Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

1978. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Raktár a föld alatt Az előrejelzések szerint az V. ötéves terv ideje alatt minden eddiginél na­gyobbra nyílik a rés a ha­zai földgáztermelés és a felhasználás között. A nyolcvanas években körül­belül 9,5—10 milliárd köb­métert fogyaszt el Ma­gyarország a föld látha­tatlan kincséből, a hazai kutakból viszont csak hat milliárd köbméter gázt juttathatnak a gyárakba, a lakásokba. A tervszámok láttán azonban senkinek nem kell megijednie. Az üzemek, a 4 milliárdos hiány ellenére se állnak le, a lakások se marad­nak télen fűtetlenül. Szov­jet-magyar államközi egyezmény eredménye-, ként egyensúlyba billent­hető a termelés és a felhasználás mérlege. A jövő évben Oremburgtól már meg is érkezik az első gázszállítmány, éves szinten így nem lehet g'ázhiány. Ez azonban nem jelenti azt hogy a több ezer kilométe­res táwezték megépítésével a hazai földgázfelhasználás minden gondja megoldódik. A Szovjetunió és Magyaror­szág kereskedelmi szerződé­se ugaynis — technikai, gazdaságossági okok miatt — az év elejétől, végéig egyen­letes szállítást ír elő, a ha­zai gázfogyasztás viszont na­gyon ingadozik évszakon­ként. Az energiahordozó je­lentős részét használják üze­mek, irodák és főként laká­sok fűtésére. A hidegebb hó­napokban így még azOren- burgból érkező fűtőanyaggal együtt sem fedezhetnénk a felhasználók szükségleteit. Nyáron viszont a hazai ku­tak termelése is elegendő lenne, de a táwezték ek­kor sem zárható el. Tárolók építésével kellett tehát a gázgazdálkodás gondjait megoldani, a nyáron meg­takarított fűtőanyag, csak így használható fel télen. A feladat megoldására az Országos Kőolaj- és Gázipa­ri Trtöszt nagyszabású prog­ramot dolgozott ki. A kínál­kozó lehetőségek értékelése után föld algtti tárolók lé­tesítése mellett döntöttek. A földgáztöbblet kimerült kutak tároló rétegébe sajtol­ják, a fűtési szezonban pe­dig visszanyerik és az or­szágos csőhálózatba juttat­ják. Kimerült tározó rétegeket külföldön már régóta hasz­nálnak földgáz raktározásá­ra. Hasonló hazai tapaszta­latokkal — különösen ekko­ra feladat megvalósításáhz — azonban nem rendelkez­nek a kőolajosok. (Puszta- ederiesen már működik, Kar- doskúton pedig most épül hasonló, de sokkal kisebb tárolórendszer a zalai, illet­ve a békési körzet egyenle­tes ellátásának biztosításá­ra.) A tervezők és az építők munkáját az is nehezíti, hogy az egyes föld alatti ré­tegek eltérő tulajdonságai a már meglévő ismeretek „egy az geyben” történő alkalma­zását is akadályozzák. A bo­nyolult problémák megoldá­sa mellett költségcsökkentő újdonságra is futotta a ter­vezők erejéből. Kihasznál­ták, hogy nyáron csak a külföldi gázt sajtolják visz- sza a földbe, télen viszont csak kitermelés folyik. Ugyanaz a csőhálózat viheti át a kutakhoz, a távvezeté­ken érkező fűtőanyagot, amelyik a hideg hónapok­ban összegyűjti. Az OKGT-program meg­valósításának első lépcsőié­ként a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat hajdúszoboszlói üzemében létesítenek föld alatti táro­lókat, amelyek az elkövetke­zendő években a földgáz- behozatalt képesek a havon­kénti igények szerint elosz­tani. Az építkezésekről Lé­kai Gusztáv, a hajdúszobosz­lói üzem. veztője számolt be. A választás nem véletle­nül esett a hajdúsági város­ra. A nagy kapacitású, ki­merülőben lévő gáztelepek itt vannak a legközelebb a Szovjetunióhoz, a föld táro­ló rétegei is alkalmasak az ‘újszerű feladatra. Helyben vannak a szakképzett dol­gozók, és más termelési fel­tételek is. Az is Hajdúszo­boszló választását indokolta, hogy a nyolcvanas évek vé­gére elfogy a vidék föld­gázkincse, ' a termeléshez használt berendezések nagy része azonban á tárolásnál is jól hasznosítható. A napi félmilliótól, hatmilló köb­méter gáz kiadására képes tárolórendszer — ennyivel bővíthető a mostani beruhá­zással a napi négymillió köbmétert adó mező telje­sítménye — építése jól ha­lad. A szükséges 35 kútból tavaly a tervezettnél többet fúrtak le a Nagyalföldi Ku­tató- és Feltáró Üzem dol­gozói, elkezdődött a kutak kiépítése, épülnek az össze­kötő üzemi utak is. A Le- ninvárosból Hajdúszobosz­lóra tartó csővezetékkel jól halad a Gáz- és Olajsizállító Vállalat. A már folyó mun­kálatokkal párhuzamosan 1978 első félévében befejezik a felszíni berendezések, a kutakat összekötő gyűjtő- rendszer, az új kompresszor — és gázelőkészítő telep ter­veinek előkészítését. Várha­tóan a kulcsfontosságú tő­kés importból származó kompresszorok beszerzésé­vel sem lesz baj. Az építési munkálatok üte­mezésébe, nem is fér bele semmiféle fennakadás, ha­táridőcsúszás, hiszen 1979- ben már szállít az orenbur- gi gázvezeték. Hajdúszobosz­lón meg kell kezdeni a szovjet gáz visszásajtolását a földbe. V. Sz. J. Olimpiai export Űjabb olimpiai exportszer­ződést írt alá az Elektrodm- pex és a szovjet Maspribo- rintorg külkereskedelmi egyesülés, mintegy 5 millió rubel értékben. Ezzel a ma­gyar külkereskedelmi válla­lat összesen 40 millió rubel értékű eredményhirdetőtábla és stúdiótechnikai rendszer szállítására kapott rendelést szovjet partnereitől. A berendezéseket csak­úgy, mint a korábbi szerző­désekben lekötött eredmény- hirdetőket, stúdiófelszerelése- ket a VBKM, a BEAG, a Mechanikai Laboratórium és több híradástechnikai szö­vetkezet állítja elő. Áz ex­portszállítmányokat ez év második felétől folyamatosan indítják útnak, hogy a jövő évj nemzetközi moszkvai szpartakiádon, amely az olim. pia főpróbájának szánüt, va­lamennyi olimpiai berende­zésit kipróbálhassanak. "Zi ^ jjk .JSm *„ gßi " ... UmN Új, modern Vonalú egyenruhát kapnak a Volán dolgozói. A Jászsági Ruhaipari Szövetkezet jászberényi üzemében ebben az évben a postás és más formaöltönyök mellett 25 ezer bor­dó, zöld és barna színű egyenruhát készítenek fésűs szövetből Vállalkozások kunhegyesi módra Nem éppen kis fa az, amelybe a kunhegyesi Ve­gyesipari Szövetkezet tagsá­ga belevágta a fejszéjét. Tudják, ha sikerül a vál­lalkozás, akkor nemcsak me­gye-, hanem országszerte „jegyzik” a szövetkezetei Ha nem? Van válasz is a két­kedőknek: semmi nem mu­tat arra jelenleg, hogy be­fulladna a próbálkozás. Ta­valy január 1-ével egyesült a fegyvernek!, a kenderesi és a kunhegyesi Vegyesipari Szövetkezei de a változás csíráját valamikor 1974-ben kelj keresnünk. Akkor azon morfondíroztak a kunhe- gyesiek, mit kellene csinálni a faipari üzemben, ahhoz, hogy abból pénz is, jövő is legyen? Sportszereket kezd­tek gyártani. Labdajátékok­hoz kapukat, magasugráshoz mércéket. n ZSŰRI DÖNTÖTT Ezekben az években nem­csak az derült ki, hogy sat­nyák ifjainik, több sport kellene, hanem az is, sport­szerekből sincs elegendő. Így kelendő cikk lett mind a kapu, mind a tornazsá­moly, vagy a futógát. A kunhegyesi szövetkezet egy­re nagyobb szériákban kezd­te gyártani ezeket. Tevé­kenységük olyannyira hasz­nosnak bizonyult, hogy a termékekkel kereskedő TRI­AL 600 ezer forintos fej­lesztési kölcsönnel támogat­ta a kezdeti lépéseket. A jövő, a nagyobb * sorozatú gyártás megteremtéséhez ez persze kevésnek találtatott, ezért nyújtotta be hitelkéré­si pályázatát 1975-ben a szö­vetkezet a Könnyűipari Mi­nisztériumba. A zsűri megvalósításra méltónak találta a kunhe- gyesiek elképzeléseit, meg­kapták a több mint tíz­millió forintnyi hitelt, s a saját forintjaik hozzáadásá­val elkezdhették egy új te­lep kialakítását. A közben élteit évekről annyit érde­mes megjegyezni sok-sok ló- tás-futásba került, amíg ki­alakult a mai kép. amíg fel­épültek az új üzemcsarno­kok, a raktárépületek, amíg elkészült az új öltöző, fürdő, irodaház, az utóbbi orvosi rendelővel^!). ■ GÉP DIKTÓLIfl A szerződés, s a munkála­tok jelenlegi állása szerint a kivitelezők a Kunság Né­pe Termelőszövetkezet épí­tői néhány hét múlva átad­ják a létesítményt, jöhetnek a gépek. Igaz itt be kell kalkulálniuk azt is, hogy a berendezéseket hazai piacról vásárolják, s szerződés, ide vagy oda, nem ritka a kése­delmes szállítás. A kísérlé- ti üzemet azonban várható­an júliusban, augusztusban elkezdhetik. Korszerű körül­mények között gyárthatják tehát a sport és játszótéri felszereléseket. (Az utóbbi­val pillanatnyilag csak ez a szövetkezet foglalkozik hi­vatalosan az országban.) Az új létesítmények át­adásával azonban nem ér véget a szövetkezet vállal­kozásainak sorozata. A fegy- vemeki üzemükben nemso­kára megkezdi munkáját az a gépsor, amelyet a MEDI- COR-tól vesznek át. Fémle­mezekből öltözőszekrénye­ket készítenek majd ennek segítségével — nagy sorozat­ban. A gépsorral egy eszten­dő alatt a 20 millió forintot meghaladó árbevételt is el­érhetik. (Ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezet tavalyi termelési értéke 40,3 millió forint volt — nem kevés.) A szövetkezetiek be­vallják tartanak is tőle ki­csit Itt számítanak a má­sodpercek, nincs kihagyás, esetleg csellengés. Régebben melegedő, öltözőbódékat gyártottak, — mondhatjuk mint máshol kényelmesen. Most igaz a gép diktálja majd az iramot, de ez meg­látszik — a tervek szerint — a fizetéseeken is. A vállal­kozás követésre méltó, s hogy valóság lesz-e belőle az a tagokon múlik. Az viszont már nem, hogy mennyiért szerzik be az öl­tözőszekrényekhez az acél­lemezeket. (A régi „profil- gazda” a MEDICOR az Óz­di Kohászati Művektől ter­melői áron vette meg a szö- vetkeztnek viszont a FER- ROGLÓBUS-tól kell vásá­rolnia a portékát. Évenként 200 ezer forintot veszítene a megváltozott feltételekkel.) Fegyvemeken egyébként — az autósok jól ismerik — működik egy gépkocsi szer­vizük. A jó helyire, de rosszul felépített javítóüzem­mel nem kevés a gondjuk. Nemrég cserélni kellett a pár éves létesítmény tetőze­tét, s hogy lépést tartsanak a technikával, nemcsak az épületet, de az ott működő berendezéseket, műszereket is fel kell újítaniuk. A na­pokban mégszólalt itt a te­lefon, ez is. pénzbe került, ugyanúgy, mint a fékhatást, s a füstgáztartalmat elemző műszerek. SZEMLÉLETÜK SZERINT Az ide befektetett anyagi­ak hasonlóan a beruházás­hoz, vagy az öltözőszekré­nyeket gyártó gépsorok átvé­teléhez jól jellemzik a szö­vetkezetiek szemléletét. Igye­keznek az új technika al­kalmazásával rászorítani ön­magukat arra, hogy még többet, még gazdaságosab­ban termeljenek. A szolgál­tatás bővítése — mondják: ha karosszériákat már a lé­tesítmény eredendő hiányos­sága miatt nem tudnak ja­vítani — természetes köte­lességük. Ha mindenki így érezné... H. J. T A V ASZ VÁRÓK Igaznak bizonyult az az állítás, hogy a jászladányi sár olyan, mint a csiriz. A falubeliek erre azt mondják: csipá- kás, vagyis ragadós a föld. S, mert ilyen, évről évre sok gondjuk van vele, hiszen amikor másutt már vígan megy a traktor, itt még mindig az eget kell lesni, hogy nem hull-e egy kis eső, mert ha igen, akkor egy ideig megint nincs tovább. Mit ígér az ásott kút? Szóval betyár kötött talaj a ladányi és ráadásul a bel­víz is gyakran ott felejtke­zik az Egyetértés Tsz hatá­rában. Már az egyes terüle­tek elnevezése — Sósfenék, Sebesér, Szarkafenék ... — is az előbbieket igazolja, nem beszélve arról, hogy a fajú szélén ott a Szégyen tó. Erről az öregek azt mesélik, hogy ott mindig megállt a víz, s amikor munkába menet, do­logból jövet a lányok, asszo­nyok, arra haladták combig fel kellett húzni a szoknyáju­kat, ha nem akarták, hogy nedves legyen. Szégyellték is magukat érte, pláne, amikor még a boka kivillanása is ka- cérságnak neveztetett. Váro­son, mert ugye falun ezt is másképp mondják... No, de az idén pórul járna az, aki az előbbiek ismereté­ben leánylesőbe indulna Jász- ladányba. Tudniillik, lega­lábbis eddig, elkerülte a ha­tárt a belvíz. A gépműhely­ben a Bajcsy-Zsilinszky End­re Szocialista Brigád tagjai már a hagymavetőgépet sze­relik, s igyekeznek megvi­gasztalni a kellemes napsü­téstől hirtelen borongósra váltott idő miatt kesergő el­nököt. — Á, Franciska bepiskál — legyint Kiss János traktoros. — Így volt ez régen is, édes­apámtól tudom, így van ez most is. De ettől függetlenül már jobban állunk, mint ta­valy. — Ezt mondom én is! — kontrázik Gál Sándor brigád­vezető. — Az elmúlt évben ilyenkor az otthoni ásott kút­ból már csaknem kibukott a víz, most meg alig csillog va­lami az alján. — Csak már ez a szemer- kélés abbahagyná, — pillog ki a tető alól Eszes Tibor, aki Kiss Jánoshoz hasonlóan leg­szívesebben már az erőgép kormánykereket markolná. Bezzeg Kálmán raktáros is bizonyára azért topog a vető- gép körül, mert minél előbb földben szeretné tudni a Jászladányban mindig jól fi­zető hagymát. Besze László, aki holtidényben a szárító vezetőséggel hűtlenkedve az- apró magvak vetése fölött di­rigál, szakszerű magyarázat­tal is szolgál. — Megtette a magáét az a sok digózás, altalajlazítás, így ha egy kicsit vidámabb­ra fordul, egyből mehetünk a földre, s jóval hamarább végezhetünk. Elnöki ötlet Erre pedig nagy szükség van, mert ahogy Horváth Fe­renc elnök elmondta, az ösz- szes szántó felén, mintegy 3 500 hektáron tavasszal kezd a talajban csírázni a mag. S ráadásul a természet rendje szerint ekkor kell vetni a ku­koricát, amely tulajdonkép­pen az állattenyésztés ered­ményét is meghatározza, s az úgynevezett pénzes növé­nyek, mint amilyen például a fűszerpaprika vagy a nap­raforgó is, ilyenkor kerülnek sorra. — Az összes árbevételi terv 68 millió, aminek csak alig több mint eeyharmadát ad­ják az ősziek, a többi a tava­sziakon múlik — mondja to­vább Horváth Ferenc. — II rügyekhez hasonlóan Az erőgépműhely dolgozói között is téma az időjárás, a tavaszi munka. Egyszerre ket­ten is a háztájiról kezdenek beszélni. — Már földben van a mák — mondják. — Ha igaz, egy holdról 30—50 ezer forint is a zsebünkbe vándorolhat... Ügy tűnik a remény jó munkára is ösztönöz, mert az olajfoltos ruhát viselő férfi­ak úgy eltűnnek egy szétbon­colt traktor gyomrában, hogy még a nevüket se tudhatom meg. Ezen okulva, a libakel­tetőben először a bemutatko­zásra kerítek sort. Szerencsé­re, mert Turóczi Kálmánná és Szikszai Ignácné igencsak el­foglalt. A kelésre váró lúdto- j ásókat gondozzák, permete­zik. A nagy esemény nemso­kára itt lesz, mert néhol már méltatlankodó csipogás fo­gadja az emberi beavatko­zást. A szomszédban viszont ko­rántsem ilyen aprócska rez­gést fog fel a dobhártyánk. Lázár Lajos, az építők Ybl Miklós Szocialista Brigádjá­nak vezetője hős tenorokat is pirulásra késztető éneklés kö­zepette csapja a falra a mal­tert. — Már hogyne lenne jó­kedvem édes uram! — ma­gyarázza szélesen gesztikulál­va. — Hiszen van anyag, szorgalmasak az emberek, jól halad a munka, jó lesz a fize­tés. S ettől én olyan vagyok, mint fán a rügy, majd szét­pattanok a tavasztól. Braun Ágoston

Next

/
Thumbnails
Contents