Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

1978. április 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Kendő és sapka nélkül Néhány szó a frizuradivatról ITTIII Csak lányoknak, asszonyoknak: ¥¥ // FOZOKANALTITKOK A jó konyha egyik titka: a megfelelő fűszerezés. Régi írások szerint már időszámí­tásunk előtt pár ezer évvel ismerték a fűszereket, sőt ter­mesztették egyes fűszernövé­nyeket. A lakomáiról híres hadvezérnek, Lucullusnak a kertjében is voltak olyan nö­vények, amelyeket fűszerek­ben gazdag ételei ízesítésére felhasználtak. Még nagy­anyáink is mesterei voltak a különböző ízkombináció­val elkészített ételeknek, de az utóbbi időben az ízek mintha elszegényedtek volna. Háziasszonyaink nagy része csak a hagyományos fűszere­ket használja. így az ételek egyhangúvá válnak. Sokan — főleg a fiatalabb asszonyok — nem ismerik a fűszerkin- csünket, amelyet pedig válto­zatos ízt, sokfajta zamatot adnak az ételeknek. A modern háziasszony konyhájából kiszorult, keve­set használt fűszer: a majo­ránna. Pedig különleges ízt, zamatot ad a burgonyaleves­nek, gombalevesnek, kelká­poszta- és burgonyafőzelék­nek, az egészben sült csirké­nek, csirke töltelékének, nél­külözhetetlen hurkafélék, pástétomok ízesítésénél, bá­rányhús elkészítésénél. Kellemes ízhatást nyújt az ételeknek a babérlevél. Fel­használhatjuk tojásleves, sa­vanyú halleves, burgonyale­ves, bableves, húsleves ízesí­tésére, savanyú burgonyafő­zelékbe, savanyú káposztába, vadmártásba, sőt sülthús ké­szítésénél is felhasználhatunk keveset ebből az illatos fű­szerből. Különleges ízt ad a savanyúságnak. A savanyú­ságot fűszerezhetjük még ko- rianderrel, vasfűvel, kapor­ral, mustármaggal, boróka­bogyóval, fekete borssal. A borókabogyó kitűnő zamatot ad a sertés- vagy yadsültnek, páclé fűszerezésére is hasz­nálhatjuk. (A vadpác fűsze­rezésére kitűnő fűszerkeve­rék: borsfű, kakukkfű, fe­hér mustár, bazsalikom, izsóp.) A kissé édes-keser­nyésen zamatos, aromás, pi­cit csípős ízű borókával fű­szerezhetünk főzeléket, salá­tákat, húsételeket, savanyú káposztát, vadpástétomot. A sáfrány évszázadokon keresztül népszerű fűszer volt. Ma is használhatják — főleg az idősebb korosztály­ba tartozó háziasszonyok — húsleves, zöldségleves, már­tások, tészták, krémek, főze­lékek ízesítésére, színezésére. Szép aranysárgára festi az ételeket. A szerencsendió is kedvelt fűszerféle. Zsírban sült hal-, tojás vagy gombakrokett, krumplisfánk különleges ízt kap, ha összegyúrás előtt ke­vés szerencsendiót reszelünk bele. De ízesíthetünk vele kü­lönféle salátákat is, például burgonya- és zellersalátát. Értékes fűszerféle a tár­kony. Illatos, csípős, pikáns ízű. Erdélyből került hoz­zánk. Híres az erdélyi tárko­nyos bárányleves és bárány­sült. Ízesíthetünk vele ragu­levest, birka- és báránysülte­ket, savanyított ételeket. Dié­tás ételek fűszerezésére is al­kalmas. Régi magyar fűszer- növény :: a csombor.' Diétás ételekben feketebors helyett használhatjuk. Különleges ízt ad a káposztás, burgonyás ételeknek, babból készült éte­leknek, salátáknak, vadpá­coknak, mártásoknak, sava­nyúságoknak, sült húsoknak. Kellemesen balzsamos illatú, pikáns ízű régi magyar fű­szernövény a bazsalikom is. Jellegzetes aromája miatt olaszos ételek ízesítésére, sa­vanyúság eltevésénél hasz­náljuk. Paradicsomleves, babfőzelék, mártások, darált húsból készített ételek ízesí­tésére jó. A kakukkfű saját­ságos aramájú, intenzív illatú fűszernövény. Keveset te­gyünk belőle az ételbe, mert erős illatánál fogva megvál­toztatja az étel eredeti ízét. Nehezebben emészthető leve­seket, salátákat, töltött ká­posztát, vadas ételeket, hal­ételeket, belsőségeket fűsze­rezhetünk vele. A Herbária Gyógynövény­szaküzleteiben még sok bel­földi és külföldi fűszerfélét találunk, amelyek utánvéttel is megrendelhetők. Kaphatók fűszerkeverékek is: Ezerízű pástétom fűszerkeverék, Kí­mélő fűszerkeverék, Fűszer­keverék savanyúsághoz, Kap­ros fűszerkeverék és Sonka­pác. A fűszerek szerepe nem­csak étvágygerjesztő tulaj­donságuk miatt jelentős, ha­nem egészségügyi szempont­ból is mert intenzíven előse­gítik az emésztés folyamatát. Fási Katalin Még hűvös az idő, ám a kendők sapkák pihenőre tér­nek maholnap. Milyen frizu­rát hordjunk az idei verőfé­nyes tavaszi napokon? Minden modem női hajvi­selet alapja a sasson bevá­gás. Ebből lehet kialakítani az ízlésnek és az egyéniség­nek egyaránt megfelelő, di­vatos frizurát. Az idén ismét előtérbe kerül a hullámos — igazán nőies — hajviselet, esetenként bodros díszítéssel a fejtetőn. Az alkalmi ruhák szinte megkövetelik viselőiktől az alkalmi frizurát. Ne ijedjünk meg a merészebb, fantázia- dúsabb formáktól! A nappali divat is ezek szerint alakul. A választék lehetőség szerint kerüljön középre és ne elé­gedjünk meg egyszerű beszá- rífással, a formában is le­gyünk igényesek! Az idei di­vat: a vöröshagymahéj szín. Ezt természetesen széles ská­lán mozoghat, a viselő egyé­niségétől függően. A férfiak hajviseletében is jelentős változást hozott ez az év. Elavult a hosszú haj! A rövidre vágott (2—3 centis) beszárított frizurák divatja következik, amely oldalt vá­lasztva és választék nélkül egyaránt modern. Alkattól függően viselhető a bajusz és a szakáll, amennyiben nem túl elütő a hajszíntől. nnak ellenére, hogy lé­nyegesen bővült a kü­lönféle színű, mintá­zatú, kelméjű ágyne­műgarnitúrák választéka, — ma is sokan — főként akik­nek van varrógépe és varrni is van kedve — szívesebben vesznek anyagot, s maguk készítik el egyéni ízlésüknek megfelelően az ágyneműt. Kellemes, könnyen mosha­tó és vasalást nem igénylő, olcsó krepp és poliészter ba- tisztból igen mutatós és vi­szonylag olcsó garnitúrát ké­szíthetünk házilag. Az alkal­mi méteráruboltokban pe­dig még jutányosabban vásá­rolhatunk hozzá anyagot. Aki ügyes, valamivel több anya­got véve, hálóinget is varrhat a huzat anyagából. Még muta- tósabb lesz az azonos színű ágynemű, hálóing, ha a huzat színével harmonizáló kes­keny paszpolozással és apró­virágos népi hímzéssel díszít­jük. (1. rajz). Külföldi lapok­ban láttuk, igen divatos a pi­ros, kék, barna, fekete-fehér kockás zefírből varrott ágy­nemű, különösen gyerekszo­bába. A 2. rajzon látható mó­don díszíthetjük a méterben készen kapható slingelt csip­kével, amelyet egyszerűen csak rágépelünk a párna szé­létől 5—7 cm-rel befelé, vala­mint a hálóing alsó szegé­lyére. Egy idő után a huzatok megkopnak, kiszakadnak. Minden mosás előtt alaposan nézzük át, s amit kell rajta javítani, végezzük el, mert különben tovább szakad. Az elvékonyodott lepedőt még mielőtt kilyukad, vágjuk hosszában ketté, a széleit kö­zépre fordítva varrjuk össze. A széleket újra beszegjük, így tovább is használni tudjuk. A paplanhuzatnak rendsze­rint a belseje kopik el. Ilyen esetben óriási folttal pótol­hatjuk a rossz részt, de ha ez a megoldás nem tetszik, varr­junk inkább párnát a jó da­rabokból. Ebben az esetben azt tanácsoljuk, hogy — a kórházi párnákhoz hasonlóan — inkább valamivel keske­nyebb és főként alacsonyabb párnát szabjunk, aminek ne az alsó szélére, hanem az ol­dalára tegyünk gombolást, de még jobb ha 10 centis be­hajtható betéttel és megkö- tős módon oldjuk meg a csu- kódást. Az öreg pizsamát, flanell hálóinget se dobjuk végleg el; vágjuk darabokra, szegjük el, kiváló portörlő, bútorfé­nyesítő lesz belőle. BK. Madár János: Menekülő Bújik a nap, cse-pe-reg, cse-pe-reg. Morog az ég, mé-ge-red, me-ge-red. Fussunk gyorsan, me-gá-zunk, me-gá-zunk! Jaj, de messze a há-zunk, a há-zunki A tülökvár Benedek Elek meséje Hol volt, hol nem volt, he­tedhét országon innét, ■ az Öperenoiás-tengeren túl, ahol a kis kurtafarkú malac túr, túlonnan túl, még azon is túl, volt egyszer egy király. En­nek a királynak annyi vára volt, hogy szerét-számát sem tudta már. Egyszer, amint ott üldögélt a palotája tornácán, elkezdette számolgatni, so- rolgatni, hogy mi mindenféle vára van neki. Hogy van már neki aranyvára, ezüstvára, gyémántvára; van neki favá­ra, de még üvegvára is; van neki mindenféle vara, csak tülökvára nincs. No iszen ha nincs, majd lesz! Mindjárt kibirdettette az országban, hogy ki ami tülköt talál, mind hordja az ő udvarába. Hej, gyerekek, ha ^láttátok volna, mi történt erre! Megmozdul­tak a népek mindenfelé, szedték-vették a tülköt, ahol találták, s vitték a király ud­varába, ki ölben, ki talyigán, ki hatlovas szekéren. Vitték, ha jól láttam, még bársony- hintón is. Hát egyszer csak annyi a tülök, hogy nem fér a király udvarába. „Eh — gondolja a király —, minek nekem a tülökvár?” Azzal úgy, ahogy odahordatta azt a rengeteg sok tülköt, mind elhordatta, s belehá­nyatta a Tiszába. Ha majd az a sok tülök mind elázik, csak gyertek, jelentsétek nekem, s tovább mondom a mesémet. Mellények — blúzok Ezek a nagyon praktikus ruhadarabok egészen új arcot öltöttek erre a tavaszra. Ter­mészetesen a hagyományos mellény (férfi, csípőig érő, egyenes stb.) szintén divatos, meg a klasszikus ingblúz is, de most a szakásostól eltérő forma megoldásokat mutat­juk be, amelyeket a „tavaszi párizsi” kirakatokban lát­tunk: 1. Tűzött mellény, amely éppen takarja a derekat, kí­vül egyszínű vékony pamut­anyag, „hab” réteg és egy mintás bélés az összetűzött alapanyag. Bő húzott szok­nyához, pulóverhez, vagy az „5”-ös számú rajz kívül kö­tés blúzához is hordják. 2. Tűzött, ujjas mellény, el­ütő színű anyag, vagy bőr­gallérral és -zsebekkel; ra­kott szoknyához igen csinos. 3. Bő japán ujjal szabott, csípő felett végződő mellény, kötött, vagy dísztűzéses pánt­ban végződik, elöl 3 zsebbg} készül, posztóból, vagy vas­tagabb pamutvászonból, élénk színekben. 4. Tulajdonképpen ingblúzt mutatunk be, másik blúz te­tején (pulóvert is lehet alá venni) felhajtott ujjakkal és elöl összekötve. Négyrészes szoknyához, nadrághoz így viselhető. 5. Különféle pasztell di­vatszínekben készült a köny- nyű jól mosható pamuting. Sportos karakterű minden napra, vagy szabad időre való kényelmes megoldás. 6. Nagykockás szövött pa­muting, a hátán, a vállrész a szoknyával azonos egyszínű anyagból, övbe foglalt „lum­berjack” jellegű. Nádor Vera Tartson velünk a Hór völgyébe z ember ideje véges, így nagyon nehéz vá­lasztani, hogy kevés szabad idejében mit csináljon. A múzeum- és tár­latlátogatás, egy-egy jó film megnézése vagy érdekes könyv elolvasása mind szép és hasznos, de nem szabad túlzásba vinni, kell a moz­gás, a jó levegő is. Szomba­ton, vasárnap — ki gyalog, ki kocsival,, vagy éppen ke­rékpárral vonattal — sokan felkerekednek, hogy megis­merjék hazánk csodálatos tá­jait. A Bükk-hegység is ezek közé tartozik. Javasoljuk: tartsanak vélünk — egyelőre csak gondolatban. A Mezőkövesdtől mintegy 15 kilométernyire lévő Cse­répfalu határában szinte ész­revétlenül tárul elénk a déli Bükk. A falut elhagyva, jobb­ra rátérünk a Lillafüred felé vezető útra. (Meglehetősen el­hanyagolt állapotban van, ezért fokozott óvatossággal haladjunk itt a gépkocsival.) Az út mellett rövidesen meg­pillantjuk a Hór-patakot, mely most igen bővizű. A pa­tak mellett haladva elérjük a Kút-hegyet, amelynek bar­langja — a Subalyuk — az útról megközelíthető. (Felfe­dezése Dancza János egri lakos nevéhez fűződik.) Egy kis ösvényen juthatunk fel, eléggé meredek, de megéri a fáradságot. A barlang keletre néző hosszúkás nyílásán át tágas terembe jutunk, amely­nek végéből egy dél-keleti irányú szűk folyosó ismét a szabadba vezet. A felső nyí­lástól szép kilátás tárul a szembeniévé Perpác-hegyre. E barlangban — amelynek feltárását 1932-ben kezdték meg — számos állati csontra bukkantak a jégkorszak ele­jéről (barlangi medve, ős­tulok, mammut, kőszáli kecs­ke) és előkerült egy nő és egy gyermek csontváza is. Hétköznapokon kőfejtés fo­lyik a barlang környékén, de hétvégén veszélytelen az ott tartózkodás. Ha tovább haladunk észak­nak, a Fénykő, és a Mákszem vonulatai látszanak nyugat­ról, keletről pedig a Kis-Pi- liske- és a Kupán-hegy tárul elénk a kanyargós hegyi úton. Pár száz méter után már fel­tűnnek az Odor-hegy fehé­res sziklái, keleti oldalában egy vár romjai láthatók. hegység belsejében többszintes barlang- rendszer alakult ki, egyes részein csepp­kőképződményekkel. Két lel­kes kutató, Vida és Keller 1934-ben fedezett fel egy ha- sadékot, most nyaranta a ti- szaföldvári gimnázium diák­jai kutatják a barlangot és környékét, nyári táborozásuk idején. 1971-ben fel is fedez­tek egy új barlangrészt, amelyet iskolájuk névadójá­ról Hajnóczy-barlangnak ne­veztek el. Bár a barlang saj­nos még nem látogatható, a festői környezet látványa miatt is érdemes oda elláto­gatni. Tarpai Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents