Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
A szabad idd nyomában JO _______________________________________________SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 978. április 30. A VOLÁN 1. sz. Vállalat mtinkafélelctani és ergonómiai állomásán évente mintegy ezer autóbusz-, teherautó-, taxi- és személygépkocsi-vezetőt vizsgálnak meg pszichológiai, orvosi, vagyis közlekedésbiztonsági szempontok alapján. Képünkön: Működés közben a térlátást vizsgáló berendezés. A köszörűtől a keresztes háborúig Az utolsó sorban ül. Keze egy percre sem áll meg, lapozgat a jegyzeteiben, füzeteiben. Messziről látszik, hogy izgatott. ’Hallja a nevét, s útban a katedra felé biztatja magát, belemormolja a szakállába, „csak semmi félelem, bátorság Miska, elvégre kézben a jegyzet, akár fel is olvashatod”. A hallgatók elsőéves főiskolások, már tapasztalatból tudják, hogy ilyenkor nem kell úgy figyelni, mintha az adjunktus vagy a docens nézne velük farkasszemet. A lehető legkényelmesebben ülve, támaszkodva elmélyednek gondolalaibh, mások az ablakon át szemlélgetik a jellegzetes egri utca színes forgatagát. S aztán pár perc eltelte után mindenki az előadóra, a jóvágású „SZET”-es fiúra figyel; „de érdekeset beszél a keresztes háborúkról, lejegyzetelem, s a vizsgán majd elmondom”. Ha nem átalla- nákí, a végén még meg is tapsolnák. Űjra a helyén ül. Már nyugogtabban. Nem kis büszkeséggel olvassa el ismét a négy sort füzete cimkéjén: Konyhás Mihály, I. évfolyam, népművelés-történelem, Ho Si Minh Tanárképző Főiskola. Szinte nem is hallja, hogy elégedetten méltatja előadását a docens. Megnyerte hát ezt a játszmát is, a tenisz nyelvére fordítva, a szettet. — „SZET”-es. így emlegetik, bár semmi köze a teniszhez. A csoportban neki adtak először ragadvány-né- vet, amelyben azonban nincs semmi rosszallás. Hogy mit jelent e név? Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a KISZ Központi Bizottsága kjét évvel ezelőtt egyetemi előkészítő tanfolya- mot szervezett szakmunkásoknak. A tanfolyam rövidítése, betűszava a „SZÉT”. Konyhás Mihály szintén részt vett az előkészítőn, az ott elért eredménye és a sikeres felvételi vizsga alapján most elsőéves főiskolai hallgató. Nem a vagány, hanem a csendes, szerényebb fajtából. A beszélgetésre sem szívesen vállalkozik. Ügy véli, „nem téma” az ő esete, bár azt mondja, úgy került be a főiskolára, mint aki Budapestről Athénba akar utazni Helsinkin keresztül. — Jókora kerülővel. lepetést okoztam döntésemmel a környezetemnek. Nem voltam rossz tanuló, sőt a 4,6 átlagommal a jobbak között tartottak szómon. A tanáraim gimnáziumba szántak, a szüleim nem szóltak bele, rámbízták a pályaválasztást,. Én pedig dolgozni akartam, a legszívesebben már 14 évesen munkába álltam volna. Mivel elég jó kézügyességem van, az esztergályos és köszörűs szakmát választottam. A „jó” minősítésű szakmunkásbizonyítványomat már Jászberényben szereztem meg: időközben ugyanis elköltöztünk Kiskunhalasról. — A szakma elsajátításának gyakorlati része a Hűtőgépgyárban zajlott, így természetesen miután végeztem, a gyár dolgozója lettem., — Hány évig? — Már megkaptam az öt év után járó törzsgárdajel- vényt. Persze 26 hónapig katona is voltam. 1975 decemberében szereltem le. Azóta egyfolytában köszörűsként dolgoztam a Radnóti Szocialista Brigádban. — S most otthagyta a köszörűgépet... — Ahogy annak idején szinte elemi erő vonzott a fizikai munkához, meat a tanulás utáni vágy fogott el. Tudták ezt a gyárban is, s amikor indult az előkészítő tanfolyam, az alapszervezeti párttitkárunk azonnal szólt a lehetőségről. Belevágtam. Nem volt könnyű egy év alatt — párt hónapig intenzív, majd levelező tanfolyamon megtanulni négyévi gimnáziumi tananyagot. Érzem az érettségi hiányát. Nekem többször kell elolvasnom a jegyzetet ahhoz, hogy tudjam, mint a csoporttársaimnak. Eleinte volt olyan rész, amit hússzor is átrágtam, mire megélhettem. — Hogy fogadták a főiskolán? — Nem vagyok másodrendű hallgató. Segítőiszándékot tapasztalok mindenkitől. Bíznak bennem, megtisztelő feladatokat kaptam; csoportvezető vagyok, a kollégiumban pedig kultúrfelelős és könyvtáros is. — Munkásból újra diák lett. Az idő pénz, szoktuk mondani, rendszerint bosszúsan, ha az elfecsérelt időre gondolunk. Sajnáljuk az időnket, ha a rossz anyagellátás miatt csökken a munkánk teljesítménye — a „pénz” —, ha nem jön időben a vonat, az autóbusz, ha feleslegesen várakoztatnak bennünket a hivatalban... Napi életritmusunk a klasszikus értelmezés szerint három főbb cselekvés köré csoportosítható: nyolc óra munka,, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés. A valóságban persze minden emberi cselekvésünk összetettebb, hiszen a pihenés nemcsak az alvás, s a szórakozás fogalma is nagy változásokon ment keresztül. A szabad idő sem fogható fel a szórakozásra és pihenésre fordítható napszakok együttesének. De az tény, hogy a szabad időnkből elfecsérelt óráinkat, heteinket, éveinket nem szoktuk „az idő pénz” összefüggésében emlegetni. Pedig ez is nagy érték. Ki mihez kezd a szabad idejével? Mindig pihenten A martfűi „mini” autóbusz- pályaudvar várócsarnoka -supa üveg. A tervező praktikusan oldotta meg a feladatát: az utasoknak látniuk kell érkező autóbuszukat. A forgalomirányító szobája viszont „fekete kalitka”. Mintha az ott szolgálattevőnek nem kellene látnia az érkező járatokat? — Idegesítő ez a „vakság". — Pedig hajnali fél öttől késő délutánig itt vagyok — mondja Varga Tibor rendelkező forgalmi szolgálattevő, szerencsére egyáltalán nem idegesen. — Naponta százhúsz járat érinti Martfűt, s tálján mondanom sem kell, a pontosságot, a kényelmet joggal elvárják utasaink. — ön a Volán háromszoros kiváló dolgozója, a közlekedés kiváló dolgozója, tehát joggal feltételezzük, hogy eredményesen dolgozik az utasokért. Nos, tudjuk, mi utasok se vagyunk '.„angyalok”. Mindig sikerül megőriznie higgadtságát? — Amikor tudatos rongálást, vandál pusztítást látok, bizony nehezen ... De különben igen'.. Igyekszem pihenten szolgálatba lépni. — Hogyan, sokat alszik? — Számomra nagyon jó pihenés, ha kimegyek a szőlőmbe mozgok, jó levegőn vagyok. Cibakházán lakom, nyugodt helyen, pihentető csendben. Amikor bejövök a kertből, szőlőből, ott vannak az újságok, lapok. Kilencféle, fajta jár a házhoz. Azt is vallom, hogy tényleg a könyv a legjobb barát. De viszonylag korán fekszem, — kellemes fáradtsággal a kerti munkától — mert hajnali háromkor már kelek. , Készül a fonotéka Hogyan töltik szabad idejüket a tószegi Szivárvány klub tagjai? A kérdést Nádházi Sándor klubvezetőnek tettük fel: — Nagyjából úgy, ahogy a többi tizenhat — húszéves fiatal. Talán egy kicsit tartalmasabban, hiszen aranykoszorús klub a miénk. Negyvenötén vagyunk, különféle érdeklődésűek, mindenkinek megvan — hogy így mondjam — a maga hobbyja. Három tagtársunk most éppen a fonotékát építi. — Hasznos „hobby". — Nem akármilyen munka a fonotéka elektromos szerelése, de a fiúkat — Földi István villanyszerelőt, Bene Zoltán és Sipos István szakközépiskolásokat — lelkesíti, szórakoztatja. — A többiek? — Néhányan fotóznak, hangosított diafilmeket készítenek. Lassan persze eljön a turizmus ideje is: tizenket- ten Lengyelországba utazunk. Addig élünk Gál János a kétpói határban tizennégy holdat művelt egyetlen háborút viselt lóval, hat esztendőn keresztül. / — Amíg élek, sajnálom az árva jószágját. Beleszakadt a munkába. De nem volt mit tenni, vagy ő, vagy a család ... Kellett a kenyér. Mégis: engem az a ló vitt be a téeszfoe. A hiánya. Mert amikor nem volt lelkemnek mit tennie, beálltam. — Ötödik éve nyugdíjas, beköltözött Mezőtúrra. Hogy telnek a napjai, mihez kezd a szabad idejével? — Nekem olyan nincs. Mink, magunkfajta vének, rossz vér vagyunk. Nem bírjuk a tétlenséget. Disznó, csirke, kacsa... őszintén szólva nem lennénk ráutalva, de addig él az erflber, amíg dolgozni tud. — Pihenés — semmi? — Arra az éjszaka való. Nappal tegyen, vegyen az ember; ne tétlenkedjen, ne potyára egye a kenyeret. — A felesége se vágyik sehová? Eltrécselni figy kicsit !.. emberek közé ... — De, ő b'zony kilép néha az istrángból, van olyan hónap, hogy kétszer is felmegy Pestre, az unokáihoz. Nem érünk rá? A „hogyan tölti a szabad idejét” kérdésre sűrűn kaptuk a „nem érünk mi rá semmire” sztereotip választ. De a személyhez kötött időelemzések mégis azt bizonyítják, hogy az emberek többsége jól hasznosítja pihenőidejét. A statisztikai adatok is arról vallanak, hogy mégiscsak „rá érünk” szórakozni, művelődni. Tavaly csaknem hárommillió mozijegyet váltottunk meg, — ez hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy a megye ap- raja-nágyja — átlagszám — nyolcszor volt moziban. Négyezer-ötszázhatvanhat tudományos ismeretterjesztő előadást hallgattunk meg, — 388 TIT—IBUSZ országjáró kiránduláson vettünk részt, összesen 14 ezer órát töltöttünk különböző ismeretterjesztő rendezvényeken, majdcsak kétszázezren. A Verseghy könyvtárnak — ugyancsak 1977-ben nyolcvannégyezer látogatója volt — szolnoki adat —, 180 ezer 907 kötet könyvet kölcsönöztek. Az útlevélhatóságok több mint 20 ezer útlevelet adtak ki az elmúlt évben, a megyében játszó színházak — Szigligeti, a volt Déryné, vendégszínjátszók — előadásait 179 ezren néztük meg. Ebből 110 ezer a „szolnoki” néző. A Szolnok megyei Lapkiadó Vállalat gondozásában terjesztett négy napilap, tizenegy hetilap és tizenhat folyóirat 3 millió 201 ezer 920 példányban — márciusi adat — került az előfizetőkhöz, az utcai árusokhoz. Víz, napfény, levegő Iványi József érdemes művész, a Szigligeti Színház tagja Radicskov Január című komédiáját próbálja. — Egy pillanatra ... — Egy percem sincs... — Akkor éppen jókor kérdezem, hogy van-e a színésznek szabad ideje, s mikor ...? — Amikor nem játszik, nem próbál. De nálunk másként jelentkezik a szabad idő. Teli vagyunk az előadások előtti és utáni ideggörcsökkel. Hiába, ez a színész- sons. — S az ön szabad ideje? — A családom és a természet között osztom meg. „Víziember” vagyok, „motorozom” a Tiszán. Nagyon egészséges. Víz, napfény, levegő! Sajnos, én is elég későn jöttem rá, megromlott egészséggel, hogy vigyázni kell az embernek önmagára is, sokat kell mozogni a szabad levegőn. Szelektálni kell Nyolcas János MÁV-pá- lyamunkás is „elfoglaltságára” panaszkodik. — Az általános iskola nyolcadik osztályát végzem, közben szakmai tanfolyamra is járok. De van két apró gyermekünk is. Altatom a kicsit, közben fizikát tanulok. — Akkor másra, mint az iskolára, nem is igen jut ideje. — De, azért meg-meglopom magamtól... A tévét sem akarom kihagyni, csakhát szelektálni kell a műsorait. Persze így vagyok az olvasással is. Szeretnék minden jobb könyvet elolvasni, dehát az lehetetlen. így is mindig a mellemre esett könyvvel alszom el. No, jövőre már könnyebb lesz, lemegy a suli is, meg a tanfolyam is a nyakamból. Szárakozva is pihenünk Arról, hogy mire, mennyire érünk rá, kifejező képet ad egy felmérés: száz szakmunkás! közül kilencvenegy rendszeresen nézi a tévé műsorát, kilencvenegy hallgat rádiót, nyolcvannégy olvas újságot, negyvenkilenc szép- irodalmat, negyvenkettő jár rendszeresen moziba. A mezőgazdasági dolgozók aktivitása ennél valamivel gyengébb, az értelmiség részvétele a kulturálódás felsorolt területein — kivéve a tévénézést — valamivel erősebb. Tiszai Lajos — Talán legjobb lesz, ha ott kezdem, hogy az általános iskola befejezése után Kiskunhalason szakmunkás- képző intézetbe jelentkeztem. Emlékszem nagy meg— Dolgoztam a gyárban is, dolgozom a főiskolán is. Most az utóbbi, a szellemi munka a nehezebb. A köszörülést már akkor is hibátlanul végeztem, ha oda sem figyeltem. Az első hónapokban nagyon hiányzott a fizikai munka, s nehéz volt az átállás az új életmódra. Gyakran felkeltem öt órakor, hogy indulok a gyárba. Most már kezdem megszokni a főiskolás életet. Annak idején korán keltem, korán feküdtem, most éjfél előtt szinte sohasem alszom, sok a tanulni, olvasni, s nekem ráadásul még a pótolni való anyag. Persze azért nem kell sajnálni, szakítok időt egy-egy jó filmre, előadóestre. Szerencsére a főiskolán s a városban is van választék bőven. — Anyagilag bizonyára kiesést okoz a következő négy év. — Jelenleg a fizetésem 95 százalékát kapom, ami. háromezer-száznyolcvan forint. Ennyiből élünk "egy hónapig. — Élünk? — Igen. Nős vagyok. Van egy öthónapos lányom. Amikor a gyárban dolgoztam, volt olyan hónap — persze rengeteg túlórával —, hogy ötezer forintot is megkerestem. Most kicsit szerényebben kell élnünk, bár) a szüleim sokat segítenek. Egyébként a gyárban nem maradok ki a bérfejlesztésből, amiatt hogy tanulok. Ha tanulmányi átlagom meghaladja a 2,51 százalékot, akkor ugyanúgy kapok fizetésemelést, mintha továbbra is a köszörűnél lennék. Az első félévben sikerrel vettem a vizsgákat. — Négy év múlva végez, milyen munkakörben dolgozik tovább? — Nehéz kérdés. A legszívesebben tanítanék. A gyárban persze ezt nem lehet — legalábbis a szó szoros értelmében. Valószínűleg népművelőként dolgozom majd. Kilépünk a főiskola hatalmas kapuján, búcsúzkod qi készülünk. Történész szemmel tanácsokat ad, mit nézzek meg Egerben. S aztán felnéz a főiskola erődítményhez hasonló, tekintélyt parancsoló épületére. Megszólal, Balzac Goriot apójából Rastignacot idézi; „Megfogunk mérkőzni egymással”. Az útkereszteződésben még utánam szól: Beszélgessünk újra négy év múlva a diplomaosztás után! — örömmel! Tál Gizella /
