Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / 1978. április 30. I A gép fontos. Segíti, könnyíti, gyorsítja a munkát. De legfontosabb az, aki mögötte áll. Hozhatnak a da- rabolóba szuperautomata lángvágókat, kerülhet ide tucatnyi emelő és daru, működhet itt megannyi önvezérlésű femfezvágó, - a munka mégiscsak akkor halad jól, ha irányítója az ember okosan teszi dolgát. A jászberényi Aprítógépgyár November 7. brigádjában tudják, hogyan viselkedik a különleges acél a láng alatt, ismerik a forszát, milyen elbánás illeti meg a kis vagy a nagy szilárdságú anyagot. &' * gf y i wBmfl * «L iilflHs / fk lül iT íj 1' { ■ i iE: o Hallgat József brigádvezető a munkáról beszél és arról, hogy nem is olyan egyszerű takarékoskodni: — Megkapjuk a rajzot, aztán sokszor csak vakargat- juk a fejünket: no, akkor hogyan is gondolták a tervezők ezit? Fordítjuk így-úgy, megbeszéljük egymás között, aztán végül kisütjük: másképpen kell azt kivágni, mint ahogyan a papíron elképzelték. Sok külföldi dokumentáció is a kezünkbe kerül, hiszen a gyár főként exportra dolgozik. — Azt mondják az üzemekben, ha valahol lehet takarékoskodni az anyaggal, akkor a darabolóban igen, — Régebben így is volt. Ha mi kitaláltunk valamit — úgy fordítottuk a lemezt, hogy nagyobb darab maradt meg hulladéknak, amiből még egy alkatrész kijött, annak mi is örültünk, meg a főnökeink is. De az anyagnormásokat elmarasztalták a sikerünkért. Így most már ők is vigyáznak. Persze, azért mi ügyelünk, s ahol lehet, kis gondolkodással “kihozzuk a táblából a maximumot. — Önöktől a hulladék nem a MÉH-hez kerül? — De, az acél kivételével igen. Ezt az anyagot viszont szinte szálára összegyűjtjük. Válogatjuk, s tárolókba visz- szük át az öntödénkbe. Tavaly majd 150 tonnányit így dogoztunk fel. Ha ezt a mennyiséget vásárolja a vállalat, úgy az több mint 200 ezer forintba kerül. Ez a költség természetesen a gyártmányaink árát terhelte volna. e Udvarias János csoportvezető kissé megkésve, de bemutatja a brigádot: — Tizennyolc tagú a kollektívánk, van közöttünk idősebb, fiatalabb. Darabolunk. Azt mondják ránk: ezek a fémszabászok. S igaz is. Mint a szabok az öltönyhöz az anyagot, úgy készítjük elő a gépekhez, berendezésekhez a lemezeket, a megmunkálandó rudakat, amelyek ezután a forgácsolóba, vagy a vasszerkezeti üzembe kerülnek. Nem is csinálhatunk éppen ezért rossz munkát, mert közel vagyunk egymáshoz. Jönnének át, hogy hé, kiszabtatok engem még a nadrágomból is. A brigádnak nem volt selejt je tavaly sem, tavalyelőtt sem. Az a legjobb, ha 30— 40 napos előretartással megkapjuk az anyagot. Akkor tempósan dolgozhatunk. Aztán előfordulnak olyan „siess” munkák is, amikor jönnek, hozzák a rajzot, mi kiszabjuk és már viszik is. Bóta István hegesztő közbeszólása: — Én elmondom, milyen kellékei vannak a mi munkánknak: rajz, rajzolószerszámok, mérőeszközök, meg füst, meg por. Az utóbbiakból szépen jut mindenkinek. Az, hogy nekünk nincs néha elegendő oxigén, az nem baj, de előfordul, hogy hiányzik ez a lángvágók palackjaiból is. Aztán, ha anyag sincs, olyan ami kellene, akkor törjük a fejünket — átcsoportosítjuk a tennivalókat. Tudja, mi órabért kapunk. Semmi nem hajt tulajdonképpen kénünkét, csak a határidő, meg a becsület. Az utóbbi jobban. o __________ H orváth József lakatos anekdotája: — Látom, jön az igazgató. Odalép hozzám, bemutatkozik: Horváth József. Én meg mondom: Horváth József. Meghökken, azt hiszi utánozom. Aztán elnevetjük a dolgot — micsoda véletlen! Részlet a brigádnaplóból: „1977 február — Csatlakozunk a centenárium tiszteletére a KGM—NIM-Szak- szervezet pályázati felhívásához. Pótvállalást tett a brigád a következő rajzolási és darabolási munkák határidejének előrehozatalához” (Itt tételjegyzék következik). „A brigád vezetője a Tanítóképző Főiskolán megbeszélésen vett részt...” „A termelési tanácskozás nyolcadszor ítélte oda a brigádnak az arany piakettes címet..„Katona László brigádtag megkapta az ált. isk. 8. osztályáról szóló bizonyítványt az elvégzéssel járó ezer forint jutalommal együtt...” „1977. augusztus — Kemenesi Sándor brigádtag családi háza felújításához a brigád 45 óra társadalmi munkát végzett. „1977. december — Gratulálok eredményeikhez, az elkövetkezendő 1978 évre munkájukhoz sok sikert, egyéni életükhöz sok boldogságot kívánok: Lázár György.” o Verebélyi József hegesztő óvodás kisgyerekét már ismerik a buszokon a kalauznők: — Dolgozik a feleségem is, én is, tanul a feleségem is, én is. Így aztán csak arra jut idő, hogy felteszi a buszra a gyerkőcöt, én meg várom a megállóban. — Hol tanul? — Szakközépiskolába járok, az idén teszem le az érettségit. — S mi lesz azután? — Minden marad a régiben. bár szeretném megszerezni a technikus-képesítést is. — S akkor jön az íróasztal? — Nem, nem azért tanultam én. Szerintem ma már alapfeltétel az érettségi. Ha felvetődik egy probléma, az ember meg tudja magyarázni. Ha kinyitja a rádiót, vagy a tévét, nem tűnik úgy, mintha kínaiul beszélnének. Szóval kell ez Már csak azért is, mert új nagy teljesíményű gépeket várunk, amelyek kezeléséhez már nem elég szakmunkásbizonyítvány. De nemcsak én tanulok a brigádban, például jó néhányan járnak tanfolyamokra. Hallgat József közbeszól: — Gyakran elmegyünk a munkásakadémia előadásaira is. Itt volt Pálfy József újságíró, aztán Buga doktor ... Sok érdekeset hall az ember. Amióta megvan a gyári autóbusz, sűrűbben járunk színházba is a főiskolásokkal. A tanítóképzősökről már sok szó eáett, Mizsei Zoltán lakatos megmagyarázza: — Két kislány jár rendszeresen a brigádhoz, egyikük a kollektívánkról írja a szakdolgozatát. Voltak családlátogatáson, kikérdezgettek bennünket, megnézték otthon a könyvtárunkat — mit olvasunk, mi iránt érdeklődünk. Aztán eljöttek velünk kirándulni, ahol ott voltak a feleségek és a gyerekek is. A brigád, kollektív újításokkal teremti elő a pénzt a kirándulásokhoz. Verebélyi József kiegészítése: — Most jött két új kislány, elsősök. Azt mondják, menjünk színházba. Jó, válaszoljuk, de a feleségeinkkel együtt. Nem — mondják — csak a brigád tagjai a hatás lemérése miatt. Végül csak abban maradtunk, jobb ha feleségekre is hat az a darab. o __________ H orváth József lakatos programja munka után: — Sok időt töltök ©II a kertben. Ott akad mindig tennivaló, s kikapcsolódásnak sem rossz egy kis kapálás. Aztán beszélgetünk gyakran az üzemi dolgokról a mérnök fiammal. A múltkor egy gép beállításán napokig lakatos munkát csinált. Mondom neki: mi van fiam, elfelejtetted, megmosni a kezed, hogy olajos? Vitatkozunk is néha — egykét dologban helyre kell tenni a fiatalokat. Bóta István a szabad idejéről beszél: — Az én feleségem már nyugdíjas, de még dolgozik. Ügy látszik nem tud elszakadni onnan. Amikor hazamegyek, első a kávé, aztán a sajtó. (Közbeszól Udvarias József: meg egy kis muskotály.) — Meg egy kis muskotály. Aztán megyek ki a kertbe, rendezgetni a növények dolgát, estére marad a könyv és a televízió. o __________ Ep ilógus helyett: Hallgat József, Udvarias János, Hor- ti Miklós, Bajor Sándor, Gregor Sándor, id. Sza- niszló Mátyás, Bóta István, id. Kemenesi Sándor, Csontos Imre, id. Szabó Mihály, Katona László, Horváth József, Birgés Miklós. Kovács József, Gedei József, Mizsei Zoltán,' Verebélyi József, Mag János — a November 7. Szocialista Brigád megkapta április 26-án az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának jubileumi oklevelét. Hajnal József Hétköznap_______ ______és ünnepen A próbafülke függönye rebben. Öszhajú, molett asszony jön ki. Kezében a legintimebb női fehérnemű. Viszi Komondinéhoz, s rta- gyon mérges. — Soha ne öregedjen meg, aranyos. Nézze, itt szűk, itt meg bő, nincs benne semmi. Hát ezért mondom, csúnya az öregség. Komondiné, a csinos, érett menyecske együtt nevet a vevővel. Igen, ez az élet. Emmikéhez a méteráun is vevő érkezik. — Jaj, de gyönyörű, jaj de szép, Emmi- kém, drágám, lesz ebből nekem egy ruha? Emmikém drágám megfogja a kelmét. Lágyan redőzi, mutatja, hogy lehet csíkjait passzítani, s ígéri, a kétméteres gyönyörű puplin kiad egy ruhát. Benkő Gézáné kedvtelve figyeli a parányi, három gyerekes anyát. A srácokra piros, kék anorákot próbálnak. A mama Benkőnéhez fordul minduntalan. — Ugye, a kék jobbal áll, hiszen a szeme is kék? Rózsika a csomagolóban szorgoskodik. Az esős délután ellenére van munka. És az a jó, mert az unalomnál, a semmittevésnél nincs rosz- szabb. Tizennyolcévesek A Tiszaföldvár és Vidéke Általános Fogyasztási Szövetkezet ruházali boltja egy régi házban várja a vevőket. Nincs ebben a boltban semmi az égvilágon, ami a korszerű kereskedelem ismérve lenne, öreg pultok, mennyezetig érő polcok, raktár híján az üzlettérben tárolt áruk — ez a belépő első benyomása. Azaz ... amikor az árut nézi a pultokon, ruhafákon: korszerűit lát, divatos, nagyon ízléses holmikat. Például a szakértők szerint a világon legislegjobb farmert, a Wrangel márkájút és hongkongi férfiingeket, mongol bőrzakókat, farmerruhát, szép pasztellszínű, legújabb divatú női blúzokat, Meg pakisztáni perzsát, s szebb- nél-szebb nylonjerseyket. Szóval az áru, a választék a jelen, a bolt maga, sajnos, a múlt — Ez a mi bánatunk is, — mondja Kudlik Rozália, akit általában Rózsika kedvesnek szólítanak a vevők. Csakúgy, mint Emmikét, meg a többieket. — Azért, mert elég régen állunk ezek mögött a pultok mögött — mondja Rózsika. — A brigádunk is éppen 18 esztendős. 1960- ban a szövetkezetben mi mondtuk ki először: megpróbáljuk! Most tizenkét tagja van az Április 4. brigádnak. A „most” azért kívánkozik ide, mert változik időnként a létszám. Újak, fiatalok jönnek, akiket a bolt is, a brigád is szeretettel fogad. — Harmincnégy tanulónk volt, amióta a brigádot megalakítottuk. Most is van, s olyan ifjú szakmunkásuk is, aki közöttük maradt, „mert itt olyan jó, kedves a közérzete az embernek.” Leltárhiány, mi az? A brigád eddig tizenhét- szer nyerte el a szocialista címet s a velejáró kitüntetéseket. Kétszer A szövetkezet kiváló brigádja kitüntetést is. Ha a brigádról esik szó, a szövetkezetben a vezetők rendszerint az első öt percben elmondják, hogy ebben a boltban ismeretlen fogalom a leltárhiány. És a bolt dolgozói nem ismerik, nem is akarják megismerni, mi a fegyelmi, a kártérítés, a büntetés. — Pedig nagyon nehéz, kérem, — mondja Benkő Géza, az egyetlen férfi brigádtag, a boltvezető. — Nincs raktár, nincs a dolgozóknak öltözőjük, mosdóról, fürdőről ne is álmodozzunk. És mégis rend van, szép lassan, de évről évre többet ad.unk el. Nálunk a nagyközség lakóin túl vásárolnak olyanok is, akik már tudják, ha vidék is, az áru jó. Tavaly 24 millió forintot árult a tizenkét ember. És nemcsak ez a dolguk, mert mindig többet vállalnak, a brigádnapló minden év elején vállalásokkal, feladatokkal teli. Tagokat szerveznek az áfésznek, könyvet árulnak, parkosításra mennek bárhová a faluban, s van egy „neveltjük” is. A homoki intézet egyik kisdiákjának haladását, tanulását figyelik, segítik, szabad idejének hasznos eltöltésében. Annyi a társadalmi megbízatásuk is, hogy alig lehetne felsorolni. Ki a párt- bizottságban, ki a szülői munkaközösségben, ki a népfrontnál vállalt és végez önzetlen munkát. Mindezt úgy, hogy a boltredőny minden hétköznapon, reggel fél nyolckor „felszalad”. A nagy távolságokról érkező lányok, asszonyok nem ismerik a pontatlanságot. A munka jutalma Az Április 4. brigád tavaly is, mint minden esztendőben eddig összeszedte, mit, mennyit vállal a munkaversenyben. Közben a csepeli felhívás hírére tovább dolgoztak a vállalásukon. A csatlakozás ugyanis magától értetődő volt. És az is, hogy a rengeteg hétköznapon a vállalás szerint dolgoztak. Közben rövid időre búcsút vettek egy kismamától, illőn köszöntve babájával, rendre látogatták a volt munkatársakat, a nyugdíjasokat. Ki-ki eljárt az iskolába, a tanfolyamra, a továbbképzésre, tették a dolguk, teljesítették a vállalást. Mégis, az öröm, a csodálkozás, a meghatódottság szép érzései vibráltak a levegőben, amikor meghallották: a jubileumi versenyben elért eredményeik jutalma a párt Központi Bizottságának oklevele. És vele a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetés is, amelyet oly rég áhítanak már. Komondi Lászlóné, a nevetős szemű, kedves eladó áll a pult mögött, szeme csillog, úgy mondja: — Már kaptam egyszer kitüntetést, régen. Tudja, annál nincs a világon jobb érzés, mint mikor azt mondják: ez meg ez a dolgozó, — pláne egy egész brigád — példa lehet mindenki előtt! Nem lehet ezt elmondani, csak érezni. Kudlik Rozália egyenesen áll az ünnepségen. Ö is csak azt mondja a kitüntetés ünnepi pillanatában: „Nehéz az örömről beszélni, de úgy érzem, ezután is így, sőt jobban dolgozunk!” Hétköznapok után nagy ünnep. A tiszteletükre rendezett fogadáson úgy ültek1, álltak egymás mellett, mint a testvérek. Elvégre tizennyolc éve együtt, jóban-rosszban. És rossz — ami rajtuk múlott volna — nem is akadt. Az ünnepen Sóskúti Júlia riportja Nagy Zsolt felvételei A boltban, köpenyben, „hétköznapiósan”
