Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Ára: 1Ft SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIX. M. 7». »óm, 1978. április 3., hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Történelmünk új knrszakúnak nyitányára emlékezünk Gáspár Sándor ünnepi köszöntője Felszabadulásunk ünnepén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint a társadalmi szervezetek nevében tisztelettel köszöntőm dolgozó népünket, szocialista hazánk minden állampolgárát. Életünk fordulópontjára, történelmünk új 'korszakának nyitányára emlékezve immár hagyományosan arra törekszünk, hogy ez a nap külsőségeiben is méltó legyen legnagyobb nemzeti ünnepünk jelentőségéhez, teremtsen méltó keretet a nemzet emlékezéséhez, annak a mély és élő tiszteletnek a kifejezéséhez, amelyet népünk a dolgos hétköznapok során mindig érez a testvéri Szovjetunió, a szovjet nép, a szabadságunkért életüket áldozó hősök iránt. Ez az ünnep emlékeket idéz, mély emberi érzéseket vált ki és gondolatokat ébreszt mindannyiunkban. Élmények és emlékek fényében próbáljuk megfogalmazni, mit jelentett, mit jelent ez a nap népünk, az idősebb és a fiatalabb nemzedékek Sorsának alakulásában. Mit jelent azoknak, akik már az elnyomás éveiben is a máért harcoltak és hittel hirdették hazánk szocialista jövőjét, és mit jelent azoknak, akik a fel- szabadulás után születtek és szüleik, nagy- szüleik visszaemlékezéseiből, történelem- könyvekből és művészi alkotásokból ismerhetik csupán a 33 évvel ezelőtt történteket. Számunkra a szabad és igazán emberi élet 1945. április 4-én kezdődött. Az embertelen múltat két kezünk munkája nyomán az emberhez illő élettel váltottuk fel. Az új Magyarország megszületésével, megerősödésével a dolgozó ember számára a munka, az alkotás lett a társadalmi megbecsülés, a létbiztonság, a boldogabb emberi élet kiteljesedésének az alapja. Mi, munkások, parasztok, értelmiségiek a felszabadulással kezünkbe vehettük a magunk sorsának formálását, egy olyan ország életének alakítását,- amelyben az addig lepergett történelem során a millióknak „ezernyi népbetegség” jogfosztottság, tengernyi megaláztatás jutott osztályrészül. Ezzel a nappal kaptuk meg a reményt és a biztatást a jóra, az élet teljességére. Küzdelmes, nehéz, egyszersmind szép úton indultunk. Mit adott az eltelt 33 év? Az életben a legfőbbet: szabadságot és emberséget az embernek, önbecsülést, a teremtés, az alkotás ízét és biztonságot minden dolgos, becsületes magyar állampolgárnak, s igazi otthont, virágzó hazát népünknek; Olyan társadalmat, amelyben arra törekszünk hogy mindenki munkája és tudása szerint boldoguljon. A felszabadulás óta eltelt 33 esztendő alatt országunk gazdasága, társadalma,' népünk élete többet haladt előre, mint korábban évszázadok alatt. Szélesre tártuk a kultúra, a művelődés kapuit. Társadalmunkban a munka, a tanulás, a művelődés, az egészségügyi ellátás alapvető emberi, állampolgári jog. Társadalmunk ereje abban is testet ölt, hogy gondoskodik e jogok gyakorlásának feltételeiről is. Hazánkban ma minden becsületes ember híve a szocializmusnak, híve és őszinte segítője társadalmi feladataink megoldásának. és arra törekszik, hogy hazánk mind fejlettebb, mind virágzóbb legyen. Ma ebben az országban mindenki meggyőződéssel mondhatja a költővel: „S hogy mindazt, amihez közöm van / Dédelgessem, védjem, javítsam: / Ez már gondom, jogom. ! Szemem előtt a teljes élet, j Saját egem borul fölém: / Egy ország a birtokom !” * Napjainkban a kapitalista országok mélyülő válságoktól, inflációtól, munkanélküliségtől sújtott lakosságának van miért irigykednie ránk. Hazánkban emelkedik az életszínvonal, társadalmunk mindenkinek munkát, megélhetést ad. betegség idején gondoskodást nyújt, a felnövekvő nemzedéknek vonzó jövőt, rendszeresen javuló élet és munkakörülményeket biztosit. Nincs a társadalmi életnek olyan területe, ahol ne bátorítanánk az embereket az alkotó munkára, az aktivitásra. A mi társadalmunkban a célok, a lehetőségek nemcsak abban különböznek a tőkés rendtől, ahogyan elosztjuk azt, amink van, hanem abban is. ahogyan élni akarunk. Büszkék vagyunk arra, amit 1945 óta elértünk- Azt azonban soha ne feledjük, hogy mai életünk kemény munka gyümölcse. A még szebb holnapért a fokozódó követelményeknek eleget léve kell dolgoznunk, fegyelmezetten, szervezetten, nagyobb hatékonyságra törve, mert terveink csak így válnak valóra. így érhetjük el azokat a célokat, amelyeket pártunk XI. kongresszusának nemzeti programmá vált határozataiban magunk elé tűztünk. A mi társadalmunk a munka társadalma. Magunk és magunknak hoztuk létre ezt a társadalmat, ezért — bár szívből örülünk eredményeinknek — az is jogunk, hogy kritikusak legyünk önmagunkhoz. Nem ünneprontás azt mondani, hogy az élet minden területén, a gazdaságtól a művelődésig számtalan a tennivalónk. Életünket. sorsunkat magunk formáljuk, intézzük, s így a színvonalasabb és jobb minőségű munkáért is a miénk a felelősség. Valamennyiünk feladata, hogy ezt a felelősséget vállaljuk, s fellépjünk minden ellen, ami felfelé ívelésünket gátolja. A mi politikánk a munkásosztály alapvető céljait, törekvéseit szolgálja és egész népünk érdekeit fejezi ki. Ebben leli magyarázatát a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának sikere. A dolgozók tudják, hogy pártunk számon tartja igényeiket. és azokat mindig összeveti a reális lehetőségekkel- Ebből fakad a fejlett szocialista társadalom építésének nagyszerű erőforrása: az a társadalmi összefogás és bizalom, amely politikánk kialakítását és megvalósítását övezi. A dolgozó ember nálunk nemcsak termelő, nemcsak munka- vállaló, hanem alkotó részese a társadalmi fejlődésnek, életünk alakításának. Ezért kell szüntelenül többet tenni az üzemi demokrácia. a szocialista munkaverseny fejlesztéséért, a jól végzett munka megbecsüléséért, a dolgozó emberek ügyeivel való foglalkozás javításáért. A megkezdett úton így haladunk a jövő felé. Még nagyobb állhatatossággal és következetességgel, még nagyobb felelősséggel azért, hogy életünk még jobbá, szebbé váljon. Ma, legnagyobb nemzeti ünnepünkön őszinte szívvel köszöntjük azt a népet is, amely hazánk számára utat nyitott a szocializmushoz. Köszöntjük a Szovjetuniót, a testvéri szovjet népet, azokat, akik az elmúlt 33 évben mindenkor segítőén nyújtották felénk baráti kezüket. A Szovjetunió létezésével, példájával, erejével tette lehetővé, hogy kialakulhatott és ma szilárd a szocialista országok közössége. Köszöntjük azt az országot, amely az elmúlt évtizedekben a legnagyobb felelősséget, a legtöbb terhet és áldozatot vállalta az egyetemes emberi haladásért, a világ fejlődéséért. Mi. magyar dolgozók a szocializmus útját járjuk ezután is. Népünk számára ez az út hozta meg a békés alkotó életet, a biztonságot. a növekvő jólétet. Ezért küzdöttünk — és ma büszkék vagyunk harcunk eredményeire, Ezért küzdünk — óvjuk értékeinket. gyarapítjuk javainkat — a továbbiakban is. E gondolatokkal köszöntöm népünket a mai ünnepen. Pártunk, kormányunk, társadalmi szervezeteink nevében kívánom, hogy erőfeszítéseinket újabb sikerek kísérjék. (Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára ünnepi köszöntője tegnap hangzott ei a rádióban és a televízióban.) A tartalomból: Történelmi tavasz — Egyenes fenyők, szókimondó emberek — Kevés a sárga arany — Jó, ha van, nem baj, ha nincs — Kitüntetett művészeink — Az alvégről indultak — „Amióta kitettem a lábam a konyhából”
