Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

1978. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gyermekváros Szolnokon Ű] iskolák, kollégiumok épülnek Hatszáz új napközis cso­port, 900 általános iskolai tanterem, iskola Baján, Budapesten, Esztergomban és Sárospatakon, egyetemi kollégium a fővárosban és Pécsett szerepel többek kö­zött az idei oktatásügyi fej­lesztési tervekben. A fóti gyermekvároshoz hasonló rendeltetésű gyer­mekintézmény épül Szolno­kon. Már megkezdőditek) a terepelőkészítő munkák, a gyermekváros 3 éves körtéi a felnőtté válálsig fogadja majd lakóit. Az épületegyüt­tesben egyebek között 320 személyes otthon a gyermek­védő intézet nyer elhelye­zést. A beruházást úgy ké­szítették elő, hogy a létesít­mény 1980-ban átadásra ke­rüljön. H!atszáz személyes kollé­gium épül a pécsi Tanárkép­ző Főiskola hallgatóinak a Mecsek déli oldalán. Átadá­sát 1980 szeptemberére ter­vezik. A főiskolának jelenleg két kollégiumai van: a ré­gebbit az oktatási épület egyik szárnyának átalakítá­sával negyedszázada hozták létre, s a szobák zöme nyolc­ágyas, de akad közöttük en­nél többágyas is. Az új kol­légium elkészülte után he­lyébe tanszékeik kerülnek. Itt helyezik majd el a 150 ezer kötetes könyvtárat is. A százmillió forint költség­gel létesülő új kollégiumnak jelenleg a helyét alakítják ki a Mecsek öblében. A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola gya­korló iskolájának építkezé­sénél már kialakították a tornaterem alapját, és ké­szül az iskola épülete isi. Az új iskolának a tervek szerint szeptemberre kellene elké­szülnie, de az építkezés je- jelenlegi állapotát tekintve kérdéses a határidő betartá­sa. Az alapozást követően ugyanis a Borsodi Állami Építőipari Vállalatnak kell majd felvonulnia, és a hely­színen összeszerelhető, úgy­nevezett borsodi vázpanel- szerkezetből az épületet ösz- szeállítania. Erre a hátra­levő idő a|z eddigi gyakor­lat szerint előreláthatólag kevés lesz. Tévéfilmen Hazánk fejlődése Magyarország ’78 címmel hazánk felszabadulásának 33. évfordulójára filmet készí­tett a Magyar Televízió és a MAFILM, a produkció, me­lyet Tímár István rendezett, hazáink iparának és mező- gazdaságának fejlődését mu­tatja be. Szigeti lézsef kottái Ajándék a zeneművészeti főiskolának A világhírű hegedűmű­vész, Szigeti József kottái­nak gyűjteményét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kolának ajándékozta az 1973- ban elhunyt mester leánya. A több mint ezer művet tar­talmazó hagyaték legértéke­sebb darabjai azok a kották, amelyek Szigeti sajátkezű bejegyzéseit, ujjrendjeit, elő­adási jeleit őrzik. Ezek ré­vén a szakemberek felbe­csülhetetlen értékű informá­cióhoz jutnák a nagy hege­dűművész játékának, elő­adási stílusának és techni­kai megoldásainak részletei­ről. A szakma szeretele vezérli őket A haj és a fa ifjú mestere — Milyen a legújabb fri- zuradivat? — Az egészen göndör, dauerolt „haj koron a” hódít újabban a nők körében. — Csilláit már ilyen frizu­rát? — Keveset. Szolnokon még a sasson a „sláger”. Ügy gondolom, Németh Csilla válaszaiban nincs okunk kételkedni, hisz je­lenleg ő az ország legjobb if­jú nőifodrász szakmunkása. A „Szakma kiváló tanulója” verseny országos döntőjén huszonöt versenyző közül a szolnoki 633-as Ipari Szak­munkásképző Intézet színei­ben szerezte meg az első he­lyet. — Mikor kezdte a „fodrász­kodást”? — Egészen kicsi koromban. Első próbálkozásaimat a szü­leim szenvedték végig. Nyol­cadik osztályban, a pályavá­lasztás idején el sem tudtam képzelni, hogy más szakmát válasszak. Osgyán Józsefné fodrászüzletében lestem el a frizurakészítés gyakorlati fo­gásait, az intézetben pedig nagyon jó elméleti képzést kaptam. — A szakmunkásképzőben jeles tanuló volt, s már el­sőéves korában bizonyította szakmai rátermettségét. — Minden évben részt vet­tem a kisiparosoknál tanuló fodrászjelöltek országos ver­senyén. Három első, három második és egy harmadik he­lyezést hoztam el ezekről a versenyekről. — A Szakma kiváló tanu­lója versenyre hogyan kéz szült? — Mindhárom tanév anya­gát átismételtem; Fülöp Ist­vánná tanárnő irányításával. A fodrászüzletben pedig ren­getegszer elkészítettem azo­kat a frizurákat, amelyek vé­gül a versenyen sikerültek — szerencsére — a legjobban. — Milyen érzés a „legjobb­nak" lenni? — Nagyon jó, de egyálta­lán nem ok az elbizakodás- ra. A szakma rengeteg isme­retet rejteget még előttem. Március 31-én megkapom a szakmunkásbizonyítványt. Később szeretnék leérettsé­gizni is. Jó lenne majd fod­rász mesteri vizsgát is tenni, de mindenekelőtt nagyon sok szép frizurát szeretnék ké­szíteni a jövőben. Koncsik Sándor Jászalsó- szentgyörgyön általános isko­lás korában fedezte fel ma­gának az asztalos szakma szépségeit. — Állandóan fúrtam, fa­ragtam, szüleim és tanáraim is az asztalos szakmát java­solták. Így kerültem Szolnok­ra tanulónak a 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zetbe. Az ÉPS2BR Vállalat­nál kaptam a gyakorlati kép­zést. Végzett épületasztalos szakmunkásként js ott mara­dok. — A Szakma kiváló tanu­lója verseny országos dön­tőjén a legjobbnak bizonyult. Minek köszönhető a győze­lem? — Azt hiszem, a szakma szeretete nélkül elképzelhe­tetlen lett volna. Ez ösztön­zött tanulókoromban is arra, hogy minél többet tudjak meg az asztalos mesterség­ről. Sokat segítettek szakok­tatóim: Fűzfa Imre és Kop- perman Lajos is. — Az épületasztalos ajtó­kat. ablakokat készít, javít. Próbálkozott már valami mást is faragni a fából? — Otthon asztalt, széket készítettem. A fának én a nagyságát, erejét csodálom. Nem szeretem a bíbelődő munkát. — Az első helyezéssel két­hetes külföldi utat nyert. — Az NDK-ba utazunk. Nem voltam még külföldön. Nagyon várom. A Szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjéről Bíró Károly, a 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet Diesel-mozdony-szerelő tanulója is első helyezést hozott. Mint fiatal szakmun­kást, őt már az intézet útjá­ra bocsátotta. A szakma ki­váló tanulói reméljük nem­csak a versenyen, hanem munkahelyükön is helyt áll­nak majd. T. E. M ostanában csak úgy ott­hon töltögeti el az es­téket. Nemcsak azért, mert egykori törzshelyüket, a Borostyánt lebontották, és egy talán túlságosan is tá­gas, Bukarest nevű étterem épült a helyén, ahol a ki­csi európai országokat, no meg fő- és egyéb városai­kat — így Budapestet is Bu­karesttel — összekeverő, hangos és tájékoztalan új­világi turisták valódi ma­gyar csorbalevest esznek és cuikát isznak rá, amitől még hangosabbak és még tudat­lanabbak lesznek, hogy né­melyik éjfél felé már azt hiszi, hogy a Budapest Kör­szállóban van Bukarestben, és nem a Bukarest étterem­ben Budapesten. Ha állna is a régi Boros­tyán, akkor sem ülne már a barna asztalokhoz. Lajos, a mindentudó kopasz levél­hordó, az öreg Birtalan, a kéményseprő, Lovinusz úr, a boncnok, s a többiek is mind elfoglalták pár köbcentimé­ternyi helyüket az Átlós út melletti kolumbáriumban. Ja, az utat sem így hívják ma már. Ezen morfondírozott Gás­pár, valahai lámpagyújtoga­tó, a városháza nyugdíjas hivatalsegédje. Hozzá lehe­tett igazítani az órákat, il­letve hát, nem volt akkor még fünek-fának órája, amit hozzá igazíthatott volna, de legalább napjában egyszer, amikor' Gáspár horgas bot­jával megjelent az utcában, mindenki biztosan tudhatta a pontos időt, ha ugyan szük­sége volt rá. Ült a nyikorgó dívány szélén, nézett ki a nappali fényű estébe, s ekkor, ma este fedezte fel, hogy hosszú évek óta mi hiányzik neki ilyenkor: nem látja az eget. Sem a sötétséget, sem a csil­lagokat, de nem látja a Hol­dat sem. Nem látja az éjszakát. Az autók, a buszok és a villa­mosok, a lámpák meg a rek­lámok úgy pazarolják fé­nyüket, hogy az éjszakából semmi sem marad. — Hm — mondta Gás­pár, és tekintetével a Hol­dat kutatta, de nem látta meg. Nézelődött egy darabig, azután bement a kamrába, leakasztotta a szegről a ki­szolgált horgas botot, aztán a szekrény aljából előkeres­te a régi dobozsipkát, leke­félte, fejébe csapta és elin­dult. A villamoson rászólt a ve­zető: — Két méternél hosszabb sportszerekkel nem szabad felszállni! — Ez munkaeszköz, kérem — mondta Gáspár, koppin­tott a padlón a bottal és rendíthetetlenül állt a pe­ronon. — A trolitól, ugye? — mosolyodon el a villamos­Hűvös, sötét helyen A fasizmus végnapjai Magyarországon Ilyen volt a Nagykörút az ostrom után Az iparügyi miniszter és a németek közötti megállapo­dás a nyilas unalom alatt szenvedő Magyarország tel­jes kifosztását jelentette. Az „eredmény” — a rideg számok, tények tükrében: Részben vagy egészben el­hurcolták 415 gyár, üzem és műhely berendezését, feüszet- relését. A nagyobb károkat szenvedett vállalatok között volt a Budakalászi Textilmű­vek, Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde, Üjpesti Gyapjú­fonó és Szövőgyár, a „Chino- in” Gyógyszer és Vegyiter- mékek Gyára, Diósgyőri Pa­pírgyár, Egyesült Izzó, Du­nai Repülőgépgyár, „Gam­ma” Finommechanikai és Op­tikai Művek, Ganz és Tár­sa Villamossági-, Gép-, Wag­gon és Hajógyár, Hatvani Cu­korgyár, Kispesti Textilgyár, MÁVAG Diósgyőr C és D gyár, Győr, Budapest, Ma­gyar Általános Kőszénbánya, Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű, Weiss Manfréd Acél és Fémművei, — hogy csak az lismertebbeiket említsük. Vízi úton 570 úszóhajón 135 ezer tonna, vasúton 60 ezer vagon árut és nyers­anyagot hurcoltak ki az or­szágibál, — arra nézve, hogy az országutakon, teherautó­kon, szekéren és „lábon” mennyi értéket vittek ki, nem folyt anyaggyűjtés ... Háromszor cserélt gazdát De nem szabad megfeled­kezni arról sem, hogy a Har­madik Birodalomba vagy a nácik uralma alatt levő terü­letre „került” 26000 személy- gépkocsi, 5600 tehergépkocsi, 30000 motorkerékpár, 793 vezető és bólintott is, hely- benhagyólag. Gáspár hallgatott, tehát több baj nem is érte. A végállomáson leszállt, elindult az Átlós út felé, ke­resni az éjszakát, megtalál­ni a Holdat. Távol, az utol­só lámpák irányában már sö­tétedett, csillagok fénylettek a sötétben és köztük ott sárgállott a Hold. Gáspár szuszogva közele­dett, aláálott, horgas botjá­val felnyúlt és leakasztotta a Holdat. Alig fért a zsebé­be. pedig aznap éjjel szeren­csére még nem is volt teli­hold. A horgas botot leszúr­ta az árokpartra, hátha meg­ered a tavaszon. Neki meg úgysem kell többet, mindent elvégzett már vele. Hazaérve elővette a leg­nagyobb uborkásüvegét, ak­korát, ami holdtöltekor sem fog belülről szétrepedni, óvatosan betétette a holdat, az üveg száját lekötötte ce­lofánnal, az oldalára ragasz­totta a cédulát: hűvös, sötét helyen tartandó. A stelázsi legalsó polcára tette és le­feküdt aludni. Zelei Miklós mozdony, 2058 vasúti sze­mély- és 33481 teherkocsi, 13 személyhajó, 111 uszályhajó, 3 tengerjáró hajó, 28 von­tató hajó, 66 csavargőzö®... Igen nagyok voltak az épü­letben esett károk is. Ha meggondoljuk, hogy Buda­pest, az ország fővárosa 1944. december 23-tól 1945. febru­ár 13-ig ostrom alatt állt, hogy Székesfehérvár a több mint négy és fél hónapos, ide-oda hullámzó harcok so­rán háromszor cserélt gazdát, hogy a magyarországi vasúti és országúti közlekedési cso­mópontok a szövetséges re­pülők fő bombázási célpont­jai voltak, már 1944. októ­ber 15-e előtt, de még in­kább azután, fogalmat alkot­hatunk az ország lakosságát ért pusztításokról. Talán a legjellemzőbb az, amit egy szovjet újságíró mondott, mi­kor meglátta Buda romjait: „Rosszabb, mint Sztálin­grád !” Szálasi vakon hitt a né­met győzelemben — még 1944. október 15-e után is, amikor pedig a szövetséges angol—amerikai—kanadai —francia csapatok már Né­metország területén nyomul­tak előre, Magyarországon pedig a szovjet csapatok már átkeltek a Tiszán... Amikor 1945 őszán Szála- sit az amerikai katonai ható­ságok visszaszállították Ma­gyarországra, a politikai rendőrségen a kihallgató tisztnek arra a kérdésére, miképpen látta az európai háborút 4944. október 15-e után, Szálasi így válaszolt: ..Mint katona egyáltalán nem láttam Németország helyze­tét kétségbeejtőnek, sőt rossz­nak sem. A hadtörténelem tanulságai alapján egyálta­lán nem tartottam kizárt­nak, sőt bíztam abban, hogy Németország helyzete meg fog változni. Semmi akadá­lyát nem láttam annak, hogy úgy, ahogy az orosz hadsereg vissza tudott vonulná egészen Sztálingrádig, és onnét kiin­dulva előretört egészen a Kárpátokig, a német hadse­reg újabb hatékony fegyver­rel a birtokában megfordítja a hadihelyzetet.” Az ország lakosságának túl-- nyomó többsége nem osztot­ta Szálasi nézetét a háború kimenetelét illetően, — a Szálasi-rezsim az elégedet­lenségre, a szembenállásra kegyetlen .megtorló akciók­kal válaszolt. Üjra felrómletit 1919—20-as fehér terror em­léke, de még sóikkal gyaláza­tosabb farinában. Hadüzenet Német­országnak De 1944 őszén már volt egy másik Magyarország is. A felszabadult városokban, községekben a nép maga vet­te kezébe a hatalmat — a né­pi szervek, a nemzeti bizott­ságok útján. És 1944. decem­ber 21-én Debrecenben ösz- szeült az Ideiglenes Nemzet- gyűlés, mely megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kor­mányt, hadat üzent a náci Németországnak és megkezd­te egy új ország alapjainak lerakását. Jelképes — és nem vélet­len —, hogy 1945. március lő-én, amikor a legheveseb­ben dúlt a balatoni védelmi csata, Debreceniben a nép kormánya elfogadta a nagy­birtok felosztásáról és a dol­gozó parasztság kezébe jut­tatásáról szóló rendeletet. A gyárakban az üzemi bi­zottságok ellenőrző, irányító tevékenysége érvényesült, az írók, a művészek, a tudó­sok tudásukat, tehetségüket a nép szolgálatába állították, — nagy volt a feladat: új országot kéllett építeni... • VÉGE Karsai Elek

Next

/
Thumbnails
Contents