Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 9. ■ ■ Összecsukható ernyő- Végre, sikerült kinyitnom I Nyugodjon meg csapos úr. Hamis volt a bejelentés, hogy On vizezi a bort A KESZTYŰ Apámnak kesztyűt vettünk. Két százasba került. Mihelyt hazaértünk, azonnal kicsomagoltuk. Nagyon szép volt. Az egyik azonban nagyobb volt, a másik kisebb. — Nem vagyok kicsinyes — mondta apám —, de valahogy jobban szeretem, ha a két kesztyűm egyforma. — Egyszerű — mondtam —, visszamegyünk az üzletbe és megkérjük, hogy cseréljék ki az egyiket. Késedelem nélkül elindultunk. Ugyanaz az eladónő volt ott, de valahogy nem akart ránk emlékezni. — Biztos, hogy ezt nálunk vették? — kérdezte gyanakodva. Apám a szívére szorította a kezét. — Becsületszavamra — mondta. S Láttuk, hogy az eladónő vizsgálja a kesztyűt. — Mindegyik más — kiáltott fel hirtelen örömteli meglepetéssel. — Ez azt jelenti, hogy maguk két párat vettek! Egy nagyot és egy kicsit. Csak összekeverték őket. Apám energikusan tiltakozott. — Nem, nem! — mondta. — Nem engedhetem meg magamnak, hogy így szórjam a pénzt. A kisasszony mintha elszomorodott volna. Hogy jobb kedvre hangoljuk, megmutattuk neki a blokkot. Ez hatott. — Valóban csak egy párért fizettek — állapította meg örömmel. — De kettőt vettek. Ezért most ki kell fizetniük a másik párat is. Eltartott egy ideig, amíg felfogtuk, hogy mit mond. — Esküszöm, hogy csak ezt az egy párat vettük — mondta apám, és ismét a szívére szorította a kezét. — Jó, jó — mondta az eladónő. — Fizetnek, vagy hívjam a vezetőt?! Apám pánikba esett. — Fizetek — mondta tisztelettudóan. — Minek rögtön idegeskedni. Hosszasan forgattuk zsebeinket. Tartalmuk semmi jót nem ígért. — Esetleg nem fogadna el pénz helyett árut? — álltam elő az ötlettel. Az eladónő szórakozottan nézegette a falat. Világos volt, hogy vár valamire. — Nagyon hálásak leszünk — ígérte apám. — Tudjuk értékelni a nagylelkűséget. A kisasszony kesztyűnket a polcra tette. — Kivételesen teszem — közölte fensőbbségesen. Csaknem megöleltük. Apám némi virágért szaladt. Barátságos fogadtatásra talált. Azóta minden olyan kritikai észrevételt, amely a kereskedelemre vonatkozik, rágalomnak minősítünk. A kereskedelem tud kereskedni. E gyik reggel, amikor felöltöztettek, hogy szokás szerint bölcsődébe vigyenek, én ordítani és toporzékolni kezdtem. Beszélni még nem tudtam, de torkomszakadtából ordítottam, és teljes erővel to- porzékoltam. Anyám megértette, hogy nem akarok böl- csibe menni. Telefonált a munkahelyére és egész nap otthon maradt velem. Aztán egyszercsak megint ordítani kezdtem, és nem mentem óvodába.- Nagyanyám feljött faluról, sürgősen nyugdíjállományba vonult, hogy gondjaiba vehessen. Következő alkalommal ismét ordítottam, to- porzékoltam és nem mentem a jelmezbálra. Gyönyörű doktor-jelmezemet odaadták a szomszéd fiúnak. Aztán — jól emlékszem! — később már nem toporzékoltam, hanem kérdéseket tettem fel. Ilyeneket: vagy hulladékvasat gyűjtök, vagy érettségire készülök. Szüleim úgy határoztak, az érettségi fontosabb. Aztán persze az ablakból észrevettem, hogy teljes gőzzel gyűjtik helyettem a vasat. Ezen kívül még azt is észrevettem, hogy Ljuszka Cselkina arca elpirul, szeme fároszként ég. N em akarok panaszkodni — mondta Lucul- lusné a barátnőjének —, a férjem szépen keres, a fizetését az utolsó fillérig hazaadja... Mégse jutunk semmire... Csodálkozol? Pedig így van... Tudod, az a baj, hogy sokat, túlságosan sokat költünk kosztra... Azok az örökös lakomák! Es min lehet a legjobban spórolni? A koszton... De nem nálunk... Nálunk nem lehet. Ha megemlítem a férjemnek, Lucius Licinius Lu- cullusnak, hogy rengeteg pénz megy el nálunk kosztra, rögtön a plafonon van... Pedig nem szemrehányóan mondom, vagy mit tudom én, ingerülten, ó, nem, csak csöndesen, halkan közlöm vele a tényt... Ha te tudnád, mit kapok én ezért! Hogy sajnálom tőle az ennivalót, hogy irigylem azt, amit megeszik, hogy éhen akarom veszejteni... En... Én! Hiába mondom neki ked-' vesen: senki sem akar téged éhen veszejteni, Lucius Licinius Lucullus. Örülök, hogy jó étvágyad van, ha ízlik az étel, váljék egészségedre és nagyra nőjj, én csak azt mondom, hogy rengeteget költünk a hasunkra. A lakomák sok pénzbe kerülnek. A pávatojásokat nem ingyen adják, syriai szilva se potyog az égből és a hízott rigók is egyre többe kerülnek. Erre aztán dühösebb lesz. Odavágja magát a mozaik padlóhoz és azt üvölti: megkeresi rá a pénzt, miért sajnálom tőle a zábálnivalót. Később már ravaszabb lettem, és igazolást szereztem arról, hogy nincs kire hagynom elöregedett nagyanyámat, ezért nem tudok elmenni az egyetemista építőbrigáddal. Egész nyáron át előttem volt, hogyan vonultak be a többiek a kupékba, s hogy Ljuszka Cselkina szeme folyton keresett valakit. Az újságos bódé mögött álltam, nem vettek észre. Később határozottan éreztem, -nem bírom ki Ljuszka nélkül. Elfogott a félelem, de aztán beszéltem egyik orvosismerősömmel, aki igazolást adott arról, hogy visz- szamenőleg negyedíziglen beszámíthatatlan vagyok, s hogy nem szabad családot alapítanom. Ljuszka kerekre nyílt szemmel bámult rám és férjhez ment máshoz. Amikor meguntam az éttermi kosztot, én is megnősültem. Nejem gyereket szeretett volna, de én azt mondtam: majd később. Egyszer miért rajta akarok spórolni? Én sajnálom? Én, aki örülök, ha azt tudom főzni neki, amit szeret — legjobban a borsos tojássárgájába bújLucullusné tatott fügemadarat szereti, örülök, ha eszik. És én sajnálom! Amikor megismertem, olyan cingár volt. mint egy lándzsa, és nézd meg most... Pedig akkor az anyja főzött rá... Hidd el, drágám, sokszor sírni tudnék, — pityergett Lucullusné. — Meg vagyok én áldva ezzel az emberrel!... Máskülönben jó férj, de a hasa a mindene. A hasa a házi istene. Pedig nem is egészséges ez a sok evés, ivás az ő korában. Szegénynek magas a vérnyomása, de nem hallgat rám. Azt hiszi, ellensége vagyok és rosz- szat akarok neki... Látnád, hogy néz rám, amikor megemlítem előtte a lakomákat!. .. S ami a legdühítőbb. időnként, nagy ritkán, amikor eszébe jut, szememre veti, hogy nem tudok takarékoskodni, s felelősségre von: hova teszem a pénzt? Hát most mondd, miből spóroljak? Te is nagyon jól tudod, hogy csak a koszton lehet spórolni... De nálunk minden sestertius kosztra megy. aztán, amint hazatértem a munkából, látom, a feleségem nincs otthon. Soha többé nem találkoztuk. Sokáig ábrándoztam egy kutyáról. Terriert szerettem volna, napfényes reggeleken sétára indulni vele. Egy intelligens öregúr eladásra kínálta csodálatosan bozontos kölyökkutyáját. Szemügyre vettem a kutyát, megnéztem lelógó sörényét, aztán bizalmasan közöltem: a kutyát sajnos, nem vehetem meg, mivel egy évre Afrikába utazom. Amikor elérkezett nyugállományba vonulásom ideje, munkatársaim egy kis búcsúünnepséget akartak rendezni tiszteletemre, de én azt mondtam, köszönöm, májgyulladásom van. Egyik alkalommal a televízió előtt ültem, és hirtelen úgy éreztem, halaszthatatlanul találkoznom kell Ljuszka Cselkinával. Rég nem láttuk egymást, kereken ötBele kell ebbe bolondulni — szipogta Lucullusné. — Mindig tele vagyunk vendégekkel. A rómaiak szeretik a potyát... Amíg egy csöpp falernusi bor van az am- phorában, addig nem mennek el... S nekem jókedvűnek, szépnek és szellemesnek kell lennem... Nem akarok panaszkodni, de nagyon unom már az egészet. .. Meg is mondtam Lucius Licinius Lucullusnak, hogy gyűlölöm a lakomákat. .. Istenek, hol tartanánk már, mi mindenünk lehetne, ha kevesebbet költenénk za... ennivalóra! No de ma elhatároztam, hogy a sarkamra állok. Majd én megmutatom Lucullus úrnak, hogyan kell takarékoskodni. Tudod, mit adok ma a vendégeknek? Teát és zsíroskenyeret! Egyszer azt is lehet adni, nem? Teám van otthon, zsírom is van. Aki akar, piritóst is lako- mázhat, fokhagymával, mert fokhagymám is van otthon. Majd én megmutatom! Ma egy fillért sem fogok költeni. Lucullus úr bizonyára csodálkozni fog, de nem érdekel! Ezt nem lehet tovább csinálni! Elég volt! Abban a pillanatban, levegő után kapkodva, besurrant a szobába egy izgatott, keszeg matróna és azt kiáltotta: — Rohanjatok! Gyönyörű fenyőmadarakat lehet kapni a piacon! Lucullusné nagyot sikol- tott és kosarat ragadva, jobbjában bukszáját szorongatva, futólépésben elhagyta a házat. ven éve. Gyorsan elővettem a kalocsnimat és felkerestem. Amikor benyitottam hozzá, kezében cekker lógott, benne egy üveg kefir. Észrevett, sokáig bámult rám, majd megkérdezte: „Te vagy az? Már azt hittem, el se jössz”. A sírás környékezett, szerettem volna megcsókolni szikkadt, madársovány kis kezét, de e-helyett megemeltem a kalapomat és ezt mondtam: „Bocsánat, valakivel nyilván összetéveszt. ..” Hazatértem, újra leültem a televízió elé és elgondolkoztam eddigi furcsa életemen. Miért történt minden így, ahogy történt? Gondolatban végig követtem eddigi életemet, kitartóan kerestem, hol hibáztam el? És úgy tűnik — megtaláltam. Engem nem értettek meg. Azon a reggelem, amikor tam, anyám szentül azt hitte, hogy nem akarok bölcsődébe menni. És én nem ordítottam és toporzékol- mondhattam neki semmit, mivelhogy nem tudtam beszélni. Csakhogy én azért ordítottam és toporzékoltam. mert a saját lábamon szerettem volna menni. (Fordította: Baraté Rozália) Tréfák Egy lakodalomban az egyik meghívott megkérdi a közelében álló fiatalembert: — Bocsásson meg, ön a vőlegény? — Nem, én már a negyeddöntőben kiestem. * * * — Mióta Máriával járok, nem dohányzom, nem iszom. — Annyira szereted? — Nem. Annyira kiköltekeztem miatta! * * * Egy járókelő figyelmezteti a részeget: — Ferdén áll a kialap a fején, barátom. — Honnan tudja, hogy nem én állok-e ferdén! * * * A szórakozott professzor az étkezőkocsiból visszatérve keresi fülkéjét. — Nem emlékszik a fülke számára? — kérdi a kalauz. — Nem. Csak azt tuaom, hogy fél órával ezelőtt a fülke ablakából egy tavat láttam. * * * — Barátom, mit gondolsz, szeret engem Nata? — Persze, miért éppen te lennél kivétel? * * * Az. orvosnál csörög a telefon. Egy kedves női hang megkérdi: — Bocsásson meg doktor úr, ugye ottfelejtettem a harisnyámat? — Nem, itt nincs. — Akkor biztosan a fogorvosnál hagytam. * * « — Mit keres itt a sötét utcán? — A kulcsomat. — Éppen itt vesztette el? — Nem, egy kicsit arrébb, de ide jobban világít a lámpa! * * * — Tudod már az ábécét, kisunokám? — Tudom. — Milyen betű következik az A után? — Az összes többi. Humoros szófejtő szótár Fehér holló Közönséges holló, amely cementgyár környékén fészkel. o Nekünk semmi felesleges nem kell Fiatal házaspárok álláspontja a család tervezett létszámáról. Q Kékül-zöldül Bekapcsolja a színes televíziót. © Egyetlen hajaszála sem görbül meg Paróka-reklám. ® „Süpped a padló, hull a vakolat, a hangulat mégis magasra csap" Házátvételi jegyzőkönyv „bizonyos hibák” feltüntetésével. e Beadja a kulcsot A munkaidő végeztével leadja a hivatali szoba kulcsát a portásnak. o Vénasszonyok nyara Az a nyugodt, de rövid időszak a nő életében, amikor unokái már felnőttek, de még nem alapítottak családot. O „Nálunk akkor jár, amikor akar” Óraüzlet reklámja. 0 Sötétlátás A lakók kényszerű reagálása az áramszünetre. 0 Kardos menyecske A női vívócsapat kiválósága. (A Krokogyilból) Mikes György Rimma Mazitova: A 1 Hl IBA
