mögött meghúzódó színházigazgató — Páger Antal jelentette a felüdülést, józan, szeretetre méltó és szeretni tudó reális figurájával. (zs. 1.) fl tévéfesztivál hírei A tv-fesztivál rendezősége vasárnap délelőtt a gyerekek részére adott műsort. Ózdon a Kun Béla Művelődési Házban és a leninvárosi filmszínházban. Közönségtalálkozóra került sor Ózdon, ahol a város valamint a járás pedagógusai találkoztak a tv ifjúsági és oktatási főosztályának munkatársával. Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen a „Hét” munkatársai a műsornak a tájékoztatásban betöltött szerepéről folytattak eszmecserét az egyetem hallgatóival, előadóival. A ..fesztiválpalotában” folytatódtak a szakmai megbeszélések,
