Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
1978. április 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Sok érdeklődő tekintette meg a héten a túrkevei városi könyvtár, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a Vörös Csillag Tsz népi díszítőművészeti szakkörének kiállítását. A hatvan szakköri tag húszféle tájegységi hímzéssel díszített, csaknem százötven térítőt, diszpárnát, blúzt és vállkendőt mutatott be a tsz Táncsics klubjában. (Fotó: T. F.) Múzeum a malomban Szolnok megyében, az Építésügyi Tájékoztatási Központ által 1976-ban kiadott műemlékjegyzék szerint 154 műemlék, műemlék jellegű s úgynevezett városképi jelentőségű épület található. Ez az adat önmagában sem árulkodik bőségről, s tegyük hozzá, hogy védettség alá tartozó épületeink többsége egyházi eredetű, túlnyomó- részt a XVIII., XIX. században épült templom. Ezeken kívül néhány kastély, kúria és szám szerint huszonnégy népi vagy népies stílusú épület falán található a megkü- lönfoöztetettségre utaló tábla. Könnyen lehetne az adatokból arra következtetni, hogy Szolnok megye települései kevés építészeti látnivalót kínálnak. De ez így nem igaz, a teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy az utóbbi időkben egyre hatásosabbak és szép eredményekkel kecsegtetnek azok a törekvések, amelyek a megye építészeti kincseinek teljesebb föltárására irányulnak. Jó példa Nagyiván A Hortobágy szélén fekvő kis falunak, Nagyivánnak aligha akad párja az országban. Legalábbis, ami a falu összképét illeti. Szépen, harmonikus egységet alkotva sorakoznak az utcákon a nyeregtetős régi és új házak. Sajátos hangulata van a régi és az új szimbiózisának, valószínűleg közrejátszik ez is abban, hogy a Hortobágy- ra kirándulók közül egyre többen keresik fel Nagy- ivánt. Mindez tudatos falukép-tervezés, következetes tanácsi, hatósági munka eredménye. A megyei tanács évekkel ezelőtt döntött úgy, hogy Nagyivánban csak olyan új házak épülhetnek, amelyek lényeges stíluselemeiben követik a település összképét meghatározó régi épületekét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az új épületek nem viselik magukon a jómód és a korszerűség jegyeit. Noha az építkezés hogyanját meghatározó döntést annak idején ellenérzésekkel fogadták a nagyivániak, ma már büszkék — méltán — lakóhelyük utcáira. Nagyiván egyetlen lakóháza sem szerepel a megyei műemlékjegyzékben. bár néhány régi épületére ráillene a „népi műemlék” megjelölése. Végülis — nem ez a lényeg. Nagyiván jó példa arra, hogy érdemes körültekintően, az építkezési hagyományokat fölhasználva megtervezni egy-egy utca, tér vagy akár egy egész település képét, látványát. Alighanem ez a legaktívabb műemlékvédelem. A Hortobágy Nemzeti Park, illetve a Tisza II. tározó tó leendő üdülőkörzetében — Nagyiván mindkettőhöz tartozik — felbecsülhetetlen jelentősége van az effajta tevékenységnek. Abádszalók, Tiszaderzs, Tiszaigar, Tisza- őrs is bővelkedik menthető, átmenthető népi építészeti emlékekben. Már nem gazdátlanul Fülep Lajos, a jeles művészetfilozófus 1950-ben megjelent „A magyar művészettörténelem feladata” című jelentős tanulmányában így ír: „... a művészet térképén szinte fehér folt Tiszaderzs, Tiszafüred, Kunhegyes, Abádszalók és egyéb helyek sok paraszti épülete — eddig jóformán gazdátlanul hirdette itt a népi kultúra jelenlétét...” A Fülep Lajos által említett házak többsége ma is áll. Megszűnt az épületek teljes gazdátlansága, néhány éve nagyszabású akció keretében a megye múzeumai gondos, írásos, fényképes dokumentációt készítettek. Van tehát népi építészeti emlékeinknek olyan központi katalógusa, amelynek alapján el lehetne indulni: hol, mit érdemes megmenteni. Ennek, egyelőre gazdasági akadályai is vannak: az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség és a megyei tanács külön műemlékvédelmi alapja évről évre csak a legszükségesebb, legsürgősebb rekonstrukciókra elegendő. Az utóbbi években például az Alföld egyik legnagyobb templomának, a kunhegyesi református templomnak a felújítására megy el a pénz java része. Szélmalmok és fazekasház Nehezíti a helyzetet, hogy a hivatalosan műemlékké vagy műemlék-jellegűvé nyilvánított népi épületek megóvása egyre nehezebbé vált az utóbbi években. A túlnyomó- részt magántulajdonban levő házak tulajdonosai nem veszik igénybe az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség „vissza nem térítendő” 3—5000 forintos évi fenntartási támogatását. Indokaik elfogadhatók, az öreg. elvi- zesedett épületek használhatatlanok. Ennek megfelelően kevés a védetté nyilvánításra irányuló törekvés is. Pedig — példák bizonyítják — van járható útja a mentésnek. Jellegzetes építményei az alföldi tájnak a szélmalmok; Van néhány Szolnok megyében is: Kunhegyesen, Bagi- majorban, Kunszentmárton- ban, Karcagon. A közelmúltban két malom „sorsa” tisztázódott, megnyugtató módon. A kunhegyesire bejelentette vásárlási szándékát a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeum, az egyetlen megmaradt karcagi malom rekonstrukciója pedig hamarosan megkezdődhet a Szolnok megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat által nyújtott több százezer forintos támogatás jóvoltából. Az épületben tudniillik malomipari — történeti kiállítást szeretne berendezni a vállalat. Követésre méltó kezdeményezés ez is. Elkerülni az idfizavart Tiszafüreden a fazekas Nyúzó család házát az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség vásárolta meg, az épület rendbehozását a helyi nagyközségi tanács megkezdte, a tervek szerint a Kiss Pál Múzeum a helybeli fazekasság történetét bemutató kiállítást rendez be a házban. A tiszafüredi Alumíni- umárugyár kommunista műszak szervezésével járult hozzá az újjáépítés költségeinek előteremtéséhez. Különösen népi építészeti emlékeink sorsát illetően sürget az idő. E kulturális értékek megmentésének, a mai kultúránkba való integrálásának ügyében nem kerülhetünk időzavarba. Példák bizonyítják, hogy okosan szervezett összefogással milyen sokat lehet tenni a műemlékvédelemért. Menthető műemlék sok van a megyében — szaporítani kellene a kezdeményezéseket. Sz. J, NEM A MADÁR — A MADÁR RÖPTE! A Biblia béketűrő Jóbja, aki nem lá- --------—----- zadt az Űr ellen, hanem szemétdombján ülve megadással bólintott mindenre, születésem óta itt él bennem. Néha beszélgetek, olykor vitatkozom vele. T alán egyszer majd sikerül meggyőznöm. A szem, ugye Jób, a szem... Azzal látod a világot, olyannak látod, amilyen, és azzal látod azt a másik világot, amely művészi mod,ellje a valódinak — a festmények és a szobrok világát. Lám, máris elhúzod a szájadat és tiltakozol: „A tudomány sokkal pontosabb modellt készít a világról, mint a művészet!” Hát nem, Jób, nem pontosabbat, csak másfajtát. De erről talán ne vitázzunk most, lesz még rá idő... Sokan úgy gondolják — és te magad is úgy gondolod —, hogy a tudományt tanulni kell, a művészet pedig csak úgy, magától váílik birtokunkká. Nos, majd meg fogod látni, hogy micsoda konzervatív ostobaság ez! Azt mondtam: látni fogod. Látni. A látás, a szem... Szemünkre vigyázunk a legjobban, szemünk útján kapjuk születésünktől halálunkig a legtarkább, legváltozatosabb, és — gyakran — azonnal megérthető információkat, Ugye te is így gondolod? „Hát persze” — mondod te —, „világos: ha reneszánsz, vagy barokk festményt látok, azonnal értem, hiszen olyan az, mint a valódi világ, azt ábrázolja”. No hát akkor hallgass ide, elmesélek neked egy barokk festményt, ami nem létezik, nem is létezett soha, de bátran elképzelhetjük, megfesthették volna a tizenhatodik-hetedik században: egy élemed.ett, kopasz férfi bal kezével nyakonragad egy Ámorkát és jobb kezével tépdesi szárnyának tolláit. Érted? Érted a fenét! A barokk kor embere értette, mert ezek az allegóriák akkor a levegőben voltak: „Az öregkor már nem élvezi a szerelem örömeit”. Most már érted? De vajon ettől az „értéstől” szebb lett-e számodra ez a kép? Ugye, nem? Éspedig azért nem, mert ez a mondat nem festészet, hanem irodalmi bele- magyarázás. Szép viszont (vagy szép lehet) ez a festmény az öreg férfi alakjától, a háttértől, a formák és a színek egy- másmellettiségétől — önmagától. Szép j i lehet;, mert kifejezhet valami emberit, valamit, ami mindnyájunkban közös. A Giaconda a csend.es, belső öröm emberi szépségét, egy Turner-festmény az ember által humanizált természet szépségét, Picasso Guernicája a háború borzalrnainak, Grünewald Golgotája az értelmetlen emberi szenvedésnek rettenetét — mert a borzalom, a rettenet is a művészi szépség fogalomkörébe tartozik ám, Jób! Hallgass csak ide: azt talán még elfogadod, hogy bármi, amit az ember készít, a maga korának gyermeke. Űrhajóba nem szerelünk bükkfatengelyt, autósztrádát nem építünk macskakövekből. Miért volna ez másképp a művészetekkel? Miért kifogásolod azt a szobrot, amelyen üveg- szálköteg vezeti a fényt oda, ahová kell, és egy véletlen — generátor villant fel benne hol piros, hol zöld fényt; vagy egy modem mobil szobor mozgását maga a néző programozhatja be magának. Program a művészetben? No igen — talán bizony Michelangelo Dávidja, Mantegna Krisztusa nem programozás eredménye? Látom, fintorítasz, és hallom: „Elemlámpa-művészet! Természetellenes!” Dehát mi a természetes és mi a természetellenes? Természetellenes volna a tudomány? S a technika, a tudomány leánya? Természetellenes-e az emberi civilizáció? Nemcsak a tengerek és a hegyek, nemcsak a tűzhányók és vízesések, nemcsak a réten legelő,tehenek, a vadon burjánzó liánok, a napsütés és a villámlás tartozik a természethez, hanem az is, amit az ember, a természet gyermeke, a társadalom neveltje maga hozott létre: az utak, az épületek, a gépek. Bensőséges barátaink ezek, környezetünk nélkülözhetetlen (fizikailag és érzelmileg is nélkülözhetetlen) részei. Gondolkozzál el ezen, Jób, jusson eszedbe, hogy például a reneszánsz jellegzetes delfin-formái, a rokokó sűrűn ismétlődő kagyló-motívumai nem a távoli partok meghódításának, a Föld birtokbavételének vágyait és eredményeit jelképezik-e. Miért idegenkedsz hát a villogó, mozgó szobroktól, tudván-tudva, hogy^ezek éppen a mai ember vágyainak és eredményeinek szimbólumai. BÍZtOS nem vagyok benne> Jób, de ——-----* úgy hiszem, hogy a jövő emb ere még jobban át fogja érezni az egyetemes természeti és társadalmi törvények mély realitását, s nem lesz szükség arra, hogy egy képen, egy szobron felismerjen valamit, valami tárgyi, anyagi valóságot, nem lesz szükség rá, hogy a műalkotás bármit is „ábrázoljon”. Nem a madár, hanem a tenger kegyetlen ereje, nem a fa és a fű, hanem a termékenység, nem az emberi arc, hanem az emberi gondolat ... Álmos vagy, Jób? Jó éjszakát. Álmodj a művészetről, álmodj szépet. Kemény Dezső Az ünnepi könyvhét programjából Elkészült az ez évi —május 26-án kezdődő — ünnepi könyvhét programja. A budapesti megnyitóra a XIII. kerületben a Magyar Hajó- és Darugyárban kerül sor, vidéken pedig Veszprém lesz az ünnepi könyvhét eseményének központja. A szövetkezeti könyvterjesztés Nóg- rád megyében Pásztón tartja kulturális életünk e jelentős eseményének nyitányát. Angyalföldön különösen gazdag programmal várják a könyv barátait. A Magyar Hajó- és Darugyárban a megnyitó napján adják át a „Szép magyar könyv ’77” pályázat díjait, s kihirdetik az újságíró szövetség és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete Emelkedik az utazási láz, sokan már januárban eltervezik nyári útjukat; de külföldön járva gyakran hiába kutatunk a szálló vagy szállás asztalán, sem hazai újság, sem olyan tájékoztató, amelyet megért az is, aki nem beszél idegen nyelveket. A hozzánk utazók már előnyösebb helyzetben vannak: egy esztendeje jelenik meg a Magyar Hét című hetilap; cseh, szlovák, német, szovjet, lengyel vendégeknek szól — az ő nyelvükön. Ven- gei);z.kaja Nyegyel|ja, Wegi- erski Tydzien, Madarsky Ty- den-Tyzden, Ungarische Woche: a lap kézen fogja a vendéget és elmond neki mindent, ami terjedelmébe belefér, turisztikáról, tájakról, népszokásokról, múzeumokról, programokról, kül- és belpolitikánkról — Mapályázatának, továbbá „Az ember és a könyv” címmel meghirdetett fotópályázatának az eredményeit. Veszprémben május 27-én rendezik meg a vidéki megnyitót, A Münnich Ferenc téren könyvpark nyílik, sitt a Petőfi Színház művészei irodalmi műsort adnak majd. Gyermekrajzversenyt, báb- bemutatót, irodalmi műsorokat, kiállításokat, író-olvasó találkozókat is rendeznek. A megyei Moziüzemi Vállalat a magyar és a világirodalom megfilmesített alkotásaiból filmsorozatot szervez a filmszínházakban és a filmklubokban. Az ünnepi könyvhét alkalmából Tapolcán új könyvesboltot nyitnak meg. gyarországról. Magyarok írják, német, cseh, Szlovák, orosz, lengyel anyanyelvű munkatársak fordítják: nagy forgalmú helyeken határállomásokon felállított, önkiszolgáló standokon terjesztik. Sokoldalú tevékenységre hivatott a lap közönségszolgálata is; mind több idegen- forgalmi fontosságú helyen talál az ideutazó Magyar Hét kirendeltséget — nemrég a Sopron 700 éves jubileumára korhűen helyreállított Lábasházban — amely kulturális események, kiállítások színhelye — rendezett be a lap reprezentatív közönség- szolgálati irodát, ahol információt és újságot kaphat a turista. S mindemellett szól az újság a Magyarországon élő nemzetiségekről — és hozzájuk is. — p- e- — A sikerak mögött S zerény, néhány soros hírben adta közre a sajtó, hogy Orenburg emlékplakettel jutalmazták azokat a színházakat, művészeti együtteseket, amelyek az orenburgi gázvezeték telephelyein — Huszt, Bogorod- csani stb. — sikerrel vendégszerepeitek. Az emlékplakettet megkapta a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttese is. Az odaítélés indoklásában — a színvonalas művészi teljesítményen kívül — az adományozók külön kitértek a fiatal együttes áldozatvállalására, a táncosok, zenészek emberi magatartásának méltatására is. örvendetes számunkra, hogy a megyehatárokon túl is egyre többen észreveszik, hogy az együttesben számottevő közösségi fievelőmunka folyik, amelynek eredménye az igényes művészi munkában is megmutatkozik. Más együtteseink gyengébb szerepléseinek, eredménytelenségének okát jórészt a csoporton belüli nevelőmunka hiányában kell keresnünk. Azok az amatör művészeti csoportok, amelyek nem élnek megfelelő és hasznos szervezeti életet, ahol nem gondolnak arra, hogy az együttes tagjainak műveltségét állandóan és folyamatosan emeljék, nem válhatnak a kultúra eredményes terjesztőivé, szereplésükből hiányozni fog az élményadás nagyszerűsége. Amikor a jászsági táncosok újabb elismeréséhez gratulálunk. egyúttal az együttes önálló KISZ-szervezetét is dicsérjük, amely nemcsak a szocialista nevelés szervezeti keretét biztosítja, hanem bizonyítja a szakmai sikerek és az önművelés közötti szoros összefüggést. — ti — Öt nyelven Magyarországról
