Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

1978. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A jászberényi Erősáramú Szakközép- iskolába tizenöt megyéből verbuvá­lódott össze az a háromszáznegy­venhét tanuló, aki az érettségi bizo­nyítvány mellett megszerzi majd a háztartási vagy vil­lamosgépszerelő szakmünkásbizo- nyítványt is. Ké­pünkön Ooma Bá­lint tanár vezetésé­vel villamosgép pa­ramétereit határoz­zák meg a negye­dikes tanulók. Szépen fejlődő kórusmozgalom Országos találkozó Karcagon Dalosok megyei parlamentj e Szolnokon A karéneklés a megyében a legnépesebb amatőr művé­szeti ág, amely az általános iskolás gyermekektől a nyug­díjas korú felnőttekig min­den korosztályt magában foglal. Az elmúlt években százhuszonhatról kétszáz­negyvenre növekedett a kó­rusok száma, ebből százki- lencvenhárom a gyermek- és ifjúsági kórus, ötven a fel­nőtt énekkar, pávakör, éne­kes csoport. Több mint tíz­ezer résztvevője van az énekkari mozgalomnak. VÁLTOZATOS MÜSORPOLITIKA Az elmúlt év jelentős volt a megye kórusmozgalmának' fejlődésében, — a számsze­rűség, a fellépések sűrűsé­gén túlmenően is. A kóru­sok műsorpolitikája sokat javult, előtérbe kerültek a szocialista eszmeiségű mű­vek, kedvezően alakult a hagyomány és a szakszerű­ség összhangja is. Ezen a területen azonban van még javítani való. Igaz ugyan, hogy a mai magyar szerzők alkotásai — főként a nép­dal-feldolgozások — megfe­lelő hangsúlyt kaptak a mű­sorokban, de az ifjúságig fő­ként az úttörőkóru soknál még mindig nem optimális Bartók és Kodály műveinek megszólaltatási aránya. Népdalcsokrok is csak ke­vés együttes műsorában sze­repelnek. örvendetes viszont, hogy paraszt énekkaraink mind többen veszik fel prog­ramjukba a szovjet—orosz népdalokat. ELEGENDÜ SZAKEMBER A kórusmozgalom nem­csak a legnagyobb tömegeket mozgató művészeti ág a me­gyében, hanem a legered­ményesebb is. Az elmúlt években bekövetkezett fel­lendülés elsősorban a vi­szonylag jó szakember-ellá­tottsággal magyarázható. Az általános iskolai kórusok 64,2 százalékát, a középfokú intézmények énekkarainak 90 százalékát, a pávakörök 68 százalékát, a felnőtt kó­rusok 96 százalékát vezeti szakképzett karvezető. Sajnálatos azonban, hogy a továbbképzési lehetősége­ket a kórusvezetők jelentős hányada nem veszi igénybe, jóllehet színvonalasak, hasz­nosak. Ellentmondásos a kórusvezetők díjazása is, sok­helyütt nem veszik figyelem­be a Kulturális Miniszté­rium 1976-ban kiadott, a dí­jazást szabályozó rendeletéit. A kórusmozgalom további fejlődése szempontjából el­sődleges fontosságú, a kö- zönségbúzis szélesítése. Foko­zottabban támaszkodni kí­vánnak a szocialista brigád­mozgalomra, az ifjúsági klu­bokra. Az ének- és zenekarok bel­ső életében erősíteni kíván­ják a demokratizmust, hogy ezáltal is gyorsítható legyen az együttesek szocialista kö­zösséggé válásának folyamata. Mindezek annál is inkább szükségesek, mert ebben az évben is nagy feladatok vár­nak a kórusmozgalomra. Méltóképpen kívánják ünne­pelni a KMP megalakulásá­nak 60. évfordulóját és az ifjúsági együtteseknek is kü­lön szereplési lehetőségeket biztosítanak a havannai VIT-ünnepségekhez kapcso­lódva. MOZGALMAS ESZTENDŐ Márciusban és áprilisban kerül sor a KISZ Éneklő if­júság rádiófelvétellel egybe­kötött hangverseny-soroza­tára, majd az OKISZ-kóru- sok országos Vándor Sán­dor szemléjére. A szakmunkástanuló kó­rusok országos találkozóját Karcagon rendezik meg, — úgyszintén a megyei fúvós- zenekari találkozót is. Az ősszel összehívják a III. megyei kórusparlamen­tet, amelyen a kórusmozga­lom továbbfejlődésének lehe­tőségeit vitatják majd meg. Kiemelkedő eseménye lesz a megye zenei életének a decemberben megrendezésre kerülő Friss Antal országos gordonkaverseny és — no­vemberben — a Szovjet1 Kultúra Házában a szolnoki nap. T. L. Legfeljebb még konokabban Paulovkin Imréné másfél évvel ezelőtt pályázta meg az öcsödi művelődési ház igaz­gatói állását. Korábban éve­kig Budapesten volt népmű­velő. — Budapest után Öcsöd. Nem bánta meg a cserét? — Pesten a VIII. kerület tanácsnál dolgoztam. Az az igazság, számomra elég unal­mas volt a tanácsi munka. Népművelés—magyar szakon végeztem egyetemet — önálló munkára is képesnek érzem magam. Öcsödön a tanácsi vezetők, pedagógusok támo­gatását élvezve végezhetem a munkámat. Hazudnék, ha azt mondanám, nem voltak elke­seredett napjaim a másfél év alatt, de ezek elmúltak, s leg­feljebb még konokabb let­tem. Amióta Paulovkin Imréné vezeti az öcsödi művelődési házat — ez a szakmai fel­ügyelet véleménye is — ja­vult a falu kulturális élete. Öcsöd lakói közül egyre töb­ben figyelnek fel a művelő­dési ház meghirdetett prog­ramjaira. — Sajnos, nincsenek kiala­kult művelődési szokások — a falu közművelődési intéz­ményei változtathatnak első­sorban ezen. Különösképpen BUDAPEST UTÁN ÖCSÖD 10-12 ÓRÁT NAPONTA NÉPMŰVELŐ HÉTKÖZNAP nehéz a közösségi művelődési formák meghonosítása. Pedig nem igaz, hogy magának való nép lakja Öcsödöt — ezzel szoktak „vigasztalni” tudniil­lik. Heti öt órát tanítok az is­kolában, magyarórákat adok. Óráról órára tapasztalom, hogy a versen, a művészeten keresztül megközelíthetők, „fölrázhatok'’ a gyerekek. A tanulság vitathatatlan: az is­kolának és a közművelődési intézményeknek az érzelmi nevelésben vannak óriási pó­tolnivalói. s ennek első lép­csője — az én munkám felől közelítve — sok, a különböző ízlésszinteknek megfelelő ren­dezvény. Vállalva persze a kudarc lehetőségét is. — Ehhez fontos, hogy fi­gyelemmel kísérje a művé­szeti, kulturális, politikai ese­ményeket. Mennyit dolgozik, mire jut ideje a munkán kí­vül? — Valóban: kötött munka­időben nem dolgozhat nép­művelő, de ez nem jelenti azt, hogy ne jutna idő mind­arra, ami a teljes élethez kell: családra, önművelésre. Napi­lapokat és szakmai folyóira­tokat olvasok rendszereseen. A Magyarországot, az Üj Tü- kört és az Élet és Irodalmat ugyancsak a szakmai érdek­lődés olvastatja velem. Szere­tem a zenét. A művelődési házban, ha nem zavar-ok sen­kit, felteszek valamit a le­mezjátszóra, vagy rádiót hall­gatok. A szegedi nyári sza­badegyetemen színházból ki­állításra, kiállításról előadás­ra mentem — nagyon sokat jelentenek az ilyen kimozdu­lások. Feltöltve jön haza az ember. Mennyit dolgozom? 10—12 órát naponta, van ami­kor többet, vagy kevesebbet, így jut időm a 12 éves fiam­mal és a 8 éves lányommal foglalkozni. Szerencsére már elég nagyok a gyerekek. Ez­zel kapcsolatosan van egy kis történetem. Az egyik színész­nő beszélgetett a kislányom­mal. ..Aranyos kislány vagy. téged biztosan nagvon szeret az anyukád.” — mondja" a színésznő. Erre a lányom: ..Persze, csak olyan sokat van itt a művelődési házban . ..” Sz. J. Nyolcszáz rendezvény, harmincezer látogató Ismeretterjesztés Mezőtúron, Kisújszálláson és Jászberényben A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei elnöksége a közelmúltban értékelte mezőtúri, kisújszállási és jászberényi szervezetének munkáját. Az országos irány­elveket és a helyi sajátosságokat szem előtt tartva a TIT mindhárom városban eleget tesz feladatainak - állapította nfeg az elnökség. Az elmúlt évben a szóban forgó váro­sokban több, mint nyolcszáz TIT-rendezvényt tartottak, a látogatók száma meghaladta a 30 ezret. Javult az előadások, illetve sorozatok tudományágankén- ti összetétele; a természet- és társadalomtudományok meg­közelítőleg egyenlő arányban kapnak helyet a TIT rendez­vényei között. Mindhárom városban nagy gondot fordítanak a fizikai munkások körében végzett is­meretterjesztésre. Ezen a té­ren szép eredményt ért el a kisújszállási szervezet, hisz rendezvényei látogatóinak az elmúlt évben csaknem 75 százaléka fizikai dolgozó volt. Lassú fejlődés mutatkozik a mezőgazdasági üzemekben végzett ismeretterjesztő mun­kában. Jászberényben példá­ul korábban a TIT rendezvé­nyeinek csupán 6 százalékát tartották termelőszövetkeze­tekben, az elmúlt évben en- neke csaknem dupláját. Az eredményekkel nincsenek megelégedve; az ismeretter­jesztő tevékenység fellendíté­séhez a közelmúltban meg­alakult termelőszövetkezeti közművelődési bizottságok se­gítségét várja a TIT. Az ipari üzemek nagy többsége igényli a TIT közre­működését a munkahelyi közművelődési feladatok ellá­tásában. Jászberény, Kisúj­szállás és Mezőtúr nagy vál- latainál évek óta eredménye­sen működnek a munkás- akadémiák. A kisebb üze­mekben nem előadássoroza­tokat, hanem a legkülönbö­zőbb témákból egyszeri elő­adásokat igényelnek a dolgo­zók. A legnagyobb érdeklődés azonban mindenkor a szak­materületükhöz kapcsolódó rendezvényeket kíséri. Mindhárom városban gond a műszaki értelmiség bevo- v nása az ismeretterjesztő mun­kába. Mezőtúron 120, Kisúj­szálláson 50, Jászberényben 70 a TIT-tagok száma. Azon­ban műszaki értelmiségi pá­lyán dolgozó mindegyik he­lyen csak egy van közöttük. (A megyei szervezetben is mindössze harmincnyolcán tevékenykednek.) Különösen érthetetlen ez Jászberényben, ahol a Hűtőgépgyár és Aprí­tógépgyár értelmiségi gárdá­ja sokat tehetne az ismeret- terjesztés ügyéért. Mezőtúron, úgy tűnik, megtalálták az előrelépés útját, hisz a DATE Mezőgazdasági- Gépészeti Főiskolai Karán TIT-csoport működik. A hallgatók jöven­dő munkahelyükön mint TIT- előadók kapcsolódhatnak be a közművelődési munkába. A főiskolások tevékenységére egyébként a jászberényi szer­vezet is számít, itt a Tanító­képző Főiskola hallgatói te­vékenykednek az ismeretter­jesztésben. A TIT-előadók mindhárom városban rend­szeres továbbképzéseken vesznek részt. Ennek egyik legjobb fóruma — például Kisújszálláson — a TIT-elő- adók és pártpropagandisták klubja, de az értelmiségi klu­bok, a saját szervezésű elő­adói konferenciák is nagy le­hetőségeket rejtenek maguk­ban. A TIT-előadások túlnyomó többségét ma már modern technikai eszközök segítségé­vel szemléltetik. Probléma­ként említhető viszont, hogy a rendelkezésre álló ismeret- terjesztő filmek gyakran el­avultak, nem követik a tudo­mányok, a technika rohamos fejlődését — így sok esetben használhatatlanok a hallott tudnivalók elmélyítésére. A városok TIT-szervezetei jó, egyre erősödő kapcsolato­kat építettek ki a közművelő­dési intézményekkel, társa­dalmi" szervekkel, különböző vállalatokkal, üzemekkel, szö­vetkezetekkel. Néhány helyen — így Kisújszálláson annak ellenére, hogy munkáslátoga­tók száma nagyarányú, — akad még tennivaló a TIT és a termelő üzemek rendszeres, tartós együttműködésének ki­építésében. Az üzemektől ese­tenként nagyobb aktivitást várnak, mind a propaganda- és szervezőmunkában, mind pedig a rendezvények lebo­nyolításában. A jászberényi szervezet helyproblémával küszködik, ennek megoldása sürgős fel­adatként áll a város előtt. A városi TIT-szervezetek — ha­gyományaikhoz híven — kü­lönböző tanfolyamokat, bará­ti köröket, szakköröket tarta­nak fent. Mezőtúron említ­hetnénk az országjárásveze­tők tanfolyamát, Kisújszállá­son pedig a szónokképzést, amelyet a Társadalmi és Csa­ládi Ünnepeket Szervező Iro­dával közösen valósított meg a városi szervezet. Mezőtúron figyelemre mél­tó a TIT honismereti tevé­kenysége. amelybe az iskolás komáktól és felnőtt embere­kig mindenkit igyekszik be­vonni a szervezet. Gyakori, hogy a várostörténeti ismere­tek a TIT-tagok publikálásai útján jutnak el a lakosság­hoz. A TIT-szervezetek előtt ál­ló feladatok ebben az évben sem csökkentek, közművelő­dési és oktatáspolitikai célki­tűzéseink megvalósítása ér­dekében egyre differenciál­tabb, szélesebb körű tevé­kenységet kell kifejteniük. T. E. Az Amerikai Egyesült Államok, Olaszország, Anglia, valamint Kanada a legnagyobb vásárlója a Finomkerámiaipari Válla­lat - pécsi - Zsolnay Gyárának. Tavaly 280 ezer dollár érték­ben szállítottak háztartási edényt és diszporceláni külföldre. Az érdeklődés az idén sem kisebb az ismert Zsolnay-termékek iránt, hiszen már a gyár egész évi kapacitását lekötötték. Ké­pünkön: eozin vázák kézi festése Fiatal Művészek Stúdiója Kiállítás Párizsban A Fiatal Képzőművészek Stúdiója 34 tagjának alkotá­saiból kiállítás nyílik már­cius 16-án a párizsi Grand Palais-ban. A kiállításra a „Függetlenek szalonja” né­ven ismert, modern művé­szetek fórumának rendezői hívták meg hazánk képző- művé-/ fiataljait. Az évente rendszeresen megtartott kép­zőművészeti seregszemle ha­gyományai szerint — a ha­zai kiállítók mellett — min­den esztendőben más-más nemzet kortárs alkotóinak művészetét mutatják be a látogatóknak. Ezúttal a fia­tal magyar képzőművészek több mint száz alkotását — festményeket. grafikákat, szobrokat — ismerheti meg a tárlat közönsége. A párizsi kiállításon be­mutatkozó magyar művész­fiatalok a KISZ Központi Bizottsága küldötteiként részt vesznek a tárlat ünne­pélyes megnyitásán. Györffy­bibliográfia A Verseghy Ferenc me­gyei Könyvtár bibliográfiai sorozatban jelent meg a Győrffy István munkásságát összegző munka Rékásy Il­dikó összeállításában. A magyar néprajztudomány egyik legnagyobb egyénisé­ge, Győrffy István Karca­gon született 1884-ben. A kolozsvári és a budapesti egyetemi évek a természet- tudományok, a botanika je­gyében indultak. Cholnoky Jenő figyelt fel tehetségére, s ő irányította érdeklődését az emberföldrajz, a telepü­léstörténet felé. Győrffy István életének két nagy lépcsőfoka volt: a Néprajzi Múzeum és 1933- tól az egyetemi katedra. Sok­oldalú tudósegyéniség volt, érdeklődése enciklopédikus jellegű: település és építke­zés, ősfoglalkozások, gazdál­kodás, népviselet, népművé­szet. A nagykun tanya című tanulmányában új alapokra helyezve tárgyalja a magyar tanyarendszer kialakulását, történeti fejlődését. A Nagy­kunsági Krónika szerzője- ként írói képességeit is bi­zonyítja, s maradandóvá te­szi nevét. A kötet bevezetéseként a tudós munkásságát dr. Bel­lán Tibor méltatja, majd Győrffy István 1906—1956 között kiadott munkáinak felsorolását tartalmazza az összegzés, a témakör és le­lőhelyek pontos megjelölésé­vel. — Nemcsak a kegyelet, de a tudományos feldolgo­zás számára is fontos a Győrffy Istvánról írott cik­kek. tanulmányok jegyzéke. A könyvi — egyáltalán a sorozat — jól példázza azt is. hogyan válhat az elsősor­ban közművelődési feladato­kat szolgáló könyvtár tudo­mányos műhellyé is. ti

Next

/
Thumbnails
Contents