Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-07 / 56. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 7. 1979 a gyermekek nemzetközi éve Megalakult a nemzeti bizottság Az ENSZ az 1979-as esztendőt a gyermekiek nemzetközi ivének nyilvánította. Felhívta a világ közvéleményének, a kormányoknak a figyelmét arra, hogy kezdeményezéseikkel járuljanak hozzá a gyermekek jogainak védelméhez, azok teljes érvényre j úttartásához. A Magyar Népköztársaság csatlakozott az ENSZ felhívásához: tegnap a parlament Gobelin-termében Aczél Györgyinek, a Mmisztentamács elnökhelyettesének, az Állami Ifjúsági Bizottság elnökletével megalakult a gyermekek nemzetközi éve nemzeti bizottsága. A 45 tagú bizottság társadalmunk széles rétegeit képviseli, titkára Nádor György, az Állami Iffúsági Bizottság titkára. Az alakuló ülésen Aczél György megnyitó szavai utón alkotó eszmecsere bontakozott ki a jövő évi nemzetközi gyermekév programijáról. Számos hozzászóló hangoztatta : arra van szükség, hogy a színes, változatos akciók, rendezvények híven tükrözzék a legifjabb nemzedék életkörülményeinek javításában elért szocialista vívmányokat. A gyermekek nemzetközi évének előkészítésére alakult nemzeti bizottság felhívást bocsát ki a magyar társadalomhoz. A Kecskeméti Óvónőképző Intézet hat megye részére képez óvónőket. Az idén végző nappali, esti és levelező tagozatos hallgatók több mint tizenhatezer kisgyermek nevelését, oktatását tudják majd ellátni. Képünkön: az óvónőjelöltek az agyagmintázás fortélyaival ismerkednek Báron László rajztanár vezetésével pzőmíívészeti eszmecsere Szolnokon Népművészet, kortárs művészet Közművelődés a karcagi SZIM-ben Klub a fiataloknak Szakkönyvtár a dolgozóknak Az Országos Közművelődési Tanács és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa közös határozatot adott ki vállalati közművelődési bizottságok megalakítására. Elsőként hazánk ötven kiemelt nagyvállalatánál, de az elmúlt év végéig minden üzemben létrejöttek a közművelődési bizottságok. Karcag egyik legnagyobb ipari üzeme, a Szerszámgépipari Művek gépgyára az elsők között tett éleget a határozatban foglaltaknak. A bizottság egy éve kezdte meg munkáját. Erre az évre is elkészítették a gyár közművelődési programját. Fontos feladatként határozták meg a fiatalok művelődésének elősegítését. A dolgozók csaknem 70 százaléka ugyanis fiatal. Az ifjúság növekvő iskolázottsági színvonala magasabb és differenciáltabb kulturális igényeket teremt, amely napjainkban nem csupán a közművelődési intézmények elé állít új feladatokat, hanem a munkahelyi közművelődés egyik meghatározója is, A fiatalok részére évekkel ezelőtt ifjúsági klubot hoztak létre. A klubtagok az idén beneveztek az „Egy az utunk” megyei klubpályó- zatra. Indulnak a „Kell a jó könyv” olvasópályázaton, kéthónaponként könyvkiálilí- tást, könyvvásárt rendeznek, találkozókra hívnak írókat, költőket A szocialista brigádokkal, a gyári és a váró-' si könyvtárral, a KlSZ-szer- vezettel közösen olvasókonferenciát szerveznek. Ök lesznek a gazdái a gyári közművelődési napoknak is. Kapcsolatokat keresnek a hazánkban élő vendégmunkásokkal, így a SZIM esz- tengagépgyárában dolgozó NDK-fiatalokat is vendégül látják. A városi ifjúsági klub és a Déryné Művelődési Központ segítségével úgynevezett művészeti körműsorokon ismerkednek meg egy-egy külföldi költővel, íróval, képzőművésszel. A fiataloka hazánkban élő nemzetiségek kultúráját, szokásait műsoros esteken elevenítik fel. Tömegsport-napokat, kirándulásokat szerveznek, társadalmi munkával segítik a gyáiri sporttelep létrehozását. Irodalmi, történelmi vetélkedőket, tudományos-ismeretterjesztő filmelőadásokat rendeznek, és még sorolhatnánk azokat a szórakoztató, játékos-ítáncos programokat is, amelyeket rendszeresen tartanak a klubban. Karcagnak a különböző gyáregységek, üzemek telepítésével megnőtt a vonzás- körztete, a SZIM-be is sokján járnak dolgozni a környező településekről. így a közművelődési bizottság második fő feladatának tekinti a bejárók és a munkásszállón lakók művelődését. Legnagyobb szerepet a könyvtár vállal abban, hogy emelkedjen a bejáró dolgozók műveltségi színvonala. Olvasni a vonaton, és a buszon is lehet. A gyár munkásszállóján mindössze tizenheten laknak. A létszám nem teszi szükségessé, hogy a szálló lakóinak külön programokat biztosítsanak. Válogathatnak a gyári rendezvények és a város kulturális rendezvényei között. A közművelődési bizottság programjában oktatási és képzési tervek is szerepelnek, Nyolcvan dolgozó nem végezte el az általános iskolát. Tavaly tizenegyen kezdték el hiányzó tudásuk pótlásét. Köszönhető ez a kiskulcsosi általános iskola pedagógusainak is, akik személyesen beszélgettek el minden alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkező munkással. Szeptembertől ismét újabb hét dolgozó üil az iskolapadba. Egyetemi, főiskolai, szakközépiskolai és gimnáziumi tanulmányaikat ötvenegyen kezdik el, illetve folytatják a jövő tanévben. A gyár négyféle szakmai tanfolyamot indít, de a Gépipari Tudományos Egyesület és más szervek is rendeznek továbbképzéseket. A helyi szakmunkásképző intézettel — a város több üzemével közösen — együttműködési szerződést kötöttek. Az iskola szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyamokat szervez, ahol a gyár dolgozói is részt vesznek. A továbbtanulók rendelkezésére áll a gyár 1500 kötetes könyvtára, amelynek állományába különös gonddal válogatják össze az iskolai kötelező és ajánlott olvasmányokat. A műszaki könyvtár 950 kötetes; idén a SZIM műszaki fejlesztési alapjából 50 ezer forintot kaptak az állomány bővítésére. A könyvtárba egyébként tízféle szakmai folyóirat is jár. A városi tanáccsal kötött együttműködési megállapodás alapján a kommunista műszakokból származó összegek .30 százalékát mindenkor a közművelődési intézményeknek adja a gyár. A városi művelődési központ különösen a szocialista brigádok kulturális vállalásait segíti, előadókkal, a műsorok összeállításával emeli a gyári rendezvények színvonalát. T. E. Vargánya és társai Diákújságok az iskolákban A „Népművészet — kortárs művészet” címet és „Utak a népművészetből” alcímet viselő kiállítást tavaly októberben mutatták be első ízben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Ezt követően a múlt év végén és ez év elején két budapesti egyetemen is láthatták a huszonnégy kortárs képzőművész — szobrász, festő, grafikus, iparművész — alkotásait. Tulajdonképpen ez a vándorkiállítás az első, amely közelítően teljes keresztmetszetét adja napjaink népművészeti in- spirációjú alkotói törekvéseinek. A kiállítás méltatói — s közönsége is — egyöntetűen állapították meg, hogy a hatvanas évek közepén kibontakozó, a népművészet hagyományát vállaló képzőművészek munkássága jelentős helyet foglal el a mai magyar képzőművészetben. Kerékgyártó István a „Művészet” című folyóirat januári számában így ír: „Az Utak a népművészetből kiállítás arról tanúskodott, hogy a mai magyar művészetben új, erős Vonulat született, amely gyors bontakozásnak indult ...” A szolnoki Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ fontos szerepet vállalt tehát, amikor megrendezte a kiállítást, s a kiállításhoz kapcsolva eszmecserére hívta meg a kiállító huszonnégy művészt, továbbá művészettörténészeket, néprajztudósokat, köz- művelődési szakembereket. A szombat—vasárnap lezajlott eseményen kitűnő előadások képeztek vitaalapot, örvendetes, hogy a két nap alatt elhangzott tizenkét előadáson ott volt a város és a megye több közművelődési szakembere és jóformán mindén amatőr képzőművésze is. Az első napi előadások sorában különös figyelem kísérte Pap Gábor „Népművészet, mint világmodell” című vitaindítóját és Kerékgyártó István előadását, amely azt bizonyította, hogy a kiállítás „többszólamúsága” ellenére az alkotók egységes törekvése a jellemző. A második napon Zelnik József előadásának központi részében azt elemezte, hogy a kortársi művészeti mozgalmak a jövőépítés szerves részét képezik. Mondanivalóját afrikai és latin-amerikai népek példáival támasztotta alá. Tornai József költő a törzsi népek költészetének világszemléletéről beszélt, szabad előadás formájában, szenvedélyesen és tudományos megalapozottsággal. (A költőnek tavaly jelent meg a törzsi népek költészetét bemutató műfordítás kötete.) Földi Péter a gyermekrajzok képíró rendszerét mutatta be, rendkívül gazdag rajzanyaggal bizonyítva mondanivalóját. A kétnapos előadás, megbeszéléssorozat vasárnap a késő esti órákban ért véget. A két nap tapasztalatainak összegzésére Pap Gábort, a „Művészet” című folyóirat művészettörténész főszerkesztő-helyettesét kértük meg. — Ez volt az első ilyen jellegű, kiállításhoz kapcsolódó eszmecsere. Most nyílt először alkalom — s ennek megteremtéséért köszönet illeti a szolnoki közművelődési szakembereket — az eltérő vélemények szemtől szembe, közvetlen ütköztetésére. Meg is történt mindez — alkotó módon. A részletezéstől eltekintve — ezt tartom a szolnoki beszélgetések legfontosabb eredményének. Sz. J. A diákújságnak gazdag hagyománya van. Minden jelentősebb középiskola megjelentette hajdan a maga lapját, amelyben főként az önképzőkörbe járó diákok írásait, verseit, novelláit tették közzé. A mai diáklapok az iskolai KISZ-szervezetek újságjai. Megjelentetésüket csak a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala engedélyezheti — számos újság készül mégis „zugszerkesztősé- gekben” engedély nélkül. Diáklap vagy faliújság Megyénkben 1976-ban „rendezték” a diáklapok ügyét. Megvizsgálták tartalmukat, színvonalukat, s- hat újság megjelentetéséhez járultak hozzá. A karcagi 629- es számú Ragó Antal Ipari Szakmunkásképző Intézet tavaly kapott engedélyt a „Tanműhely” indításához — így jelenleg oktatási intézményeink közül hétnek van újságja. Hivatalosan. A valóságban azonban ennél több. Néhány általános iskola is szerkeszt újságot — annak ellenére, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztálya 13 010—12/1976. sz. Körlevelében meghatározta, hogy az általános iskolai diáklapok megjelentetését nem támogatja. A tapasztalatok szerint ugyanis a jól szerkesztett faliújságok, iskolarádiók jobban megfelelnek e célnak. Körlevél, engedély ide vagy oda, a diákújságírók sok helyen mégsem akasztották szögre a tollat, a tanárszerkesztők irányításával írják a cikkeket — s mint Jókai regényhősei a „Csittvári Krónikát” — titokban terjesztik változó színvonalú lapjukat. Ahány lap, annyi stílus Sajnálatos viszont, hogy a hét engedélyezett újság tartalma, színvonala sem egyenletes. Az egyik szám jobban, könnyebben összeáll, a másikban kevésbé sikeres írások is helyet kapnak. Lapozzunk bele kicsit diákújságjainkba! A címlap, a forma különböző, néhány nyomdában készül, a többi sten- cilezve. A Tanműhely külső formája, akár egy napilapé, a többi, a Diákélet, á Vargánya. az Ifjú Közgazdász, a Diáktoll, a Fórum és a Lehel Harsona inkább füzetre emlékeztet. A legötletesebb címlapja talán a Vargányának. a szolnoki Varga Katalin Gimnázium újságjának van. Egyben utal a tartalomra is, diákos, fiatalos derűt, vidámságot jelez. Belelapozva nem csalódunk. A diákhumor mellett azonban „komoly” írásokat, s még műfordításokat is tartalmaz. A hét újság cikkeit összehasonlítani műfaji és tartalmi tekintetben nehéz vállalkozás. Sőt még ugyanazon lap számai közt is különbségek vannak. A legkövetkezetesebben ragaszkodnak az egységes lapszámok összeállításához a Diákélet a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola újságjának szerkesztői. Az Oktatási Minisztérium és a KISZ KB a diáklapok értékelésekor legutóbb a Diákéletet az egyik legjobb. - legtartalmasabb diákújságnak minősítette. A lapok megjelenése szintén különböző. Van köztük havonta, kéthavonta, negyedévenként megjelenő, az Ifjú Közgazdász, a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola, s a Fórum, a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium lapja pedig még ritkábban lát napvilágot. Az egyes újságok ára általában 2—3 forint. Az iskola fóruma . Ami minden diákszerkesztőségre jellemző, gondot okoz az újságíró-utánpótlás. A tanulók szívesen olvassák, türelmetlenül várják a lapjukat, írásra azonban csak nagyon kevesen vállalkoznak. A diákújság legnagyobb jelentősége pedig éppen abban áll. hogy fórumot teremtsen az iskolában. A lapba mindenről írhatnak a tanulók, hozzászólhatnak iskolai döntésekhez, vitázhatnak. Mégis ilyen írásokból van kevesebb, ami abból is adódik, hogy nem megoldott a diákújságírók „képzése”. Az utóbbi időben ugyan évente rendeznek néhány napos országos tanácskozást a diákújságírók számára, oda azonban nem jut el mindenki. A képzést tehát helyben kell megoldani, s ez nemcsak a diákszerkesztőkre vonatkozik. Az újság az iskoláé, a KISZ-szervezeté, négy-ötszáz diáké, s mégis közülük csak néhányan adnak hangot véleményüknek, írnak cikkeket. A diákújság csak akkor lesz igazán fórummá, ha őszintén tükrözi az iskola) élet hétköznapjait, hírt ad a tanulók örömei, sikerei mellett a gondokról is. Tál Gizella lluJÉómiiúMzávi Ember az országúton A Kossuth adó sugározta hétfőn este Albert Maltz Ember az országúton című novellájának rádiós feldolgozását. A mindössze tizenöt perces műsor a hétfői adásnap egyik legfigyelemre méltóbb programjának bizonyult. Különleges, látszólag véletlen helyzetben ismerjük meg a munkába belerokkant, a bányában gyógyíthatatlan beteggé lett főhőst, aki azért hagyja el családját, hogy megkímélje őket szenvedése látványától. Albert Maltz nem elégszik meg azzal, hogy csupán magát a szerencsétlen embert ábrázolja. Kíméletlen kritikájával a kizsákmányoló munkaadókat vádolja, akik közvetlen okozói a tragédiának, akik a védő- felszerelések megspórolásával akarták fokozni jövedelmüket, s lettek így a szó közvetlen értelmében is gyilkos kizsákmányolok, munkásaik tucatjai haláláért közvetlenül felelősek. Huszár László, visszafogott, indulatoktól mentes figurát teremtett, Bánffy György mértéktartóan tárgyilagos, éppen hallgatásával kifejező szerepformálásával segítette az írói gondolat tolmácsolását. Egy hazában A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő magyar nemzetiségek helyzetéről, kulturális lehetőségeiről szólt Stafka István ugyancsak hétfőn sugárzott műsora. Olyan riportokat hallhattunk, amelyekben a legilletékesebbek szólaltak meg, így a kulturális miniszterhelyettes vagy a Madách Könyvkiadó igazgatója. Átfogó, reális beszámolónak bizonyult e fontos társadalmi, politikai kérdésről szóló műsor, amely megnyugtató képet adott a Szlovákiában élő magyar anyanyelvűek helyzetéről, s egyúttal jelezte azokat a törekvéseket, amelyekkel a társadalomba való beilleszkedésüket igyekeznek a jövőben még szervesebbé tenni. „Holnap újra kell kezdeni" A szabadságvesztésre ítélt fiatalkorúak utógondozásáról, társadalmi beilleszkedésüket segítő — több mint tíz éves— kísérletről számolt be a Húszas stúdió elmúlt heti dokumentumműsora. Joghallgatók készítik elő a korábban súlyosan botlottak szabadulását, és kísérik figyelemmel az azt követő hónapokban, a legkritikusabb időszakban, hogy sikerül-e a beilleszkedés a két legfontosabb szférában: a munkahelyen és a családban. S bár egy adott fiatal sorsáról közvetlenül számolt be a műsor — Molnár Tamás készítette —, olyan általánosításokig jutott el, amely az utógondozás általános gondjairól szólt. Éreztette nem elég, ha csak a fiatal szabadult akar változtatni korábbi életén, s nem elég, ha csak formálisan biztosítják számára az értelmes élet feltételeit. Ä befogadó család — keresztszülők — dédelgető, rnár-már gyerekes szeretete. az életkort és az addig élt életet figyelmen kívül hagyó „babusgatása” legalább annyira kevés, mint a munkahely „elhallgató”, a csak „meg ne bántsuk” pasz- szivitása. A példa — sajnos — bizonyította is ezt. (zsák)
