Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 5. AZDASÁGI FIGYELŐ Inflációs jelenségek Napjainkban különösen nagy az érdeklődés a pénz belső és külső értékének alakulása iránt, mivel világjelenség a valuták elértéktelenedése, más szóval inflációja. Hasonló tünetek mutatkoznak a forintnál is. Mi okozza ezt? Erre válaszol a szerző — a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezető helyettese, aki Gazdasági Figyelőnk felkérésére vállalkozott a téma elemzésére. értékének A pénz mindig valamely nemzeti valutát alapul véve, az adott történelmi és gazdasági feltételek között vizsgálható. Szinte természetes, hogy annyiféle inflációmagyarázat született, ahány ország valutájának elemzésére került sor. Egy ilyen elmélettel foglalkozó polgári közgazdász például — szám- bavéve a különféle elméletekben és elemzésekben szereplő, inflációt előidéző okokat — hatvan féle tényezőt sorol fel. De sűrűsödnek azok a publikációk is, melyek a pénz-értéktelenedés jelenségének a szocialista társadalmi viszonyokra gyakorolt hatását tárgyalják. Az ilyen kifejezéseket, mint az „elhalasztott kereslet”, a „ki nem elégített kereslet” vagy a „nem önkéntes megtakarítások” stb. egyre gyakrabban inflációs tünetnek nevezik. Az előzőekből az is következik, hogy az adott társadalmi-gazdasági háttér nem hanyagolható el a valuta helyzetének megítélésekor, és csakis ennek figyelembe vételével lehet érdemben véleményt alkotni értékállóságáról vagy értéktelenedéséről. A pénz elértéktelenedésének folyamata súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel jár. melyeket minden állam igyekszik elkerülni. Szinte bizonyosra vehető: az állampolgárok azt várják a kormánytól, vessen gátat az áremelkedéseknek. Ez azonban nem elhatározás kérdése. Az infláció ugyanis mélyen a gazdaságban gyökeredzik. Nem oka, hanem következménye a reálgazdasági folyamatokban mutatkozó feszültségeknek. Nem is robbanásszerűen és váratlanul alakul ki, hanem fokozatosan. Kibontakozását hosszabb-rövidebb ideig gátolhatják vagy lassíthatják a fékező intézkedések. Ám ugyan ezek erősíthetik is a folyamatot, ha néma gazdaságban mutatkozó feszültségek feloldását célozzák elsődlegesen. De nézzük közelebbről, mit jelent az infláció? Olyan komplex társadalmi és gazdasági jelenség, melynek lényege, hogy az árszínvonal a pénzoldalról (tehát azonos Korlátok közé szorított árszínvonal-növekedés élő- és holtmunka-ráíordítás mellett is) eredő hatások következtében gyorsuló mértékben emelkedik. Az előzőekből következik, hogy bár jelentős az egységnyi pénz vásárlóerejének csökkenése valamint az árak és árszínvonal emelkedése közötti összefüggés, mégsem szabad minden áremelkedés és az infláció közé egyenlőségjelet tenni. Nem idéz elő inflációs hatást például a minőség javulásával arányos árváltozás. Rendkívül fontos hangsúlyozni. hogy az inflációs jelenségek nem csak az áremelkedésben, hanem az erre utaló mentalitásban is kifejezésre jutnak. Ez lényegében egyfajta „várakozást” jelent. Számítást, mely a pénz elértéktelenedésének közelebbi és távolabbi tapasztalatait, mértékét, ütemét vagy ennek gyorsulását a jövőre nézve is kivetíti. Ez meghatározhat viselkedésformákat is. A lakosság például csökkenti a pénzfelhalmozást, megtakarításait igyekszik olyan formában tartani, mely védelmert ígér az inflálódás ellen, így csökkennek a bankbetétek, mert mérséklődik a reál- kamatláb. (A névleges betéti kamatláb és az árindex kü- lönbözete. Például 5 százalékos betét 4,5 százalékos áremelkedést feltételezve 0,5 százalékos reáljövedelmet hoz. A szerk.) Az említett inflációs mentalitásnak ugyan nincs közvetlen árnövelő hatása, közvetett módon azonban erősítheti az elértéktelenedés folyamatát. Sőt olyankor is gerjeszthet inflációt, amikor annak objektív okai már megszűntek. Az értéktelenedési várakozás folyamatosan növeli a forgalom pénzigényét. Így az állandóan növekvő pénzkibocsátás fojtogató pénzszűkével jár együtt. Nagy a likvid (azonnal szabadon felhasználható) pénzigény, mert a vállalatok még rövid távon sem akarnak egymásnak hitelezni. Szállításaikból eredő követeléseik gyors rendezésére törekednek. Különös veszélyt jelent, hogy a vállalatok profitjának növekedése megindítja a tőzsdei lavinát: a spekuláció mértéktelenül felveri a részvényárfolyamokat, az üzletkötések a realitásoktól elszakadnak. A pénz nagy hányadát kötik le a improduktív vásárlások. (Arany, festmény, szobor, telek, drága szőnyegek.) Ugyancsak a spekuláció következtében túlkereslet jelentkezik, mely a gazdasági élet számos területén okoz áruhiányt. Az előzőekben leírtak a tőkés gazdaságra vonatkoznak. Ugyanakkor természetesen nem lehet letagadni, hogy hazai valutánk belföldi vásárlóereje is csökkent. Ebben leginkább a belső gazdasági okok játszottak közre. Kevesebb szerepe volt a tőkés országokkal folytatott gazdasági kapcsolatokból eredő inflációs nyomásnak, legalábbis az 1975 előtti d,északban. A pénzünk értéktelenedé- sét kiváltó jelenségek azonban korlátozottan érvényesültek, mert a tervgazdálkodás a gazdasági élet legtöbb területén kizárja a spontaneitást. Így az árszínvonal növekedése korlátok közé szorított, az egységnyi forint valuta vásárlóerejének csökkenése irányított. Hogyan lehetséges ez? Néhány ok: Az árak alakulása nálunk meglehetősen kötött, szabadnak tekinthető árképzés csak a gazdálkodás igen vékony sávjában lehetséges. Számításaink szerint a hazai piac „szabályozottsága” 70 százalékot meghaladó mértékű. A költségvetés jelentős erőfeszítéseket tesz a nem kívánatos áremelkedések kivédéséért. Az inflációs jelenségek — mindezek ellenére — a gazdasági élet egves területein szükségszerűen utat törnek maguknak, érvényesítve kedvezőtlen társadalmi és gazdasági hatásukat. így például végbemegy a jövedelmek újraelosztása egyebek között a költségnövekedésüket a fogyasztókra áthárítani tudó vállalatok javára, a többi vállalat és a lakosság rovására. Ugyancsak a „rövideb- bet húzzák” az újraelosztás során a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok. Viszont némi előnyt élveznek a kisárutermelők és szabadfoglalkozásúak vagy éppen a nyugdíjasokkal szemben a munkaképes korúak. természetesen Mind ez teljes egészében érzékelhetővé, ha a pénz vásárlóerejében bekövetkezett csökkenés az elfogadható mértéket meghaladja. Az elfogadható mérték azonban nem mutatható ki egvetlen statisztikai számmal, mert ez országonként különböző és erősen függ a kialakult társadalmi szokásoktól. Hazánkban például az inflációs mentalitás és pszichózis csak nagyon kiélezett helyzetekben mutatkozik meg. A feszültségek feloldására irányuló törekvések általában azonosak a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés biztosításának célkitűzéseivel. Dr. Huszti Ernő Ne az utolsó pillanatban A Belkereskedelmi Kutató Intézet már jó néhány évvel ezelőtt végzett vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy mi határozza meg egy üzlet kapacitását. Most újabb vizsgálatsorozat indult, amelynek a középpontjában az élőmunkával való takarékosság áll. Az, hogy az eladók, üzleti dolgozók milyen munkaidőbeosztásban, mit, hogyan és mennyit dolgoznak és hogyan lehet munkájukat egyszerűsíteni. A felmérés egyik állomása a Szövetség élelmiszer-áruház Szolnokon. A mintegy 60 áruházi dolgozó évente 70 milliós forgalmat bonyolít le, ami az élelmiszerszakmában nem csekélység. A 70 milliós forgalom egyúttal azt is jelenti, hogy az üzlet jelenlegi telMunkaés üzemszervezés tapasztalatairól jesitoKepessegenek felső határához közel áll, ha ugyan már el nem érte. Már pedig aligha hihető, hogy az üzletnek nem kell nagyobb kereslettel számolnia a következő években. Ezért is jó, hogy a vizsgálatot kívülálló szakembergárda végzi, növelve a kidolgozott módszer adta eredmény objektivitását. Mi is ez a módszer? Lényegében münkafolyamat- eíemzés, ami a hivatalokban, ipari üzemekben már eddig is alkalmazott úgynevezett mozdulatelemzés, kereskedelemre történő adaptációja. A munkaerő eddiginél racionálisabb alkalmazásának szükségessége a kereskedelmi szakembereket 'a különböző tudományok felé fordította. Így az ergonómia, pszichológia mellett igen nagyot haladt a munka- és üzemszervezés is. A kereskedelem munkaerőhiánya Budapesten nagyon égető gond. egyes jelek azt mutatják, hogy néhány éven belül gond lesz Szolnokon is. Ezért is célszerű, ha a vállalatok, a szövetkezetek már most segítségül hívják a kereskedelmi munka- és üzemszervezést. Bóka János Épül a paksi atomerőmű Elkészült az erőmű hidegági hűtővizcsatornája mellett a kikötő. A háromszázhúsz tonna teherbírású darut a Ganz Mávag szerelöbrigádja építi, (felső kép) A 25. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói építik a vizkiviteli művet, amelynek építésével a terveknek megfeleöen haladnak, (jobb oldali kép) Főpróba után A zöldség- és gyömölcskereskedelembm Sok év után először 1977- ben értékelhettünk úgy, hogy a zöldség- gyümölcsellátás zavarmentes. A lakosság ismét „kínálati piacot” ismer-- hetett meg. Válogathatott a közepes, jó és kiváló minőségű áruk között. A boltokban és a piacokon olyan árak alakultak ki, amelyek színvonalban legfeljebb 1974 vagy 1975 áraihoz hasonlíthatók. Az értékesített menyA fogyasztásban számottevő az előrelépés. 1977-ben a zöldség-, gyümölcsforgalom a kiskereskedelem boltjaiban olyan arányt képvisel (7,5 százalék), mint az élvezeti cikkek. Hasonlóról csak 1973- ban beszélhettünk. Megfelelő propagandával és eladói munkával ez az arány még javítható. 1977 néhány tapasztalata: Feladatunk az év minden szakában a kiegyensúlyozott zöldség- és gyümölcsellátást biztosítani. Tárgyilagosan meg kell .mondani azonban, hogy ezt 1977-ig nem tudtuk megoldani. Nehézségeink voltak 1977 első felében is: nem került a piacra kellő meny- nyiségű primőr, és késtek a szántóföldi termékek is. Gyümölcsféléből, nyári gyümölcsökből csak rendkívüli nehézségek árán tudtuk a kínálatot biztosítani. Szeptembertől viszont már a bőség zavarával küszködtünk. Ekkor érződött ugyanis legjobban a Az előzőekben vázolt eredményeink és problémáink adják feladatainkat. 1977 főpróba volt. Teendőnk most felkészülni 1978-ra. A továbblépés alapja a színvonalasabb termelő, felvásárló és ellátó tevékenység. Most a munka minőségére kell a figyelmet fordítani. Nem elég csak azokkal á termékekkel foglalkozni, amelyek jól gépesítő etők, ebből eredően kevés gonddal termelhetők. Ha megyénk termékeivel külföldön a versenyképességet, itthon pedig a jó ellátást akarnyiség zöldségből és gyümölcsből 30—40 százalékkal növekedett, miközben az ár 10 százalékot meghaladó mértékben csökkent. Az ellátás javulása és az árak alakulása a termelés növekedése nyomán következhetett be. Jelentősen bővült a vetésterület, összesen 22 százalékkal. A termelőterület növekedésével egyidejűleg a termésátlagok alakulása is figyelemre méltó. hiányos szervezettség. Ügy fogalmaztam: a bőség zavarával küszködtünk. Helyesebb úgy mondani, hogy azok az áruk teremtek meg és abban a mennyiségben, ahogy az a különféle intézkedések nyomán már várható és szükséges volt. A felvásárló apparátus rendkívül sokat dolgozott. Csúcsidőben 90 százalékkal több zöldséget, 40 százalékkal több gyümölcsé, vásároltak az előző évinél. Közben előfordult ládahiány, szállító- eszközkimaradás és időszakonként emberi mulasztás is, ami természetesen kellő rugalmassággal elkerülhető lett volna. Jelentős haladás történt Szolnok ellátásában, ugyanakkor néhány községben az ellátást nem tudtuk számottevően javítani. Voltak olyan boltjaink, ahol helytelen szemlélettel a fony- nyadt, elöregedett árut addig dédelgették, míg a friss portéka is tönkrement. juk biztosítani, akkor foglalkoznunk kell a munkaigényes kultúrákkal is. A felvásárlásban gondoskodni kell átvevőhelyekről. telepekről, tároló és manipuláló helyekről. Nem hanyagolható el a felvásárló apparátus felkészítése sem. Mindannyiunk feladata és érdeke a megtermelt értékek maradék nélküli forgalmazása, hogy az ellátást javuló színvonalon biztosíthassuk. A kereskedelemben e szemlélet maximálisan érvényesíthető. Az ágazat a kis tételű felvásárlásokkal eddig is e követelménynek tett eleget. A piacképesség azonban nemcsak mennyiséget, főleg nem ömlesztett mennyiséget jelent. Már látható, hogy céljainkhoz az eddigi módon nem juthatunk közelebb. Csak példának említem: ABC-áruházaink bonyolítják az élelmiszerforgalom közel 50 százalékát. Nyilván ezeken a helyeken az áruháznak megfelelő technológiával kell biztosítania a zöldség—gyümölcsforgalmazást is. Megoldandó feladat a tisztítás, a zöldségfélék konyhakésszé tétele, a csomagolás. Természetesen az sem baj, ha ezen a téren a jól bevált módszereket szélesebb körben alkalmazzuk. JÓ ÚTON INDULTUNK Törekedni kell, hogy ezen tovább is haladjunk. Nem elég. ha a zöldség—gyümölcs- termelésben és forgalmazásban csak néhányan tesznek erőfeszítést. Jó, hogy néhány szövetkezetnek kimagasló eredményei vannak, de az már kevésbé, ha a többség a feladat végrehajtásából nem veszi ki a részét. Érezni kell, hogy e téren mindenkinek vannak teendői. A forgalmazást folyamatként kell felfogni. Biztosítanunk kell a háztáji és kisgazdaságok termeléséhez az eszközöket, vetőmagvakat, műtrágyát, növényvédő szereket, ugyanakkor forradalmasítanunk kell az értékesítést. A múlt év sikeres, de erőt próbáló év volt a zöldség— gyümölcsforgalmazásban. Megmutatta kereskedelmi apparátusunk erényeit, de gyengeségeit is. Feladatunk, hogy 1978-ra az előző év értékesítési arányát „átmentsük” s a tapasztalatok összegzése után konkrét tennivalókra fordítsuk figyelmünket. A feladatok pontos meghatározása, következetes, jó megoldása nemcsak vállalati vagy szövetkezeti érdek. Több annál: mindnyájunk érdeke. Simon József összeállította: Palatínus István SOKKAL JOBB TERMÉS HOGYAN TOVÁBB?
