Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-08 / 82. szám
1978. április 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Két kiállításról * fl Palócföld művésze Mezőtúron Amatőrök tárlata Tűrkevén Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg a héit elején id. Szabó István Kossuth-díjas, Érdemes-művész tárlatát a mezőtúri kiállítási csarnokban. A hetvenöt éves id. Szabó Istvánt a Palócföld művészeként tiszteljük. Kétségtelen. hogy alkotásait Nóg- rád tájai, emberei ihlették — Cereden látta meg a napvilágot, ma Benczurfalván él — munkái szülőföldjéhez kötődnek, de tartalmuk, művészi megvalósulásuk már egyetemes. A faszobrászat ma élő legnagyobb művészeinek egyike, aki ácsmunkásként kezdte pályáját, hazánkban és külföldön a legrangosabb tárlatokon emlékezetes, olykor viharos sikerrel szerepel. A mezőtúri kiállításon elmúlt évtizedbeli munkásságának legjavát láthatjuk. Portrék, életképek, munkajelenetek, történelmi személyiségek és helyzetek, fában kifejezve alkotják a tárlat gerincét, de az idős Szabó István sokszínűsége áttekintésére törekvő rendezés jóvoltából Mezőtúron kiállította a legújabb műveit is. Ezek főleg domborművek, utánozhatatlan hangulatú körplasztikák. Hordókat, pince- és borozó falborítókat készített az utóbbi időben, képzeletét érezhetően a szőlőművelés szépsége, a pincék hangulata ragadta meg. A szüretet ábrázoló domborművei a magyar faszobrászat utolérhetetlen szépségű alkotásai. A tágas kiállító- csarnok lehetőséget adott a Négyökrös szántás című monumentális művének bemutatására is. Túrkevén kedden nyitották meg a Nagykun városok amatőr képzőművészeinek második tárlatát. Tizenkét karcagi, kisújszállási, mezőtúri és túrkevei amatőr munkáját ajánlotta közönség elé a zsűri. Ezúttal inkább csak a festészeti anyagnak örülhetünk, — főleg a házigazdák munkáinak. A tárlat színvonalához — általánosítva — nem férhet kétség, ha önmagához és nem a lehetőségekhez viszonyítjuk Érthetetlennek tartjuk, hogy a Finta Múzeum miért nem jelent nagyobb vonzóerőt a város határain túl dolgozó amatőr művészeknek, hiszen a méltán nagyhírű szobrásztestvérek alkotásait állandó kiállításon bemutató hajlék mai képzőművészeti életünk jeleseinek is kedvelt" kiállító helye?! Sokan távolmaradtak a környező városokból a mostani túrkevei kiállításról, akik tovább gazdagíthatták volna ezt a tárlatod, ugyanakkor önmaguk fejlődése szempontjából is bizonyára hasznos lett volna a szereplés. A szobrászati, népi ipar- művészeti anyag így ezúttal nem éri el a túrkevei kiállítások szokásos magas színvonalát. A zsűri Füleki Gábor, Bácskai Bertalan, Fehérvári Béla, Prohászka Antal túrkevei amatőrfestők képeit és Butyka Andrea (Mezőtúr) kerámiáit díjazta. — ti — FILMJEGYZET Hollywood\ Hollywood A GENE KELLY rendezte színes amerikai filmmusical a legnagyobb nagyágyúk filmje. A híres, neves Metro—Goldwyn—Mayer cég által készített világsikerű zenés filmekből láthatunk, hallhatunk részleteket. Két annakidején bálványozott sztár, Fred Astaire és Gene Kelly a parádé konferansziéja. Bűbájos két öreg, sürögnek, forognak, bár koruk szerint már csendesebb, lassabb mozgások természetesebbek lennének számukra. Láthatóan élvezik szerepüket, érthető hiszen régi dicsőségüket idézik. Elképzelhető, hogy szívesen nézik virgoncságukat mindazok, akiket a fiatalságukra emlékezteti a két öreg. De a művészsors kegyetlen. A hajdani gólzsák középcsatárra is csak azok gondolnak, akik még drukkoltak neki. A mai néző már a mai focistákat biztatja. Az 1930-as évek hollywoodi zenés színpada szinte „egy az egyben” — olykor szinte a celluloid ellenére — került filmre. A sikerprodukciók megsokszorozódtak, jó pénzt hoztjak a filmkészítőknek, forgalmazóknak. A konkurencia ténye aztán megteremtette a filmszerűség elemi követelményeit. Innen - vezetett az út a tömegeket andalító zenés, táncos, nagyrevükkel és „bomba nevekkel” tucatszám készülő filmekig, — a filmiparig. Most sem történt más, mint ugyanarról a rókáról még egy bőrt lehúztak. Sok „nagyfilm” leghatásosabb jeleneteiből készült egy új produkció. Üjra felidézik a már-már feledésbe ment hollywoodi filmvilágot — annak jellegzetes korszakát és műfaját — azt a „mozit”, mely csak szórakoztatni akart, feledtetni a valóságot, látványosan, az álomvilág összes korabeli kellékét felvonultatva. Mindez — jeles filmtörténészünk megállapítása szerint „a maga nemében rfem egyszer nagyszabású és felejthetetlen. Persze varázslók kellenek hozzá...” Nos, ebben a filmben csak varázslók vannak: Clark Gable. Judy Garland, Donald O’Connor, Johnny Weissmüller és sorolhatnánk. A varázslat mégsem sikerült. Egyszerűen azért nem, mert — bár kitűnő színészek légióját látjuk, halljuk — a mágiához közönség is kell, ez esetben olyan, amelyiknek ízlésvilága befogadná ■— mondjuk ki kereken — a bussines-giccsek dollárszaporító dalait, táncait, revüit. A hetvenéves Gene Kelly és a nyolcvan fölötti Fred Astaire álomvilága a mi számunkra már csak kínos, szürke unalom. Nincs nosztalgiánk, de nevetni sem tudunk. Akkor hát... ? Legfeljebb bosszankodunk, vagy ha elnézőbbek vagyunk, békés, boldog öregkort kívánunk a hajdani kiválóságoknak. Ehhez viszont nem kell megnéznünk nosztalgia- filmjüket. EZEK UTÁN talán elmarasztalás ér bennünket, hogy nem érdeklődünk kellően a filmtörténet iránt? Dehogynem: az amerikai filmtörténet bármelyik értékes alkotására van 129 percünk — ilyen hosszú a Hollywood ... — de erre a filmre... Tiszai Lajos Szolnokon Úttörők kulturális szemléje Az úttörő néptáncosok és színjátszók megyei bemutatójára április 10-én és 12-én kerül sor Szolnokon. 10Jén a helyőrségi művelődési házban a néptáncosok, 12-én pepiig az úttörőházban a színjátszó csoportok állnak pódiumra. Kórustalálkozó 0 600 éves véres köszöntése Kilenc ipari szövetkezeti kórus — á káli szövetkezetek Bartók Béla férfi kara, az adonyi Gyöngyvirág énekkar, a törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus, a soproni szövetkezetek Testvériség vegyeskara, a szombat- helyi szövetkezetek Béke kórusa, a mezőkövesdi matyó menyecskekórus, a jánoshalmi szövetkezet énekkara, a kapuvári szövetkezet énekkara és a mezőtúri Petőfi dalkör — részvételével hangversenyt rendeznek ma Mezőtúron. Délután a kórusok közös énekléssel köszöntik a 600 éves várost, Klubavató Négy éve szeretnék a Ganz Villamossági Művek kiszesei, hogy saját klubjuk legyen. Az álom tegnap valósággá vált, felavatták az 54 ezer forintos költséggel épült új KISZ-klubot. A fiatalok társadalmi munkával járultak hozzá a mielőbbi avatáshoz. A jövőben a klubban tartják a kulturális, politikai és az egyéb rendezvényeket. A szocialista magyar társadalom születése A parasztság Az elmúlt 15 esztendő gyökeres változásokat hozott parasztságunk életében is. Míg az ötvenes évek első felében a parasztság helyzetét még a korábbi erőteljes polarizáltság és agrárpolitikánk jelentős torzulása határozták meg, addig a párt 1957 nyarán elfogadott agrárpolitikai tézisei a fő figyelmet már nem a parasztság polerizáltságára, hanem a „derékhadra” irányították. S a párt agrárpolitikájában a munkás—paraszt szövetség elveit érvényesítették. Azonos szocialista típus A mezőgazdaság szocialista átszervezése az ötvenes— hatvanas évek fordulójában nemcsak azt eredményezte, hogy a parasztság is a szocialista termelési viszonyok közé került, hanem egyszersmind véget vetett a parasztság korábbi osztálytagozódásának, illetve a tsz-paraszt- ság és az egyénileg gazdái-. ~kodó parasztság eltérő fejlődésének. Éppen ezért volt domináló ezekben az években az egységes szocialista paraszti osztály megteremtésére irányuló törekvés, amely mind a propagandában, mind a tettekben érvényesült. Az ennek a törekvésnek ellenszegülő erők közül véleményünk szerint csak kisebb jelentőségű és egyre gyengülő volt a korábbi rétegkülönbségeknek és ellentétekkel átmentődése a szövetkezeti gazdálkodás keretei közé, illetve a régi és az új tagok közötti, az előbbivel részint párhuzamos ellentétek időnkénti felbukkanása. Ezeknél sok tekintetben jelentősebb, hogy az új keretekben kialakult egy új tagozódás is, amelynek alapja már értelemszerűen nem a termelő eszközökhöz való eltérő viszony, hanem a konkrét munkamegosztás, a munka jellege, valamint a rátermettség és a szakképzettség, s a mindezekhez kapcsolódó jövedelem nagysága. Tulajdonképpen azt mondhatnánk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével nem az következett be, hogy egy, a munkásosztálytól elkülönülő egységes paraszti osztály jött létre, hanem éppen ellenkezőleg — Lenin kifejezését egy más szituációra alkalmazva — az „elparasztiatlanodás” folyamata a jellemző. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszervezése idején a szocialista tulajdon e formája még erőteljesen magán viselte saját kisáru- termelő előzményeinek következményeit. A hatvanas évek közepétől azonban — « termelőszövetkezetek technikai-anyagi bázisának erősödésével párhuzamosan — egyre erőteljesebben a válla- , lati gazdálkodás jellemzői alakultak ki. Egyfelől a szövetkezetek vállalati jellegének erősödése, a fel nem osztható alapok növekedése, az alapvető termelőeszköz — a föld — szocialista szövetkezeti tulajdona, a szövetkezetekre is kiterjedő állami felügyelet és szabályozás, másfelől pedig az állami szektorban a vállalati önállóság növelése — a gazdálkodás eltérő elemei ellenére is — lényegét és típusát tekintve azonos termelési viszonyt hoz létre az állami és a szövetkezeti szektorban. A termelőszövetkezetek igen gyors fejlődése (ez egy főre jutó termelékenység például az elmúlt 10 évben kétszer olyan gyorsan nőtt, mint az iparban), termelési szerkezetének átalakulása, az iparszerű termelés kezdődő meghonosodása azt eredményezi, hogy ma már egyre jobban szűkül a termelőszövetkezeteken belül azok köre, akik a hagyományos parasztság örökösének tekinthetők. Ma . már a termelőszövetkezetek aktív keresőinek közel fele abból a fiatalabb generációból kerül ki, akik sohasem voltak kapcsolatban az egyéni parasztsággal. Az aktív termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak mintegy 10 százaléka szellemi munkakörben dolgozik, több mint 20 százalékuk szakmunkás. Több mint egymillió háztáji Ehhez járul az is, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozó nem nyugdíjas tagoknak és alkalmazottaknak csak a fele dol- ■ gozik a növénytermelésben, állattenyésztésben és takar-' mányozásban, tehát végez kifejezetten mezőgazdasági tevékenységet. Hasonló arányokat mutat á közös gazdaságokban ledolgozott munkaidő is. Míg 1963-ban 76 százalék, addig ma már csak közel 50 százalék a hagyományos paraszti munkaidő aránya a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, az összes fizikai munkaidőn belül. A tsztagság közel fele tehát ma már tevékenységét tekintve nem hagyományos paraszti munkát végez. Azt is figyelembe kell venni, hogy a fő foglalkozáson túli mezőgazdasági tevékenység —, mint erre már utaltunk — nem egyszerűen az állami szektor és a szövetkezetek, a munkásosztály és a parasztság között differenciál. A KSH mezőgazdasági kisüzemi összeírása alapján Magyarországon 1 681 076 mezőgazdasági háztáji- és kisegítő gazdaság van, ezekben — természetesen különböző rendszerességgel — 2 210 404 aktív kereső dolgozik, akiknek csak 24,5 százaléka tsz- tag.(!) 1 302 057 a nem mező- gazdasági főfoglalkozásúak száma, ebből több, mint egymillió a nem mezőgazdasági fizikai dolgozó. Azt mondhatjuk tehát, hogy a mezőgazda- sági háztáji- és kisegítő' gazdaságokban érintettek kevesebb, mint egynegyede a szövetkezeti paraszt és több, mint fele a munkásosztályhoz tartozó. A két alapvető osztály közeledése A munkásosztály és a parasztság közeledésének fontos tényezője volt a jövedelmek kiegyenlítődése is. Jövedelemstatisztikánk szerint ez 1968-iban következett be és azóta a parasztság, és különösen a kettős jövedelműek munkából származó jövedelme valamelyest meg is haladja a munkásosztályét. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a parasztság ezt a valamivel magasabb többletjövedelmet több munkával érte el; hogy a statisztika a háztáji és kisegítő gazdaságokból származó becsült jövedelmet a paraszti jövedelmekhez hozzászámítja, a munkások mellékkereseteit azonban nem; hogy a munkásság természeti juttatásból származó jövedelme mintegy 30 százalékkal meghaladja a parasztságét és — mint Ladányi János kutatásaiból tudjuk — a fogyasztói árak állami eltérítése következtében égy főre számítva a munkásság mintegy évi 700 forint többlethez jut, a parasztság egy főre jutó jövedelme pedig évi 133 forinttal csökken. Ferge Zsuzsa kutatásaiból azt is tudjuk, hogy az elmúlt tíz évben jelentősen csökkent a munkásság és a parasztság fogyasztási szerkezete közötti különbség is. így összességében elmondhatjuk, hogy a munkásosztály és a parasztság életszínvonala az utóbbi 10—15 esztendőben jelentősen közeledett egymáshoz, és ma már a lényeges életszínvonalbeli különbségek egyáltalán nem ebben a relációban tapasztalhatók. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követő időszakban tehát jelentős léptekkel haladt előre a parasztság történetileg megkésett felbomlása, nagy rétegeinek közeledése a munkásosztályhoz. Ezért állapíthatta meg az MSZMP XI. kongresszusának határozata, hogy a szövetkezeti parasztság „munka- és életkörülményeiben, szemléletében közeledik a munkásokhoz, termelési és közéleti tevékenységével a szocializmus építésének aktív részese”. Kolosi Tamás A jövő szombaton következik: 6. AZ ÉRTELMISÉG Üvegtárgyak Berekfürdőről Április 18-ig tekinthető meg a karcagi Déryné Művelődési Központban Suháné Somkúti Katalin iparművész kiállítása. A tárlaton bemutatott üvegfigurák, háztartási edények a berekfürdői üveggyárban készültek Az idős mester Négyökrös szántás című müvének egy részlete előtt
