Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-08 / 82. szám

1978. április 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Költséges, de jó Tehenészeti szaktelep épül Túrkevén Érdemes volt üzembe állítani az új, francia gyártmányú tasakgyártó gépeket a szolnoki Papirgyárban. Nemcsak a termelékenység nőtt ugrásszerűen, hanem a zajszint is jelentő­sen csökkent. Emellett az új gépeken sikeresen kísérleteztek alumínium-fóliából készült zacskók gyártásával is, amelyekbe fűszereket csomagolnak majd Az egyetlen lehetőség Hogyan lehet valami ol­csó, ha egyszer drága? Se­hogy! A tünkevei Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet most épülő tehenészeti szaktelepe a legnagyobb jóindulattal se sorolható a kevés pénzért megvalósítható beruházások közé, mégse választott rosz- szul a vezetőség, amikor a döntésit hozta. — Miért az AGROKOMPLEX rendszer mellett döntöttek a túrke- veiek? Azért, mert elhatáro­zásuk idején az agárdiak ajánlata volt a legjobb, s ez a helyzet azóta se vál­tozott. Járulékos beruházások Mit jelent ez a gyakorlat­ban? Azlt, hogy a Holstein Friz fajtára alapozott, kö­tetlen, pihenőboxos tartás előtt még nagy jövő áll. S mert a takarmányozás, a fejés, illetve valamennyi munkaművelet a legmoder­nebb, a legbiztonságosabb gépek, berendezések dolga — eleve várható volt, hogy a beruházás nem lesz olcsó. Az építkezést 1976 tavaszán elindító szakemberek is tud­ták ezt, mert az eredetileg 624 férőhelyes telepen, ahol egy tehén férőhelyének nép- gazdasági költsége 136 ezer forint volt, már 1977-ben hozzáláttak a bővítéséhez. Az így már 1040 férőhelyessé duzzasztott szaktelepen az egy férőhelyre jutó népgaz­dasági költség százezer fo­rintra csökkent, de akár- merről nézzük, ez még min­dig meghökkentően magás összeg. Csakhogy tetszik nem tet­szik, az 1979 végén befejező­dő építkezésen ilyenek az árak. Ám, ha nem intézzük el ilyen kurtán-furcsán a dolgokat, akkor kiderül, hogy egy ilyen telepet, meg­Együttmüködés a hűtöipar fejlesztéséért Magyarországon az egy fő­re jutó évi konzerv-, hűtött és félkészélelmiszer-fogyasz- tás 24 kiló körül van. ez nemzetközi összehasonlítás­ban meglehetősen kevés. A gyártás növelésére nagyará­nyú fejlesztések vannak fo­lyamatban. Ennek kérdései­ről volt szó tegnap a kerté­szeti egyetemen rendezett tartósítóipari napok rendez­vénysorozatának nyitó nap­ján. A hűtőházak és más élel­miszeripari üzemek fejleszté­sénél az eddigieknél haté­konyabban kívánják hasz­nosítani a tudományos ku­tatások eredményeit. — Az ipar és a tudomány közötti még szorosabb kapcsolatok megteremtésére a tanácsko­zás alkalmával szerződést kötött a kertészeti egyetem a Magyar Hűtőiparral, a Konzervipari Tröszttel és a Magyar Dohányiparral Kohászati mérlegcsalád Elektronikus vezérlésű, komplett kohászati mérlege családot fejlesztett ki ha­zánk egyedüli mérleggyára: a hódmezővásárhelyi Metri- pond. Erre az első nagy megrendelést Bulgáriából kapták, mintegy száz millió forint értékben. A mintegy nyolcvan mérőeszközből álló rendszer első darabjait út­nak indították a bolgár ko­hászati kombinátnak. A pontos mérés egyébként az egész kohászati kombinát termékeinek minőségét befo­lyásolja, hiszen az acél mi­nősége nagyban függ a hoz­zá való anyagok adagolási arányától:, amit a megadott program szerint oldanak meg a Metripond eszközei. felelő pénzügyi biztosíték mellett, nem is bolondság átadni. Tudniillik az előbbi költségben benne van a kút, az út, az ellető, a borjúne­velő, a tejház, a trágyakeze­lő, a szociális létesítmény és még sok minden egyéb ára is. Ha csupán tehénistállók­ból állna a telep, akkori egy férőhely nem kerülne többe 24 ezer forintnál — láthat­juk tehát, hogy az egyéb­ként szükségszerű járulékos beruházások verik fel oly magasra az árat. Az viszont ezzel együtt természetes, hogy ezekbe, a talán még ötven év múlva is álló épületekbe csak ma­gas hozamú állatokat sza­bad vinni. Ezért esett a vá­lasztás a Holstein Friz te­henekre, amelyek az állo­mány teljes „beállása” után képesek évi 6 ezer liter te­jet termelni. Ilyen átlaggal számolva á telep teljes üzembe lépése után 13 évre van szükség ahhoz. hogy a beruházás a megtermelt tiszta jövedelemből népgaz­dasági szinten kifizetődjék. (Az üzemi megtérülés, az ál­lami támogatás miatt termé­szetesen rövidebb, tíz év.) Egy ilyen sokmilliós, és nem túl magas hasznot biztosító beruházásnál ez elég jónak nevezhető, mégsem ezen van a hangsúly. Inkább azon, hogy az 1980-as évek elején csak a telepen több mint hatmillió liter tejet adnak a tehenek, holott most az egész gazdaság összes tejter­melése hárommillió liter körül van. Több mint 880 ezer forint S az se egy utolsó dolog, hogy ennek a sok tejnek a kifejése a váltósokkal együtt mindössze hat ember dolga lesz. A telep termelési ér­Nem kellet sokáig keres­gélni Jászfényszaruban, hol találhatnánk ker­tészt, ugyanis majd minden udvarban, kertben ott álltak a fóliasátrak az április eleji napsütésben. Csúz Lajos feleségével ép­pen a kiültetett paprikákat locsolta. Az asszony kezdte mondani: — Nem olcsóság ez. A ki­ültetésig darabonként 1,50- et ráköltöttünk a palántákra. Nem is biztos, hogy sikerül, tavaly se volt valami jó. Az, hogy a piacon dömping van, nekünk termelőknek nem kedvez. Pedig sokat kínló­dunk a paprikával. Március 28-án ültettük ki, négy nap múlva meg havat sepertünk a fóliáról. Végül is kialakult valahogy. Ebben az évben pe­dig a fóliáért kellett közel­harcot vívni. Nem nagy a te­rület, amin termesztünk, de a munka annál több vele. Az uram a tsz-ben dolgozik, néha itt, néha ott bíbelődik a paprikával, ( felváltva. Mert kell a pénz! Szép lakást, meg kocsit akar mindenki. Ezért csináljuk. Nyáron alig al­szunk valamit, leszedjük a paprikát, aztán este felvisz- szük Pestre kocsival, a Bos- nyák téren hajnalban ne­künk már kész a piac. Az­tán jövünk haza, s irány a tsz. Dolgozni. Talán meg­éri a fáradtságot. Ha a mun­kabért is belevesszük, akkor 20 ezer forint jön be a 180 négyszögölről. Juhász Lászlónét ebédidő­ben találtuk. — A férjem oda van fóliá­ért. Hogy micsoda cirkusz volt itt most ezzel. Alig sike­rült szerezni. Befektettük a pénzünket, most aztán les­hetjük, hogy megtérül -e? Az téke a terveik szerint 42 millió forint körül ingado­zik májdi, s ez azt jelenti, hogy az egy főre eső terme­lési érték meghaladja a 880 ezer forintot. Ha csak a lét­számot néznénk, akkor per­sze torzítana a kép, ugyan­is a telepvezetővel, a brigád­vezetővel, az állatorvossal, az éjjeliőrrel, valamint a gon­dozókkal együtt negyven­nyolcán kapnak munkát a telepen. Egy emberre alig több mint húsz tehén — hol itt a fejlődés? — kérdezhet­nénk, ha az előbb említett termelési érték nem győzött volna meg bennünket. Játék a számokkal A 42,5 milliónál egyéb­ként érdemes még egy kissé elidőzni. Ha valaki utána­nézett, láthatja, hogy a Vö­rös Csillag Tsz szakemberei 7,6 százalékos jövedelem­mel számoltak, s ez bizony a termelési érték ismereté­ben nem csekély összeg. Ját­szunk még egy kicsit a szá­mokkal ! A telep árbevétele 33 millió forint lesz, s ez az egész állattenyésztés mosta­ni árbevételének 40 százalé­ka. Csak tejből, mert ebben még nincs benne a hízómar­ha. pedig az alapanyag egy része is erről a telepről ke­rül majd ki. S még egy utolsó szám: jelenleg a szarvasmarha főágazat ösz- szes árbevétele mintegy 40 millió forint — így az ösz- szehaisonlításban a tejből származó 33 millió forint se szégyellni való összeg. így lesz olcsó aa, ami tu­lajdonképpen drága. Braun Ágoston (Folytatjuk) KÖVETKEZIK: „Filléres” juhhodály Karcagon. uram akarta nem nyughat. Pedig már nyugdíjasok va­gyunk, ha minden igaz. Mert még csak most intézik. Ha akar nézzen széjjel a kertben, az emberek most terítették fel a fóliát az egyik sátorra. Az a legnehezebb munka ve­le. Igaz, hogy nyáron meg lehetetlen bemenni a fólia alá, olyan meleg van. Kiss Jánoséknál az egész kertet betölti két félig-med- dig házi készítésű fóliasá­tor. — Gépkocsivezető vagyok Hatvanban, de én is sokat dolgozom itt. Fényszaruban a kertészkedés már régóta hagyomány, mi is csináljuk. Ehhez a tájhoz úgy hozzá tar­Gép szippantja ki az olajat Megkezdi a fáradtolaj gyűjtésének gépesítését az ÁFOR: rövidesen ötven for­galmas üzemanyagtöltő állo­máson szerelnek föl úgyne­vezett olajszippantókat. így az autósok mentesülnek a fáradtolaj leeresztésétől, mert ezek a vákuumos berendezé­sek a motor olaj nívó-mérő nyílásán át kiszippantják az elhasznált kenőanyagot a motor olajteknőjéből. Az új­fajta berendezésekkel nem­csak az autósokat kímélik meg az olajcsere szennye­ződéseitől, hanem lakóterü­leteinket, természeti környe­zetünket is, Az ÁFOR ötvenkét kiren­deltségén és tizenkét töltő- állomásánál — elsősorban a szervizzel is ellátott benzin­kutaknál — veszi át a mo­torból leeresztett öreg kenő­anyagot. tozik a fólia, mint Szabolcs­hoz az alma. Csakhogy egy­re nehezebb ezzel is boldo­gulni. A vas drágul, a fóliá­ról meg nem is beszélek, mert az idén Jákóhalmáról szereztük be. Itt ugyanis nem volt. Illetve volt, de csak an­nak, akj tett is érte valamit ... Evvel a nagy huza-voná- val körülbelül két hetet, eset­leg még többet is késhet majd a termés. Nem tudom, hogy kinek jó ez? Szerintem ott szúrták el a dolgot a fó­liabeszerzésnél, hogy a szak­csoportnak kellett volna biz­tosítani a meglévő készlete­ket. Vagy gyártsanak eleget! Ha tavaly volt az idén miért nincs? egyet azzal, Ki ne értene hogy a gyá­-------------------- rak gazdasá­gi biztonsága, eredményessé­ge elsősorban azon múlik, mennyire tartanak lépést a technikai haladással, a piaci igényekkel? A gyakorlatban viszont — számos példa jelzi — a korszerűsítés mégsem — vagy még nem — bontako­zott ki egyöntetűen és egyér­telműen. Vagyis: más a vál­toztatások elvi helyeslése, ál­talában és más ezek kivite­lezése, segítése konkrétan a gyakorlatban. ­A géppark cseréjének, vagy a gyártmányválaszték átala­kításának hozamát, jelentősé­gét általában a vállalatok legfelső műszaki, gazdasági vezetői képesek felbecsülni megfelelően. Azok a szakem­berek tehát, akik munkájuk­nál fogva birtokában vannak valamennyi adatnak, infor­mációnak, a jövőre utalóknak is. (Amivel nem mondjuk azt, hogy ezzel együtt e szakem­berek egyszersmind megfele­lően ösztönzöttek is az átfo­gó korszerűsítési akciók el­indításában.) A vállalatok vezetői tehát pontosan átte­kinthetik, hogy a piaci igé­nyek és a technikai színvo­nal változása milyen megúju­lást tesz vagy tenne szüksé­gessé, mibe kerül az, ahon­nan lehet a rávalót előterem­teni, hogyan alakul a vállalat gazdasági helyzete, aszerint, hogy a szükséges modernizá­lást végrehajtják, vagy sem, vagy csak részben hajtják végre, vagy meddig lehet még várni egy ilyen programmal és így tovább. A vállalati szervezet alsóbb szintjein azonban e kérdések már csak nehezen tekinthetők át, ugya­nis — és ez természetes — nem tartozik a különféle munkakörök ellátásához a korszerűsítés hatásainak meg­ítéléséhez szükséges informá­ciók ismerete. Ezek az infor­mációk persze nincsenek hét lakattal elzárva. A napi termelési feladatok ellátása mellett azonban a végrehajtási szintéken dolgo­zók feladata a korszerűsítési programok kivitelezése is. A gyáregységvezetőkre, / az üzem- és művezetőkre, a cso­portvezetőkre és a szakmun­kásokra vár ugyanis a többi közt a műhely, az üzem elő­készítése az új gépek foga­dására, rájuk hárul az új be­rendezésiek bejáratása (igen kényes munka), vagy az ő kötelességük az, első időszak­ban az új termék gyártásá­nak egyengetése is, a tech­nológia csiszolása, _ az új munkafogások és az új nor­mák kialakítása. Ha viszont itt, ebben a kör­ben, a korszerűsítéssel való egyetértés csak elvi, általá­nos, akkor bizony ilyen prog­rammal nem könnyű messzi­re jutni. A vállalatoknál dol­gozók túlnyomó része ebben a kérdésben nehezen mozdul el, az elvi egvetértés állás­pontjáról. A többség jelenle­gi keresete ugyanis nem tük­rözi, nem közvetíti a gyárt­mányok és a gyártási eljárá­sok korszerűsítésének fontos­ságát, szerepét a jövedelmek alakulásában. (S ez tulajdon­képpen még az igazgatókra is igaz.) Sőt: a termelésben dol­gozók, irányítók és munká­sok (és főleg! a teljesítmény­bérben dolgozók) keresete akkor alakul jól, ha kevés a változás az üzemben és a ré­gi gépeken a régi gyártmá­nyokat lehet készíteni, szinte már behunyt szemmel. Érdemes lenne a megoldá­son mindenütt gondolkodni, hiszen a valóságos érdekek pontos felismeréséért egy-egy vállalaton belül is sokat lehet tenni. Sőt: elsősorban talán itt lehet a legtöbbet cseleked­ni]', nem pedig központilag, elvégre a folyamatos és meg­felelő fejlesztésben az első­számú érdekelt mégiscsak egy-egy vállalat kollektívája. Technológiai változtatás ese­tén például a teljesítmény­követelményeket esetleg las­sabban kellene az új lehető­ségekhez igazítani, hogy egy ideig, az érintettek könnyeb­ben teljesíthessék a régi nor­mákat, amíg az új gyártmány előállításában, vagy az új gé­pek kezelésében megfelelő rutint nem szereztek. Vagy: egy-egy nagyobbszabású fej­lesztés esetén az érintett üzem vagy műhely 1—2 éven át kapjon nagyobb nyereség- részesedést (amit, a részlegen belül azután a valóságos ér­demek szerint lehetne elosz­tani); vagy: lehetne esetleg korszerűsítési pótlékot fizetni a fejlesztés okozta termelés kiesésének, zökkenők miatti bérkiesések ellensúlyozására és így tovább. megoldások alkal­IIveti mazása azonban csak ---------- ott és addig lehetsé­ges, ahol még nem késtek el a fejlesztéssel. Vagyis, ahol még van miből fizetni, ellen­súlyozni az érintett részlegek esetleges kereset-kiesését, béringadozását. Ahol viszont minderre már csak a költség- vetés támogatásával gondol­hatnak, ott bizony az eddigi késlekedés „áraként” már tisztességesebb — sőt, legyen kötelező — vállalni a korsze­rűsítéssel együttjáró lassúbb vállalati eredménynövekedés következményeit (A végre­hajtott fejlesztések 1—2 év után, többnyire, ha jók vol­tak a számítások, úgyis meg­hozzák a többletet.) Mindezt azért lenne érdemes minde­nütt végiggondolni, s esze­rint cselekedni, hogy széle­sebb körben váljon végre egyértelművé: a korszerűsí­tés sehol sem múlhat a belá­táson, mert ez nem a választ­ható utak egyike, hanem az egyetlen lehetőség. G . F. A fényszarui fóliások Juhász Lászlóné a palántákkal - egyelőre az üvegházban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents