Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-18 / 90. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 18. 4. fl régi diákok visszajárnak Úttörőélet az Áchim úti iskolában A szolnoki Áchim András úti Általános Iskola 1955-ben épült. A megyeszékhely első modern,. nyolctantermes iskolájának környéke is megváltozott, családi házak, bérházak épültek körülötte. A környék lakóinak többsége munkás, vasutas, iparos. Az iskola háromszázhetven tanulójának több mint 73 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Az épületben plakátok, képek, fotók, emléklapok. Jelei annak a szoros barátságnak, amely az Áchim úti gyerekek és szovjet pionírok között alakult ki az évek során. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából például hatvan tölgyfacsemetét ültettek el közösen a gyerekek Szolnokon. A barátság gyakorlati haszna: az Áchim úti gyerekek általában szép kiejtéssel, jól beszélik az orosz nyelvet. Az idei orosznyelvi tanulmányi verseny megyei döntőjét az iskola három diákja nyerte meg. Közöttük van Kiss Erzsébet nyolcadikos tanuló, az úttörőtanács titkára. Vele és a csapatvezető-helyettessel, Imrefálvi Tiborné tanárnővel beszélgettünk az úttörőéletről. Beszélgetés közben fényképek kerülnek elő: a februári vidám karnevált idézik. Közben szó esik az emlékezetes iskolagyűlésről is, ahol az igazgatónő számolt be a gyerekeknek az iskola terveiről, majd a tanulók kérdeztek, javasoltak. — Ezen a gyűlésen felajánlottuk — mondja az úttörő- tanács titkára, — hogy segítünk a sportudvar építésében, és a következő hulladékgyűjtési akció során kapott pénz egy részét a szaktantermek felújítására adjuk. A többi pénzt a csapatpénztárba, a nyári táborozásra tesszük félre. Ekkor döntöittük el azt is, hogy az őszi paradicsomsze- désért kapott összegből a napközisek kapjanak játékokat. — A csapatpénztárról esett szó. A táborozáshoz, a rendezvényekhez honnan veszik az anyagi fedezetet? — Elsősorban a hulladékgyűjtésből. Sokat segítenek a patronáló üzemek, például azzal, hogy járművet adnak a szállításhoz. . . A pajtások nem várják tétlenül a segítséget, maguk is- sokat dolgoznak az iskoláért. Amikor a csapatmúzeum és a honvédelmi szakkör klubja épült, ők is megfogták a szerszámokat. — Hogyan dolgozik az úttörőtanács? — kérdezem Kiss Erzsikét. — Minden felsőtagozatos osztályból . ketten-hárman tagjai a tanácsnak, és néhány negyedikes kisdobos is részt vesz a megbeszéléseken. így harmincán vagyunk. Együtt állítjuk össze az akcióprogramot. Az is előfordult már, hogy fegyelmi ügyben döntöttünk, az egyik pajtás ma- magtartása miatt. Most. például a kék-vörös nyakkendő szakpróbákra készülünk. A következő nagy eseményünk Éneklő ifjúság Középiskolai kórusok hangversenye Tizenkét középiskolai énekkar részvételével rendezik meg vasárnap Szolnokon, a Tiszaparti Gimnáziumban az „Éneklő ifjúság” mozgalom KISZ-kórusainak rádiófelvétellel egybekötött területi bemutatóját. A hangversenyen megyénket a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola, a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szak- középiskola, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium, valamint a vendéglátó Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola leánykara képviseli. A bemutató után az énekkarok zenés VIT-vetélkedőn mérik össze tudásukat. 11 Pelikánban Lehotka Gábor hangversenye Lehotka Gábor orgonamű- vész lesz a Vendége ma este a szolnoki komolyzenei klubnak. A Pelikán Szállóban sorra kerülő művészközönség találkozón részt vesz Juhász Előd zenetörténész is. A tiszovárkonyi óvoda sokat fejlődött az utóbbi esztendőkbe felújították az épületet, kicserélték, korszerűsítették a bere dezést, s ma mór hetven kisgyermek válogathat a játékok ga madájóból. Újabb bővítést terveznek, jövőre - az épület egy részének átalakítása után - már harmadik csoportot is indita A lényeg: aktív művelődés Az „Alkotó emberért” pályázat tapasztalatai — Az oroszon kívül még tíz szakkörünk van — kezdi Imrefalviné. — Valamennyi az úttörők szakpróbázását segíti. Amikor év elején hozzá- kezdtünk a szervezéshez, megkérdeztük a gyerekeket, és az ő igényeik alapján kezdett munkához a népművészeti, a magyar irodalmi, a rajz-, a citera, a matematikai, az egészségügyi, az ezermester-, a honvédelmi, a röplabdaszakkör és a kamarakórus. Hogy mennyire hasznosak ezek a közönségek, igazolja az ezüstérem, amit a kamarakórus kapott, az irodalmi szakkör tagjainak arany-, ezüst- és bronzérme, egy rajzpályázat első díja és a már említett orosznyelvi versenyen született eredmény. Ezeket a díjakat a pajtások az idén a megyei tanulmányi, és az úttörők városi kulturális seregszemléjén nyerték. Most az iskolában a citerásoknak van a legnagyobb sikerük. — Térjünk vissza az orosznyelvi versenyhez. Mi a győztes gyerekek jutalma? — kérdezem Kiss Erzsébetet. — Mindhárman a zánkai úttörőtáborba megyünk. Ketten pedig, akik ugyan nem nyertek a versenyen, de jól beszélnek oroszul, az évek során kialakult gyakorlatnak megfelelően a csillebérci szovjet—magyar baráti táborban töltenek egy hetet. — A csapat hol táborozik az idén? — Salgótarjánba megyünk — veszi át a szót Imrefalviné. — Körülbelül százan leszünk, jönnek velünk ifivezetők is. ök azoknak a szocialista brigádoknak és KISZ-szervezeteknek a tagjai, amelyek évek óta segítik az iskolát. — Kik a „patrónusok"? — Sokat beszélhetnénk róluk — mondja a csapatvezető-helyettes. — A nyomda KISZ-esei készítik az ünnepségeinkre a meghívókat, és tőlük kaptuk az Áchim András arcképével díszített csapatnaplót is. Egészségügyi témákról, a családi életre nevelésről gyakran tartanak előadást a gyerekeknek és szüleiknek a mentőállomás és a tüdőkórház szakemberei. Rajtuk kívül még jó néhány szolnoki vállalattól kapunk segítséget. a kisdobos- és az úttörőavatás lesz. A tanács három gyerek felavatását nem javasolja, mert baj van a tanulmányi eredményükkel és a magatartásukkal is. A tanár nénik segítségével, de a mi irányításunkkal dolgozik az úttörőrádió szerkesztősége. Minden héten ad az iskolarádió politikai műsort, amelynek kül- és belpolitikai híreit a pajtások válogatják össze az újságokból. És mindennap sugárzunk ötperces tornát is a második szünetben. — Vannak kitüntetései a csapatnak? — Még 1971-ben kaptuk meg a KISZ KB dicsérő oklevelét, emléklapot a társadalmi munkáért és több úttörőnknek van kiváló úttörő kitüntetése, — válaszolja Imrefalviné. Nem a kitüntetéseken múlik, hogy egy úttörőcsapat mennyit és hogyan dolgozik. Az Áchim úti iskola pajtásai az elmúlt hónapokban jó néhány rendezvénnyel bizonyították szorgalmukat, szervezettségüket. Kiemelkedő esemény volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség, a januári tudományos-technikai hetek rendezvénysorozata. A nyolcadik osztály elvégzése után a középiskolákban és a szakmunkásképzőkben nemcsak jól tanulnak, de a KISZ-nek is aktív tagjai az Áchim úti gyerekek. Gyakran visszajárnak a régi diákok is, akik közül sokan már egyetemet, főiskolát végeztek. Veres Emma A munkásművelődés közművelődésünk egyik legproblematikusabb területe; annak ellenére, hogy kimagasló eredmények is születtek, jó kezdeményezések, módszerek terjeditek el a megye üzemeiben. Ebben főképp a nagyüzemek járnak élen, ami természetes is, hiszen ezekben jut a legtöbb pénz a közművelődésre, önállóan tartanak fenn kulturális létesítményeket, és alkalmaznak függetlenített közművelődési szakembereket is. A nagyüzemekhez viszonyítva, nehezebb helyzetben vannak a 100—2000 dolgozót foglalkoztató, úgynevezett kis- és középüzemek. Tízezrek művelődése A megye kis- és középüzemeiben dolgozók összlétszá- ma több tízezer ember, tehát valóban a tömegek művelődését, életmódját befolyásolhatja a szervezett üzemi kulturális élet. Éppen a szervezettség hiánya ösztönözte arra két évvel ezelőtt a megyei tanácsot, a Szakszervezetek megyei Tanácsát, a KISZ megyei bizottságét, az SZMT Központi Könyvtárát és a megyei művelődési központot, hogy kidolgozzanak egy olyan nem verseny, nem vetélkedő jellegű közművelődési pályázati rendszert, amely segítséget és biztatást adhat a kís- és középüzemekben folyó közművelődés tartalmasabbá tételéhez. A pályázat, amely az „Alkotó emberért” elnevezést kapta, elérte célját, s ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a közművelődési szakembereknek sikerült a pályázat követelményeit olyan rendszerbe foglalni, amely kiküszöbölte a formális tevékenységek versenyszerű „felfújásának” lehetőségét. Az üzemek figyelmét a különböző aktivizáló közösségi, ismeretterjesztő és egyéb formák meghonosítására, valamint a kulturális alapok növelésére irányította a pályázat. A hatás máris kimutatható Érdemes és tanulságos áttekinteni az elmúlt két év pályázatainak statisztikáit. 1976-ban 45 üzem nevezett, de értékelni mindössze 26 üzemét lehetett. Ezzel szemben 1977-ben — a következetesség eredménye — a benevezett 42 üzem közül csak egyet nem lehetett értékelni. A 41 üzemben 24 ezer ember dolgozik. Mindez nem jelent persze valamiféle fordulatot, átütő sikert, de néhány jel arra mutált, a pályázat jelentősen befolyásolta az üzemekben folyó művelődés intenzitását. A pályázaton eredményesen szerepelt üzemek példája sok tekintetben bizonyító erejű. A jászberényi Aprítógépgyár, a MEZŐGÉP kisújszállási gyáregysége, a BVM szolnoki gyáregysége ‘—, hogy csak néhány példát említsünk — eredményeinek hátterében a KISZ- és a szakbzervezeti aktívák, a közönségszervezők, a köz- művelődési bizottsági tagok, valamint a lakóterületi köz- művelődési intézmények szakembereinek közös munkája áll. A sokadszor bizony csak szólamként hangoztatott „élő kapcsolat a közművelődési intézményekkel” több üzemben valósággá vált — és kamatozott. Formai, tartalmi gazdagodás Előrebocsátva, hogy a munkásművelődésben gyökeres fordulatról' szó sincs, jelentős tény, hogy a kis- és a középüzemekben folyó köz- művelődés a pályázat hatására új formákkal, mélyebb tartalommal gazdagodott. ’ — Több üzemben klubot, szakkörit létesítettek, tanfolyamot indítottak. Szaporodott a művészeti események s az ezeket látogatók száma Különösen közkedveltek a közös színház- látogatások, a művelődési otthonokkal való kapcsolat eredményeként pedig több helyen meghonosodtak a munkahelyi kiállítások. Néhány alkalommal rendezitek üzemi klubokban jól sikerült munkás—művész találkozót is, bár e forma általános elterjedéséről még nem lehet beszélni. Sajnálat tosam kevés a műkedvelő művészeti csoportokban részt vevő dolgozók száma, s nem ad okot elégedettségre az üzemekben folyó ismeretterjesztés sem. A hiányosságok közvetlenül összefüggésbe hozhatók a kis- és középüzemek két, tulajdonképpen központi helyet elfoglaló gondjával. Alap az általános iskola Az egyik probléma: ahhoz, hogy a különböző köz- művelődési formák valóban közkedveltek legyenek, alapvetően fontos, hogy legyen a résztvevőknek előképzettségük, amire építeni lehet. A megyében viszont kevés az olyan kis- és középüzem, ahol tíz százalék alatt van a nyolc általánost nem végzettek aránya, viszont több helyen ugyanez az arány 30 százalék fölött van. Sajnos, az általános iskolai bizonyítvánnyal nem rendelkezők között sok a fiatal is. Az eddiginél alaposabb helyzetelemző, feltáró munka elvégzése az üzemek vezetőire vár. A másik ok: az ugyancsak nagy számú bejáró dolgozó művelődésére sehol sem találtak megoldást. Kísérlet is kevés volt. Valóban a reménytelenség látszatát keltheti a kis- és középüzemekben ez a munka? A közművelődésben is nagyobb hatókörrel rendelkező nagyüzemek némelyike már meghonosított néhány módszert. Például: bejáró dolgozók klubja, céltámogatás adása a lakóterületi művelődési otthonoknak. Talán ezeket és más módszereket kellene megpróbálniuk a kis- és középüzemeknek is, természetesen a saját lehetőségeiknek megfelelő formában Sz. J. Egy vasárnap a rádió mellett Sokat vártunk az esősnek beharangozott vasárnaptól, de már a' Faluról mindenkinek közhelyei, az öt .kontinens hét nap című program és az utána következő Kulturális magazin sajnos ismételten azt bizonyította, hogy lexikális és formális megoldásokkal, sokszor és sok helyen olvasott és hallott információkkal nem lehet érdekessé, izgalmassá tenni egyetlen műsort sem. A Szivárvány viszont a jutalmazás különböző formáiról szólva — e vasárnap feltűnően legjobb rádiós programjának bizonyult. Olyan embereket szólaltattak meg a- •riporterek, akiket „jó cselekedeteik miatt” jutalomban részesítettek. A megkérdezett iskolás gyerek azt tartatta a legnagyobb jutalomnak, amikor „anyu megdicsér vagy megsimogát”. Ö is soknak tartotta az ötösökért járó tíz-húsz forintot. S a méltó jutalomban nem részesültekkel folytatott be- szélgetéisek is végső soron azt érzékeltették, frogy a jutalom, a jutalmazás elsősorban erkölcsi megbecsülés kell, hogy legyen, s csak másodsorban kívánják el a jutalmazottak is az anyagi megbecsülést, a forintot. Felfokozott érdeklődésünknek alig felelt meg az Erich Kästner A repülő osztály című regényéből készült rádióváltozat, amely alig adott élményt a hallgatónak. E műsorban azzal a rádiós gyakorlattal találkoztunk, amikor a szöveg értelmes interpretálásán túl semmiféle rádiós eszközzel nem teszik élményszerűvé az adott művet. De ezúttal az egyszerűség inkább a szegényesség érzetét kelti. A Táskarádió mostani adása, Feyér Zoltán vezette, némi vigasztalást jelentett; üde, friss hangulatot árasztott. Megmozgatta gondolatainkat, a vasárnap legizgalmasabb és legpolitiikusabb műsorának bizonyult. A Rádiószínház Szabó Magda hangjátékát, a Békekötést mutatta be. A repülő osztályhoz hasonló színvonalon, a két testvér valóságos drámáját felszínes ellentétté redukálva, igaz az előbbinél jobb színészi alakításokkal. Az est tartalmas műsora volt a Sokszínű anyanyelvűnk, de az az érzésünk, hogy a nyelvészek egymás közti beszélgetése sokkal inkább csak a szakmabeliekre tartozik, mint a .nyilvánosságra; azt igyekeztek elénk tárni, hogy miként magyarázzák a helyes beszéd és nyelvhasználat gyakorlatát. (zsák) Karcagon Pedagógiai nap „Utunk a nevelőiskola felé” címmel pedagógiai napot rendeztek tegnap Karcagon. A városi tanács nagytermében Czinege Gyuláné, a városi tanács művelődési osztályának tanulmányi felügyelője nyitotta meg a rendezvényt, majd a résztvevő pedagógusok előadásokat hallgattak meg. A nevelés hatékonyságáról dr. Kerékgyártó Imre, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szak- felügyelője tartott előadást, Balogh László, a Kossuth Lajos Tudományegyetem adjunktusa á nevelőiskola egyik alapfeltételéről, az iskolai légkörről beszélt.
