Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 16. Szülők Izsák Jenő rajzai és gyerekek ~gSTf°Fl Szöveg nélkül Szöveg nélkül 6 ó — Búgócsigát uram? Az micsoda? Felvilágosítás i— Jenő, gyere csak....! — hívta félre vacsora előtt a felesége Povázsai Jenőt, hogy a gyerek meg ne hallja, amit mondani óhajt. — Jenő, Lajoskán pattanás van! — mondta titokzatosan az asszony, hogy Povázsai- ba először belenyilalt a döbbenet, aztán észbekapott és rárivallt a feleségére: — Na és aztán ... Kend be Fábulonnal vagy disznózsírral! — Ne üvölts ... Hát nem érted? Lajoska kamaszodni kezd. — Hála isten... Ez a csecsemők sorsa. Kamaszodnak, aztán megnősülnek, mint az apjuk ... Ez a kegyetlen sorsuk. — Nem érted, hogy mit akarok mondani? — suttogott tovább egyre elszántab- ban Povázsainé... — Kamaszodig. Itt az ideje, hogy felvilágosítsuk. Fel kell világosítanod! — Mit csináljak? Felvilágosítani? Miről? Értem. A cserearányokról a nemzetközi piacon...' Csakhogy Malvin, én nem vagyok népnevelő és egy kamasznak meg mi köze a cserearányokhoz — méltatlankodott Povázsai és már indult is volna vissza a konyhából a szobába, ha Malvin asszony nem kapja karon és nem súgja még mélyebb alton... — Fel kell világosítanod... A nemi élet... Hogyan lesz a gyerek ... A gólyamese, ugye ... Szóval pattanásos a Lajoska és te vagy az apja — állapította meg az asz- szony határozottan. Povázsai meghökkent. Nem attól, hogy ő a gyerek apja, ezt remélte is. A felvilágosítástól! — Mit kell felvilágosítani? Engem se világosított fel senki. Csak a kakas. A baromfiudvaron. Néztem mit csinál, és máris mindent tudtam ... Még, hogy felvilágosítani ... Nevetséges. <— Egyáltalán nem az. Hol van itt baromfiudvar? — Majd berendezünk egyet, két kakassal, hogy pikáns dolgokat is lásson az a gyerek... — Ne hülyéskedj, nagyon kérlek... A dolog komoly. A televízióban is felhívták a szülők figyelmét, az újságok is megírták, hogy ... Povázsai érezte, hogy mind reménytelenebb a helyzete. Eljött a pattanás és a felvilágosítás ideje, és a gyermek anyja ezt a meglehetősén kínos, kényes és kényelmetlen feladatot természetesen, hogy reá bízza. Mert 6 az apa. Átkozott város. Hogy egy vacak kis baromfiudvarra nincs hely egy tyúkkal meg egy nyamvadt kakassal... — Lajoska, gyere fiam, beszélnünk kell egymással — mondta Povázsai vacsora után és megindult a másik szobába. Lajoska befalta az utolsó villányi szalonnás rántottát és vigyorogva tette hozzá: — Mint férfi a férfivel, apa ... csakis, mint férfi a férfivel, igaz? — idézte apja szavajárását. Átvonultak a másik szobába, Povázsainé pillogó drukkja mellett. Tíz perc. Semmi. Negyedóra, semmi. Félóra. Povázsainé megjelent az ajtóban, szem- melláthatóan feldúltan és tanácstalanul. — Mi van? Felvilágosítottad? — Kit? — Hogy, hogy kit? Lajos- kát? — Én, őt? Kacagnom kell — mondta Povázsai. Most már tudta, hogy annakidején az a kakas nem lehetett valami nagy szakértő. Gyurkó Géza Ezen nevet Bécg — A papa vett a mamának egy bosszantót — dicsekszik pajtásának a kis Vili. Aztán bemennek a fürdőszobába és megmutatja neki a szobamérleget. — De muris! És tudod már hogyan működik? — Azt nem tudom, de ha a mama rááll, mindig elönti a méreg... Bonn — Vegye ki a szájából a cigarettát! — szól beosztottjára a szórakozott főnök —, telefüstöli az egész szobát. — De főnök úr, hiszen ez nem cigaretta, csak egy ceruza. — Mindegy, maga az én szobámban ceruzát se szívjon! ... New York — Csak nem azért akarsz feleségül venni, mert Éva nénitől azt a milliót örököltem? — Nem, drágám, hogy juthat ilyesmi eszedbe! Elvennélek én akkor is, ha mástól örököltél volna! Róma A feleség meglátogatja betörés miatt lecsukott férjét. Az aggódó férj megkérdi: — Mondd drágám? hogy tudsz megélni most, hogy nem kapsz tőlem pénzt? — Ne izgulj fiam, még legalább két évig gondtalanul élek abból a jutalomból, amit a kézrekerítésedért kaptam! Skóciai történet A vadászaton eldördül egy puska. Fél óra múlva még egy lövés. Egy órával később hallatszik a harmadik. Akkor McGregor felkiált: — Vigyázat, géppuskából lőnek! Születésnap A vegetáriánus születésnapját ünnepli. Az étel már az asztalon van, amikor feláll egy ünnepi szónok és így szól: — Hölgyeim és uraim, nem akarok hosszan beszélni, nehogy közben elhervadjon az ebéd... Alkalmi vétel Egy szándék megváltozása Miroszlav Mitrovics: Történelmi — Hangsúlyoznom kell, hogy tisztelt földink, az első törökellenes felkelés résztvevője, községünk területén született. Hálánk jeléül pedig most helyreállítjuk a házát. — Kedves elnök elvtárs, a községi bizottság irodájából már megismerkedtem e történelmi emlékház tervével. Nem közölhetne néhány érd.ekes részletet olvasóink számára? — Örömmel. Nos hát a ház, amelyet helyre akarunk állítani, avagy mint mondani szokás, romjaiból feltámasztani, a község legmagasabb helyén emelkedik majd, az új emlékpark kellős közepén, s kisvárosunk egyik legszebb épülece lesz. — Már megbocsásson, hiszen — amennyire tudom — az az ember, akiről beszélünk, a faluvégen, a patak menti völgyben született és nőtt fel. — Igaz, de az nyirkos, egészségtelen vidék volt. Vajon helyes volna-e most, amikor lehetőségeink ennyire bővültek, dicső hősünket és harcosunkat ilyen isten háta mögötti zugban hagyni? Nem kérem, úgy döntöttünk, hogy ő id,e kerül, emeletes házba! — Emeletes házba? Hiszen kunyhóban élt.. . — Igen, de most más történelmi időszakban élünk. Sokat vitáztunk erről, és a többség amellett foglalt állást, hogy a helyreállítandó épületnek méltónak kell lennie a kiváló férfiú érdemeihez. — De neki mégis csak kunyhója volt... — Hogyhogy kunyhója?! Hát érért gyűjtöttünk önkéntes adományokat? Vajon kunyhóért kértünk hozzájárulást a köztársasági költségvetésből? Manapság egyszerűen szégyen ilyesmiről beszélni! — Tehát emeletes ház lesz? — Igen, ezt megtárgyaltuk és jóváhagytuk. Velencei csillárok és ablakok, francia tapéta és porcelán... A mintákat már megvizsgáltuk és jóváhagytuk. — így tehát fényűző villa lesz. Talán túlságosan is fényűző a felkelés egyszerű közkatonája számára ? — Valóban így van. Mi azonban tudatosan választjuk ezt a megoldást. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy híres elődünk szerény ember volt. Abban a helyzetben azonban könnyű volt szerénynek lenni. Különleges fényűzést egyébként mi sem engedünk meg. Dolgozószobája például egészen egyszerű lesz. — Dolgozószobája? — Igen, kis dolgozószoba is lesz: asztalka, karosszék és írógép, természetesen régi mintájú. — Micsoda? írógép?! — No persze, ő mint közkatona, csak szablyát meg lándzsát tartott a kezében. Ügy vélem, közönséges tintával és lúdtollal is beérte. Annál inkább, mivel köztudomásúan analfabéta Csipetnyi bors Ifjú hölgy panaszolja a barátnőjének: — Rettenetes gondban vagyok. A fiú nem elég gazdag ahhoz, hogy a pénzéért szeressem, de nem elég szegény, hogy szerelemből menjek hozzá! * * * — Pincér, kérek egy adag csirkét, de minél fiatalabb legyen! — Uram, friss tojást javasolnék! * * * — Kedves Apuka, kisfia már hosszabb ideje nem jár iskolába. — Lehetetlen! Mind,en reggel elkísérem az iskolába. — Az lehet, de a tanítás délben kezdődik * * * — Mit gondolsz, milyen az ideális házasság? — Igen egyszerű: szép asszony, kellemes lakás, gazdag após, és nincs anyós! * * * — Az az ember, aki mindig pontosan jelenik meg az értekezleten, sohasem veszíthet semmit. — Csak azt a fél órát, amit a többiekre kell várnia. * * * — Vidd el ezt a levelet a postára — mondja az asz- szony a férjének. — Olyan hideg van kint, hogy én még a kutyát sem kergetném ki a házból. — Nem mondtam, hogy vidd magaddal a kutyát! * * * — Iván, jövőre lesz házasságkötésünk 25 éves évfordulója. Megünnepeljük az ezüstlakodalmat? — Nem lenne jobb, ha még várnánk öt évet és akkor megünnepelnénk a 30 éves háborút? * * * A bíróságnak ítéletet kell mondani egy gépkocsivezető ügyében, aki a gyalogátkelőhelyen elgázolt egy gyalogost. — A tanúk vallomása szerint ön nem fékezett, és semmit sem tett a baleset elkerülése érdekében — mondja a bíró. — Nem igaz. Mindent megtettem, amit tudtam: nyomtam a kürtöt és káromkodtam — így a vezető. emlékmű volt. No de... a körülmények köteleznek. — Mondja kérem, milyen érdekesség lesz még az első törökellenes felkelés résztvevőjének házában? — A pincében kis bárt rendezünk be, nemzeti stílusban. — Bárt? — Igen, ősi vendégszeretetünk jelképe gyanánt. — Tehát Önök minden le; hetőséget számba vettek? — Igen, kérem. Küldöttség günk végigjárt több európai országot, hogy tanulmányozza, miként oldják meg ott az ilyen problémákat. Higgye el, Franciaországban, a Loire mentén láttunk egy kastélyt, amely valamikor pompás lehetett, most azonban szörnyen elhanyagolt és rozzant. Szomorú lenne, ha a hozzánk látogató sok turista ilyesfélét látna miná- lunk, egy szocialista országban. — Engedje meg, hogy feltegyek még egy, utolsó kérdést: úgy gondolja, hogy az utódok az ön érdemeiről is hasonlóképpen megemlékeznek majd? — Azt hiszem, igen. Csakhogy van egy kis különbség. Mint láthatja, híres elődünk emlékét csak most örökítjük meg, az enyémről pedig magam gondoskodom jó előre, nehogy a hálás utódokat terheljem vele ... Fordította: Gellért György
