Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-04 / 103. szám
1978. május 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az ÉLGÉP 3. sz. gyárában az év végéig százharmincöi kenyérgyári gépet - kúpos kenyérgöm- bötyítőket, kiflisodrókat, zsemlyefor- mázókat, folyamatos tésztakészítő gépsorokat - gyártanak. Az első negyedévben ötvenhárom berendezés készül el, ezek zömét a hazai kenyérgyárakban fogják üzembe helyezni. A gyár szovjet, NDK-beli és csehszlovák kenyérgyáraknak is szállít gépeket Rekonstrukcióval több hús Napirenden: a tejtermelés lavult az árukínálat és a választék Ülést tartott a megyei NEB Országszerte megélénkült a régebben épült sertéstelepek fejlesztése, korszerűsítése. Ezen is lemérhető a sertéstelepek tenyésztési-tartási létesítmények rekonstrukciójához új formájú, fix áras, előre meghatározott összegű állami támogatást biztosító rendelet féléves hatása, bár a rekonstrukció gyorsabb ütemét még mindig néhány — az üzemeken kívül álló — gond fékezi. Tavaly 40 tsz-ben és 22 állami gazdaságban került sor fejújitásra, üzembővítésre; összesen több mint 90 ezer állat elhelyezési, tartási feltételeit korszerűsítették. Az ország legnagyobb sertéstenyésztő megyéjében, Bács-Kiskunban tíz telepen rendezkedtek be a korszerű tartásra, további kilenc üzemben még munkát ad a korszerűsítés1, ezek nyomán 30 százalékkal nő a vágósertéstermelés. Valamennyi beruházás gyorsítására — soronkívül készíti el a terveket az AGROBER. A rekonstrukció — a jelek szerint — jó lehetőség a hatékonyság, illetve a nyereség növelésére. A villányi Üj Alkotmány Tsz-ben úgy nőtt 30 százalékkal a telep kapacitása, hogy fél kilóval csökkent az egy kiló hús előállításához felhasznált takarmány mennyisége. — A telepek felújítását több megyében ügyesen összekapcsolták a háztáji termeléssel. Tegnap délelőtt Szolnokon ülést tartott a Szlolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Elsőként dr. Lőrin- czy György, a megyei NEB elnöke számolt be a két bizottsági ülés között végzett munkáról, majd dr. Katona István vizsgálatvezető és Oláh Béla főrevizor terjesztette elő összefoglaló jelentését arról a vizsgálatról, amelynek keretében a tejtermelést, a tejfeldolgozást és a fogyasztást elemezték. Az év elején folytatott vizsgálatra hatvankilenc ellenőr 2 ezer 200 órát fordított. Vizsgálatokat végeztek a kunszentmártoni, a szolnoki és a tiszafüredi járás, valamint Szolnok, Karcag, Kisújszállás, Túrkeve egy-egy élelmiszeráruházában, a tejipari vállalatoknál, iskolákban, kórházban, termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban. Szolnok megyében 1977- ben jelentősen nőtt a tejtermelés, a tenyésztők 12 millió literrel több tejet adtak át a tejiparnak és a szövetkezeti feldolgozóknak, mint az előző esztendőben. A zavartalan felvásárlás érdekében körzethatárokat szerveztek, azonban a tejcsarnokok egy részének rossz az állapota, hiányos a felszereltsége, korszerűtlenek a szállító tankok, a feldolgozó üzemeknek szűk a kapacitása, túlzsúfoltak, emiatt — főként nyáron — nincs garancia az alapanyag minőségének megóvására. A tejfelvásárlás üteme 1980-ig — a becslések szerint — évenként 10 százalékkal növekszik. A jelenlegi feldolgozási lehetőségek azonban nincsenek összhangban a felvásárlás ütemével. A tervezett szolnoki új tejüzem, elkészülte után, jelentősen segít a gondokon. Jó kapcsolat alakult ki az ipar és a kereskedelem között, a megye valamennyi települését ellátják tejjel és tejtermékkel. Szintén javult az árukínálat és áruválaszték, bár sok helyen hiányos a boltok technikai felszereltsége, de a szállítási gondok és a csomagolás is akadályozza a forgalom további növelését. A jelentés további részében részletesen elemezték az ellenőrzött helyeken tapasztaltakat, majd határozati javaslatban összegezték a hiányosságok megszüntetésére hozandó intézkedéseket. Útvesztőben a takarékosság Valóban hulladék a hulladék? A FÉKON Vállalat kisújszállási üzemében évek óta gyártják a keresett és divatos kockás-színes férfiingeket. Nos, a gond és a fejfájás ma sem a fenti termékek velejárója, hanem azé a néhány centiméteres apró hulladéké, amely a szabások, nyakkivágások, utánigazitások lehulló következménye. Eddig ezt a terméket havonként, negyedévenként szállították a központba, majd onnan Mohácsra; a bálázóba. A TEMAFORG Vállalat előkészítette újabb ipari felhasználásra: gépi megmunkálással fonalat, matracot, paplant, szigetelőszalagokat, kárpitosvattát állítottak elő belőlük. Persze az sem utolsó szempont, hogy a kisújszállási telep a rongyhulladék mázsájáért ötven fillért kapott, ami éves szinten 10—25 ezer forintot jelentett. 1976 nyarán azonban változás történt. — Ekkor néhány hónapig a helyi MÉH-telepre szállítottuk a rongyot, a pénzt pedig az üzemi KlSZ-bizott- ság kapta meg — sorolja Kovács Erzsébet KISZ-tit- kár. — Vetélkedőket, kirándulásokat díjaztunk belőle. Hogy, hogynem rövid időn belül minden megváltozott, mivel a TEMAFORG közölte, erre az anyagra nincs szüksége, így a megyei MÉHközpont utasítására a kisújszállási telep se vette át többé. Az ártatlan hulladék azonban mit sem sejtett a körülötte zajló vitákról, és csak gyűlt, gyűlt.. . Vesztére. Miután halomnyi lett, elégették, néhányszor pocsolya- és ároktöltésre használták. Hogy más, várható út is akadt volna? Erről Zimány Ferencné, a pártalapszerve- zet titkára informál. —• Kerestük mi a megoldást, nem is egyszer. Foglalkozott az üggyel a városi, a megyei KISZ-bizottság is, sőt munkásgyűlésen is felvetődött a kérdés, hogy tényleg ennyire gazdagok vagyunk, hiszen sok tízezer forint értékű textilhulladékot elégetünk, pocsolyába szórunk, mivel úgyse kell senkinek. Mindezek ellenére eddig sem orvosolták panaszunkat. Vajon tudnak-e a kálváriáról a Tiszavidéki MÉH Vállalat szolnoki központjában? Bögre Sándor áruforgalmi osztályvezető szerint nem mindenről. — Tudunk a kisújiak panaszáról, s birtokomban van egy 1977. évi márciusi telex, amelyet mi kaptunk - a TEMAFORG-tól, hogy erre a hulladékanyagra nem tart igényt. így állítottuk le az átvételt. — De addig kellett. .. — Valószínű, termékszerkezet-változás következett be, vagy telítődött a piac, ezért zárkózhattak el az újrafeldolgozás elől. — Eltüzelni pedig fényűzés ... — Hozatok Kisújszállásról újabb mintát, és vizsgálatra felküldjük a TEMAFORG- hoz. Valószínű, egy hét múlva megjön a laboreredmény. Elképzelhető, hogy kell, de az is lehet, hogy nem. Az ember meditál. Tényleg: lehet derű, lehet ború. Előttem a FÉKON-hírlap, a férfi fehémeműgyárak központi lapja, benne a megállapítás: „A textilhulladék igen értékes alapanyag. A TEMAFORG Vállalat az új gyári textilhulladékot és használt textíliát válogatja és előkészíti ipari felhasználásra”. A fentiek szerint nem mindet. D. Sz. M. Csodát a gép sem tehet Negyvenmilliós közös vagyon fl megye vadásztársaságainak mérlege Eredményes időszakot zártak le a közelmúltban a megye vadásztársaságai. A mezőgazdaság és a vadgazdálkodás érdekeinek összeegyeztetésével a lehetőségek kihasználásában, tevékenységük szakszerűségében — a MAVOSZ értékelése szerint — országosan is kiemelkedő eredményeket értek el. A több mint 14 ezer hektárnyi bérelt vadászterületről élve befogott és lőtt apró és nagy vadak összsúlya 1977-ben az országos, száz hektáronkénti 62,9 kilogrammal szemben a megyében elérte az átlagos 106 kilót. A népgazdaságilag hasznos és előnyös vadexport fejlődése is számottevő: az élő és lőtt vad értékesítéséből, valamint a külföldiek bér- vadászata révén — forintra átszámítva — az 1969. évinek több mint háromszorosára, 4 ezer 864 forintra nőtt tavaly a száz hektárra jutó megyei átlag (2,5 ezer az országos), sőt négy olyan vadásztársaságunk is van, amelynél azonos területről 10 ezer forinton felüli. az abádszalókiaknál már a 1? ezret is megközelíti a vad- export értéke. Az apróvad.-gazdálkodás- ban a legdinamikusabban fejlődő vadfaj a fácán. A megyében tevékenykedő vadásztársaságok közül csaknem tíznél már ezernél több fácán a napi „teríték”, az öcsödieknél kétezernél is több kerül egy nap puskavégre. A vadásztársaságok 1969- ben készítették el távlati vadgazdálkodás-fejlesztési tervüket, s az 1980-ig előirányzott fejlesztés — főként a fácán, az őz és a mezei nyúl törzsállományok minőségi javításával — már realizálódott. Fácánból az 198Ó- ig tervezett mennyiség kétszeresét, több mint 251 ezret, őzből a 8—10 ezerrel szemben 11 és fél ezres törzsállományt vettek számba most, a tavaszi felméréskor, mezei nyútból csaknem 110 ezret. A fácánállomány dinamikus fejlődése elsősorban a mesterséges tenyésztésnek tulajdonítható, tavaly több mint 144 ezer csibe felnevelésével szaporították az állományt. Tervezik — az abádszalöki telep bővítésével — új, központi te- nyésztelep létrehozását is, társulásos alapon. A sikeres vadgazdálkodási és vadászati munka, az eredményes vadértékesítés és a külföldiek bérvadászatának növekedése folytán számottevően javult a vadásztársaságok anyagi helyzete, 1977. végén a 37 társaság közös vagyona elérte a 40 millió forintot. — rónai — alapján számítva öt esztendő alatt megkétszereződött az építőipar gép- és berendezés-állománya, amit örvendetes lépésnek tarthatunk, önmagában. A gyarapodás azonban összefüggéseiben nyeri el igazi értelmét, s nem a többi tényezőtől elszakítva, azaz akkor örvendezhetnénk nyugodt lelkiismerettel az előbb említett bővülésnek, ha kedvező hatásait a hasznosításban is egyértelműen tapasztalhatnók. Csakhogy erről nem beszélhetünk. A nagyobb értékű gépek másfél millió lóerőt magába sűrítő állományának kihasználtsága ugyanis a jelzett időszakban romlott. Sok igazság van abban, hogy bár az építőipar technikai eszköztára — feladataihoz mérten is, nemzetközi összehasonlításban is — meglehetősen szegényes, a meglevő javak kamatoztatása jóval elmarad a kívánatostól, a lehetségestől. Korántsem elegendő tehát pusztán tovább gyarapítani a gépállományt, hanem meg kell szervezni a működtetés zavartalan menetét is, hiszen csodát a gép sem tehet; holt jószágként az ember teremtette feltételekhez igazodik. Ha ezek a feltételek olyanok, hogy bizonyos eszközök — így az emelő- és rakodógépek, a vakológépek, a betonkeverők ■— tényleges teljesítményüknek mindössze 35—40 százalékát nyújtják, ezért nem a technikai fegyvertár hibáztatható. Szolgálnának ezek a gépek többet is, csakhogy némelyik vállalat — amint azt egy népi ellenőri vizsgálat megállapította — még azzal sincs tisztában, hogy eszközei valójában mire képesek. Ezért azután nem ritka eset, újabb kanalas-kotró kerül a már meglevők mellé, ahogy autódaruk, hegesztő berendezések szintén, s a friss darabok ugyanúgy tétlenül állnak a munkaidő nagyobb részében, mint kopottabb elődeik. Napjainkban az építőipari vállalatoknál százezer gép várja napról napra a parancsokat, de ezeknek az utasításoknak olykor nagy baja van: elszakadtak a valóságtól, azaz végrehajthatatlanok. A vállalati szervezeten belül élesen tagolódnak a rendelkezési jogkörök. A gépészeti osztály csak azért felel, hogy egy-egy berendezés a tetthelyen legyen, ám azt, lesz-e munkája, nem firtatja, nem az ő dolga, hanem a termelési osztályé... Felületesen szemlélőnek úgy tűnik, teszi mindenki azt, ami a kötelme, azaz rendben megy a munka, s mégis! — véletlen? — a részek nem akarnak egésszé formálódni, hiányzik a darabokat összefogó kötőanyag. Fölösleges illedelmeskedés lenne hallgatni arról, az ilyesfajta állapotokért nem csupán a vállalatok kárhoztathatok, hanem aZ irányítás úgyszintén. Igaz, gyakran az irányító szervek is, a vállalatok is kényszerhelyzetben cselekedtek. A sürgős beruházás félretétette az időt követelő józan megfontolásokat, a sürgetők megvásároltatták azokat a gépeket, melyeket éppen kapni lehetett, s ezek nem mindenkor bizonyultak a legcélszerűbbeknek. Mindössze érzékeltetésül: harminc ország gyártmányai lelhetők meg az építőipar1 gépállományában, s például darukból százhúsz típust használnak ... Ha használnak, hiszen ennyiféle eszköz megfelelő karbantartása, javítása, alkatrész utánpótlása szinte megoldhatatlan. Furcsa, de igaz: mindössze másfél esztendeje történt első ízben lépés — tárca szinten — a gépbeszerzések összehangolására, az alkatrészigények egyeztetésére! Hozzátehetjük persze: most már legalább mozdult valami a rend irányába. Labirintba keverednénk annak taglalásával, a vállalatok belső szervezettségének alacsony színvonala miként ölelkezik az építőiparon ki- vüli cégek, intézmények, hivatalok — egyszerűbben: a beruházók, a megbízók, az engedélyezők — nehézkességével, bürokratizmusával, késedelmeivel. Mert hiszen hiába csődíti földmunkagépeit az építkezés színhelyére a kivitelező, ha a területet még nem bocsátják rendelkezésére, ha akkor; derül ki (!), az ott álló vityilló kisajátításának aktája valahol elakadt, a talajvizsgálat felületes volt, ezért az eredeti alapozás nem megfelelő, s így tovább. Az anekdoti- kusan hangzó esetek sajnos mindennaposak, ahogy az is, a toronydaru hetekig all. mert a csarnokszerkezet elemeit szállító speciális járműveket átcsoportosították. . . években .i fl hetvenes gépek száma lassabban nőtt, mint teljesítőképességük. azaz egyre nagyobb értékű, mind termékenyebb eszközök kényszerülnek átmeneti pihenőkre. Ezért azután a befektetés a vártnál lassabban térül meg, a kívántnál vontatottabb a hasznosítás kamatainak bevételezése a közös pénztárba, s a leegyszerűsített gondolat- menetből is kiviláglik: ez már nem pusztán építőipari belügy. Csodát a gép sem tehet, s a sem szócska arra utal, az ember szintén nem képes erre. Nem is csodák kellenek. Annál inkább következetes intézkedések, ösztönzési lehetőségek, vállalati szervezési programok, hogy az ilyenfajta szándékokból mielőbb napi valóság lehessen. L. G. Érték Az idén kétszáz Berta és Ida kárpitos garnitúra faszerkezete készül a Jövő Asztalosipari Szövetkezet jászdózsai üzemében. A francia ágyak és fotelok kárpitos munkáit a szövetkezet budapesti telepén végzik
