Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-25 / 96. szám

Éljen a szocializmus, a társadalmi haladás, a világbéke legszilárdabb támasza, a Szovjetunió! nak tagja, a KISZ KB első titkára vezet, tegnap koszo­rút helyezett el a Vörös téren a Lenin-mauzóleumnál és lerótták kegyeletüket az Is­meretlen katona sírjánál. Délután valamennyi kül­földi delegáció megtekintet­te az „Alkotó ifjúság” cím­mel a moszkvai állandó nép­gazdaság; kiállítás területén megnyílt nemzetközi kiállí­tást. amely a fiatal feltalá­lók, újítók alkotásait mutat­ja be. A külföldi vendégek este a Központi Sportpalotában rendezett sportünnepélyt te­kintették meg. A szovjet sport kiválóságai: Európa-, világ- és olimpiai bajnokok, spartakiádok győztesei adtak tartalmas műsort a kongresz- szusi küldöttek és meghívott vendégek tiszteletére. A mintegy négyezer spor­toló részvételével megtartott színpompás seregszemlét megtekintette Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke, valamint az SZKP és a szovjet állam több más veze­tője. A nemzetközi ifjúsági szo­lidaritási napot köszöntötték tegnap ifjúsági szervezetük kongresszusának küszöbén, a szovjet fiatalok. Országszer­te gyűléseken emlékeztek meg a világ fiataljainak együttműködéséről, a szabad­ságukért, függetlenségükért, a társadalm; haladásért küz­dő fiatalok harcáról. Sokmil­lió komszomolista ajánlott, fel újabb támogatást a nem­zetközi szolidaritási alapba. Sokhelyütt vettek részt a gyűléseken a Komszomol kongresszusára érkezett ven­dégek. Moszkvában sajtókonferen­ciát tartottak ebből az alka­lomból. Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára elmondotta: a fiatalok a szolidaritási na­pon támogatásukról biztosít­ják Chile ifjúságát, amely harcol a fasiszta diktatúra ellen, Dél-Afrika, Namibia, Rhodesia fajüldöző politiká­ja ellen küzdő ifjú társaikat, azokat az arab fiatalokat, akik az izraeli agresszió kö­vetkeztében vesztették el ott­honukat, nem egyszer csa­ládjukat. Az idén különös jelentőséget ad ennek a nem­zetközi ünnepnek, hogy öt kontinens fiataljai készülnek a havannai világifjúsági ta­lálkozóra. Ez a találkozó is a nemzetközi szolidaritás, a fiatalok barátsága és együtt­működése szép és jelentős ünnepe lesz. Megkezdődött az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülésszaka A szegfű négy esztendeje A hírügynökségek jelentése szerint a Portugál Legfelsőbb Forradalmi Tanács nyilatko­zatban ítélte el a reakciós erők fokozódó támadásait az ország demokratikus alkot­mánya és intézményei ellen. Mondjuk ki kereken: jóval több ez, mint hétköznapi fu- tinhír. A rövid jelentés a jéghegy csúcsa — ami alatta van, az nem kevesebb, mint egy sokat szenvedett ország jelenlegi helyzetének rendkí­vül bonyolult problematiká­ja. És van valami jelképes abban, hogy ez az intő kiál­tásnak is beillő nyilatkozat éppen Portugália újabbkori történetének legfontosabb, vízválasztó évfordulója előtt hangzott el. Pontosan négy éve, 1974 április 25-én konti­nensünk egyik legrégibb, legsötétebb zsarnoksága om­lott össze Portugáliában. Azon a négy évvel ezelőtti feledhetetlen napon vörös szegfűk kandikáltak ki a munkások, parasztok, diákok gomblyukaiból és a katonák puskacsöveiből. A vörös szegfű mozgalma példátlan egységbe tömörítetté a hala­dás híveit. Az eredmény az volt, hogy Európa nyugati szélén az ötvenéves salazari épületet valósággal felrob­bantva a tömegek megterem­tették Nyugat-Európa mind­máig legdemokratikusabb al­kotmányát. Olyan keretet hoztak létre ezzel a portugál tömegek, amelyekről ők ma­guk tudják a legjobban, hogy nem lesz könnyű igazi, tartós tartalommal megtölteni. A portugál porondon azóta is ezért folyik a harc, rendkívül nehéz körülmények között. A szocialista párti kabinet ki­élezett helyzetekben inkább jobbra, mint balra kacsint és nem ritkán veszélyes restau- rációs törekvéseket is segít: Másrészt: e pillanatban — immár sokadszor — a kor­mány újra 750 millió dollá­ros hitelt kér a nyugatiaktól, akik ismét — megint csak so­kadszor — megkérik az ilyen támogatás nagyonis busás politikai árát. Ez a külső nyomás alapo­san hozzájárul ahhoz, hogy számos államosított üzem és földbirtok visszakerült a ré­gi tulajdonosokhoz, hogy az ország haladó erőinek most nem újabb vívmányodért, hanem a négy éve kivívottak megtartásáért kell harcolrú- ók! és harcolnak is: a szegfű nem hervadt el Portugáliá­ban. Ma délelőtt tíz órakor csaknem 5000 küldött és több mint 100 országból ér­kezett delegáció, köztük a KISZ küldöttsége jelenlété­ben a Kreml kongresszusi palotájában ' megnyílik a Komszomol XVIII. kongresz- szusa. A hagyománynak megfele- len a kongresszus munkájá­ban részt vesznek az SZKP és a szovjet állam vezetői is. A Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizott­ság beszámolója, valamint a felszólalások után a kong­resszus nyolc szekcióban ülésezik majd. Szombat óta Moszkvában vannak a kongresszus kül­döttei, akik között olyan ki­emelkedő személyiségek is találhatók, mint a világre­korder űrhajós páros, Jurij Romanyenko és Georgii Grecsko. A kongresszusi kül­döttek szombaton valameny- nyien részt vettek az orszá­gos kommunista szombaton: a szovjet főváros olimpiai építkezésein dolgoztak. A Komszomol XVIII. kongresszusára érkezett kül­földi küldöttségek köztük a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség delegációja, amelyet Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­Napirenden: Namíbia Tegnap New Yorkban megnyílt az ENSZ közgyűlé­sének Namíbiával foglalkozó rendkívüli ülésszaka. Lazar Mojszov, a közgyű­lés 32. ülésszakának elnöke megnyitó beszédében felszó­lított a Namíbiával foglal­kozó ENSZ-határozatok tel­jesítésére, nevezetesen — a törvénytelen dél-afrikai megszállás mielőbbi meg­szüntetésére, a pretoriai fegyveres erők és a gyarmati közigazgatás Namíbiából tör­Elutazott Bejrútból Ensio Siilasvuo tábornok, az ENSZ közel-keleti haderőinek fő- koordinátora, miután tegnap a Dél-Libanonból való rész­leges izraeli csapatkivonás harmadik szakaszáról tájé­koztatta a libanoni vezető­ket. Fuad Butrosz libanoni külügy- és hadügyminiszter Stiilasvuóval tartott meg­beszélése után újságírók­ténő haladéktalan és felté­tel nélküli kivonására, a na- míbiai nép szabadságának és függetlenségének biztosításá­ra. Lazar Mojszov rámutatott arra, hogy a gyarmati rend­szer teljes felszámolása Na­míbiában fontos szakaszt je­lent az ENSZ történelmi nyi­latkozatának megvalósításá­ban, amely függetlenséget irányoz elő a gyarmati sor­ban levő országoknak és né­peknek kai közölte: a legközelebbi izraeli csapatkivonásra áp­rilis 30-án kerül sor, s ezit követően Izrael továbbra is ellenőrzése alatt tart 4Ö0 négyzetkilométernyi libano­ni területet. „Követelem — folytatta Butrosz —, hogy az izraeli fegyveresek gyor­san és feltétel nélkül vonul­janak ki az egész megszállt libanoni területről.” E N LONDON Chequers-ben és London­ban tegnap folytatódtak az angol—nyugatnémet megbe­szélések a két ország együttműködéséről, a tőkés világ gazdasági válságának közös leküzdéséről. A félévenként rendezett angol—nyugatnémet találko­zó célja ezúttal közös straté­gia kidolgozása az EGK kö­zelgő brémai csúcsértekezle­tére, majd a bonni tőkés gaz­dasági csúcsértekezletre. LISSZABON Portugáliában ma ország­szerte megemlékeznek az áp­rilis 25-i forradalom negye­dik évfordulójáról. Az 1974- es forradalom, amely a fa­siszta diktatúra megdöntésé­vel megnyitotta az utat az ország demokratikus átala­kulásához, a történelmi je­lentőségű Portugália életéberr. Újabb izraeli csapatkivonások Helsinki A végső cél az általános és teljes leszerelés A Szovjetunió meg van arról győződve, hogy ha a legrövidebb időn belül nem történnek hatékony intéz­kedések a fegyverkezési haj­sza megfékezésére, akkor a mulasztásért drágán kell megfizetni — jelentette ki Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, a Köz­ponti Bizottság titkára teg­nap a szocialista intema- cionálé leszereléssel foglal­kozó konferenciáján. Hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió a saját, valamint a szövetségesei és az összes népek biztonsága kérdésének megoldását nem a fegyver­kezési hajszában látja, ha­nem a nemzetközi légkör normalizálásában, az eny­hülési folyamat elmélyítésé­ben és a nemzetközi kap­csolatok rendszerének a bé­kés egymás mellett élés el­vei alapján történő átalakí­tásában. Beszédében Ponomarjov kitért arra, hogy Kína erő­teljesen növeli fegyverzetét — ezen belül a nukleáris arzenálját. Ezt a gyors mi­litarizálást különösen ve­szélyesnek ítélte meg, em­lékeztetve arra a tényre, hogy Kína területi követelé­seket támaszt szomszédaival szemben és politikájában az újabb világháború elkerül­hetetlenségének téziséből in­dul ki. Borisz Ponomarjov cáfol­ta azokat az állításokat, amelyek szerint a szovjet fegyveres erők túlságosan is nagyméretűek ahhoz. hogy csupán honvédelmi célokat szolgáljanak. A végső célunk az általá­nos és a teljes leszerelés — mondotta Borisz Ponomar­jov hozzátéve, hogy a Szovjetunió egyszersmind keresi a lehetőségeket a részleges és közbenső lépé­sekre is. A hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokat érintve Pono­marjov megjegyezte, hogy az Egyesült Államokban - a megállapodás körül kibon­takozott belső harc vissza­vetheti az újabb megálla­podás ügyét. Moro levele A kormány nem tárgyal a vörös brigádokkal Aldo Moro hitelesnek lát­szó, tegnapi dátumot viselő kézírásos levelét juttatták el a terroristák a Vita Sera cí­mű, kis példányszámban meg­jelenő római laphoz. „Már csak másodpercek vannak hátra” írja benne a kereszténydemokrata vezető, aki Benigo Zaccagninihez, a kereszténydemokrata párt fő­titkárához és a párt egész ve­zetőségéhez címezte írását. Elítéli benne a keresztényde­mokrata vezetőket, amiért visszautasítják a politikai tárgyalásokat a terroristák­kal, és — mint írja — „meg­kerülik az igazi politikai problémát”. Ugyanis, mint ál­lítja, nem emberiességről, kö- nyörületről kell beszélni, ha­nem „hadifogolycseréről”. A levél tehetetlenséggel és en­gedékenységgel „vádolja az államot; szemére veti, hogy „nincs történelmi érzéke”. Az állítólagos Moro levelet a rendőrség továbbította Zaccagnininek. Andreotti mi­niszterelnök még az este a Chigi-palotába kérette a Nemzetbiztonsági Tanács (a szűkebb kabinet) tagjait. A miniszterelnök röviddel később kiadott közleményé­ben megerősítette: „a kor­mány nem tárgyal a vörös brigádokkal, Moro szabadon- engedése érdekében”. A kor­mány-közlemény rámutat: a terroristák fogolycserére irá­nyuló követelése elfogadha­tatlan, mert ellenkezik a köztársaság jogrendjével és mindenki szabadságát veszé­lyezteti. A L’Unitá, az QKP lapja ma megjelenő száma vezér­cikkében szintén amellett foglal állást, hogy nem sza­bad tárgyalni a terroristák­kal. IMTO-konzultáció a SALT-rAI A szovjet—amerikai hadá­szati fegyverzetkorlátozási tárgyalásokról (SALT) konzul­tált tegnap Brüsszelben a NATO állandó tanácsa közölte a NATO sajtószolgá­lata. A tanács tagjait Paul Warnke nagykövet, az Egye­sült Államok fegyverkorláto­zási és leszerelési hivatalá­nak igazgatója és Ralph Earle nagykövet, a SALT- tárgyalásokon résztvevő amerikai küldöttség tagjai tájékoztatta. AZ APARTHEID HÉTKÖZNAPJAI Törzsfő — Roils-Royce-szal Az ENSZ először 1957. ja­nuár 30-án ítélte el hivata­losan a dél-afrikai fajüldö­ző rezsimet. A világ volta­képpen azóta ismeri ezt az afrikaner szót: apartheid. Jelentése egyszerűen elkü­lönítés, vagy ahogy Preto­riában fogalmazzák: „szét­választott — mármint faji értelemben szétválasztott — fejlődés”. Azóta nincs esz­tendő, hogy a nemzetek vi­lágfóruma ne hozna hatá­rozatot a földkerekség leg­nyíltabban fajüldöző, fasisz­ta rendszere ellen, 1978-at pedig az apartheid, elleni küzdelem évévé nyilvání­totta. Végülis mi az apartheid, az elkülönítés, a „szétvá­lasztott fejlődés” a gyakor­latban? Az olvasó nyilván eínlékszik még a nagy Romm-filmre. Már a címe is telitalálat volt: „Hétköz­napi fasizmus”. Sorozatunk­ban körülbelül hasonló mód­szerrel szeretnénk válaszol­ni a kérdésre, bemutatni a fekete kontinens déli részén uralkodó tömény fasizmust; tényékét adatokat, eseteket villantunk fel — mozaiko­kat, amiből a kommentár kötőanyaga nélkül is össze­áll a kép. Három pillér Röviden az előzmények­ről: 1488-ban Diaz portugál hajós felfedezi — milyen szomorú iróniával cseng ma is e név — a Jóreménység Fokát, Afrika legdélibb ré­szét. 1652-ben megjelennek az első holland, telepesek. 1795-ben feltűnnek az ango­lok, 1814-ben megindul a brit bevándorlás. A XIX. század végén háborúk kö­vetkeznek az angolok és a holland telepesek, a búrok között. Katonailag az ango­lok győznek, de politikai­lag egyre erősödik a búr be­folyás. Amikor a második világháború után Smuits tá­bornok, köztársasági elnök megpróbál óvatos lépéseket tenni a faji együttélés felé, a fajvédő búr Nacionalista Párt megbuktatja és magá­hoz ragadja a hatalmat. 1948. május 26-i- győzelme nyitja meg azt a korszakot Dél-Afrikában, amely ma is tart. 1950 júliusában olyan törvények születnek, ame­lyék ma is az apartheid­rezsim pillérei: 1. A színes- bőrűek teljes, „jogilag” is körülbástyázott alávetettsé­ge, 2. a „felforgatás elleni törvény”, amelynek jegyé­ben bárki bebörtönözhető, sőt kivégezhető és 3. a benn­szülöttek „áttelepítését” ki­mondó törvény. Ennek lé­nyege: a négy és fél millió fehér megtartaná az ország területének 87 (!) százalé­kát, a 18 millió afrikait pe­dig rezervátumokba, úgy­nevezett bantusztánokba te­lepítenék, szigorúan „etni­kai”, vagyis törzsi alapon. 1959. június 3-án hozták létre a xhosa törzs lakhe­lyén az első és mindmáig legnagyobb bantusztánt, Transkei néven. „Pusztulásba torkolló tengődés” Abban az országban, amelynek kiváló termőföld­jei vannak, s a tőkés világ aranytermelésének három- négy edét(!) adja és amely­ben a széntől kezdve a pla­tinán, a rézen, a vasércen, az uránércen át a man­gánig szinte minden nyers­anyag bőségben található, a bantusztánok kivétel nél­kül olyan területeken he­lyezkednek el, amelyeken gyakorlatilag — , semmi nincs. „A bantusztánok — írta a minap a Frankfurter Rundschau című nyugatné­met lap — sem gazdasági, sem más értelemben nem képeznék életképes egysé­get. Lakosságukat a szó fi­zikai értelmében pusztulás­ba torkolló tengődésre ítél­ték.” Az eddig létesült tíz rezervátum több mint300(!), egymástól néha irdatlan messzeségben levő, de min­dig kopár-értéktelen föld- darabból áll össze. Jó példa erre az 1977 vé­gén „kikiáltott”, legújabb bantusztán, Bophuthatswa- na. Ez Észak-nyugat Trans- vaaltól egészen Dél-Natatig hat elszigetelt földdarabból áll és az összterület mind­össze 6,5 százalékai!) al­kalmas valamilyen mezőgaz­dasági művelésre. A tswana- törzs számára létesült rezer­vátum jövedelmének mind-, össze 12,3 százaléka szárma­zik magából BophitsWanából — a többi kívülről jön. Hogy honnan? Azoktól a férfi­aktól. akik — hogy család­juk életben maradhasson — a rezervátumhoz nem tarto­zó, fehér területeken már mint nem dél-afrikai állam­polgárok „vendégmunkás­ként” dolgoznak (a fehére­kénél pontosan tízszer ki­sebb bérért). „Tamás bátya” nemet mond Ennek fényében már ért­hető, ami a legújabb, a ti­zenegyedik tervezett ban­tusztánnal történt, illetve nem történt. A neve: Kwa- zulu. A legnépesebb törzs­nek, az ötmillió főt szám­láló zulunak szánták. Fő­nöke, a 49 éves, Rolls Royce-on járó Gatsba Bu- thelezi nemrég még „meg­bízhatónak” számított Pre­toriában. Bár mindig reformokat követelt, Buthelezi elítélte „a gyűlöletet és erőszakot”, ezért sckan „Tamás bátyá­nak” nevezték. És ez a „Ta­más bátya”, ez a hajlékony, a rezsimnek különösebb gon­dot nem okozó törzsfőnök, akit ötmillió ember tart ve­zérének, most, amikor meg akarták nyitni az újabb életképtelen bantusztánt, így szólt Johannes Balthazar Vorster miniszterelnökhöz: — Nem, Excellenciás uram. Mindennek van ha­tára. Ehhez a gaztetthez nem adom a nevemet. Har­colni fogok. Harmat Endre (Következik: Egy pretoriai telefon­szám.) Ma nyílik a Komszomol XVIII. kongresszusa

Next

/
Thumbnails
Contents