Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

Ára: 1Ft SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIX. M. 7». »óm, 1978. április 3., hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Történelmünk új knrszakúnak nyitányára emlékezünk Gáspár Sándor ünnepi köszöntője Felszabadulásunk ünnepén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és kormánya, valamint a társadalmi szervezetek nevében tisztelettel köszöntőm dolgozó népünket, szocialista hazánk min­den állampolgárát. Életünk fordulópontjára, történelmünk új 'korszakának nyitányára emlékezve im­már hagyományosan arra törekszünk, hogy ez a nap külsőségeiben is méltó legyen leg­nagyobb nemzeti ünnepünk jelentőségéhez, teremtsen méltó keretet a nemzet emléke­zéséhez, annak a mély és élő tiszteletnek a kifejezéséhez, amelyet népünk a dolgos hétköznapok során mindig érez a testvéri Szovjetunió, a szovjet nép, a szabadsá­gunkért életüket áldozó hősök iránt. Ez az ünnep emlékeket idéz, mély embe­ri érzéseket vált ki és gondolatokat ébreszt mindannyiunkban. Élmények és emlékek fényében próbáljuk megfogalmazni, mit jelentett, mit jelent ez a nap népünk, az idősebb és a fiatalabb nemzedékek Sorsá­nak alakulásában. Mit jelent azoknak, akik már az elnyomás éveiben is a máért har­coltak és hittel hirdették hazánk szocialista jövőjét, és mit jelent azoknak, akik a fel- szabadulás után születtek és szüleik, nagy- szüleik visszaemlékezéseiből, történelem- könyvekből és művészi alkotásokból ismer­hetik csupán a 33 évvel ezelőtt történteket. Számunkra a szabad és igazán emberi élet 1945. április 4-én kezdődött. Az em­bertelen múltat két kezünk munkája nyo­mán az emberhez illő élettel váltottuk fel. Az új Magyarország megszületésével, meg­erősödésével a dolgozó ember számára a munka, az alkotás lett a társadalmi meg­becsülés, a létbiztonság, a boldogabb em­beri élet kiteljesedésének az alapja. Mi, munkások, parasztok, értelmiségiek a felszabadulással kezünkbe vehettük a magunk sorsának formálását, egy olyan or­szág életének alakítását,- amelyben az ad­dig lepergett történelem során a milliók­nak „ezernyi népbetegség” jogfosztottság, tengernyi megaláztatás jutott osztályré­szül. Ezzel a nappal kaptuk meg a reményt és a biztatást a jóra, az élet teljességére. Küzdelmes, nehéz, egyszersmind szép úton indultunk. Mit adott az eltelt 33 év? Az életben a legfőbbet: szabadságot és em­berséget az embernek, önbecsülést, a te­remtés, az alkotás ízét és biztonságot min­den dolgos, becsületes magyar állampol­gárnak, s igazi otthont, virágzó hazát né­pünknek; Olyan társadalmat, amelyben ar­ra törekszünk hogy mindenki munkája és tudása szerint boldoguljon. A felszabadu­lás óta eltelt 33 esztendő alatt országunk gazdasága, társadalma,' népünk élete töb­bet haladt előre, mint korábban évszáza­dok alatt. Szélesre tártuk a kultúra, a művelődés kapuit. Társadalmunkban a munka, a ta­nulás, a művelődés, az egészségügyi ellátás alapvető emberi, állampolgári jog. Társa­dalmunk ereje abban is testet ölt, hogy gondoskodik e jogok gyakorlásának felté­teleiről is. Hazánkban ma minden becsületes ember híve a szocializmusnak, híve és őszinte se­gítője társadalmi feladataink megoldásá­nak. és arra törekszik, hogy hazánk mind fejlettebb, mind virágzóbb legyen. Ma ebben az országban mindenki meg­győződéssel mondhatja a költővel: „S hogy mindazt, amihez közöm van / Dédelges­sem, védjem, javítsam: / Ez már gondom, jogom. ! Szemem előtt a teljes élet, j Saját egem borul fölém: / Egy ország a birto­kom !” * Napjainkban a kapitalista országok mé­lyülő válságoktól, inflációtól, munkanél­küliségtől sújtott lakosságának van miért irigykednie ránk. Hazánkban emelkedik az életszínvonal, társadalmunk mindenkinek munkát, megélhetést ad. betegség idején gondoskodást nyújt, a felnövekvő nemze­déknek vonzó jövőt, rendszeresen javuló élet és munkakörülményeket biztosit. Nincs a társadalmi életnek olyan területe, ahol ne bátorítanánk az embereket az alko­tó munkára, az aktivitásra. A mi társadal­munkban a célok, a lehetőségek nemcsak abban különböznek a tőkés rendtől, aho­gyan elosztjuk azt, amink van, hanem ab­ban is. ahogyan élni akarunk. Büszkék vagyunk arra, amit 1945 óta el­értünk- Azt azonban soha ne feledjük, hogy mai életünk kemény munka gyümölcse. A még szebb holnapért a fokozódó követel­ményeknek eleget léve kell dolgoznunk, fegyelmezetten, szervezetten, nagyobb ha­tékonyságra törve, mert terveink csak így válnak valóra. így érhetjük el azokat a cé­lokat, amelyeket pártunk XI. kongresszu­sának nemzeti programmá vált határoza­taiban magunk elé tűztünk. A mi társadalmunk a munka társadal­ma. Magunk és magunknak hoztuk létre ezt a társadalmat, ezért — bár szívből örü­lünk eredményeinknek — az is jogunk, hogy kritikusak legyünk önmagunkhoz. Nem ünneprontás azt mondani, hogy az élet minden területén, a gazdaságtól a mű­velődésig számtalan a tennivalónk. Éle­tünket. sorsunkat magunk formáljuk, in­tézzük, s így a színvonalasabb és jobb mi­nőségű munkáért is a miénk a felelősség. Valamennyiünk feladata, hogy ezt a fele­lősséget vállaljuk, s fellépjünk minden el­len, ami felfelé ívelésünket gátolja. A mi politikánk a munkásosztály alap­vető céljait, törekvéseit szolgálja és egész népünk érdekeit fejezi ki. Ebben leli ma­gyarázatát a Magyar Szocialista Munkás­párt politikájának sikere. A dolgozók tud­ják, hogy pártunk számon tartja igényei­ket. és azokat mindig összeveti a reális le­hetőségekkel- Ebből fakad a fejlett szoci­alista társadalom építésének nagyszerű erőforrása: az a társadalmi összefogás és bizalom, amely politikánk kialakítását és megvalósítását övezi. A dolgozó ember ná­lunk nemcsak termelő, nemcsak munka- vállaló, hanem alkotó részese a társadalmi fejlődésnek, életünk alakításának. Ezért kell szüntelenül többet tenni az üzemi de­mokrácia. a szocialista munkaverseny fej­lesztéséért, a jól végzett munka megbecsü­léséért, a dolgozó emberek ügyeivel való foglalkozás javításáért. A megkezdett úton így haladunk a jövő felé. Még nagyobb állhatatossággal és kö­vetkezetességgel, még nagyobb felelősség­gel azért, hogy életünk még jobbá, szebbé váljon. Ma, legnagyobb nemzeti ünnepünkön őszinte szívvel köszöntjük azt a népet is, amely hazánk számára utat nyitott a szoci­alizmushoz. Köszöntjük a Szovjetuniót, a testvéri szovjet népet, azokat, akik az el­múlt 33 évben mindenkor segítőén nyúj­tották felénk baráti kezüket. A Szovjet­unió létezésével, példájával, erejével tette lehetővé, hogy kialakulhatott és ma szilárd a szocialista országok közössége. Köszönt­jük azt az országot, amely az elmúlt évti­zedekben a legnagyobb felelősséget, a leg­több terhet és áldozatot vállalta az egye­temes emberi haladásért, a világ fejlő­déséért. Mi. magyar dolgozók a szocializmus út­ját járjuk ezután is. Népünk számára ez az út hozta meg a békés alkotó életet, a biz­tonságot. a növekvő jólétet. Ezért küzdöt­tünk — és ma büszkék vagyunk harcunk eredményeire, Ezért küzdünk — óvjuk ér­tékeinket. gyarapítjuk javainkat — a to­vábbiakban is. E gondolatokkal köszöntöm népünket a mai ünnepen. Pártunk, kormányunk, tár­sadalmi szervezeteink nevében kívánom, hogy erőfeszítéseinket újabb sikerek kí­sérjék. (Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára ünnepi köszöntője tegnap hangzott ei a rádióban és a televízióban.) A tartalomból: Történelmi tavasz — Egyenes fenyők, szókimondó emberek — Kevés a sár­ga arany — Jó, ha van, nem baj, ha nincs — Kitüntetett művészeink — Az alvégről indultak — „Amióta kitettem a lábam a konyhából”

Next

/
Thumbnails
Contents